Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-17 / 3. szám
4 91 Budapest, 1923 január 17. © • • Képmutatás vagy gyerekes játék az már, amit a városházán a Fővárosi Operett-Színházzal csinálni próbálnak. Wolff Károly összemérte fegyverét a belügyi kormánnyal, a kultusz- miniszterrel, a színészekkel, az írókkal és mi, bár egy pillanatig sem helyeselhettük, amit cselekszik, tisztelettel néztük végig a harcot, amelynek mégis csak volt valamelyest elvi színezete. No, nem nagyon, de mégis egy kicsit. Ebben a harcban azonban elbukott Wolff és elbukott Petrovácz és győzött — óh nem Ben Blumenthal —, hanem a tárgyi, igazság. Ezek után csak azt az egyet lehetett volna várni, hogy Wolff is, Petrovácz is, Sipöcz is hüvelybe dugják kicsorbult kardjukat és nem feküsznek tovább is ennek az uj színháznak becsületes törekvései elé. Ehelyett azonban kicsinyes, bol- házó foglalkozást folytatnak és belekapaszkodnak a színház nevébe, amely a „Fővárosi" jelzőt bitorolja. Nos, felvonulnak még egyszer hadvésziilte képpel az összes daliák és ki akarják keresztelni a színházat. Elfelejtik, hogy a „Fővárosi" jelző átengedésével egyébkor nem szoktak ilyen skru- pulózusok lenni, csak éppen ha Blumentha- lékról van szó. Fiát engedelmet kérünk, ■ ez nem komoly dolog, s amit az urak cselekszenek, az már nem a főváros nevét, hanem tekintélyét teszi tönkre. A vízfejű Budapestről szóló elméletet a kommunisták találták ki és ők szónokoltak arról, Jiogy a burzsuj menjen el a vidékre. Valami kicsike igazság tényleg van abban, hogy Budapest kissé nagy ahhoz a kicsike országhoz, amely egyelőre igy megcsonkítva a mienk. Ha tehát korlátozni kívánják a letelepedést, akkor tulajdonképen helyesen cselekszenek, de mi nagyon jól tudjuk, hogy ha Wolff ék valamit korlátozni akarnak, az csak a zsidókra, vagy a nekik nem tetsző politikát vallókra vonatkozik. A kormány százszor és százszor kijelentette, hogy a jogegyenlőséget tiszteletben tartja és ha Wolff Károly mégis ragaszkodik ehhez a szabályrendelethezakkor valósziniileg győzni fog a közgyűlésen, de megbukik a — kormány jóváhagyásánál. Kétségünk merül fel az iránt, hogy Budapest a világon van-e, hogy Magyarország fővárosa-e, hogy vannak-e nemzetgyűlési képviselői? Onnan támad ez a kételyünk, hogy majd egy hónap óta folyik az ind emuit ás vitája a parlamentben, sőt folyik lelketöíően hosszú nyolcórás üléseken is; de Budapestről ebben a hatalmas terjedelmű vitában még nem hallottunk egyetlen szót sem. Bevalljuk és nem kételkedünk a magunk memóriáiéiban, hogy ez talán még soha sem történt meg. Ha más nem történt, Polónyi Géza, a nagy harckeverő intézett egy-egy rohamot Budapest ellen és mindig akadt komolyszavu, lelkes ember, nem egyszer a miniszteri széliben is, aki megvédte Budapestet és a tanácsot. Ebben a mostani indemnitási vitáiban azonban megfeledkeztek Budapestről, mintha a világon sem lenne. Pedig az ellenzéknek lenne egy és más elpanaszolnivalója, dé úgy látszik, nem sokat bíznak abban, hogy Kuna P. András valami különös megvetéssel viseltetnék Budapest lakosságának szenvedései és bajai iránt. Árverés reggeltől-estig Adatok a pesti nép nyomoráról Budapestnek egyik leghatalmasabb épülete a Lónyay- és Kinizsi-utcákon épült, négyszárnyas központi zálogház. Teljes címe: M. kir. zálogházak központi intézete, kibővítve az állami árverési csarnokokkal és beraktározás! vállalatokkal. Bementünk megnézni, milyen az élet e központi világban, kik. mit hoznak, milyen társadalmi osztály, zálogba, miért, mi mairiadt még nekik? Aztán miért, miket árvereznek el? — Tessék csak néhány óráig itt maradni, — mondja az egyik vezetőember. — Érdemes. Ilyen dolgokat úgyse látott még, mert nem volt soha... Akarja az árverést látni? — Igen. Mikor? — Most, rögtön, délután, reggel, mindig. H i- s z e n hetek óta, naponta kell már árverést rendeznünk. Hogy miért? Mert az elszegényedett emberek tömegei erre kérnek bennünket. Kénytelenek igy tél idején megmaradt értékeik roncsait elárvereztetni. mert csak igy tudnak a tél szemébe nézni, anélkül, hogy megfagynának, vagy éhen vesznének. Beléptünk az árverési csarnokba. Délelőtt 9 óra csak, de már egész tömeg állt ott. zsibongott. A társadalom minden rétege ed küldte ide a képviselőjét, hogy vagy eladjon, vagy vegyen. Az arcokon irva vagyon, — a lélek különös, édes-fanyar írása. — kik az eladók: agg ur, állami főtisztviselő, ez az aranyóra legalább 50—60 éves. emlék, boldog múlt századból, vidéki kúriáról... Ez a fiatal urilieány, valakit gyászol, kivette két fülbevalóját, mit kell az árán vennie? Anya. gyermekét 'szorongatja, régimódi sálját le teríti, előkelő dámák mostanában az ilyet szeretik, szobadísznek; utolsó emlék a boldog menyasszonyságból. A gyermek, néhai férje emléke. Ez a kishiva- talnok, mit akar az*eztistfogantyus botjával? Igaz, ma már fölösleges. Javakorbeli asszony, az alezre- desnéről beszél, nyugdijkérdésről, budai lakásmizériáról ... önmagát példázza. Ma már oly nagy a szegénység, hogy nem tűri meg a szemérmes és álszemérmes szegényeket: mindenki nyíltan megmondja, hogy kénytelen utolsó fémtárgyát, szőnyegeit, lepedőit, függönyeit, képeit, evőeszközeit, régiségeit, bútorait eladni. Aztán, a másik csoport: hiénafejü emberek. — írnák a romantikus, nagyszivii irók, de mi csak úgy irju'k. hogy ezek az ószeresek, akik minden árverésen, naponta itt vannak és leskelödnek, résen vannak, lecsapnak. A b u t o,r g y á r o s o k. akik régi bútorokat vesznek, újjáalakítják s százezreket, milliókat keresnek. Ékszerészek, nagyok: és kicsinyek s ügynökeik. Előkelő dámák, akik porczellá- nokra. régiségekre, csipkékre vadásznak, nagyszerű passzió, csodás dolgokra bukkannak néha. Elvégre akadnak olyanok, akik szintén nemesi címert viseltek a bölcsőjükben, de tönkrementek, nem bírják a mai élet nemtelen iramát Régi emlékeik a parve- niiknek, az uj „nemeseknek“ maradnak, nekik pedig az értük felvett pénz: cipőidé, kalapra, krumplira, szénre, zsírra, ilyen prózai dolgokra. Képkereskedők, szőnyegkereskedők, akik ráakadnak talán egy Lotz- képre. vagy egy Munkácsyra, ki tudja? Középkori ént éket fedeznek föl... A legrosszabb esetben is keresnek egy képen tízezer koronát, esetleg félmilliót. Történnek ilyen dolgok. Hogy miképen licitálnak, milyen dühösek, izzadtak. brutálisak az emberek, hogyan ígérnek egymásra, mikép beszélnek össze, hogy egymásnak ezt, azt átengedjék, mint szorul össze a szivük azoknak, akik utolsó kedves emléküktől utoljára búcsúznak, mily iramban gördülnek egymásután orcákon a köny- nyek, milyen dobpergésszeriien hangzanak a szavak s a klálapácsütésak: „Senki többe t, h a r m a d- s z o r !“ Miután a zálogolási kölcsön elavult, úgy hogy értékes holmikra is békeösszegii. legföljebb ezer vagy kétezer koronát adhatnak a zálogházak, emiatt a megszorult emberek kénytelenek tárgyaikat eladni s ma a legjobb mód mégis az „önkéntes“ árverés u'íja... Az elavult szabály, a lerongyolt kényszer így fosztja meg a rossz helyzetbe került családok ezreit arany, ezüst, gyémánt s más drágaköves értékeiktől, amiket immár éve ki óta. de főleg a z ü in i c h i ko- ronalecsúszás óta, megbecsülhetetlen milliárdokban elkótyavetyélnek. Nagy a veszteségük, miután a nemesfémből készült tárgyak — a brilliánsokiról nem is szólva — csak egy év óta is ugrásszerűen nyertek pénzértékben s ami még sokkal súlyosabb: rengeteg ember, főleg az intelligencia, a lateiner-csa- 1 á d o k az ékszerekből, fémtárgyakból 1 a s s a n ki n t kifogyván, i m m á r k é n y t e- lenek szőnyegeiket, képeiket, evőeszközeiket. ágyneműjüket, bútoraikat örök áron eladni. Mindezt szembetűnően tapasztalhatjuk ezeken a naponta tartott árveréseken. Tanulságos statisztika Budapesten különben ma tizenhat magánzálogház működik, de a főforgalom a központi, állami zálogházba koncentrálódik. Hogy milyen apparátussal dolgozik, annak bizonyítására az alábbi, hivatalos adatok szolgáljanak: Nyári hónapokban aránylag 7—8 ezer darab ékszert csapnak zálogba. A múlt hónapban e 1 z á- 1 og o s i(t o 11 a k 10.420 darabot, hu szón kilencmillió korona becsértékben. Békébe n, 1913. októberében pedig negyvenki lene ezen darabot zálogosítottak el. 1 udniillik akkor még mindenkinek volt mit elzálogosítani s kitudta aztán, tavasz előtt, nyár előtt újra váltani. Ma már a legtöbb család kifogyott az el- za ogositási tárgyakból, ezért fanyalodik kényszerhelyzetében az önkéntes árveréshez, kiállításhoz, no naponkint rendeznek műkiállitást és eladást, heten- kint tartanak bútor árverést és naponta árverezik az ékszereket, szőnyegeket, evőeszközöket, régiségeket. Árvei eznek ■ ■ ■ hirtelen fülembe cseng a dantei fölirás: Ki ide belépsz, hagyj föl minden reménnyel... Dante látomása, uj, mai korszak kiadásában: akik ide belépnek, már fölhagytak minden reménnyel?! Sz. J. • • • Üldözés a szaíámi-dzsmigelben. Tudomásunkká jutott és őszintén sajnáljuk, hogy a GyOSz. egyik kiváló tisztviselőjét, aki multheti számunkban a szalámigyártás kérdéséről nyilatkozott, kellemetlen helyzetbe sodortuk. Ismeretes, hogy a hazai szalámi- gyárosok a GyOSz. kötelékében kau telszeriien tömörültek és úgy a gyártással, mint gyártmányaiknak! az exportálásával összefüggő dolgaikat együttesen, a GyOSz. égisze1 all a 11 intézik. Ennek az ügykörnek az agendáit dr. Knob Sándor titkár végzi. Őt kereste föl munkatársunk, hogy a szalámiexport helyzetéről és ebben az ügyben a közélelmezési miniszterrel folytatott tárgyalásokról informálja. Knob titkár igen előzékenyen és szeretetreméltóan nyilatkozott, ez lapunkban híven megjelent és arról szólt, hogy a szalámigyárosok a közfogyasztás céljaira száz vagon zsirt ajánlottak föl, amelyből a közélelmezési miniszjter egyelőre 15 vagont a Köztisztviselők Szövetkezeténeíki utalt ki. A többi 85 vagon zsir sorsa még eldöntetlen. Arra a kérdésünkre, hogy a sz a 1 á m i gy á r t á s b ó 1 a főváros z si r akció j á r iái j u t-e és mennyi zsir? Knob titkár azt a fölvilágositást adta, hogy ilyen irányú intézkedés még nem történt és ez nem a szalámigyárosoktól függ, hanem Búd közélelmezési minisztertől. Knob nyilatkozatának ez volt a lényege. Ebből a nyilatkozatból indultunk aztán ki, amikor leszögeztük a lap álláspontját. Kifejeztük a reményünket, hogy Búd miniszter, aki mindig sok megértéssel gondoskodik a főváros szegénysorsu népéről, módot fog találni ezúttal is, hogy a szalámigyárosok zsiir- mennyiségéből a főváros k ö z e 11 á t á s a is megfelelő részese d.é s t kapjon. Rámutattunk még aí'ira, hogy a Magyar szalámigyár, továbbá a He'rz-íéle gyár és a kariéiba tömörült többi szalámigyáraik az export révén milyen indokolatlanul nagy haszonra tesznek szerIt és a sok százmilliós profit mellett meg sem éreznék, ha a kivitelre kerülő szalámiból bizonyos mennyiségű export-dézsmát it e r mész e t b e1 n is leadnának a főváros közel- látásának. Er/r,e a körülményre hívtuk föl a köz- élelmezési miniszter figyelmét, tudván azit, hogy ott megértésre fogunk találni. A szalámi-dzsungelbem azonban épp ettől félnek és Knob titkárt is azért vonták felelősségre, mert szerintük az ö nyilatkozata alkalmait adott nekünk a logikus következmények kifejtésére. Ehhez azonban semmiféle nyilatkozat sem kellett. A telhetetlen étvágyú szalámi-lovagok kártyáiba mi úgyis belátunk. Jól tudjuk, hogy a 100 vagon expor t-s z a 1 á m i n milliárdokat keresnek és nem kerülne nagy áldozatukba, ha ezekből a profit-milliárdokból néhány milliót e x p o r t-d é z s m a a I a k j á b a n a főváros szegényeinek is i u 11 a t n á n a k. Ennyit és nem többet kívánunk ezektől a gáncsnélküli lovagoktól, akik emiatt való dühükben most egy ártatlan emberen töltik ki a bosszújukat. így fest a szalámi- bárók nagylelkűsége. A sörgyárak, mint korona-koiitreminörök. A legnagyobb meglepetéssel jelenthetjük olvasóinknak azt a mindenesetre szokatlan hirt, hogy a sörgjtáro- sok az elmúlt héten nem emelték fel a sörárakat. Ez a tüntetésnek szánt szolidság, ez a csodálatos önmeg- íagadás azonban nern tévesztette meg iaz Árvizsgáló Bizottságot, amelynek a múlt heti emelést is elfelejtették bejelenteni. Ez a kis feledékenység azonban — úgy látszik — nem tetszik Biber Gyulának, az Árvizsgáló Bizottság elnökének, aki egy nyilatkozatában erősen aláhuzottan hangsúlyozza, hogy az OKÁB küldöttei Kőbányán a Részvény-sörfőzde telepén üzemvizsgálatot folytatnak anniak megállapítása céljából, indokolt-e a sör legújabb drágítása
