Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-30 / 22. szám
Tizenkettedik évfolyam Budapest, 1923. május 30. 22. szám. rmrögsaiiiuTiFnireiiHiiL^ ahlhiübaidiiiguiniiiaiiiQmamt ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 2000 korona. Félévre 1000 kor. b Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VÁROSI, POLITIK AI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Éber Antal a baseli egyezségről Nyilatkozik a „Fővárosi Hírlapinak — A fővárosnak meg kell válni üzemeitől — Veszedelmes réseket hagytak Wolffék a hitelezők számára A baseli egyezményről eddig a közönség, amelynek számára rendkívül súlyos probléma a külföldi adósságok kérdése, nem igen hallott egyebet, mint azt az émelyítő önmagasztalást, amelyben S i p ő c z polgármester hol kommünikében, hol meg szónoki beszédben tetszelgett. A törvényhatósági bizottság amaz ülésén, amelyen az ellenzék kritika alá vette ezt a megegyezést, nem jelent meg a sajtó, amely még mindig nem kapott elégtételt. Ilyenformán ezek a beszédek is csak igen hézagosán ismeretesek. A Fővárosi Hirlap nem egyszer mondta el rnár véleményét arról az agyondicsért megegyezésről, szükségét éreztük azonban, hogy klasszikus, mindenki áital elismert pénzügyi szaktekintély világítana rá at publikum előtt ennek a kurzus-remekműnek furcsa titkaira. Abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy Éber Antal, fővárosi bizottsági tag, a Magyar-Olasz Bank vezérigazgatója, terjedelmes nyilatkozatban mondta el véleményét a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt; a külföldi kölcsönöknek Wolffék által tervezett törlesztési módjáról. Ennek á nagyfontoSSágu nyilatkozatnak talán legfontosabb pontja az, amely megállapítja, hogy a havi készázmilliós törlesztés az arri erekre, az 1921 júliusáig lejárt hátralékos kamatokra és törlesztési részletekre nem vonatkozik. Ezzel Eber megállapítása szerint olyan rést hagytak nyitva, amelyen keresztül a fizetési kötelezettségek hullámai a fővárost bizonytalan időben és bizonytalan mértékben eláraszthatnák. Számos nagyfontosságu szempont érintése után abban konkludál e nagybecsű (fejtegetés, hagy készpénzzel a főváros sem lesz képes adósságait törleszteni. Ennek csak az az egy módja lehet, hogy a főváros megválik üzemeitől, amelyeket amúgy sem tud jövedelmezővé tenni és tőke hijján nem tud ezeknél az üzemeknél olyan állapotokat teremteni, amelyek a közönséget kielégíthetnék. Éber Antal nagyjelentőségű nyilatkozata egyébként a következőképpen hangzik: Az arrierek — A baseli megállapodásról az a nézetem, hogy az tulajdonkénen se nem ideiglenes, se nem végleges megegyezés, ez e g y á 11 a 1 á n nem megegyezés. ez teljesen és tökéletesen fenntartja az állapotnak labilitását ési abszolúte nem áll az, mintha ennek az lenne az előnye, hogy másfél évig nyugodt helyzetet teremt. Ezt sem tartanám ideális megoldásnak, hanem talrtanám olyan állapotnak, amelybe utcumque bele lehet nyugodni. Én nem alludálok arra •a kérdésre, hogy a fedezetül külön lekötendő bevételek esetleg többre mennek a havi kétszázmillió koronánál, hanem egészen más szempontokat látok fennforogni. — Itt van az arriereikmek, az 1921 júliusáig lejárt hátralékos kamatoknak és tőketörlesztési részleteknek a kérdése. Erre nézve a megegyezés világosan azt mondja, hogy a kétszázmilliós fizetés ezekre nem vonatkozik, hanem fenntartják maguknak a hitelezők, hogy ezeket az armier eket a clearing hivatal utján továbbra is é ,r v é n y e s i t h ets si é k. Ezeknek az anriereknék a fővárossal szemben való törlesztését az állam abszolúte nem vállaljta:. ,Ká 11ay pénzügyminiszter ur 1923 április 19-ikén kelt leirata szerint etekintetben a feltétel az. hogy a hátralékok törlesztése lejében történjék a fizetés,, holott ez a megegyezés éppen a hátralékokat törlesztetlenül hagyja és a jövő fizetési kötelezettségekre teljesíti a havi kétszázmilliós fizetéseket1. Kiköti ezenkívül, hogy még a hátralékok tekintetében is hosszabb határidőket kéül kikötnie a fővárosnak, ami úgy teljesitődött, hogy miután ez egyszerűen a clear ing-hivatalhoz lett utalva, tehát semmiféle határidőket és semmiféle törlesztési feltételeket ez a megegyezés nem tartalmaz. Harmadszor kimondja a leirat, hogy legfeljebb évi egy- milliárd korona fizetési kötelezettséget vállai, eltekintve attól, hogy visszafizetési kötelezettségről is beszél, amelyről talán feltehető, hogy ezt a tizennyolc hónap alatt nem gondolja érvényesitendőnek. azonban egymilliárd koronáról beszél, holott az arrienek összege az én számításom szerint — ha a német márkatörlesztést, meg a sorsolt kötvényeket nem is számítom pontosan. sőt a késedelmi kamatokat sem számítom — kerek összegben a cirkja negyven- in i 1 i i á r d magyar koronát is eléri, erre vezettek a számításaim, tehát ha ennek a fizetési kötelezettségnek 5—6 évi törlesztését! — az egyik öt évre, a másik hét évre van felosztva — veszem számításba, akkor az állam — ha ilyen fizetési kötelezettséget vállalt volna, de nem vállalt —- nem é vií c g y m i 111 á r d, h am e m évi 7—8 milliárd koronát kellene, hogy fizessen. Tehát azoknak az előfeltételeiknek, amelyek Kállay miniszter urnák ebben a leiratában foglaltatnak, egye 11 e n égy ik © sem teljesült és más fizetési kötelezettséget; legfeljebb akkor vállalhatott, ha útit még má,s titkok is v a n- n ak. amelyek az aktákban nem foglaltatnak. A mindenkori kormány eladósodott rabszolgája — Én. mint a fővárosi polgára, nem is reflektálnék arra, hogy ilyen súlyos anyagi helyzetben levő állam ilyen fizetési kötelezettséget vállaljon, mert ha egy főváros ezt a fizetési kötelezettséget az állam részéről igénybe veszi, akkor a fővárosi autonómiájának vége v a n, a tanács, a polgármester és a főváros1 közönsége eladósodott rabszolgájává válik a mindenkori kormánynak. — Hiába is vállalná az állair ezt a 7—8 milliárdra rugó újabb fizetési kötelezettséget a főváros javára, mert maga a pénzügyminiszter ur megmondja, hogy ezeknek a fizetési .kötelezettségeknek nem tud megfelelni. Akkor az fog történni, hogy fizetni fogjuk a havi kétszázmillió koronákat, de nem s z a b a- diui, ltunk meg az a,r r i exiaáe fizetésének kötelezettségétől sem. — A másik körülmény, amely teljesen labilissá teszi a megállapodás hatását az, hogy azok, akik ezt a megállapodást aláírták a hitelezők részéről, maguk is kijelentették, hogy ők nem törvényes képviselői az egyes kötvénytulajdonosoknak és ezeknek nevében me g- e g y e z é s i kötelezettségeket nem vállalhatnak. — A kérdési, amely itt fennforog, számszerű hord- erö tekintetében annyi, hogy a puszta kétévi hátralék, amely tehát a clearing alá nem tartozik, koronákban kiszámítva, kitehet körülbelül tízmillió' r d o t, egyévi te a mat szóig áltatás körülbelül öfl m i 1 M á r d k o rVo n á t. Ha tehát bekövetkezik, amit a francia egyezségnél is elgondoltunk, hogy harminc százaléka a hitelezőknek nem járul hozzá, akkor ez már jelent az elmúlt hátralékok tekintetében t o- v á b b i h á ír o m m i 111 á r d o t é s minden további évnek a tekintetében további más fi é 1 rn í 111 á r d o: t. Megjósolom, hogy nem sok idő múlik el, amikor újból és* újból megfogjuk, fejelni ezeket a megállapodásokat ezen megállapodásokból folyó uiabb fizetési kötelezettségekkel. Rés, amelyen a fizetési kötelezettségek hullámai eláraszthatnak — Fölmerült az a kérdés is, hogy a kijelölt fedezetek ténylég csiafe havi kétszázmilliót, vagy többet fognak-e kitenni? É tekintetben a tanács jóvoltából nem áll adat rendelkezésünkre, s igy csak abból indulhatok ki, hogy amikor éz a megegyezés megköttetett, ez a tiz százalék kétszázmilliónak felelhetett meg havonkint és akkor természetesen közömbös, hogy később többet fog kitenni a valuta romlása folytán, mert a külföldi hitelezők relative annyival kevesebbet fognak kapni. — ha tellát a positiv állapotnak megfelel ez a számítás, akikor ebből a szempontból nem riadnék vissza ezen lehetőségtől abban a beállításban, hogy hátha a korona újra leesik, mert akikor a kétszázmillió numerice ugyan több. de belső vásárló erő tekintetében marad ugyanaz. — Nem tudom megérteni azonban azt a roppant nagy könnyedséget, amellyel a szükséges havi kétszázmillió fedezetére -egyszerűen kijelölnek egy tízszázalékos emelést. Ebben a kérdésnél semmiféle szociális vonást sem tudok felfedezni. — Mindezek alapján nyugodt meggyőződéssel és lelkiismercttel állithatom, hogy ez a megegyezés semmiféle engedményt, semmiféle rendezést nem szolgál. Kontingentál egy összeget, nyitva hagy ellenben olyan rést. amelyen keresztül a fizetési kötelezettségek hullámai minket bizonytalan időben és bizonytalan mértékben eláraszthatnak. El kell válnunk az Szemektől — Ezek a külföldi adósságok a valutáris helyzet folytán olyan hallatlan blokkra szaporodtak! fel, hogy azoknak készpénzzel való visszafizetése tökéletesen ki van zárva. Az első naptól fogva az volt a meggyőződésem, hogy nincs; más megoldású mint az az egy, amelytől a többségi párt a legmerevebben zárkózik el. Nincs más megoldású mint megállapítani, hogy e külföldi kölcsönök egy részéért nem múló értékeket, hanem üzemeket, kereskedelmi és gazdasági értékeiket vettünk, amelyek ma is aranyérltéket (képviselnek. Nincs más megoldású mint visszavezetni a kérdést a kiinduló-pontjához és el kell válnunk ezen üzemektől, mert csak ezektől az üzemektől való elválás idézheti elő azt, hogy e 1- válhassunk véglegesen ezektől a terhektől is, amelyeket elviselni képesek nem vagyunk Hivatkozom Olaszországira, ahol minden állami monopóliumot és üzemet visszacsinálnak, mert az államnak deficitet okoznak, a publikumot pedig rosszul szolgálják /ki. — Azt a feladatot, hogy ezek az üzemek a városra jövedelmezők és a közönségre nézve jók legyenek — ezt soha megoldani nem fogják. Ha ellenben ezeket az üzemeket átadják a külföldnek, akkor a következő előnyükhöz jutunk: megszabadulhatunk a külföldi adósságok terhétől; biztosítva lesz, hogy nem fog előáliani az a skandalum, ami ma előfordul, hogy vízpazarlás folyik, mert nincs pénz arra, hogy vizmérő-ó,mákat állítsunk. Még számos ilyen kérdést meg fognak oldani a külföldiek a tőkéjükkel, tudnak beszerezni anyagot, teljesítenek minden invesztíciót, ami nekik jövedelmező lesz. A vége az lesz hogy ők. meg fogják kapni az üzemekből azt a jövedelmet, amelyet mi nekik kamatfizetés címén soha sem fogunk tudni teljesíteni, a közönség pedig legalább is nem lesz elégedetlenebb, mint amilyen elégedetlen ma és megoldottuk véglegesen, a kérdést. Körséta a városházán A prolongált közgyűlés — A Fansz. követelése — Gyűjtemény üres állásokból Akármenne lép az ember a városházán, mindenütt meglátszik, hogy az emberek sűrűn — politizálnak. Hosszú szünet után, amig vergődve, fájdalmak között nyögve haldoklott egy lázban született politikai évad, mintha megint uj áramlatok mutatkoznának. Eseményekkel várandós napok ezek, amelyeknek hangulatváltozását sem szem elől téveszteni, sem pedig lekicsinylőm nem lehet. A tisztviselői kar nagyobb resize a mai rezsim urait már csak mint vendéget látja a városházán, akik számára, amikor a vendéglátás ideje lejárt, előáll a fogat és utánuk sivár porfelhőbe borul a látóhatár. Kötelességét azonban mindenki becsületesen teljesiti, bár mindez ma csak sablon-munka, mert a mai rezsim, amely eddig sem alkotott, ma már csak tengődik. Ebben az atmoszférában a politikának minden hire komoly emóciót kelt. Nem csoda tehát, ha sokat beszélnek a szerdai közgyűlés elhalasztásáról, amelyben különös ómeneket látnak. Kétségtelen, hogy Wolfféknak- nem kellemes a szituáció, amelyet ők maguk teremtetitek a választási névjegyzékek körül folyó harc felidézésével. Egészen bizonyos, hogy a szerdai közgyűlést, amelynek éppenséggel
