Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-03 / 1. szám
Tizenkettedik évfolyamAra 20 korona Budapest, 1923. január 3. I. szám. ETiiniHomQmaii»pmaiiiaiHaiHQi»amaiHBitibínD88iE[i83as!8íaii:i3nsamauiE3inamaina8imniiamH«íiaHTt ELŐFIZETÉSI Arak: Egész évre WOO K. Félévre 500 K. Egyes számok kaphatók a kladóhiva1 atban. <sxsh£> <£>&>& VAROS!, POLITIKAI ÉS I<OZ<3AZDASA<3I HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—75. szám. Az ötvenedik esztendő küszöbére léptünk. Buda, Pest és Óbuda boldog házasságának nagyjelentőségű jubileumi évfordulójához értünk és ebből a magasságiból kell előrevetítünk kutató, reménykedő tekintetünket. A múltnak fénye, árnya immár a hátunk mögött van, de ez a múlt mégis éreztetni fogja hatását a jövendőben is. Az öt decenniumból mégy hatalmas lendületű emelkedéssel ékes: az ötödik a romlás, a pusztulás, a kényszeredett tétlenség elátkozott évtizede. Négy évtized kimagasló emberek kimagasló alkotásaival telitett és amikor a negyedik deccnnium befejeztével Bárczy István elérte a csúcsot, fenkölt hittel álomnak tetsző képét festette meg az ötödiknek. 11a nem jön a habom-, a kommunizmus, ha nemi járnak itt a román pusztítók, ha nem következik be a tapasztalatlanok rezsim je és nem lesz úrrá a gyűlölködés, ha nem sújt végig rajtunk az ellenséges hitelezők pénzszomjas ostora: Bárczy István álma valóra vált volna és Budapest az arany-lakodalomra s'zebbé lett volna minden boldog- álomnál. Mégis a leghatározottabban állítjuk, hogy az ötödik évtized nem tudott aranyit rombolni, mint amennyit az első négy épített. Álljunk meg a határkőnél. Hiszen ez az esztendei az ötvenedik, már előre veti árnyékát, hogy ez lesz a legszomorubb, a legfájdalmasabb, a legkegyetlenebb mind az ötveri között. Voltak esztendők, .amehtok az elemi csapások sorozatát zúdították erre a városra, voltak esztendők, amelyeket elviselni mélységes lelki fájdalommal járt; de ebből az ötvenedikből a megsemmisülés fogvacogtató jeges áramlata tör felénk. Iszonyú terhek Szakadnak a nyakunkba és — bár amig a párisi vándorok teljes részletességgel be nem számolnak sáíárkodláisukról, — nem akarunk és nem tudunk bírálatot mondani; a legoptimistább feltevésben is naigyon szomorú a prognózis, amely kirajzolódik előttünk. Az esztendő tehertételei között ott van miég az is, hogy nem bízunk és nem bízhatunk azokban a férfiakban, akik ma a felelősséget viselik. Nem bízhatunk bennük, mert nem látjuk se tehetségüket, se tapasztalataikat, se pártatlanságukat. Ezek nélkül a tulajdonságok nélkül ma nem lehet várost kormányozni. Nem lehet pedig azért, mert rendkívüli események, feladatok mögött példátlan felelősség tornyosodik. A villamos megváltás, a külföldi terhek törlesztésére szükséges pénz előteremtése, a külföldi kölcsönnek természetesen mind aktuálisabbá váló gondolata, a közterhek szükségszerű folytonos növelése: olyan feladatok, amelyekkel megküzdeni az ötvenév legkimagaslóbb egyéniségeinek is nehéz lett volna. Olyan nagy éra ez, amelyben az idén az óramutató az uj esztendőbe siklik át, hogy ieledni tudnánk, amit felejteni nem lehet és mi magunk szeretnénk bízni azokban, akik ebben! a rendkívül súlyos esztendőben cselekedni hivatottak. De mondják meg ők, adjanak csak féhg-meddig kielégítő feleletet arrai, hogy mi oka volna Budapest népének a bennük való bizalomra? Nem is a régi, általános, de a meg- szükitett választói jog mellett vonta meg Budapest népe tőlük a bizalmat, amellyel a lázak órájában megajándékozta őket Ilyen előzmények után, ilyen körülmények között, ilyen ttlkuvást nem ismerő üzenet után nem lenne meg a bátorság bennünk arra, hogy a felelősséget viselni merjük az ötven közül a leg~ súlyosabb esztendőért. Sem az emberi ízlés, sem az emberi bátorság nem egyforma, fis mi igen nagy reverendával látjuk azt a. bátorságot, amellyel az urak nekiindulnak a súlyos, a nagy esztendőnek. Nekiindulnak anélkül, hogy észre- vennék azt a kisebbséget, amely mire ez az esztendő is leáldozik, minden bizonnyal többségként jelenik rneg a színen. Hiába lesz minden mesterkedés, hiába lesz minden hatalom- meghosszabbító játék; az a kormány, amely ma alkotmányosan kormányozza az országot, nem adhat életmcghosszabbitást olyan rezsimnek, amely durván felrúgja a kisebbség jogait. Az az esztendő, amely most érkezik, amikor ismét távozik, hisszük, bízunk benne, nem találja itt a tegnap urait. Az uj esztendőben kiélesed az ellenzéki karc Dr. GSiMsihal San u határozottan megcáfolja a kompromisszum-hireket — A demokraták elszánt küzdelmet hirdetnek Az ujesztendő a városi politikában tulajdon- képen mem hoz újabb meglepetést, aminthogy a mai rezsim nincs is meglepetésekre berendezkedve, hanem lassú haldoklással fogja — amint látjuk — befejezni dicstelen pályáját. Önkényes kombinációk mégis ellenzéki paktumról, az ellenzék egy részének paktumáról «beszélnek. Ezekre vonatkozólag a Fővárosi Hírlap a leg- hutározottab cáfolatot kapta illetékes oldalról. Ugyanakkor viszont jaz ellenzék másik oldalán a kiélésedé riadóját fújják meg. JfcZmi _ ___yw - "Jí- anglia hihet szó másró l, mint a WoW-párt természetszerű szét- mállásáról, amelynek annál teljesebbnek kell lenini, minél inkább közeledünk a községi választásokhoz. Kétségtelen, hogy a Wolff-párt mindent el fog még mindig követni az egyeduralom meghosszabbításáért, de aligha lesznek sikerei. Rakovszky Iván belügyminiszter, aki egy alkotmányosan kormányzó kabinetnek a tagja és akinek jogászi és alkotmányos érzése tiltakozik minden erőszak és minden diktatórikus törekvés ellen, legföllebb abban az esetben lenne hajlandó a mandátum-meghosszabbitásba belemenni, ha a mai közgyűlés minden pártja helyeselné ezt és ha a városházán legalább a ma ott képviselt pártok között meg lehetne csinálni a parlamentáris békét. Az ujesztendő eseményei ettől azonban sokkal messzebb vetettek vissza bennünket, mint azt hinni lehetne. A harc teljes kiélesedése: ez a mi prognózisunk a jövőre nézve. Annyival inkább igy kell ennek lennie, mert az ellenzék nem bocsáthatja meg a közelmúltat, kompromisszumokról nem tárgyalhat, bem alkudhatja el azoknak a jogát, akik ismert okokból nem vettek részt a legutóbbi községi választásokon. De ki kell élesednie a harcnak azért is, mert kikapcsolódott az aktualitások keretéből a külföldi kölcsönök problémája, amelyet a hazaíiság oltalma alá helyeztek és amely körül nem- alakulhatott ki az az éles és elszánt küzdelem, amelyre most kilátás van. A harc tehát megindul, hevesebben és elszántakban, mint eddig és ezzel a harccal szemben erőtleneknek fognak bizonyulni azok az elemek, amelyeket a küzdelem heve ki fog vetni mandátum-védő és mind kellemetlenebbé váló pozícióikból. A rezignált polgármester Ilyen körülmények között természetesen dr. S i- pőcz Jenő polgármester csak rezignált nyilatkozatokat tehet. Amig Wolffék hivatalos lapjában halkuló kurzus-jelszavakkal spékeli meg újévi nyilatkozatát, addig az egyik prononszirozott liberális lapban« (értsd „zsidó“ lap) mélabusan mondja el, hogyne™ tudja, milyen eredménnyel iognak végződni a jövö évben megtartandó törvényhatósági választások. Jóslásokba e tekintetben — mondja — nem bocsátkozik és mi hozzátehetjük, hogy nem is igen érdemes neki jóslásokba bocsátkozni. ißrtSietö, ha a prófétai szerepre nem vállalkozik, annál is inkább, meri e tekintetben a képviselőválasztások elég próféciával szolgáltak. Nem foglalkozik még azzal sem, — árulja el tovább, — hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak választása milyen elvek és milyen választójog alapján történjék. Ha nem foglalkoztak is vele, kétségtelenül bizonyos. hogy. n i n c s t ö b b é o 1 y a n választói jog, amelynek alapján a w o I f í i uraló rn még egyszer élet rekeljen. Szól a-közgyűlési békéről is és itt rneg- róvási kalandban részesíti a demokratákat, akik nem hajlandók feladni mélységesen megokolt ellenzéki álláspontjukat. Megcirógatja ellenben a liberálisokat és a gazdaságpolitikaiakat, akiknek Budapest közönsége előtt aligha fog díszükre és előnyükre szolgálni ez a cirógatás. Kilátás a közgyűlési békére tehát dr. S i p ő c2 nyilatkozata szerint! nincsen. Glücksthal cáfol Még ilyen körülmények között is feltűnő volt a Pesti H i r 1 a p karácsonyi számában egy cikk, amely kompromisszumos tervekről beszél. Tény az, hogy Wolff Károly legutóbb a kölcsön tár, válásánál a polgári elemeket a szociáldemokrácia-ellenes együttes harcra hivta fel. Ezt a felhívást azonban senki sem vette komolyan, mert nem adta meg a legkisebb mértékben sem azi együttműködés alapjait. Tény az is, hogy C s i 11 é r y Andrásnak a pénzügyi bizottságban legutóbb történt felszólalásával még a többségi párt intranzigens elemei sem értettek egyet és ez a felszólalás a szétesés miazmáit hordta magában. De. a többségi pártban ma még meg van a gyenge kohézió, amely megmenti egyelőre a végső pusztulástól. Annál inkább feltűnő volt a Pesti Hírlap közleménye, amely a többek között ezeket mondja. „Ideiében kell helyreállítani Budapest polgárságának egységes frontját: ^ azltl mondjak mindkét oldalon. A vörös rém itt van megint n láthatáron, s nem lehet vele se keresztényszocialista, se radikális haladó alapon^ büntetlenül ikacérkodni. Úgy a kereszténypárton* mint a baloldalon átérzik ennek igazságát, látják a fenyegető veszedelmet s mindkét oldalon nagy hajlandóság van a kiengesztelődésre és a pártkeretek szétrobbaníására. Ha a baloldali felelőtlen elemek lekapcsolódnának és a baloldali pártok a legszélsőbb elemeket soraikból kitessékelnék, ugyanez történnék a keresztény többségi parton is. Ilyen tárgyalások már hetek óta folynak s most a legkomolyabb stádiumba jutottak. A keresztény többségi Párt kétharmad ré.sze,^ bele néni értve a keresztényszocialistákat, élénken keresi az alapot a baloldal érték es e 1 e- m e i v e í való fegyüttmüködésirei Komoly orientálódás folyik a kereszténypárton ts