Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-08-29 / 34. szám
Tizenkettedik évfolyam Ára 150 kor. Budapest, 1923 augusztus 29. 34. szám. mitontaiiiá!HÍsiíin~MDiiiaiiiniiíniliúiiHiiÉiBitiniiiDiiiaiiin>i[nuiniiininDingiiio»iaiiiainnnmiiiBtiitaiiie ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8000 korona. Félévre 4000 kor. □ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EHIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Válság van, igen komoly válság, olyan, amilyent még sohasem láttak a Károly-kaszárnya öreg falai. Amíg egyrészt az ellenzék letette mandátumát, addig másrészt az úgynevezett kormányzó többség, amely csonka közgyűlésen és csonka bizottságokban vezeti a főváros ügyeit, élesen szembekerült a magyar kormánnyal. Ezt az igen siulyos válságot, amely zátonyra viszi a főváros hajóját, Wolff Károlyon és pártján kívül mindenki meg akarja oldani. A tervek és szándékok egész sora vonul föl a megoldás érdekében. Csupa jószándék, csupa reménység az egész város, hiszen ma már mindenki belátja, hogy egységes akarattal kell megszabadulni azoktól az uraktól, akik a komimul óta egyik veszedelemből a másikba sodorták Budapest közönségét. Az eszközben sem lehet kétség, mert mindenki tudja azt is, hogy ezeket az urakat a választások tömjénfüstjével nagyon könnyen ki lehet fizni örök életre berendezett pozíciójukból. Ezeken a hasábokon attól a, pillanattól kezdve, amikor az ellenzék letette mandátumát, unos-untalan hangoztattuk, hogy az ellenzékmentessé vált Wolff- tábor kényelmetlenné lett a kormány számára és ez a helyzet csak megerősödött a fajvédő politikusoknak ellenzékbe vonulásával. Wolffék teliát ina már kényelmetlenek a kormánynak, a tisztviselők is kiábrándultak belőlük, Budapest népe pedig lázasan és hevesen követeli távozásukat. Semmi kétség benne, hogy egy-kettőre rendet kell teremteni, mert az a gazdálkodás, amelyet véghezvisznek, az anyagi tönk szélére juttatja a fővárost, az a szellem pedig, amelyet csillogó jelszavak malaclopó köpönyegében igyekszenek elplántálni, a teljes erkölcsi fölfordülást jelenti. Ez az, amiben mindenki egyetért, amit mindenki tud és amitől mindenki szabadulni óhajt. Ideje, hogy ilyen körülmények között megérjenek a kormány elhatározásai és valóra váltsa azokat a szándékokat, amelyeket már az ellenzéknek is módjában volt megismerni. A feladat most az, hogy tessék gyorsan és radikálisan cselekedni, tessék a megoldásnak egyetlen módjához végre hozzányúlni: feloszlatni, törvényt hozni és választatni. A kormánynak ez a föladata egészen világos és tökéletesen kikerülhetetlen. Nem jelent számára különös fájdalmat sem a föloszlatás, hiszen a fajvédők különválásával Wolffék is leszakadtak a szivéről. Annál nagyobb föladata van azonban Budapest liberális és demokratikus polgárságának, amelynek meg kell állapodnia végre már abban, hogy mi történjék, milyen összetételű legyen az az uj többség, amely hivatva lesz Wolff éktói átvenni az uralmat. Polgárok vagyunk, ismerjük a magunk osztályhelyzetét, tehát nem lehet elsőrendű kívánságunk más, minthogy polgári blokk alakuljon, amely az in- tranzigensek kizárásával vívja meg a választási küzdelmet. Ennek a polgári blokknak az egén még ma is sötét felhők vaunak, amelyeknek eloszlatása azonban semmiképen sem lehet megoldhatatlan feladat. Tessék elindulni egy táborban, mindenki azokkal az elvekkel, amelyeket eddig is vallott, de a liberális és demokratikus eszméknek mindenek fölé való helyezésével. Ne adja föl senki a pártállását, országos politikában valljon mindenki olyan elveket, amelyek néki legjobban tetszenek, de egyesüljön az egész liberális és demokratikus tábor annak a célnak a megvívásában, hogy a mai káros rezsimtől megszabaduljon a főváros. Mi hiszünk abban, hogy ennek sikerülni kell és hogy ez sikerülni is fog. De számolni keli azzal is, hogy a személyeskedés és a pártpolitikai különbségek megint veszedelmet hoznak és élesen elhatárolnak embereket és csoportokat. Még ha ez igy Jesz is, akkor sem esünk kétségbe;.de mindenért azokat tesszük felelőssé, akik a megegyezés lehetőségét megrontják. Nem esünk kétségbe, mert akkor is ott van a munkások pártja, a szociáldemokrata párt, amely komolyságáról, józanságáról, a köz érdekében való mérsékletéről már alaposan tanúságot tett. Budapest lakosságának igazi demokratikus elemei, ha a HbeTeljesen kitűnő forrásból vesszük a következő információt: — A kormány, mint azt a Fővárosi H i r- 1 a p már megírta, elhatározta, hogy kormánybiztost küld a városházára. Nem fog azonban megál- lani a belügyminiszter és a kormányéinak ennél a lépésnél, hanem tovább megy. Két fontos lépés egészíti ki ezt az elhatározást. Az egyik, hogy t ö r- vény javaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé a fővárosi községi választásokról és ezt a javaslatot, mihelyt a nemzetgyűlés összeül, azonnal megszavaztatja. A másik elhatározása a kormánynak, hogy f ö 1 o s z 1 a t j> a, és pedig minél sürgősebben Budapest csonka törvényhatósági bizottságát, kiírja az u j választásokat és azokat még ebbein az esztendőb e.n ni egei tét i. — Ezzel megszabadulunk attól a törvénytől, amelyben Dömötör Mihály volt belügyminiszter vérigsértette a főváros egyes kerületeit, egyenlő számú városatya választására adván módot és lehetőséget a legkisebb és a legnagyobb budapesti kerületeknek. Mandátum-meghosszabbitásról természetesen ma már szó sem lehet és igy Wolffék hónapokon keresztül hiába álmodoztak erről és a mandá- tum-meghossziabbitó törvényjavaslat helyett majd az uj községi választójogról szóló törvényjavaslat fog a nemzetgyűlés elé kerülni, Budapest közönsége pedig még ennek az esztendőnek a során az urnák elé járulhat, hogy akaratát nyilvánítsa. — Wolffék most, miután maguk is elkerülhetetlennek látják az elkövetkezendőket, legalább azon mesterkednek, hogy a kormányt a választói jognak minél szükebbre való szabására bírják r á és igy mentsék azt, ami menthető. Arra a régi elvre hivatkoznak, hogy a községi választójognak mindig sziikebbnek kell lennie, mint az országos választójognak, mert nagyobb felelősséggel tartozik a választó akkor, amikor a v.áA Fővárosi Hírlap legutóbb foglalkozott azzal a szerepvállalással, amelyet politikai körökben Heinrich Ferencnek tulajdonítanak és amely szerint a volt kereskedelmi miniszter élére kívánna állani annak a mozgalomnak, amely a városi politikában az egységes kormánypárt megalakítását és uraloinra- jutását tartja szükségesnek. Kritikai módon emlékeztünk meg erről az eseményről, amelynek jelentőségét semmiképen sem volt szándékunkban sem akkor, se most lekicsinyelni. H e i n r i c h Ferenc személye iránt való minden tiszteletünk dacára is az volt azonban a véleményünk, hogy a városi politikában nála alkalmasabb személyiségek is volnának a vezetésre, hi- •szen Heinrich Ferenc, dacára előkelő budapesti családiból való származottságának, nem igen vett részt eddig Budapest kommunális életének irányításában, mig pártjában és politikai barátai között számosán vannak olyanok, akiknek neve a városi politikában is szint jelent és irányt mutat. Heinrich Ferenc volt kereskedelmi miniszter azzal tisztelte meg a Fővárosi Hírlap szerkeszrálisok vonakodnának bármi okból a polgári blokk megalakításától, meg fogják találni szövetségeseiket a szociáldemokratákban, akiknek a főváros kormányzásában is több mérsékletük és több bölcseségük lesz, mint amilyent a „polgári" Wolff Károlyékban láttunk. ros anyagi ügyeiért anyagilag is kérdőre vonható városatyákat választ, mint amikor a parlamentbe küld képviselőket. Ennek az elvnek az igazságába» nehéz kételkedni, de ezen már régen túl vagyunk akkor, amikor a demokrácia korszakát éljük, ős meglehetősen komikusán fest az, hogy a választói jog megsziikitését éppen azok a Wolffék követelik, akiknél senki sem vallja harsányabban magát demokratának. Ugyancsak a választók számának redukálásával van összefüggésben a választói névjegyzékek kérdése is, ahol még mindig tízezrével szerepelnek olyanok, akiket Wolffék nem akarnak fölvenni a választók közé. Ebben a kérdésben az utolsó szót majd Budapest székesfőváros uj kormánybiztosa fogja kimondani. Érdekes és értesüléseinket határozottan megerősítő jelenség az, hogy dr. B r ó d y Ernő volt nemzetgyűlési képviselő, fővárosi bizottsági tag, éppen ezekben a napokban ir cikket Budapest uj választójogáról. Szerinte is elérkezett az az időpont, amikor jönnie kell az uj törvénynek. Bródy Ernő szerint a választás tekintetében három eset képzelhető el, A választás végbemehet: 1. a jelenleg érvényes 1920-iki törvényben megállapított választójog alapján, amelynek azonban választói névjegyzéke nincs; 2. uj választójog alapján, amely különbözik úgy a jelenlegi törvény- hatósági, mint a nemzetgyűlési választói jogtól amelynek választói névjegyzéke szintén nincs; 3. a jelenlegi nemzetgyűlési választói jog alapján, amelyet az uj törvény kiterjeszt a budapesti törvény- hatósági választójogra, amelynek választói névjegyzéke is van. Nem igen lehet kétség az elmondottak után abban, hogy a kormány a harmadik esetet fogja választani, v a g y is a jelenlegi választójogot kiterjesztik a budapesti törvényhatósági bizottsági tagok választására is, amely esetben az év végéig választani kell, és pedig a meglévő névjegyzék alapján. tőjét, hogy levélben reflektált fejtegetéseinkre. Ezt a nagybecsű levelet annál is inkább, mert annak k o- moly politikai jelentőséget tulajdoni- t u n k, bátrak vagyunk a következőkben nyilvánosságra hozni: „Tisztelt Szerkesztő Ur! B. lapjának augusztus huszonkettediki száma engem felfedez a láthatáron. Az igazság kedvéért mél- tóztassék tudomásul venni, hogy a közelgő községi választásokon sem mint a kormánypárt exponense, sem mint a saját pártom, vagy egy alakítandó községi pártnak a vezére, sem semmiféle más sarzsival nem fogok szerepelni. Részt fogok venni azonban igenis a saját meggyőződésemmel, olymódon, ahogy és akikkel azt legjobbnak látom, de Még az idén választunk A kormány programmja: kormánybiztos, uj törvény, a választások kiirása „Heinrich Ferenc a láthatáron“ A volt kereskedelmi miniszter levele a Fővárosi Hirlap szerkesztőjéhez
