Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-05-17 / 19. szám

6 Budapest, 1922. május 17. rani, mint a városi bolha, mert a mezei bolha négy celsius fok mellett még mindig tud hat centiméter magasat ugrani, inig a városi bolha nem tud. Mon­dom, még ilyen és ehhez hasonló dolgokat akart elő­adni az öregur, de! már nem hallgatta senki, min­denki nevetett, mindenki mosolygott Lendl Adolfon, a nagy állatszalkiértön, aki aztán egy csodavárost épített a Városligetben az állatoknak, egy csodavá­rost, amelyre mindmáig büszke egész Budapest és amelynek csodájára békeidőben a külföldiek is el­látogattak hozzánk. így született meg az az Állatkert, amely most fogja megünnepelni születésének tizedik 'évfordulóját. Cirkusz a gáztartóban Megfigyelések a multheti közgyűlésen A főváros multheti közgyűlésén a cirkusz volt az uralkodó planéta: cirkusz a gáztartóban. Mint igen helyesen mélfóztatnak tudni, a gázművek igazga­tóságának Tisza Kálmán-téri telepén, a temetői fron­ton, van egy hatalmas gáztartó. Ez a gáztartó üre­sen és használatlanul áll már vagy húsz esztendő óta és Meinhard*' Curtnak és Sztankovits Szilárd nyugalmazott fővárosi -tanácsnoknak az az ötlete tá­madt, hogy Ikiibéreli a várostól a gáztartót 'és cir­kuszt csinál bele. A tárgyalások m,eg is indultak menten, de a gázművek igazgatósága a maga sza­kállára nem merte bérbeadni a gáz-tartót, úgy, hogy a gázgyári cirkusz megjárta a világítási bizottságot és a tanácsot. Közben az Állatkerti cirkusz igazga­tója is szemet vetett a gáztartóra. Egész csinos ve­télkedés támadt és ebben a vetélkedésben Sztanko- vitséík győztek; a tanács velük kötötte meg a szer­ződést. Ez a szerződés nem tetszett Bohn József­nek, az ismert virágkereskedőnek és képviselője­löltnek és a minapában egy fulmináns interpelláció kereteben a közgyűlésen megkérdezte a polgármes­tert, hogy van-e tudomása róla? Az interpellációra Sal lay Árpád tanácsnok válaszolt. Elmondta tö- virő'l-hegyire, hogy miként született meg a Sztan- kovitsékkal kötött szerződés. Elmondta, hogy itt egy befejezett ténnyel és egy cirkusszá alakítandó gáz­tartóval állunk szembein és ezen most már még a Bohn József interpellációja sem változtathat. Bohn természetesen megkontrázta az interpellációt, mire Eolkusházy alpolgármester elrendelte a szava­zást és huszonkét városatya szavazott Bohn mellett, negyvenkettő pedig Bohn ellen. A demokraták ter­mészetesen a tanáccsal szavaztak, aminthogy a ta­náccsal szavazott még vagy tiz-t izénk ét keresztény­párti városatya is. Ez aztán éktelen haragra lobban- totta a Bohn-pártot. Biber Jenő. a Bohn-párt Csil- léryje. dühösen kiáltotta Joanovich Pál felé: — A keresztény városháza a zsidókkal szava­zott! Szép kis keresztény-párt! — Miért nem lépnek ki a keresztény-pártból azok, akik a zsidókkal tartanak?! — harsogta a Biber-párt egy másik haragos tagja. — Szép kis cirkusz! — jegyezte meg egy de­mokrata. Hirtelen csinos kavarodás támadt. A Griinfeld- konzorcium hívei félelmet keltő harci zajjal vonul­tak ki a pipázóba, hogy megtanácskozzák a további tatki tik át. — Felrúgták a katholikus vallást! — panaszko­dott Biber. — Nem olvasta fel a hercegprímás levelét! — mondta az egyik. — Sem a kórházigazgató előtér, jesztését! — duplázott rá a másik. — Meg fogom felebbezni! — hagyta helyben Bohn József képviselőjelölt.' Ebben aztán valamennyien megnyugodtak. Ká­vét hozattak és meguzsonnázták. Ez a cirikusz-ügy volt a legkiemelkedőbb és leg- hangosaibb témája a közgyűlésnek, mert a másik vita, amelyet egy zsidó vallása címzetes iskolaigaz­gató nyugdijbakiildése • idézett elő. izgalmasság és hangosság dolgában meg sem közelíti a gáztartóba szorult cirkusz ügyét. Ebben a másik ügyben egy Sebestyén Manó nevű, 58 éves. izr., cimz. ke- resk. iskolai igazgató volt a vita középpontja. A népszerű Zilahi-Kiss Sebestyént .nyugalomba akarta küldeni, dacára annak, hogy Sebestyén pedagógiai működésével fölebbvalói a legteljesebbén meg voltak elégedve és dacára annak, hogy Sebestyén még nem töltöttel bö azt a bizonyos 60-ik esztendőt, amely megkivántatik ahhoz, hogy zsidó és nem zsidó tan­erőiket nyugalomba 'lehessen küldeni. K ö r m ö c z i Zoltán demokrata városatya kifogásolta Sebestyén nyugalomba küldését. A dolgot törvénytelennek mondta, amiért, mellesleg szólva, elnöki megrovás­ban részesült. Körmöczi kifejtette; hogy a'z efféle nyugdíjazás nemcsak igazságtalan, hanem egyúttal oknélkül való megterhelése a főváros háztartásának is. Ekkor jegyezte meg aztán a kedélyes Bedő Mór, hogy „hűtlen kezeié s“. És ebből a „hűtlen ke­zelésből“ további konzekvenciák származtak, mert Zilahi-Kiss nem hagyta magán száradni a megjegy­zést hanem visszautasította. — Ha Bedő urnák nem tetszik az én politikám, vagy az ’én gazdálkodásom, — mondta az ifjú tanács­nok) önérzetesen, — akkor ne közbeszólás alakjában tessék engem megvádolni, hanem tessék felszólalni és bepanaszolni a közgyűlés előtt, vagy pedig tes­sék a bírósághoz fordulni. Bedő Mór menten fölállott, hogy megmagya­rázza szavait. Kifejtette, hogy a tömeges nyugdíja­zásokat ő már a budge t-vita során is nehezményezte és Z i 1 a h i-K i s s tanácsnok tömeges nyugdíjazási tevékenységéről akkor is az volt a véleménye, ami most, hogy tudniillik: hűtlen kezelés, Follkusházy elnök egész őszintén megval­lotta. hogy ő a nagy zajban Bedő Mór közbeszólá­sát nem hallotta. Most azonban, hogy Bedő Mór ilyen ügyesen kimagyarázta szavait, siet pótlólag rendre- utasitani Bedőnket. Bedő aztán — mint aki dolgát jól végezte — szépen otthagyta a közgyűlést. A türelmes Budapest Román vizűmért az Adria-szálló előtt Éjszakai ácsorgás Este tíz óra. A Rákóczi-utón hangosan csengetve zugnak a zsúfolt villamosok, a gyalogjárók tömve vannak, az ivlámpák égnek. Mindenki siet valahová, vagy friss levegőt szívni jött la a kormos, poros' Rákóczi-utra. De mégsem. A Rákóczi-ut és Csokonai- utea sarkán, atz Adda-szálló ormótlan épülete előtt sűrű embertömeg feketéink. Két kipödört bajusizu, hangos, keményszavu rendőr tartja fenn a rendet. Kettős sorokba állítja a tolongókat. A Rákóczi-uti sétáló, vagy dolga után siető tömeg pedig a Csokonai- utcánál szépen letter a járdáról', mint ahogy azt már évek óta, megszokta és kikerüli a hangosan lármázó, vitatkozó, egymást taszigáló csoportot. Senkinek sem tűnik fel, senki sem botlránko^ik meg ezen. a „köz­rend1 követelményeinek élég tétéként“ akkor, mikor kivezényelték a két rendőrt s a jó pestiek rendőri felügyelet alatt állhatnak, veszekedhetnek ott akár reggelig. Aminthogy veszekednek és állnak is. Mert, amint mindenki tudja, az Ad riadsz áll óban a román vízumokat osztogatják, s aki román vízumot akar, az el lehet rá készülve, hogy az utcán állva tölt néhány éjszakát. Nem hiába mondják, hog.v Budapesten laknak a világ legtiirelmesebb emberei, akár számtani lehetne a hátukon. Könyvet lehetne tÄeirni, mi mindent tűrünk manapság, mit tűrünk évek óta. amin kevés jóakarattal és hozzáértéssel-segíteni lehetne. Tűrjük a drágaságot, tűrjük azt, hogy a milimári tifuszos kutvizzel higiitsa kétszer-háromszor annyira a sovány soroksári tejet, mert ,i.ha szólunk neki, még azt sem hozza és a gyereknek kell a „tej“, tűrjük, hogy a fűsze­res kenyérlisiztet ad nullás helyett, mert „bem fogok éppen én panaszra szaladni és napokat tölteni a tör­vényszéken“, tűrünk még sok eizier más kisebb és nagyobb dolgot és ha szíjat akarnának hasítani a há­tunkból, talán még bocsánatot is kérnénk, hogy ilyen soványak vagyunk és megnehezítjük a munkát. így hát eltűrjük azt is, hogy néhány éjszakáit az utcán kell tölteni, ha román vízumot akarunk. Aki nem tudja, mii a vizumszerzés módja, annak szépen elmagyaráizza a harosiabajusiziu rendőr. — De gyüjjöni már este nyóokor ide, különben soha nem kerül sorra! — teszi végezetül barátságosan hozzá. A jámbor pesti pedig nagyol] sóhajt. •,dalán meg is csóválja a fejét és azt hümmögi: ejnye, ejnye,, de aztán másnap este mégis hóna alá vesz egy fél köz­ségi kenyeret, zsebredug két kemény tojást (mihez mellesleg megjegyezve kétórás „sorbaállás“ után jutott:) és szépen beáll a, sorba. Ott áll reggelig s ha kell, másnap is. A közös szenvedés összehozza az embereket. Tiz óraikor azonban még veszekednek. — Azt megmondom a naccságának. — kiabálja vérben forgó szemekkel egy kendőis öregasszony egy jól öllíözötit ősz hajú hölgynek, ki kilépett a sorból -- hogy ide be ne tegye még egyszer a lábát, én ide vissza nem eresztem a sorba. Minek -mászkál el folyton. Azt hiszi, zsurba van . . . így mondja: zsurba! Egy sízőkebajuiSizu köpcös ur váratlanul békítőén közbelép. Eddig csendes néző volt. de biztosan abba a típusba tartozik, akik még mindig segíteni akarnak ia pestieken és nem tanulták meg, hogy min­den segítség hiábavaló. Most azonban sikere van. — Ejnye, lelkem, — kiált rá haragosan a boszor­kányra, — talán megvette ezt a helyet, hogy igy kiabál? ' — Igaz, nem háziúr! — dupláznak rá mindjárt. A vihar elült, de mindjárt másik tör ki.1-—■ .Mit tolakszik ellőre! — sipítja egy vékony női hang. Es hozzáteszi a jólismert szólamot: azt hiszi, mert kalap van a fején! . Szép kis kalapos kisasszony. A hi zeig ő módon aposztrofált „kalapos kis­asszony“ tényleg szép és rettenetes zavarában csak­nem sírva fakad. Kiszálad a sorból. —• Csak nem akar egész éjjel itt állni? — kérdi a közérdeket védő szőkebaiuszu ur. — Jaj, dehogy, csak a vicené még nem jön, csak öt várom meg! — mondja. Aztán barátságosabb lesz a hangulat a várako­zók közt. — Én már a második éjszakát- töltöm az utcán! — panaszolja az egyik és fázósan huzza össze nyakán a horgolt kendőt. — De tegnap rosszabb volt, mert esett 1 — Azi semmi! — válaszolja szomszédnője. Múlt évben, mikor az anyám beteg lett és írták, hogy menjek haza, négy napig éjszakáztam itt az utcán- télbe, fagyba, mikor aztán megkaptam a vízumot- kórházba kerültem, nem mehettem haza. Mikorra meggyógyultam, meghalt az anyám! A Palace'-száloda előtt, a sötét Csokonai-utcában. ácsorgó-bŐpzfe alakult. Itt embereket lehet fogadni, kik jó pénzért sorba állnak a vizű mkérő helyett. — Nem lehet háromszázért! ... —- mondja fel­hangon egy topromgyOiS kamasz. Megegyeznek négyszázban. — Aztán pontosan- itt legyen reggel hétkor, mert tovább Istien egyse nem várok! — kiáltja a távozó elegáns fiatall -ur után. S ez igy megy napról-naprá. A legforgalmasabb pesti utcán, a város belsejében nap-nap után szenved, fázik, kínlódik egy csomó ember, apró és nagy tragé­diák játszódnak le, elmulasztott üzlet, családi ügyek. Beteg, haldokló szülők, kik gyermekeiket hívták, hiába várnak, az anya nem utlazhat beteg gyermeké­hez. S nincs, aki szót emeljen, nincs* aki a főváros mostohasorsra jutott gyermekeivel törődne. Pedig lehetne segíteni, barátságos intervencióval meg lehetne szüntetni ezeket a nem is ázsiai, hanem spe­ciálisan pesti állapotokat. Csak lenne, aki szót emelne a főváros atyái közül szenvedő gyermekei érdekében. A bukaresti magyar köveltiség a legnagyobb előzé­kenységgel szolgálja a közönséget, 30 lei ellenében vállalkozó társaságok megszerzik az útlevelet vízum­mal együtt, anélkül, hogy személyesen' meg kellene jelenni. Csak nálunk van még igy! Naponta részvétlen szívvel, közönyösen megyünk el az apró és nagy szenvedések mellett, csak a fogunkat csikorgatjuk, ha ránk is zúdulnak ugyanezek a szenvedések, de álliuk, tűrjük, alázatosan, megalázva. A városházán pedig tovább folyik a népbol- dogiíás. CM-TQ- BIHIBSHRR * K * S B a S a X Cl 3 Bt i ß Z- RH IS f, £ E S 53 ■ a a t R R ■ IRI :a 9 - ■ ■ j Sok pénzt kereshetnek j különösebb fáradság nélkül urak és nők egy- ■ 3 aránt. naponta 1000—2000 koronát. Mellékfoglal- Jj b kozás is lehet. Jelentkezés igazoló iratokkal ■ a ■ | Mezőgazdasági Részv.-Társ. j IV , Szervita-tér 5. I. emelet. " s a Nem sorsjegyüzlet és nem életbiztosítás! ■ D ■ aniSSRB 3QB KSS« 'tSSfcűíSSlUEKBRRi as a u ft a u a * M e O B a » U t Bír ■■■ .... ARANYAT, A.'U.'Áit, BRILUANST, fiSSS; SCHMELZER BENŐ Központi városház, főkapu mellett. CHMIDT NÉPARÉNA (v. BMOKALDI) 'ifgef. Olcsó helyárak 36 K-tól lefelé. nTOjvsi sláger-műsor. Kreton kutyaszinháza, Hartwell, Repülő lovas, stb. Sib. Bővebbet a plakátokon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom