Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-19 / 37. szám
Tizenkettedik évfolyam Ara 150 kor. Budapest, 1923 szeptember 19. 37. szám. BinaiiraiNamaüiEiiigiiiamaHinniáHliainohiniiíDmrilgiantaiiigmmimmbniamdHigHiümDiiiBtiinrtit ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROS/, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁG/ HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre 8000 korona. Félévre —Szerkesztőség és kiadóhiva4000 kor. □ Egyes számok tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. kaphatók a kiadóhivatalban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EH 1L Telefon : 137—15. szám Sr. Fricskát Jönnek a virilisták, veszélyben a titkosság A kormány a demokratikus községi választójog ellen kapott, újabb fricskát a mélyen tisztelt városházit a választói névjegyzékek körül való, immár tűrhetetlenné váló engedetlensége miatt. Es ebben az esetben nem az a szomorú, hogy a fricska megtörtént, hanem az, hogy annak előzményei előfordulhatnak olyan országban, ahol mindenki kézzel-láhbal kapaszkodik egy kis rend, egy kis konszolidáció után. Es nem tudunk kitérni annak konstatálása elöl sem, hogy ezúttal nemcsak a kurzus urai, Wolff, Csilléry, Cziglány voltak azok, akik szembeszálltak a törvényes renddel, hanem a fővárosnak egy főtiszt- viselője, Folkusházy Lajos alpolgármester is, aki a mai uralomnak tett önkéntes szolgálatait nem hajlandó beszüntetni ma sem, amikor maga a kurzus is megadva magát a: sorsnak, rezignálton építi a saját ravatalát. Ismét Folkusházy Lajos utasítására történt, hogy csak mintegy kilenc-tizezer kihagyott választót akartak értesíteni, ellenben a többi kihagyott, mintegy 49—50.000 választó értesítése iránt nem történt intézkedés. Ez a szortírozás azon a raffinálfe, átlátszóan tendenciózus alapon történt, hogy csak azokat voltak hajlandók értesíteni, akik korábbi kihagyásuk ellen a maguk személyében éltek jogorvoslattal; ellenben figyelembe sem vették azokat, akiknek megbízásából a nemzeti demokrata-párt, vagy a szociáldemokrata-párt járt közbe. És itt nem használ semmi néven nevezendő köntörfalazás, itt nem érvényesülhet a pompásan kicsiszolt és szolgái között is elterjedt wolííi rabulisztika. Itt nem lehet se jobbra), $e balra tagadni, itt nincs más mód, mint hogy be kell ismerni a szlándékosságot, be kell ismerni, hogy ujjat akartak huzni, ellen akartok szegülni, fricskát akartak adni, amit most. ők kaptak meg. Nem lehet tévedés a szándékosság megállapítása körül akkor, amikor csak rövid ideje jelentette ki igen pregnánsan Rakovszky Iván belügyminiszter az ellenzék képviselői, sőt a nemzetgyűlés elötrt, hogy' valamennyi választót értesíteni kell kihagyatlásáíról, tekintet nélkül arra, hogy maga föllebbezet.t-e, vagy ezt másvalaki cselekedte meg helyette. Akik fönt jártak szombaton a belügyminiszternél, azt mondják,' hogy Rakovszky Iván miniszter alaposan meg volt lepve, amikor a legújabb városházi reniííenciáról értesült És mi nem csodálkozunk miniszter meglepetésén, mert olyan embernek ismerjük öt, aki rendet akar, aki el sem tudja képzeltai, hogy lehetnek műveltnek, intelligensnek hirdetett emberek, akik példát adnak az amúgy is elsjziaporodott feLelötlen elemeknek a törvényes akarattal való szembefordulásukkal. A miniszter azonban azonnal intézkedett és mi szeretjük hinni, hogy ez<ek után nem merészel a városháza tovább opponálni. Valószínű, hogy az ellent- állás föladását is maga Wolff Kíároly rendelte el, mert egy kicsit hosszú időt vett igénybe, amíg a miniszr téri telefon után Folkusházy alpolgármester az illetékes tisztviselőket utasitota a miniszter rendelkezése értelmében. Ez, idő alatt az alpolgármester valószínűleg jelentést tett a hatalmas Wolffnak és csak a vele történt megállapodás után intézkedett. Mi szeretjük hinni, hogy használt ezi a lecke. Mi abban reménykedünk, hogy ez volt a város rövid életre kárhoztatott urainak utolsó próbálkozása, ez volt utolsó ellenszegülése és utolsó fricskája. Örömmel vennénk, ha ez igy lenne, mert bár becses személyüktől nem sajnáljuk a sűrűn ismétlődő fricskákat, de igenis féltjük ettől a dicstelen játéktól magát a fővárost és a főváros autonómiáját. Ez a módszer, amelyet az urak követnek, lejáratja, fikcióvá teszi az autonómiát, hiszen minden másnap kormánybeavaü- kozással találkozunk, ami bizony nem sok tekintélyt, nem sok önállóságot biztosit sem a főváros urainak, de még kevésbbé magának a fővárosnak. Rakovszky' Iván belügyminiszter nyilatkozatok és interjúk sorozatában jelentette ki, hogy' egy rövid párszakasyos törvényjavaslatban kívánja korrigálni a Dömötör-féle községi választói törvényt, amelynek find vale vő leg számtalan sérelme van. A látszat azonban ajzt mutatja, hogy a belügyminiszter nem az ellenzéki sérelmeket kívánja korrigálni, vagy legalább is nem ezeknek a korrigálására akar szorítkozni, hanem éppen olyan intézkedéseket szándékozik felvenni az uj törvényjavaslatba, amelyek a budapesti törvényhatósági bizottsági választásoknál a választójogot fogják erősen megszorítani. A belügyminiszter többször hangsúlyozta, hogy ezt a> ptárszakasizos törvényjavaslatot még ebben az esztendőben a nemzetgyűlés elé terjeszti és egy legújabb nyilatkozatában pregnánsan kijelenti azt is, hogy Wolifék ősi álmáról, a mandátum-meghosz- szabbltásról szó sem lehet. Wo Iff Károly és társai szomorodott szívvel vehetik tudomásul a miniszteri interjúnak ezt a határozott1 kijelentését, amely valószínűleg az utolsó szó lesz ebben a kérdésbem. Wolff ék ugyan tökéletesen tisztában voltak már a beszélgetés megjelenése előtti is a helyzettel, mindazonáltal nem eshetik kellemesen nekik urzi, hogy ezt a gyász h irt a nagy- közönség is .megtudja. Annál nagyobb örömet kelt azonban a kurzus berkeiben és a Keresztény Községi Párt nyári pihenője után a szerdán este tartandó első összejövetelükön bizonyára magnum áldomást isznak a tiszteletére, hogy a választójogot kormánykörökben meg akarják nyirbálni. Ebben a tekintetben autentikus hírek nem állanak rendelkezésre, mindazonáltal sok olyan hir szivárgott ki, amelyeknek igen komoly a valószínűségük. Ezek közül való elsősorban az, hogy a kormány újból vissza akarja állitani a budapesti törvényhatósági bizottságban a virilizmust és el akarja törölni a szavazás titkosságát. Mind a két intézkedés a legszélsőbb reakciót jelentené, amelyek a közel múlttal szemben rendkívül súlyos visszaesést mutatnak. A virilizmus ellen évtizedeken át küzdött Budapest demokrat- t i k u s polgársága, de küzdöttek az országos politikában is mindazok, akiknek csak a legkisebb rokonsizenviik volt a demokratikus haladásai szemben. Olyan diluviális, ásatag intézmény a virilizmus, amelyet már sehol a világon nem ismernek és ma., amikor a magyar demokrácia haladásával verjük a mellünket, a leghevesebb küzdelmet kell megindítani az őskorba vágyó gondolat ellen. Hasonlóképen a legképtelenebb helyzetet teremtené meg a kormány, ha azzal próbálkoznék, hogy a titkos szavazást m é ig Budapesten is kiirtsa. Az összes vádak, amelyeket a kormány ellen emeltek az országos választások lezajlása után. abban gyökerezitek, hogy a városok kivételével mindenütt nyiltl volt 'a szavazás és ilyenformán a válasz t'ók ö z öns é g igaz akaratai n|era nyilatkozhatott meg. Olyan kísérletezése volna ez a kormánynak, amely semmi esetre sem teremne számára rózsákat, mert hiszen az egész demokratikus gondolkodású ellenzéket a legelkeseredettebb harcra ingerelné vele és ellentállásra kényszerítené azokat az elemeket is, amelyek ma még árkon-bokron keresztül a kormány politikáját követik. De nem csak a demokratikus ellenzék, hanem az ellenzéknek ama része is szembekerülne a kormány- nyad, amely magát kereszténynek nevezi és amelyhez ma már Wolffékat talán több szál fűzi, mint amennyivel a kormányhoz vannak kötve. A keresztény ellenzék és a Wolff-párt, amely szívesen magára szokta ölteni a demokrácia köntösét, nem asszisztálhatna egy, a demokráciával homlokegyenest ellenkező törvényjavaslat tárgyalásénál. Bármennyire gondolkozásuknak megfelelő volna1 is, a legósdibb választási rendszerhez való visszatérés, ajh- nak érdekében mégsem tehettiének semmit; sőt azt kell mondanunk, hogy bár a nyílt szavazásnál ter- rorisztikus fellépéssel előnyöket szerezhetnének, ugyanakkor a választói jog egyéb megnyirbálásánál elesnének azoktól a választóktól, akik mérsékelt intelligenciájuknál fogva makacs támogatói szoktak lenni. I Nagyon érdekes az a beállítás, ahogyan Rassay Károly nyilatkozik meg a budapesti választásokon a nyílt választások visszaállításának gondolatáról. „Három évi terror után — mondja — ám jöjjön egy uj terror. A három éves politikai üldözés után ám hadd 'vonuljanak fel a mai városházi rendszer dédelgetett gyermekei, irányitói, megalkotói, hogy egy szelíd kormányterror alatt kénytelenek önmaguk ellen leadni szavazatuka t.“ Ez körülbelül azt jelentené, hoigy aztok a városházi fötisztviselők és főkorifeusok, akik némi vonatkozásban vannak a kormánnyal, alttól jót vagy rosszat várhatnak, nyílt sza- vazásos választás esetén kénytelenek lennének Wolff Károly és társasága ellen szavazni még akkor is, ha .annak a megváltónak tartják Wolfí Károlyt, amelynek ő maga gondolja magát. Hogy ezt az isteneknek való komédiát megérhessék, nem ambicionálják az ellenzéki pártok. Ám szavazzon az, a néhány elvakult, vagy rövidlátó Wolff Károlyra, titkosan, de nem szabad elkövetkeznie annak, hogy Budapest polgárságát és munkásságát a nyílt szavazás természetes eszközével kitegyék a terrornak, amely jöjjön bár alulról vagy felülről, jöjjön bár jobbról vagy balról, mindenképen utálatos és gyűlöletes. Ez fogja vezérelni az ellenzéket abban, hogy a legteljesebb vehemenciával, a legtökéletesebb elszántsággal keljen harcra minden reakciós gondolat ellen, amely- lyel Budapest igazi akaratát bármely politikai irány számára meg akarják korrigálni.
