Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-05-31 / 21. szám
4 Budapest, 1922. május 31. szeimlpontból], hanem azért, miért a leromlott nemzet talpraállását a nemzeti érzésen, a becsületen és a sz.aib adság jokokon, kívül semmi sem tudja annyira biztosítani, mint a munka, az erős ütemben keresztül vitt gazdaságpolitika. Fayer Sándor vezérigazgató, főv. biz. tag: — A választási küzdelem végén, amikor a jelöltek már megismerkedtek a választók hanlgu- íatátval, rendesen másként szoktak beszélni, mint a választási küzdelem elején. A jelölteket rendszerint a választók idomítják át, amint e'z talán soha olyan eklatánsán ki nem fejeződött, mint a mostani választásokon, ahol iziig-vérig reakciós jelöltekkel szokatta meg a publikum a liberalizmus igéit. A Gazdaságpolitikai Párt a választási küzdelem utolsó órájábalui sem mondhat mást, mint amit a fórumon való váratlan és miejgj- lepetésszerü megjelenésekor hirdetett. És hivalkodás nélkül mondhatjuk azt is, hogy bennünket nem kellett a közönségnek átidiomitani, mert a mi gondolataink találtak termékeny talajra Budapest népében és a mi törekvéseinket megértő lélekkel fogadták mindenütt, ahol csak megjelentünk. Mi nemcsak egész embereket állítottunk a gátra, de egyben az ország életének biztosításának egyedül helyes útját jelöltük meg akkor, amikor azt irtuk zászlóinkra, hogy minél kevesebb politikát, de annál több munkát, tudást és gyakorlati gondolkodást követelünk. Sem a kormány, sem a pártok egész raja nemi hozott olyan széles és minden izében modern közgazdasági programmot, mint amilyennel mi mentünk bele a küzdelembe éjs mint amilyennel haladunk most a biztos győzelem felé! Hálásan ismerjük él, hogy a közönség a legnagyobb megértéssel fogadta ezt a programmot; de talláin leginkább megerősített bennünket az, hogy mi nyíltan és kertelés nélkül a városi polgárság pártjának váltottuk magunkat és lemondtunk arról a gyönyörűségről, hogy beálljunk a támogatásra nem szoruló falu és a bőségben úszó agráriusok töm- jéhezőinek végeszakadatlan sorába. Igenis, mi elsősorban Budapest és a fővárosi lakosság érdekeit nézzük és ezt kivámijuk képviselni. A Budapest és ennek lakossága ellen való jól megszervezett felvonulásokkal szemben mi is megszervezzük a budapesti polgárságot, aminthogy ez a választási küzdelem során máris — azt hiszem — igen nagy mértékben sikerült is. Nem privilégiumokat, csak egyenlőséget és igazságot kívánunk ennek a polgárságniak a számára, amellyel szemben eddig részvétienséget, sőt legtöbbször rosszakaratot láttunk és amelynek hivatott védelmezői céltudatosan bontották meg ennek a fővárosi polgárságnak az egységét és igy sikeres fellépésének feltételeit is ők magjuk gánicsokik el. És mi nem fogunk megállani ott, hogy a Gazdaságpolitikai Pártnak néhány képviselője bent üljön és becsületes céljainkért dolgozzék a nemzetgyűlésben; de azt a mentalitást, amelyet örömmel fogadott a közönség, az egész vonalon meg fogjuk erősíteni és mindenhol ott leszünk, mindenüvé be fogunk vonulni, ahol használhatunk az országnak és ahol harcolni tudunk a gazdasági újjáépítésért és az ország minden dolgozó polgárának egyenjogúságáért. Lesznek argumentumaink és eszközeink bőségesen annak bebizonyítására, hogy káros és veszedelmes* politika az, amely a meglevőt rombolja le, ahelyett, hoigy azt fejlesztené és amely nem tudja megérteni, hogy Budapest nemcsak dísze és büszkesége ennek az országnak, de kenyérkeresöje is akar lenni. Ha majd a Gazdaságpolitikai Párt programmá a érvényesülhet, aminthogy érvényesülnie kell, meg fogják látni, mit tud ez a város és a városi polgárság az országért cselekedni. Ezt fontolják meg a választók, amikor a választási helyiség küszöbét átlépik. Horváth Károly (IV.) törvh. bizottsági tag: — Még egy szó: részünkről mindenesetre az utolsó előtti. Mert az utolsó szót, a szavazás szavát, maga a közönség fogja kimondani. Erős a reményem, hogy ezen utolsó szó végleges és felbonthatatlan kapcsot fog pártunk és közönségünk között teremteni. — Mert miről is dönt a mostani választás? Arról, vájjon a jövőbeni is úgy legyen, ahogy a múltban volt. A múltban a nemzetgyűlésben ki hallott egyetlen szót a kististön rágódó „Stie- felton“-nal szemben a városi polgárság érdekében? Ki volt a 22 fővárosi képviselő közül az, aki egyetlen egyszer tiltakozott volna két hosszú esztendő viharában a fővárosi polgárság zsebe és gyomra ellen intézett különböző offenzivák ellen? — Hol voltak ők, amikor nyakunkba zuduit az aránytalan adó, lakás stb. teher, mikor elvitték előlünk a legfontosabb élelmicikkeinket «s nőtt a drágaság, mint a világ 8-ik csodája? Nekik akkor fontosabb volt egy napirend előtti felszólalás, házszabályvita vagy személyes interpelláció, mert ebben volt szenzáció, volt düh, volt szenvedély ... és mi, 250 koronás marhahúst ,evő és 30 koronás tejet ivó és 60 koronás kenyeret sövárgó fővárosi lakosság vitatkoztunk a pénzszűkéről, az inflációról, fajvédelemről stb. stb. és nem csak vitatkoztunk erről, de éreztük mindezek gyakorlati hatásait is saját testünkön egyaránt. Hát igy legyen ez további 5 esztendőn át? igen, vagy nem ? ! Erről kell döntenie, csütörtökön a választó- közönségnek. Aki azt akarja, hogy igen, az adja szavazatát oda, ahová akarja. — De aki azt akarja, hogy legyen az uj parlamentben egy tábor, mely ott legelsősorban és kizárólag a főváros követének fogja magát vallani és ebből kifolyólag reggel-délben-este és nap-nap után a fővárosi polgárság jövőbeni megélhetéséről való gondoskodást fogja követelni: az szavazzon a Gazdaságpolitikai Pártra, ü feiscSai kerületben: Becsey Antal mérnök, főv. biz. tag. — A választás küszöbéhez értünk. Még néhány nap, —- s a válaSiZitóközünség akarata el kell, hogy döntse, milyen irányt kiváu a jövő politikái á.- 11 ak szabni? Át kell éreznie, sőt tovább megyek, | vállalnia kell miimdien szavazó polgárnak azt a történelmi felelősséget, amely a választójog gyakorlásával együtt jár. —J Mert az bizonyos, hogy az országnak olyan parlamentje lesz, amilyet a válasizitóközönség beküld; és olyankor m á é y z a t a, amilyen ennek a parlamentinek erőviszonyai alapján kialakul. A választó polgárság elhatározásától függ, hogy legyen-e ismét olyan parlamentünk, amelynek tevékenysége személyes torzsalkodásokban merül ki, amely az ország erőit fele kezetek és osztályok közötti ellentétekkel tagolja széjjel, és úgy Ideákban, mint cselekedetekben a legteljesebb meddőséget képviseli. A választó-közönség elhatározásán múlik, hogy oly kormányzat intézze-e ezekben a válságos időkben az ország sorsát, melynek cselekvőerejét a parlament meddősége bénítja meg, s amelynek gazdasági koncepciójában a lakásépítés 300 milliós előirányzatai, az iparfejlesztés évi 1 milliós dotációval szerepel; mely aközterhek kilenctized részét a nyomorgó városi lakosságra hárítja át; | amely államilag 'támogatott drága szervezetekkel k o n k u r r á 1 j a le adófizető p o 1 g á r a.i t; s amely a tisztviselő-kérdést bankópréssel akarja elintézni. — Ezekre a megfontolásokra hívja fel a O a z- d a s á g p~o 1 i t i k a i Párt az utolsó órákban a vá- llasztópolgársáíg figyelmét. Elégtétellel látom, hogy a polgárság nagy tömegei az első pillanattól kezdve nagy megértéssel s meleg rokonszenv- vcl fogadták pártunk zászlóbontását. Mintha a közönség érzéke lctompult volna az illuziókat keltő Ígéretekkel szemben és mintha tudatára ébredne annak, hogy a magyarság nagy problémáit csak a realitásokon át lehet a kibontakozás felé v i n n j. — Fanatikus hittel állok a Gazdaságpolitikai P árt zászlója mellett és át vagyok halva attól a meggyőződéstől, hogy a főváros válasziókö- zönsége diadalra segíti pártunk törekvéseit. Szávay Gyula a Kereskedelmi és iparkamara főtitkára: Mit szóljon egy jelölt az utolsó órában? Feltéve, hogy eddig mindig okosat1 szólt: ez az a bizonyos óra, melyben végre nem okos irányban el kell szólnia magát. Én ‘tehát legszívesebben hallgatnék, mert hallgatni arany s annak a valutája — buzamagas! De a Szerkesztő ur nem ismer tréfát. S parancsol. Tehát szólnom kell. Ám az e nagy és zavaros órában is világos előttem, hogy máskép kell szólnom a zordon baritonu férfiaknak, mint az édes szopránu hölgyeknek. Elkülönítem tehát a két mondókát. 1. Férfiak! „Itt az óra. az utolsó nagy órai“ Tudjátok, mi a kötelesség, mi a törvény. Bírókra megyünk: vagy, vagy! Közöltük egymással az éccaka, hogy milyen- magas az a vendégfogadó! Most hát tudjuk: gyerünkí Ez a dallam kisérjen zümmögve, mogorván. A törvényt is tudjuk: „A listából törölni wen? szabad.“ Tehát nem törlünk. Törölje majd a hétfejií ellenfél — a könnyeit. ,,Botot magunkkal vinni nem szabad.“ Tehát nem viszünk, de az érckapu előtt azért Bolondok leszünk! Megállunk az Urna előtt, ahol reszketnek előttünk a Szavazólapok, mint a nyárfalevelek. Ekkor én félreállok. Ti pedig sasszemeitekkel kifürkészitek nyugodtan azt a Szavazólapot, melynek hii és igazi budai nevekkel ez az arculatja:----------...................................................... párt. Ott fenn a felső fiilén van egy kis négyszög, abba keresztül huzzátok a X keresztvonástokat. Ha ezt megtettetek mindnyájan, akkor ez a lap érdempénzzé válik, mert -ezzel keresztülhúztátok a hétfejií ellenfél Minden reménységét s állva marad ama vendégfogadó. Ez a dicsőséges győzelemjelvény pedig zászlónkra függeszkedik ... Férfiak, ezt cselekedjétek, semmi mást... Hanem most jönnek a hölgyek! Már ezekkel nem lehet ilyen szigorúan beszélni. Tehát: * II. Hölgyeim! Az utolsó estén azzal a dallal aludjatok el, amelyik azt mondja: „Vásárhelyi sétatéren, Béla cigány muzsikál.“ Es ezt álmodjátok egész éjszaka, ezzel is ébredjetek. rózsaszín arccal, mosolyogva. Megegyeztünk ugy-e, hogy én a budai nők képviselője akarok lenni. Nos tehát, halljátok citera- kisérettel a tisztéiért tel jes napi par— esdeklést. Én ugyanezt a vásárhelyi dalt dúdolom a szöveghez s úgy képzellek el titeket, mintha sokszínű ragyogó selyempamuttal s a kis himzőrámátokkal miennétiek a 'tekintetes Urna elé. A rendelet igy szól: Keljetek a kelő nappal. Menjetek, szavazzatok. Függ majd fent az Urna keblén Fülespénzként lista sok. Hetet abból úgy vegyetek. Mint fület len gombot. Selyemhimző tűiteknek Ne is adjon gondot. Nyolcadikon hajladozik „Becsey és Száva y.“ Itt szőjenek keresztöltést Himzőtütök szálai. S úgy szőjék a selyeruszálat Mély mosolyba vonva. Mintha az a cédulafül. Régi szép nap emlékéül, Első-függős kislányotok Füliecsk'éje volna. Mást nem mondok egy szót se, nehogy azt is elrontsam, amit esetleg, tévedésből, jól találtam volna mondani. Dr. Lendl Adolf egyetemi tanár, v. országgyűlési képviselő: — Sajátságos jelenség: a székesfőváros legkisebb kerületében, Budán, egy-ketiföre kialakult összesen 12 párt s ezek közül 8 ajánlhatott tényleg öt-ötezernél több aláírással számtalan képviselőjelöltet. A
