Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-08-10 / 32. szám

Ara 60 korona Tizenkettedik évfolyam Budapest, 1923 augusztus 10. 32. szám. felllniimiimiiimimiiminniiitillimiinilidfímmninmiiüiiiniiíaiimiimmaiiimimuiaiiicímcmimiiHiMníUE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4000 korona. Félévre 2000 kor. e Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Gyakorlati közigazgatást Irta: Dr. Kazay László törv. hat. biz. tag Elénk érdeklődéssel olvastam Ereky Károly bi­zottsági tagtársam és mélyen tisztelt barátom cikkét a Fővárosi Hírlap hasábjain. Olvasása közben ugyanaz jutott eszembe, ami legelső felszólalása al­kalmával, hogy — debuisct pridem. Több mint két éven át egyedül csekélységem volt az, aki az üzemek ügyére minden egyes kínálkozó alkalommal igyeke­zett a figyelmet felhívni. Törvényhatósági bizottsági tagságom első napja óta nem szűntem meg propagálni egy — az üzemek központi vezetését és ellenőrzését irányitó — szerv felállítását. Az én ideám egy kiváló szakerökből álló keres­kedelmi rugékonysággal biró központi ellenőrző szerv felállítása volt az üzemek gyümölcsözőbbé tétele cél­jából. A legnagyobb mértékben elitéltem és kifogásol­tam én is, hogy az üzemek, úgyszólván semmivel sem járulnák székesfővárosunk közönsége súlyos Terhének enyhítéséhez. Már pedig ez üze­meknek elsősorban ez lenne a hivatásuk, másodsor­ban pedig az, hogy' különösen az élelmiszerüzemek és egyéb közszükségleti cikkeket gyártó üzemek ár- mérséklőleg és árcsökkenfőlcg hassanak. De sajnos, a valójában ezek az üzemek inkább árdrági- tólág hatottak, pedig ha valamikor, úgy éppen most, közélelmezésünk majdnem katasztrofálisnak mond­ható napjaiban ez százszorosán fontos volna. Már jő belemelegcdtem ez idea propagálásába, amidőn az üzemek adminisztrációs múltjának tanul­mányozásakor rájöttem arra. hogy a főváros vezetökörei egy ilyen szerv fel­állítását már tíz évvel ezelőtt szükségesnek tartották és 1918 március 18-án Bárczy polgármester egy szabályrendeleti tervezetet is dolgozott ki Budapest székesfőváros üzemeinek igazgatásáról és ellenőr­zéséről. Jóllehet e szabályrendelet-tervezet távolról sem váltja valóra az én nagyon is gyakorlati és nagyon is radikális irányelveimet, mindazonáltal a kezdemé­nyezés érdeme és dicsősége nem vonható meg e ter­vezettől. Két éven keresztül süket fülekre találtam a tör­vényhatósági bizottságban az üzemekre vonatkozó terveimmel, inig végre Ereky mélyen tisztelt barátom fellépése s ennek kapcsán a többségi pártból való kilépése az érdeklődés homlokterébe állította az üzemeket. Közéleti viszonyainkra szomorúan jeliemző, hogy nálunk csak a pártpolitikai és személyes természetű ügyek keltik fel az érdeklődést. Még a legéletbevágóbb, legfontosabb ügyek fölött is hihe­tetlen közömbösséggel és nemtörődömséggel térnek napirendre az emberek, ha az a pikantéria szenzáció­jával nem hat. Ereky mélyen tisztelt barátjoni mindenesetre nagy szolgálatot tett a köznek, amikor egész egyéniségét latba vetette az üzemek érdekében, de bár korábban tette volna, mindjárt akkor, amikor én kezdtem el propagálni az üzemek gyökeres reformját. De nemcsak az üzemekre vonatkozó indítványaim találkoztak a többségi párt vezetősége részéről ért­hetetlen közönnyel, hanem nagyon számos gyakor­lati irányú indítványaim is, amelyek a többségi pártból való végleges'kilépésemre ve­zettek A költségvetéshez történt egyik felszólalásomban fejtettem ki fővárosunk költséges, nehézkes és nagy appa- rátusu adminisztrációjának jellemzésére, hogy úgy teszünk, mint a tönkrement földesur, akinek többezer holdja elúszott és csak a kastélya, a parkja és azt övező néhány hold földje maradt csak meg, de a régi költséges úri életmódról, a nagy személyzetről és a nagy háztartásról lemon­dani nem akar mindaddig, mig a kastély is dobra nem kerül. Haaónk területe kétharmadrészének el­vesztése, pénzünk elértéktelenedése, az anyagárak és munkabérek horribilis emelkedése, a takarékos­ság elvének legkérlelhetetlenebb alkalmazását irta elő, ennek dacára fővárosunknál semmiben sem tör­tént figyelemreméltó megtakarítás. A régi költsé­ges és nehézkes adminisztrációnk van meg ma is. A közigazgatási bizottságban a polgár­mesteri jelentésekkel kapcsolatban többször indítvá­nyoztam azt, hogy a székesfővárosi köz- igazgatási eljárás novelláris utón való sürgős és gyökeres egyszerűsí­tése érdekében írjunk fel a kormány­hoz, vagy saját hatáskörünkben sza- bályrendeletileg egyszerűsítsük a közigazgatásunkat az egész vonalon egész addig a határig, amig a fennálló tételes törvények­kel összeütközésbe nem jövünk. A Tisza-féle 1900. évi 20. t.-cikk, amely a köz- igazgatási eljárás egyszerűsítése nevet viseli, amely megszületésekor is inkább a közigazgatási eljárás egyöntetűvé tétele nevét viselhette volna joggal, már elavult. Fővárosunk közigazgatásának gyökeres meg­reformálása azt sokkal gyorsabbá, jobbá és olcsóbbá tette volna. Személyzeti és dologi kiadásokban óriási megtakarítást érhettünk volna el. Rendkívüli Idők rendkívüli eszközök igény- bevételét Írják elő, de sajnos, ezen a téren sem történt semmi. A székesfőváros munkásainak munkabér-mozgal­mairól még csak szó sem volt, amidőn én a jelen törvényhatósági bizottság első heteiben a munkás- jutalékrendszer bevezetését indítványoztam a fővárosi üzemeknél, kapcsolatban a községi ta­karékpénztár felállít ás á V a 1. T erem szűk ahhoz, hogy e két nagysulyu és egymással szorosan összefüggő tervemet itt kifejtsem, esetleg egy kifliin cikkben fogok rá visszatérni. Nagy vitám volt a közigazgatási bizottság egyik közelmúlt ülésén Folkusházy alpolgármester úrral, kinek az üzemek és különösen az állatvásár-pénztár ügyvitelének ellenőrzésére vonatkozó felfogását nem oszthatom. Az alpolgármester unnak az volt az állás­pontja, hogy az üzemeknek s igy az állatvásár-pénz­tár ügyeinek az alapos betekintése is csak vizs- g-álóbirói végzésre ^történhetik meg. Ezzel szemben én azt állítottam és állítom ma is, hogy a főváros üzemei nem vonhatók egy kalap alá a tőke más természetű kereskedelmi vállalataival, melyekre nézve a kereskedelmi törvény az irányadó elsősor­ban. Kik ellenőrizzék a fővárosi üzemeket elsősorban, ha nem a törvényhatósági bizottság tagjai? Ez nekik nemcsak joguk, de kötelességük is. Éppen azért nem szavaztam meg egyetlenegy úgynevezett .,árdrágitójavaslatát;‘ sem a tanácsnak, mert teljesen ismeretlen volt előttem az üzemek belső ügyvitele és kalkulációja. Én joggal feltehettem és fel is te­szem, hogy gyakorlatibb Irányú vezetés mellett a terme­lési költségek lényegesen apaszthatók lettek volna. Vizsgálóbíróhoz nem mehetek, mielőtt nem tudom, hogy forog-e fenn a biiiitetőtörvénykönyvbe ütköző cselekmény vagy sem. Feltételezem, hogy nem, csak a F o 1 k u s h á z y-t é 1 e elmélet tart­hatatlanságának jellemzésére eme­lem ki, aki a vizsgálóbíróhoz utasítja a törvényhatósági bizottsági tagokat, kik az üzemek belső ügyvitelét nem is­merik. Hogy van-e szükség vizsgálóbíróra vagy sem, azt úgy a bizottsági tagok, mint mások, csak az üzemek legbelsőbb ügyeinek legalaposabb isme­rete után állapíthatják meg. Ezen ismeretek hiányá­ban vizsgálóbíróhoz fordulni rágalmazás vétsé­gét képezhetné. Elvitathatatlan tény azonban az, hogy azon törvényhatóság tagja, amelyik tör­vényhatóság nevét, címét, pénzét, erkölcsi presztízsét, anyagi erejét adja egy üzemnek, melyre a székes- főváros legfontosabb érdekeinek képviselete van bízva, azt az üzemet igenis joga van a tör­vényhatósági bizottság tagjainak el­lenőrizni. Lehet, hogy majd egy újabb személyes üggyel kapcsolatban ezen kérdés is az égető aktuali­tások homloktérébe fog kerülni.. Ha már a személyi természetű ügyeknél tartunk, nem hagyhatom megütközésem leszögezése nélkül a többségi pártnak a választások körül köve­tett eljárását, amid ő-n r é g i, hús z-h armincéves kifo­gástalan szolgálati múlttal biró érde­mes tisztviselőket mellőztek prote- zsáltjaik miatt. A belvárosi elöljárói és a leg­utóbbi alpolgármesteri választások azok, amelyek nagyon káros és kóros képét mutatják e rendszernek. Az olyan tisztikartól nagy mun­kateljesítményt, munkakedvet, duzzadó ambíciót nem 3> várhatunk és nem remélhetünk, amelyiket az ilyen pártoskodó mellőzések méltán és tel­jes joggal elkedvetlenítenek és lehan­golnak. A székesfőváros fogalmazói kara teljes mértékben és teljes joggal el van keseredve, az őket méltatlanul ért mellőztetések miatt. Már pedig ha va­lamikor, éppen most kellene fokozni a tisztviselők mimkakedvét, szorgalmát és ambícióját. Súlyos mulasztás terheli úgy a többségi pártot, mint a városi tanácsot a közlekedési ügy t2rén is. Eltekintek most a közismert villamos mizériáktól, hanem csak rámutatok arra a hallatlan és példátla­nul álló dologra, hogy Budapest a világon az egyetlen város, ahol a bérautó-fuvaro­zást a szabadverseny teljes kizárásá­val egyetlen nagytőkés vállalat mono­póliumaként szolgáltatták ki. Rámutatok arra, hogy szabadverseny mellett az autó-közlekedés feltétlenül jobb és olcsóbb volna, ennek dacára az autó-bérfuvarozók ipartestületének az autótaxinak és a közterekre való kiállhatási jognak engedélyezésére irányuló kérelmét a tanács Till tanácsnok ur nem nagy dicsőségére elutasította. A törvényhatósági bi­zottságon volna a sor e súlyos hibát reparálni. Székesfővárosunk közbiztonsági állapotai és viszonyai, » a rendőrségi nyomozatok terén -tapasztaltak, egy­aránt bö módot és alkalmat nyújtottak arra, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom