Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-04-26 / 16. szám

Tizenegyedik évfolyam Budapest, 1922. április 26. 16. szám. ^iiiamQifimnm^myioaiiiamaniasnainoiiiiSBiiQiimmnBfsaiienuiaiiiQmaiiiaiiiaitiaiiiaiiiammiiBiiiaiiic ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 400 K. Félévre 200 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban &&)<£)&<£>& VAROS/, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁG! HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. A választási macskazenébe | csodálatosan tiszta hangon cseng bele egy uj hang. amely mindenekelőtt azt mondja meg, hogy mit nem akar. Nem akar pedig azt, amit ebben az országban oktalanul, botorul mindenki akar, nem akar azt, amivel Magyarországot a romlásba vitték és viszik még ma is mind mélyebbre és mélyebbre: nem akar politizálni, hanem a gaz­dasági eszközöket kívánja megkeresni, amelyek talán még megmenthetnek berniünket a kataszt­rófától. Mi nem akarunk korteskedni, mi nem akarunk beleavatkozni a választási macskazené­be; de jóleső örömmel konstatáljuk, hogy van­nak még bátor emberek Budapesten, akik ki me­rik jelenteni, hogy ők nem politizálnak, hanem Gazdaságpolitikai Párt-ot csinálnak. Biztosra vesszük, hogy az uj párt zászlaja alatt bőven találunk majd neveket, amelyekhez reményeket iüzhetünk; de mi azt szeretnénk, ha minden gaz­dasági érték, a gazdasági romlás gyógyítására hivatott minidéin férfiú, a „nem politizálunk“ jel­szavával összefogna és együttes felvonulásban üzenne hadat a politizálok hosszú, de könnyen áttörhető frontjának. Ha ez megtörténnék, mi bi- unk benne, hogy az ország hamarosan ezeknek az uraknak a sarkában tolongana, amint most kótyagos nekilendüléssel a politikusok lábauyo- inán száguld. Politika nélkül? Nagy szó, sokat foglal ma­gában, sok olyat is, amit ma politikumnak hív­nak. Példának okáért a bűnök megtorlásának is politika nélkül kell megtörténnie. Vagy egy a csőd szélén az utolsó szalmaszálba kapaszkodó vállalat megsegítésénél, vagy mint élhetetlennek a gazdasági Taigetosra való kitételénél szintén politika nélkül kell dönteni. Egy közgazdasági kiválóságunkat kérték fel az elmúlt napokban, hogy vállalja egy vidéki városban a képviselő­jelöltséget. Csodálatos megérzéssel valóságosan a Gazdaságpolitikai Párt programmját mondta el a vidéki deputációnak, amikor kifejtette, hogy nem mint politikus, nem mint pártember vállalja a szives megbízatást, hanem kizárólag közgaz­dasági alapon. így kell ennek lenni akkor, ami­kor egy csonka létre kell építenünk csak úgy, amint átszerelődött a háborús invalidus, mikor levágott lába helyett uj lábat szerez be magá­nak. Ilyen körülmények között igen fontos az, hogy a parlamentben minél több közgazdasági szakember üljön és a beteg ország ágya mellett, mint kezelő orvos szerepeljen. A Gazdaságpolitikai Párt megmozdulását 1 azonban más szempontból is figyelemmel kell 1 kisérnünk. Harmadik osztályban folyik ebben az országban egy megtébolyodott kultusz. A csizma kultusza, a csizmáé, amelybe belefér az ötholdas birtok csakúgy, mint a tizezerholdas. Egy köny- nyelmü pillanatban] a nemzeti piedes’ztálra ültet­tük fel a csizmát, amely a nemzeti piedesztálról diktálja az árakat, úgy hogy ina már egy kiló marhahús 320 koronába kerül. A városi polgár­ság pedig némán tűri mindezt, kéjesen borzong, amikor a csizma az ő hátán járja el az áreme­lések jazz-bandját, a parlament és az egymást követő kormányok pedig arra táncoltak, amerre a csizma orra mutatott. Teljes tisztelettel va­gyunk minden gazdasági ággal szemben, de ha­lálra Ítéli magát az az ország, mely egyetlen gaz­dasági ágnak szolgáltatja ki a hatalmat. Ezért tartjuk módfelett fontosnak, hogy a Gazdaság- politikai Párt a maga egészséges érzékével ha­dat üzen az agrárius uralomnak, amely a maga érdekeiknek önző szolgálatával liba-legelővé akarta átalakitanli a városokat s a budapesti pa­loták termeiben szerette volna meghizlalni a disznókat. A városi polgárság széthúzása, a esizmai'inádat, amely az egykor lakkcipősök, ma rongyoscipősök között is lábrakapott, mindent lehetővé tett. Ma azonban szervezkednie kell a városi polgárságnak és meg kell védenie a maga érdekeit a csizma hadjáratával szemben. Igenis, igaza van az uj, politikamentes pártnak, hogy a gazdatársadalom ismét egységes frontban veszi fel a küzdelmet és csodálatosképpen mi még mindig elhanyagoljuk gazdasági érdekeinket. Végül még egy momentum ragadta meg igen erősen a figyelmünket. Hatalmas programotokat hallunk és olvasunk, amelyekkel egyes pártok talán tiz-tizenkét mandátumot is szeretnének hó­dítani Budapesten. Igen hangsúlyozzuk, hogy Budapesten, hangsúlyozzuk, mert ezekben a szép, felemelő és lelkesítő programotokban a leg­gyakrabban egyetlen ..szó sem esik Budapestről. Pedig hát bennünket, budapestieket, meglehető­sen érdekelne ám, hogy mit akarnak cselekedni érettünk a parlamentben a mi Budapesten meg­választott képviselőink? Válasz rendszerint nincs, Á választási mozgalom Budapesten eljutott ahhoz a ponthok, ahol a legfeszültebb, a legizgalfottabb a hangulat. Ma már azt mondhatjuk, hogy kialakul­tak azok a pártok és pártcsoportok, amelyek külön listával vesznek r é s z ít majd a választásokon. Ezekután most már csak arról van szó, hogy maguk a listák is elkészül­jenek. Kontúrjaikban már ezek is megvannak, amint ’azokat majd az alábbiakban ismertetni fogjuk. A pártcsoportosulások tekintetében az utolsó na­pok hozták meg a dönltő eredményeket. Itt az ese­mények á következők: 1. Megszilárdult az A n d r á s s y-F r i e d r i c h- párt választási pakituma Haller István pártjával; 2. végleg meghiúsult a keresztény pártok egy­séges frontja, amennyiben sem Andrássy-Friedrichék, sem Hallerék nem hajlandók egy utón haladni Wolfí- ékkal; 3. kettészakadt a nemzeti demokratapárt és igy felborulít a R a s s a yékkal már megkötött paktum, úgy, hogy a demokraták U g r o n é k és S z t eré­ny i é k kivonulása után maguk veszik fel a küz­delmet; 4. megalakult a liberális pártszövet­ség. amelyben a R a s s a y-párttal közös Jiátán vo­nulnak fel Bárczy István, Sándor Pál, Ugrón Gábor és báró S z t e r é n y i József. Ezekultón még két esemény várható ezen a terü­leten. Az .egyik az, hogy a most rendkívüli agilitás­sal szervezkedő Gazdaságpolitikai Párt­tal valószínűleg szintén megkötik a paktumot és ez a párt is megtartva ön­állóságát, bevonul a liberális párt­szövetségbe és részt vesz jelöltjei­vel a közös listán. Rendkívül érdekes azonban a Fővárosi Hirla p-nak az a másik értesülése is, amely ma ugyan még igen messze van a megvaló­sulástól, de ami annál inkább kívánatos, hogy tudni­illik a Heinrich Ferenc elnöklése alatt álló párt mindinkább eltávolodik a kormánypárt politikájától és máris hallo t ít/ u k igen előkelő helyről azt a kívánságukat, hogy a liberális aminthogy évtizedes tapasztalat, hogy — tiszte­let a néhány kivételnek — Budapest érdekében éppen a budapesti képviselők szájából hangzik el a legkevesebb és leglanyhább szó. Ezért üdü­lés, ezért jóleső érzés olvasni a Gazdaságpoliti­kai Párt programmját, amely speciálisan buda­pesti programúi, amely Budapest lakosságának akar jót. Végre valakik, akik odakiáltják a hatal­mat mohó karokkal ölelő agráriusoknak, hogy Budapest is van olyan fontos, mint a falu és Bu­dapest ipara, kereskedelme, kultúrája legalább annyit használ az országnak, mint a 320 koronás húsárak. Ez a város legalább annyit tud tenni az ország integritásának érdekében, mint Nagy­atád, Erdőcsokonya, vagy ha úgy tetszik, So- korópátka. Mi őszintén és becsületesen kívánjuk a bátor férfiaknak, akik a gazdasági talpraállás érdekében hadat üzennek a politikának, hogy mi­nél több mandátumhoz jussanak Budapesten. Egyet azonban talán máris elértek: három esz­tendős narkózis után hideg vizet öntöttek a ká­bult pesti agyvelőkre. Talán akadnak majd em­berek, akik felébrednek a jelszavak ópiumos ál­mából és arra fordítják tekintetüket, amerre a napkeltét várjuk . . . frontot az ő részvételükkel teljesen ki kell építeni. Az eddig elkészült lajstromokra vonatkozólag kerületek szerint a következő összefoglaló értesülé­sünket közölhetjük: í. kerület. A budai oldalon Wolffék bizakodnak a leg­erősebben, bár igen könnyen súlyos csalódás érheti őket. Az ő listájuk Budán igy fog kezdődni: Wolff Károly, B e n a r d Ágoston, Kontra Aladár, J o a n- novits Pál és Perezel Béla. A hatodik hely még nincs betöltve. Egy újabb verzió szerint etz a lista igy kezdődnék: Ernszt Sándor, Wolff Ká­roly, C s i 11 é r y András. Az A n d r á s s y-F r i e d r i c h-páritl listavezetője itt gróf And.rássy Gyula lesz és vele együtt sze­repelnek ezen a listán V i r t e r László és mások. A liberális szövetség listavezetője Bárczy Ist­ván, a demokratáké Benedek János, Heinrichéké T o 1 n a y Kornél lesznek. A függetlenségi párt Schubert Sándor nevével megy a küzdelembe. Listát állítanak úgy itjt, mint a többi kerületek­ben a szociáldemokraták, a Gazdaságpolitikai Párt és talán az ébredők is. II. kerület. A pesti északi kerületben (V., VI., VII. kar.) a liberális pártok rendkívüli erővel iognak előre­törni. Wolffék itt alighanem E r e k i Károly nevét tűzik a lista élére csaléteknek. Az Andrássy- Haller szövetségnek már teljes a listája és pedig igy hangzik: Haller István, dr. Homonnay Ti­vadar, Ortvay Rezső, Szekeres István, S a- 1 o m v á r y J enő, Törökné Kovács Hermin, Kelcz Gyula, Ka ich János, dr. Liszka Árpád, pótképviselők: Zakariás Árpád, G h i m e s s y Béla, A u f n a g e 1 Imre. A liberális szövetség listája Ugrón Gábor, báró Szt erényi József és Sándor Pál nevével kez­dődik. A demokraták listavezetője itt Vázsonyi Vilmos lesz, Heinrichéké Lukács László, a függet­lenségi párté pedig P. Ábra hám Dezső. Föl vonulnak a listavezetők Ä pártok készülődése a budapesti választásokra — Akik tömörültek és akik elszakadtak egymástól

Next

/
Oldalképek
Tartalom