Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-05-17 / 19. szám

Budapest, 1922. május 17. 3 jtömko^JÜ^p Miért alapítottuk meg a Gazdaságpolitikai Pártot? Gratz Gusztáv dr., Bársony Elemér, Fayer Sándor, Horváth Károly, Becsey Antal, Szávay Gyula, Lendl Adolf dr. és Hódy Lajos dr. nyilatkozata a Fővárosi Hírlapnak A Gazdaságpolitikai Párt az utolsó hetekben olyan lendületet kapott, hogy ez a párt, amely sem a politika izgató anyagával nem akar hatni, sem a hatalom segítő kezére nem tart igényt, a budapesllli választásokon egyike lesz azoknak a pár­toknak, amelyek váratlan győzelemre sziámi­tanaik. Ez a Párti szinte itt keletkezett a szemünk előtt és néhány hét előtt még nem volt más, mint egy pompás, életrevaló gondolat. hogy az ország új­jáépítése csak gazdasági alapon lehetséges, hogy egy romokban heverő ország komoly fiainak le jjell mon­dani a politizálás gyönyöréről, ha becsületesen törek­szik a rekonstrukcióra. Ez a gondolat végigfutotta a várost és napok alatt tábora keletkezett a gazdaság- poliüu'ka zászlajának. Nap-nap után látni kellett mint fogja meg a lelkeket a vágy, amely a felépülés, a termelő munka és alkotó lehetőségek felé irányul. Szinte észre kellett venni, hogy tízezrek várták a sző kimondását!, amely megadja az irányt, amelyben rtiia haladni kell. Egy rosszemlékezetü nemzetgyűlés uiüán bekövetkezett kínos katzenjammer ez, amely megundorodott a politikától és gazdasági kérdések tiszta, friss ítiallára vágyik. Ez a titka annak, hogy a Gazdaságpolitikai Párt, még mielőtt a nagyszabású agitációhoz hozzáfogott volna, programmjának első nyiTvámsságrahoza tatával Budapest polgárságának széles rétegeit vonzotta magához. És ez a titka an­nak, hogy a magyar gazdasági élet rendkívül tiszte­letreméltó alakjai állottak be a párt vezérkarába, amelynek névsora egymagában is elegendő a városi polgárság megnyerésére. Az is egészen természetes azután, hogy ha majd az uj párt reprezentáns képvi­selői bent fognak ülni a parlamentben, ott sikerülni fog nekik egészen más levegőt, hogy úgy mondjuk, egészen más mentalitást teremteni. Hiszen ahogy a polgárságot megkapta a gondolat, éppen úgy nem maradhat az hatástalan a parlamentben sem. ahol minden pártban, az ülésterem minden oldalán, a kép­viselők minden csoportjában ülnek majd olyan embe­rek, akik a gazdasági újjáépítés kérdésében egyfor­mán fognak gondolkodni a Gazdaságpolitikai Párt képviselőivel. A Fővárosi Hírlap érdekesnek és fontos­nak tartotta, hogy a nagyközönség előtt megismer­tesse a párt vezéreinek és képviselőjelöltjeinek vé­leményét arról, hogy miért kellett megala­pítani a Gazdaságpolitikai Pártot és miért van ennek a pártnak nagyobb jelentősége min­den más pártnál, amelyek nem tudnak a politika bilin­cseitől menekülni? Az alábbiakban Gratz Gusztáv dr.. Bársony Elemér, Fayer Sándor, Horváth Ká­roly, Becsey Antal, Szávay Gyula, Lendl Adolf dr. és H ó d y Lajos dr. adják meg a választ erre a kérdésre. Azt hisszük, hogy aki ezt a rendkí­vül érdekes és becses nyilatkozat-sorozatot elol­vassa, teljesen tisztában lesz azzal, hogy a magyar közélet eme markáns alakjai helyes, jó és bölcs utón járnak. Ez az egyetlen biztos ut, amely nem a poli­tika szaikadékain veziet át, hanem a gazdasági élet kipróbált eszközeivel igyekszik alapokat építeni a jövő politikájának is. A nagybecsű nyilatkozatok rae’lé Gáspár Antal, a kitűnő rajzoló, pompásan sikerült portrékat csinált a Fővárosi Hírlap számára. A Gazdaság- politikai Párt vezéreinek nyilatkozatai egyéb­ként itt következnek: Gratz Gusztáv dr. v. m. kir. külügyminiszter és pénzügyminiszter: — Nekem eredetileg nem vöt szándékom a nemzetglyülési választások során mandátumot vállalni. De amikor a főváros déli kerületének polgársága azzal a megtisztelő felhívással for­dult hozzám, hogy jelöltséget vállaljak, úgy véltem, kötelességem" ennek a fölhívásnak eleget tenni. Nem tartozom a régi nemzetgyűlésen kép­viselt nagy pártok közül egyikhez sem:. Mind­egyiktől súlyos elvi differenciák választanak el. A Gazdaságpolitikai Párt keretében azonban megtalálhatni vélem mindazokat az eszméket, melyekkel magamat teljesen összeforrottnak tartom. Az ország jelenlegi helyzetében csak akkor fogunk a politikai élet terén oly eredmé­nyeket felmutathatni, melyek a mindenfelé elé­gedetlen nép kívánságait és óhajait 'kielégítik, ha sikerül a nemzegyiilés életéből kiküszöbölni azokat a folytonos személyi és pártpolitikai har­cokat, amelyek a múlt nemzetgyűlésnek és fáj­dalom, már régebbi országgyűléseknek munká­ját is teljesen megakasztották. Azt hiszem, egyre nagyobbra mg azoknak száma, akik meg- csömörölve a politika eddigi sikertelenségétől, arra törekednek, hogy a politika végre egyszer gazdasági alapon jegecesedjék ki. Az utóbbi időben is jártam a vidéken és azt tapasztaltam; hogy általános, az ellenszenv a létező pártok iránt, annyira, hogy majdnem azt hiszem, hogy titkos választás esetén és ha minden kerületben volna pártonkivtili jelölt, a legközelebbi választáson a pártonkivüliek jönnének be többségben. A létező pártok közül a gazdaságpolitikai feladatokat egyik sem helyezi előtérbe és a kormány részé­ről sem látom azt a megfontolt, minden részében átgondolt céltudatos gazdasági politikát, amely kielégítő viszonyokat tudna teremteni. Bízom benne, bogy a Gazdaságpoitikai Párt által hir­detett elvek megfelelnek n nagyközönség régóta táplált benső óhajainak. Bízom ezért akcióm sikerében éls bízom abban, hogy a gazdaság­politikai programmal megválasztandó egyének­nek is az uj nemzetgyűlésen bőven fog módjuk nyílni arra, hogy bebizonyítsák az általuk hir­detett politika üdvös voltát. Bársony Elemér v. m. kir. miniszter, fővárosi bizottsági tag: — A magyar politikai életnek régi kardinális hibája, hogy meddő közjogi vitákban és sze­mélyi harcokban imieriti ki a maga erejét. — Normális'időikben enniek nem volt végze­tes következménye. Legfeljebb az alkotás mun­káját nehezítette meg és a haladás ütemét tette Lassúbbá. Ma azonbanl, amikor a gazdasági élet napről-napra jobban összeroppan, amikor a megélhetés nehézségei szinte megoldhatatlan problémát dobnak a városi polgárság elé, amikor az egységes nemzeti erőt annak a küzdelemnek a tüzvonlaflába kellene állítani, amely számunkra az egész világ gazdasági életébe való bekapcso­lódást jelenti, a nemzet újjáépítésének lehetősé­gét rombolja le az a politikai rendszer, amely­nek évek óta szemlélői vagyunk. — Ez a megállapítás teremtette meg azt a ma már általánossá lett kívánságot, hogy a magyar politikai léletbő! kapcsolódjanak ki a közjogi és személyi momentumok s a nemzet gazdasági talpraállitása legyen a küzdelem célja. Nem politikai mesterkedéseket, változó kormányok változó tartalmai és célú törvényeit és renldeleteit várja a nemzet, hanem azt, hogy polgárai dolgozhassanak, megélhessenek és a munka és több termelés utján érjék el nemcsak a nemzet megmentését, hanem az integritás gon­dolatában rejlő szent célokat is. — Természetes, bogy gazdasági konszolidá­ciót csak a törvények tiszteletének és sérthetet­lentségének hely remii itassa és a lelkek megnyug­vása utján lehet teremteni. Ezért kell minden atrocitást drákói szigorral megtorolni, ezért kell a felelőtlen elemek garázdálkodásának véget vetni s ezért kell a társadalmi és felekezeti békét sürgősen helyreállítani. Nem egységes pártot, hanem cgyséiges nemzetet kell tehát teremteni, ahol az egyenlő jogok és kötelessé­gek elve alapján dolgozhat mindenki abban a kertiben, amelynek virága és gyümölcse nem lehet sem egyeseké, sem politikai 'pártoké, hanem csak a nemzet egyeteméé. — A Gazdaságpolitikai Pártnak ez a pro- grammja. Ezért állottunk melléje s ezéirt küz­dünk a zászlaja alatt. Elhatározásunkban haza- fiúi aggodalmunk, az alkotni akarás és az a meggyőződés vezetett, hogy helyes utat válasz­tottunk. — Ha a küzködő, nyomorgó, utolsó ruha­darabjait eladó polgárságnak ujira lesz egy darab fehér kenyere, ha a holnapi megélhetés gondját el fogja tüntetni az a biztos tudat, hogy ma nyugodtan dolgozhatunk, ha nemzeti függet­lenségünk niem csalóka jelszó lesz csak, hanem enniek talapzatot fog adni gazdasági erőnk és gazdasági függetlenségünk is, ám akkor jöjjön újra — ha akar — a közjogi hadakozás. Addig azonban a politika nem lehet sem' egyesek mu­latsága, sem hatalmi kérdése, hanem csak a népé lehet, aki, lerombolva a mesterségesen emelt válaszfalakat, együtt akar dolgozni min­denkivel, aki becsületes hazafi s aki tudja, hogy legerősebb fegyverünk e nehéz napokban a megértés, a törvény, a kultúra és a gazdaság- politika. Fayer Sándor vezérigazgató, fővárosi bizottsági tag: — A tapasztalatokat, az elhatározást, a múl­hatatlan szükségesség belátását, hogy a Gazda­ságpolitikai Pártot meg kell teremteni és pedig az emberi lehetőségekhez mérten a leggyorsabb idő alatt, meg kell teremteni úgy, hogy annak képviselői már az uj nemzetgyűlésen is ott lehes­senek: mondom, az ehhez szükséges tapasztala­

Next

/
Oldalképek
Tartalom