Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-09-05 / 35. szám

Budapest, 1923 szeptember 5. TŐZSDEI HIRüflP Herend hozásnak. Párját ritkító szépeket tudott alkotni Fischer Mór, de művészi önérzete romlásba vitte A hepe-hupás veszprémi országút mentén, poros kis faluban van egy szürke, ódon épület. Bagoly­várnak vélnéd, a múlt ittmaradt sötét emlékének: pedig a magyar jövő uj perspektívája nyílik, meg a szürke falak kirizött és a magyar iparművészet közel évszázados dicsősége tükrözik az egyszerű, az igény­telen miliőben. Ez a divatjamúlt ház az, amit az egész világ-„Herend“ néven, ismer 'Hogy falu van körülötte, hogy vasút jár a kertek alatt, hogy embe­rek élnek a környéken, mindez csak annak a fényé­ben jelent valamit, hogy valamikor itt egy isten­áldott művész ütötte fel a tanyáját és leheletfinom- ságu porcelláncsész'ékkel örvendeztette meg a Biedermeyer-korszak széplelkii dámáit. A mahagóni­ból, sárga cseresznyefából, vagy habos magyar kő­risfából készült asztalokon, százfiókos szekrényeken elmaradhatatlan a herendi porcellán, amelyből ma­gyar dédanyáink épp oly kedvteléssel sziircsölték az illatos kávét, mint a francia arisztokrácia hölgyei. 1839-ben Európa népei már újra megkötözték a háború szelindekeit, újra föléledt az alkotás vágya. Párisban megindul a Revue des deux Mön- d e s, Lamartine tizennégyezer frankért adja el az „Emlékezések“ utolsó, még meg sem írott köte­tét, I. Lajos bajor király már épiti „az uj Athént“ és a Pinacolckat, egy kis magyar mezővárosban. Tatán pedig Fischer Móric, akit tán gerencsér­nek szánt az apja, már formálja, már költi a világ­hírű herendi porcellán első formáit. A Fis.cher-család tőzsgyökeres tatai família és ősidők óta agyagipar­ral foglalkozik az Eszterházy-várkastély árnyékában. Az Eszterházyak szívesen látogatnak el Fischerék portájára és nagy kedvteléssel, érdeklődéssel szóra­koznak el a Fischer-fiuk furcsa mesterségén, amint agyagból, gyorsanfo.rgó korongjaikon a legváltoza­tosabb formájú edényeket idomítanak és rakják azo­kat az izzó kemencébe. Hetekig tartott, amig az agyag kőkeményre égett, majd Ízléses képeket, szí­nes rózsákat varázsoltak az edényre, újra égetik, mázzal vonják be. Aztán megint jön a kemence és hamarosan készen van a művészi Ízlésre valló por^ cellántál, csésze, váza és a legkülönfélébb díszes edénynemii. Még csak kis házi üzem az egész, de az érdeklődés, amely különösen Fischer Móric művésze­tét kiséri, mutatja, hogy fejlődés'képes *és nagyra- hivatott iparral állunk szemben. Mielőtt a várt fejlődés megindulhat utján, az üzem szembekerül az első akadállyal. Gróf Ész­té r h á z y Károly, a hatalmas várur, nem bírja az éjjel-nappal égő kemencék füstjét, amely megszállja udvarát és a kastély ékes termeit. A gróf, bár pat- rónusa a Fischer-családnak, el akarja távolítani az égetökemencéket és azt az ajánlatot tette Fischer Mórnak^ hogy szüntesse be a tatai üzemet és cse­rébe alkalmas telket ad neki herendi birtokán. Fischer Mór örömmel fogadta ezt az ajánlatot, mert a Ba- konyerdő szivében, ahol az uj üzemnek, amely most 'már hatalmas gyárként jelenik meg az alkotóművész képzeletében, kéznél van az égetéshez szükséges rendkívüli mennyiségű tűzifa és bőségesen akad viz is, ami a gyártásnak szintén nélkülözhetetlen fölté­tele. A költözködés 1839-ben történt meg, ekkor ve­tette meg Fischer Mór az alapját a világhírű herendi porcellángyárnak, amely főleg az antik-stil utánzá­sával tett szert nagy nevére. Vieux Sévres, az Alt- wien, a Vieux Sax-gyártmányokat olyan tökéletesen utánozta, hogy azokat alig lehetett megkülönböztetni az eredetiektől. Fejedelmek, Európa legelőkelőbb arisztokrata-családai halmozták el Fischer Mór gyá­rát megrendelésekkel. A herendi készítmények mú­zeumokba kerültek és készítőjüket egyik kitüntetés a másik után érte, a siker hevében Fischer Mór, az iparművész „a magyar Palissy“ nevet kapta. Az 1867-i párisi világkiállításon pedig olyan ritka sikert aratott, hogy Ferenc József király a „far­ka s h á z i“ elönevet adományozta Fischer Mórnak. A herendi gyárban pedig a legtisztább, a legne­mesebb művészi munka folyt. Fischer Mór hónapokig dolgozott, pepecselt egy-egy vázán és arról volt hires, hogy a maga művészetére való büszkeségében akárhányszor olyan csekélyke szépséghibáért, ame­lyet laikus szemmel észre sem lehetett venni, egyet­len kalapácsütéssel semmisítette meg hónapok mun­káját. Ez a skrupulozitás, ez a művészi szertelenség természetesen nem volt hasznára az üzleti vállal­magát a vállalatot, úgyhogy a hetvenes évek köze­pén be kellett szüntetni a herendi gyár működését, maga Fischer Mór pedig visszavonult Tatára, ahol kisebb műhelyt rendezett be. Itt halt meg 1880-ban. A családi tradíciónak megfelelően, fia, farkas­házi Fischer Dezső folytatta a tatai üzemben a mesterséget anyagi eredmények nélkül, de annál több művészi sikerrel. Később kilenc gyermeke közül farkasházi Fischer Jenő vette kezébe a családi tradícióknak megfelelő vezetést. Fischer Jenő évekig élt külföldön: Londonban, Parisban, Brüsszelben. Nagy szeretettel tanulmányozta a kerámiai ipart és a különféle művészi törekvéseket, amelyekről íöltii- nést keltő tanulmányai is jelentek meg. Atyja halála után hazajött és uj kísérletet tett a herendi gyár fölélesztésére. Részvénytársaságot alapított, amelyet az állam is támogatott, de Fischer Jenő sem tudott megszabadulni az üzleti érdekeket háttérbe szorító művészi tradícióktól és igy az anyagi eredmények az ő működésénél is elmaradtak. Pedig hatalmas üz­leti perspektíva nyílt volna meg előtte. 1900-bain a párisi világkiállításon valóságos műremekeket mu­tatott be. A Saint Germain-utcai ódon paloták lakói, a francia rojalista arisztokraták meglepődve bámul­ták a herendi iparművészet csodás alkotásait és. far- kasházi Fischer Jenő ezerszámra kapta a megrende­léseket. A kiállítást azonban bezárták, Fischer Jenő hazament Herendre és visszavonult abba a mérhetet­len gazdagságot rejtő tiz terembe, amely zsúfolva van régi herendi, meisseni, isévresi és Altwien-por- cellánokkal. Itt álmodozott tovább és megfeledkezett a francia arisztokratákról, megfeledkezett a megren­delésekről, amelyeket sohasem szállított le, pedig egyre-másra érkeztek a reklamáló-levelek. Ma, amikor mindenek fölött nagy szüksége van a magyar kultúrának a külföld előtt való minél im- pozánsabb megnyilatkozásra, határtalan örömmel kell fogadni a hirt, hogy újra életre keltik a világhírű herendi porcellángyárat. Egy művészlelkii ember, akiben azonban megvan az üzleti élelmesség is, F ó- nagy Aladár, a Mobil Barik elnöke, ötszázmillió koronával bankjának és a Lloyd-Bank patronátusa alatt részvénytársaságot alapított, amely újra üzembe helyezi a gyárat, hogy annak készítményei a világ­piacokon újra elfoglalják méltó helyüket. A gyár mű­vészeti vezetője farkasházi Fischer Jenő lesz. Hogy a művelt világ emlékezetébe milyen mélyen és milyen kiirthatatlanul belevésődött Herend neve, semmi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az első hirre a világ egyik legnagyobb porcellánkereskedője, egy milánói cég máris ajánlatot tett az uj részvény- társaságnak, hogy hajlandó a herendi gyár egész évi termelését előre lekötni. Az ajánlatot természetesen nem fogadták el, hanem a herendi gyár magyar mű­vészt, magyar munkást dicsérő termékeit magyar vállalkozók fogják terjeszteni az egész világon és a nehéz viszonyok között meg fogjuk érni Herend nevének renaissance-át. Dr. Halom Dezső főtanácsos. A kormányzó dr. Halom Dezsőnek, az Ingatlanbank vezér- igazgatójának. a pénzügyi főtanácsosi címet adomá­nyozta. Dr. Halom Dezső egyike a magyar köz- gazdasági élet nemcsak legtekintélyesebb, de legta nultabb és legtapasztaltabb vezető egyéniségeinek. Intézetének fejlesztésében rendkívüli eredményeket ért el, ugyanakkor pedig állandóan hasznára volt a köznek is és mindenki előtt ismeretes, hogy a nehéz időkben a gazdasági élet betegségének akárhányszor olyan szimptomáira mutatott rá tanulmányaiban és egyéb megnyilatkozásaiban, amelyeknek pusztító ha­tását mások észre sem vették. Akárhányszor nem is sejtett kivezető utakat nyújtott és így egyike ama gazdasági szakférfiaknak, akik nemcsak a gazdasági élet egyes elhatárolt részeinek, de az egész ország­nak is komoly hasznára vannak. Tőzsdei Kurír. Élénk emlékezetében van még a magyar újságolvasó közönségnek az a bravúrosan kitűnő gazdasági hetilap, amelyet a kommunizmus ki­töréséig B é k e s s y Imre Tőzsdei- Kurír néven alapított és szerkesztett. Most a Tőzsdei Kurír újra Visszatér a magyar közéletbe és a B é k e f f y Géza szerkesztésében megjelenő V i- 1 ágpiac homlokát disziti ez a cim is. Békessy Imre, aki ma Bécsben a Die Stunde cimü napi­lapnak és a Die Börse cimü közgazdasági heti­lapnak a főszerkesztője, maga jelenti be a Világ­piac legújabb számában, hogy egykori lapjának címét átengedi. Wörnerék sáiárkodása. Amíg a Wörner-gyár magánvállalat volt. a nyilvánosság csak ritkán hal­3 lőtt felőle: mindig csak.olyan kedvező híreket, ame­lyek a magyar ipar büszkeségére szolgáltak. Meg­változott a helyzet, amióta a gyár átalakult) rész­vénytársasággá. A vállalat papírjaival a tőzsdeiizlet szertelensége tobzódik és arról ma már keveset hal­lunk, hogy dolgozik-e és milyen eredménnyel a Wör- ner-gyár. ellenben a közönség feszült figyelemmel kí­séri, hogy a vállalat részvényei a tőzsdei vizek hul­lámzásában milyen ellentállóképességet tanúsítanak. Maga a vállalat vezetősége is azt látszik bizonyítani, hogy a részvények árfolyam-politikájára több súlyt helyez, mint az üzletvitelre. Ez természetes is, hisz a vállalat vezetőségéből alakult szindikátusnak a tőzsdejáték biztosabb és dusabb jövedelmet hajt, mint az üzleti nyereség. A vállalat legutóbbi köz­gyűlésén az egyik részvényes szemére is vetette a vezetőségnek, hogy az előző tőkeemelésnél magy- számu szindikátusi részvények visszatartásával je­lentékeny károsodást szenvedtek a részvényesek. A panaszos azt a választ kapta, hogy a visszatartott részvényeket darabonkint 6000 koronáért egv kon­zorcium vette át. Jó volna tudni, hogy kik voltak a szerencsés tagjai annak a titokzatos konzorciumnak, akik a 45000 koronás részvényeket 6000 koronáért kapták. Feltételezzük, hogy a vállalat vagyonából kihasított milliárdos ajándékban dr. Weisz Gyula, H o f h e r r Albert. Kalmár Mihálv vezérigaz­gató és a vállalat többi intézői nem részesültek, sö: el sem fogadnának olyan jövedelem-többletet, amely ' a többi részvényeseket megrövidítené. Bizonyára ez a becsületes álláspont a Wörner-gyár intézőit is át­hatja és ez a gondolkozásmód vezeti őket minden cselekedetükben. Mi természetesen majd figyelemmel k i s érj ü k s áf ár kod ás u ka t. Tőzsdei bűvész-mutatványok. Óceán Mór hírneves tőzsdei kabaréjában & hó 10-én Zagyva Pál bűvész lép fel. Szenzációs mutatványai közé tartozik, amidőn tiszta -vízből részvényeket vará­zsol elő. Az előadás iránt óriási érdeklődés mutatko­zik, bár a helyárak rendkívül magasak. Tökét emel a Móri köszánbánya. A Móri kő- szénbánya részvénytársulat a közel jövőben, igen előnyös feltételek mellett fölemeli az alaptőkéjét. A vállalat részvényeiből egv kis mennyi­séget Halász Lajos bankháza a magánforgalom­ban helyezett el és bár a kitünően Lindáit részvények iránt nagy az érdeklődés, ezidő szerint szabadon úszó darabok még 50.000 koronás árfolyamon sem kaphatók. Papírok a magánforgalomban. Kedden az alábbi árfolyamok alakultak ki az exoták piacán: Budapesti Bank 16.500—17.500, Magyar-Amerikai Barik 68.000— 74.000, Fabank 12.000—17.000, Óhuda-Ujlaki Takarók 9250—10.000, Bródi Vágón 75.000—83.000, Concordia Szén 24.000—27.000, Demecseri 28.000—30.000, Han­gya Ipar 36 000—38.000, Kéve 3400—4000, Mezőgaz­dasági Hitel 21.000—23.500, SajóKondói Szén 30.000— 33.500, Corvin gép 11.000—14.000, Karancsberényi Szén 17.000—19 000, Wa.rnsdorfi 3200—3600, Kopeczky 5500—6500, Újpesti Beton 6000—6500, Pharmacia 7500—8000, Winternitz 3500—4000, Délkeleti Biztositó 38.000— 40.000, Böhm Hordó 5000—6000, Nógrádi Szén 18.000— ,22.000, Ingéfa 15.000—17.000, Székely Gero Vasgyár 5200—5800, Unió Takarmány 6500—7000, Hungária Kalap 18.000—22.000, Kalória 6000—6400, Borszéki Kerámia 10.000—12 000, Hollandi Izzó 6000— 6400, Termelő-Bank 6000—7000, Bánfaival Kőszén 12.000— 14.000. Több milliós ajándék. A vas- és lakásberendezési kiállítás minden ezredik látogatójának, aki a pénztár­nál jegyét megváltja, a kiállítók értékes háztartási és lakásberendezési tárgyakat adnak, melyek a kiállí­táson csoportosítva lesznek bemutátva. Az ajándék­tárgyak között van „O r a n i e r“ folyíonégő kályha. Teljes Weiss M a n f r é d-féle zománco­zott mosdókészlet: W i 11 m a n n-féle háztartási gé­pek. C h i 11 i n g w o r t-féle evőeszközök. Székely János luxus-konyhaberendezési tárgyai és más érté­kes tárgyak. Az ajándékozásra feljogosító utalványok a folyó hó 30-tól kiadandó jegyek között lesznek. Fontana, A magánforgalomban az utóbbi napok­ban élénken keresték a Fontana Kristályvíz részvényeit, amelyek egészen 13.000 koro­náig emelkedtek. A vállalat nagyszabású tranzakciók előtt áll, úgy, hogy az- eddigi kedvező üzletmenet és a kitűnő fejlődési lehetőségek indokol­ják a papír iránt mutatkozó keresletet. Tökét emel a Gazdabank. Értesülésünk szerint a Gazdabank, külföldi tőkecsoporttal folytat tár­gyalásokat, amelyek befejezés felé közelednek. Ezzel kapcsolatban aktuálissá válhat a bank nagyarányú tőkeemelése is. A Leszámítoló Bank tőkeemelése. A Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank szeptember 1-én tartott igazgatósági ülésén elhatá­rozta. hogy a szeptember 10-re egybehívott rendkí­vüli közgyűlésen javasolni fogja az intézet alaptőké­jének 600 millióról 800 millió koro­nára való fölemelését. Az igazgatóság indítványa értelmében, a kibocsátandó 500.000 darab részvény teljes egészében a régi részvényeseknek fog elővételre felajánltatni. A Magyar Általános Takarékpénztár R.-t.-nak augusztus 31-én Kronberger Lipót udv. tan. elnöklete alatt megtartott rendkívüli közgyűlésén Horváth Lipót dr. alelnök vezérigazgató javas­latára az, alaptőkét 700 millió koronára emelték fel. A régi részvényesek szeptember l-:ől 7-ig bezárólag két régi részvényre egy uj — már az idei liasznokban részesülő — részvényt vehetnek át 30.000 koronáért, és január 1-től járó kamatok fejé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom