Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-05-24 / 20. szám
2 Budapest, 1922. május 24. Tl/M&YÁTOJZ • * • Amerikát járt ember, Kazay László, jegyzett be egy indítványt, amelyben azt. az igen természetes és okos kívánságát fejezi ki, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága mondjon köszönetét az amerikai vöröskereszt áldásos működéséért Pedlow kapitánynak. Mint méltózta- tik. tudni, arról a bizonyos kiskapitányról van sző, aki „hitvány szvettereket és rongyos fuszekliket" osztogatott itt Budapesten. Ez előtt a 'kiskapitdny előtt tisztelgett a múlt héten mély meghatottsággal Budapest népe és mi hamarosan igazán nem tudnánk természetesebb dolgot mondani, mint hogy Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának legsürgősebb kötelessége megismételni azt, amit Budapest népe már megcselekedett. Hogy az az ur, aki a nagyszerű Pedlowot lekiskapitányozta és lefuszeklizte a ragyogó munkát, amit végzett, hogy ez az ur éppen a többségi párt vezére, az ebben a pillanatban igazán nem számos. Ha úgy gondolja, hogy neki ennek az elkerülhetetlen kötelességnek a teljesítése kellemetlen lenne, ám maradion odahaza; de ha egész férfi akarna lenni, álljon fel és ezúttal kertelés nélkül jelentse ki, hogy tévedett és vezesse maga a tüntetést, amely a kiskapitánynak kijár a törvényhatósági bizottság részéről is. , Olvassuk egy éleslátása kollegánk Íráséiban, hogy a városházi kurzus hanyatlóban van, mert az újonnan összeülő nemzetgyűlésnek egészen más lesz a mentalitása, mint volt a réginek. No és akkor könnyen elő lehet venni a törvényt, amelynek egyik szakasza szerint föl lehet oszlatni a mélyen tisztelt közgyűlést, ha az nem férne a bőrébe. Ha az országos kurzustól búcsút vettünk is, de mi még nem búcsúztunk a városházi kurzustól. Ez a kurzus még próbálkozni fog, bár valószínű, hogy nem sokat s nem sokáig. Akármeddig tartson is azonban, kétségtelen, hogy a feloszlató szakasz miatt való aggodalom már erőt vett az urakon. De hát az Isten szent szerelméért, hiszen ezt a törvényt ők maguk csinálták. Úgy csinálták, ahogy nekik jó. Pedig de hányszor mondtuk, ne csináljanak törvényi pártpolitika szerint, mert nincs párt, amely örökkön hatalmon tudna maradni és a mások ellen irányított fegyverek rendesen a magunk hátán szoktak csattanni. Undorral ellökték maguktól Budapest autonómiájának legerősebb biztosítékait és ime most, mikor az autonómia védőbástyái mögé ők szeretnének elbújni, Mariusként ülhetnek a maguk pusztításának romjain. Festett képű komédiások lennénk, ha sajnálnánk őket! Azok az ajánlási ivek, amelyek a Wolff-tábor parlamenti érvényesülésének útiéit kívánják egyengetni, nem valami nagy népszerűségnek örvendenek Budapesten. Volt pillanat, amikor egyik- másik már agonizált is, már-nuír vgy volt, hogy egyik-másik kerületben nem tudnak ötezer aláírót fogni, akiknek segítségével a párt belemehet >a választásokba. Bizonyos, hogy Wolffék aláírásgyűjtése nem ment valami simán, valami zökkenő nélkül. Erre mutat legalább az, hogy a városháza hivatalos szobáiban is gyűjtik az aláír ásókat, amire — ha a dolog nem lenne némi- képen hatalmi ténykedésnek minősíthető — azt kellene mondani, hogy biztos hatása eszköz. Mi ugyan, ha a Wolff Károly nemes büszkeségével rendelkeznénk, nem folyamodnánk ehhez az eszközhöz, hanem megvárnánk, mig a választók seregestül tódulnak. Kiváncsiak vagyunk azonban az eredményre és meg vagyunk arról is győződve, hogy alig pár ezerrel lesz kevesebb szavazatuk Wolfféknak, mint amennyi aláírást összegyűjtöttek . . . Cs5KKena főváros uúmjöuedelme A jövedelmező drágaság Ab, idei budgleít össtzeállitása előtt abban reménykedtek a városházán, hogy a valóság meg fogja tréfálni a költségvetési, mert a költségvetés bevételi tételei nagyon optimisztikus alapon vannak összeállítva és valóságban sokkal dusabb jövedelme lesz a városnak az idén, mint ahogy a költségvetés remélt. A költségvetés természetesen — mint ismeretes — a forgalmi adón nyugszik, amelyből a főváros háztartásának egy fél százalék, az államnak pedig 21/2°/o jut. Budapest területéről a fővárosnak eddig havonkint átlag 33 millió korona bevétele volt, úgy hogy az 1922. esztendőben mintegy négyszázmillió korona városi bevételre lehet számítani a forgalmi adóból. Ez azit! jelentené, hogy ennek a hatalmas jövedelemnek negyven milliárdos forgalom az alapja.. Ha tehát) a drágaság nő, akkor automatikusan emelkedni fog a főváros jövedelme is; ha pedig csökken a drágaság, akkor csökken a főváros bevétele is. Szóval a főváros budgetje a drágaságra van bazirozva; éppen azért hiányzik ebből a költség- vetésből a reálitás. Egyelőre, amint említettük, 400 millió korona a forgalmi adóbevétel, dacára annak, hogy a költségvetésbe csak 290 millió korona bevételt irányoztak elő. Ebből az derül ki, hogy a költségvetés összeállítása óta csaknem 38 százalékkal nőtt a drágaság. A drágaság tehát a főváros háztartásában látszólag a kiadósabb jövedelmi forrás; de csak látszólag, mert amilyen tempóban no a főváros bevétele a drágaság következtében, olyan mértékben, vagy még nagyobb mértékben nő a főváros kiadása is ugyancsak a drágaság következtében. A dolog ugyanis úgy áll, hogy az állam után á székesfőváros a legnagyobb fogyasztó, és amit nyer a vámon, elveszti a réven. Mivel tehát igy állunk a főváros legfőbb bevételi forrásával: a forgalmi adóval, érthető, hogy a városházán minél jobban próbálják konzerválni és állandósítani a város többi jövedelmi forrását. A többi bevételi források között nagyon előkelő helyet foglal el a városává m-b e v é t e 1. Tavaly, ezen a címen kerek száz millió korona volt a főváros bevétele és körülbelül ekkora összegre taksálja a budget az idei vámbevételt is. Az év első hónapjaiban csakugyan pontosan befolytak azok a vámbevételek, amelyekre számítottak a városházán; úgy két—két és fél hónap óta azonban egyszerre és váratlanul megcsappantak a város vámbevételei. Ezek a bevételek, amelyek havi 7—8 millió között mozogtak, egyszerre lecsökkentek 5—Sás millióra. Ez a felfedezés nagy konstiernációt' keltett a városházán. Teljesen érthetetlennek látszott ez a csökkenés, mert hiszen az áruforgalom tavaly óta emelkedett, tehát szükségképpen emelkedniük kellett volna a vámbevételeknek is. Kutatni kezdték a titok kulcsát és úgy látszik, hogy már nyomában is vannak a rejtélynek. Arról vau szó, hogy tömegesen hamis bevallással érkeznék az áruk Budapestre. Azokat az árukat, amelyek magasabb díjtétel alá esnek: alacsonyabb díjtétel alá eső áruként nevezik meg és eiz sok millió koronás károkat jelent a fővárosra. A főváros megkárosítása annál könnyebben megy. mert az áruforgalom 20 százaléka úgynevezett speditőr-áru. Kisebb-na- gyobb csomagok ezek, értékes tartalommal, amelyeket nagy szállítócégeknek adnak ált továbbítás céljából. Az efféle csomagokban — amint említettük — különböző vámtétel alá ,eső áru van elpakkolva; és bizony megesik, hogy a selyemszövet gyapjúszövetnek van deklarálva. A vasút — mely a városi vám beszedésével van megbízva — nem ellenőrzi a deklaráció pontosságát; nem bontja föl a csomagot, a fővárost pedig sok-sok millió koronás károsodás éri. A városházán is érzik, hogy ezen az állapoton Valamiképpen segíteni kell, mert a főváros nem mondhat le könnyedén évi 30—35 millió koronás vámbevételről. ‘Segíteni akarnak a dolgon, vissza akarják szerezni a régi csorbítatlan vámbevételt és erre azt a módot eszelték ki, hogy a városi vám beszedését a vasút helyett a fináncra bízzák. A vasút 2 százalékos részesedést kap a várostól a vám beszedéséért; nyilván az sem kerülne többe, ha a vámot, a finánc szedné be. A terv az, hogy a főváros vámtarifáját úgy alakítaná át, hogy az állami vámnak legyen százalékban megállapított pótléka. Ez a százalék 5—10 százalék között mozogna 'és előreláthatólag nagymértékben megnövelné a főváros vámbevételét. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a kereskedelmi minisztériumban most dolgoznak az uj autonóm vámtarifán. Ez a vámtarifa nemcsak hogy felemeli a régi vámtételeket, hanem azonkívül a vámtarifa életbeléptetése egyúttal azt is .jelenti, hogy a külföldről jövő áruk után aranyban kell fizetni a vamot. Az aranyban fizetendő vám mellett a vámteher papirkoronákban kifejezve, abban a mértékben emelkedik, amilyen mértékben nő az arany és a papirkorona közötti disagló. Ha Zürichben esik a magyar korona kurzusa, akkor nő a vámteher is; vele együtt nő a főváros vámbevétele és drágul az áru. Ezt jelenti az a reform, amelyet most a városházáin terveznek. Hogy mit fog szólni hozzá a közgyűlés, az természetesen egyelőre a jövő titka. Ez- időszerint úgy áll a dolog, hogy a főváros háztartása nem mondhat le 30—35 millió koronás vámbevételről és nem is akar róla lemondani. Ha tehát másképpen nem tud segíteni magán, akkor mégis csak kénytelen ráfanyalodni, hogy a városi vám pótléka legyen az állami vámnak. Szaporít]^ a város bevételeit Budáról Pestre vándorolnak a Buchwald-székek Buchwald bácsi székei — hiszen emlékezhetnek rá — ott sorakoztak a korzón és a fáradt korzó- zók belételepedtdek. Fizettek pedig a Buchwald bácsi kliensei azért, hogy kipihenhették magukat, két. azaz két krajcárt. Később Buchwald báicsi stájgerolt és három krajcárra emelte föl a taksát. Milyen régmúlt idők émlékét1 hozza vissza ez a három krajcár? 1 Mikor jött az uj kurzus. Buchwald bácsi kaptafogta magát és egy napon itthagyfa a korzót, itthagyta a székeket és elköltözött a másvilágra. Buch- wald bácsi a székeket rát'estálta a fővárosra és azóta a város árulja a pesti és a budai korzón a kényelmet. a pihenést, a napsugarat és a Buchwald-székeket. Persze a város nem adja olyan olcsón a székeket, mint Buchwald bácsi adta. A városnak ugyanis első dolga volt, hogy fölemelte a taksát. Azelőtt egy ülésért három krajcárt kellett fizetni a pesti korzón, most pedig öt koronát. Hiába, drágább lett a napsugár; azután meg a Buchwald-nénikék is többet követelnek a taksa beszedéséért. Wolff Károly faivédelmi politikája természetesen érvényesült a székárak megszabásánál is. A pesti korzón ugyanis, ahol főképpen rendezetlen felekezetiiek szoktak napozni, öt korona egy pihenés álra, mig ellenben a budai korzón, ahol főképpen Wolff Károly elvbarátai találkoznak: két korona egy szék. Azonban — hogy-, hogynem — a pesti korzón mégis minden szék állandóan „besetzt“, mig ellenben Budán ... Dehát épp erről akarunk beszélni. A városházán napról-napra jegyzik a két korzó bevételeit és azt tapasztalják, hogy ainig a pesti korzó kurzusa folyton emelkedik, mint a dolláré, addig a budai korzóé folyton esik, mint az osztrák korona. — Végre is valamit tenni kell! —• mondták a városházán — mert hiszen a főváros nem fizethet rá a budaiakra. A dolog úgy áll. hogy egy ilyen Buclnvald-szék rendbentartása nem 'tréfadolog. Nem beszélve a jegyszedő-nénikék fizetéséről, egy-egy ilyen Buch- wald-szék megfestése 250 koronába kerül. Mivel a budai korzón 120 Buchwald-szék van. ennélfogva ennek a 120 széknek a megfestése 30.000 koronába került és egyelőre még a festési költségekét sem tudta a főváros kiárulni a székekből. Ezzel szemben a pesti korzó nagyszerűen jövedelmez. A múlt csütörtökön például a pesti korzó 750 széke tizenegy- ezer koronát hozott. Egy-egy szék tehát csütörtökön átlag 15—15 koronát jövedelmezett, szóval három-három bérlő jutott egy-egy székre; ami amellett bizonyít, hogy a korzózók nagyon kényelmes emberek és ha egyik-máisik beletelepszik egy-egy székbe, akkor egyhamar föl nem áll belőle. Nos, mivel a budai székek csalódást hoztak a városháza számára: a pénzügyi osztály elhatározta, hogy a Buchwald-székeket Budáról áthozatja a Pösti korzóra. Csupor József tanácsnok természetesen egy ilyen nagy horderejű kérdést nem akart a maga szakállára elintézni (különben sem visel szakállt) és a tanács döntésére bocsátotta a nagy problémát. A tanács egyértelműen úgy döntött, hogy a budai székeket át kell cipelni a jövedelmezőbb pesti korzóra és a Buchwald-székek helyére a budai korzóra nagyszerű. de kemény padokat kell teami. Elvégre itt mégis a kényelem fényűzéséről van szó és a kényelmet meg kell fizetni. A budai korzó székeit aztán a múlt pénteken (a hét legszerencsétlenebb napján) átcipelték Pestre. NEMZETI ROYAL ORFEUM VII., Erzsóbet-körut 31. Minden este J/a8 órakor. Tel.: József 121—68. A májusi fényes varieté-műsor és Magyar Erzsi vendégjátéka: Aranymadár, Harmathlmre és Zerkovitz Béla nagyoperettje 3 képben
