Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-01-11 / 2. szám

Budapest, 1922. jandár 11. Humorral fizet az állam A kommunista pénzeket visszaköveteli a fő­várostól A Budapesti Közlöny december 29-iki számá­ban 11.090/921. M. E. jelzéssel rendelet jelenti mest. mely a városházán óriási riadalmat okozott. Mind­össze arról van szó ebben a rendieletben, hogy a törvényhatóságok, amelyek „aiz úgynevezett prole­tár-diktatúra idejében4' clőlegett kaptak a kormány­zattól, ézt a Pénzt íizessék vissza az államnak. A főváros csakugyan kapott pénzt a proletár-kormány­zattól és éppen azért teljesen érthető a megdöbbe­nés, amelyet a miniszterelnök rendelete keltett. Úgy tessék megérteni a dolgot, hogy mikor kiütött) a proletár-diktatúra: egyszerre megszűnt az adófize­tés és megszűntek a főváros bevételei is. Proletár­országban nem volt adó. A közigazgatás természe­tesen akkor is pénzbe került, c}p ez nem okozott sok gondot a városházán, miért ha pénzre volt szük­ség: egyszerűen betelefonáltak a belügyi népbiztos­ságra és a belügyi népbiztosságról annyi fehér-pénzt küldtek, hogy no. Ha más nincs, jó a fehér-pénz is, gondolták a városházán, és jöttek a fehér milliók. A négy hónap alatt a közigazgatási személyzet fize­tésére 54 millió korona fehér-pénz érkezett a vá­rosházára. A négyhónapi diktatúra alatt természe­teseit nem 54, hanem körülbelül 80 millió koronát tett ki a tisztviselők fizetése, mert a jó diktatúra felemelte a fizetést, de addig, amíg a város kasszá­jában tartott! a régi készletből: azt fogyasztották. Azonban nemcsialk maga a főváros kapott fehér­pénzt, hanem a gázgyár is. Ha jól emlékszünk: ti­zenöt millió koronát kapott szénvásárlásra. Azutíán a kórházak is kaptak, mert hát a diktatúra idején nem volt ápolási dij. Aki beteg volt, vagy néha beteg sem volt: befeküdt valamelyik kórházba, vagy sza­natóriumba és a költséget fizette a diktatúra. Termé­szetesen ez a mulatság jó néhány millióba) került még fehér-pénzben is, úgy. hogy legkevesebb száz- százharminc millió korona az a summa, amelyet most az állam a fővárostól követel. A fővárosnak pedig most nincs kidobni Való százharminc millió koronája. De meg másik oldala is van ennek a dolognak. A fővárosnak is rengeteg háborús és a proletár­diktatúra idejéből származó követelése van az ál­lammal szemben. A humoros állam már most úgy akarja megtréfálni a fővárost, hogy a főváros dik­tatúra-követelését diktatúra-követeléssel akarja kiJ egyenliteni. A főváros hátralékos ápolási dijak fejé­ben körülbelül 250 millió koronát követel az állam­tól; az állam ebből a fehér-követelésből le fogja vonni a maga fehér-követelését. Nyilván igy eszelték ezt ki a miniszterelnökségen. A városházán azonban nem akarnak larmigy szimplán belenyugodni ebbe a megoldásba, mert azt mondják; hogy a főváros tulajdonképpen nem is kapott pénzt a proletár-kor­mánytól, mert a diktatúra idején Budapest egysze­rűen megszűnt. Közigazgatását! elkommunizálta a diktatúra, mely a városházára a maga embereit ül­tette be. Hogy azok mit csináltak, mit nem a fehér- pénzzel, azért nem felelhet a mai vezetőség és a más adósságát nem lehet követelni ettől a rezsim- itöL A tanács az ügyet a közgyűlés elé akarja vinni és töliriatot akar intézni a kormányhoz, melyben kifejtené, hogy a mai vezetőség teljesen ártatlan ebben a fehér-pénz-ügyben és a kormány mondjon f© arról a hiú ábrándról, hogy a kommunisták rossz fehér-pénzeért értékes, valódi, hamisitatlan Korányi- bankókat fog kapni a fővárostól. LUKACS VILMOS ÉS FIA TŐZSDEÜGYNÖKI ÉS BANKBIZOMÁNYI IRODA BUDAPEST, V., FALK MiKSA-U. 3. Tőzsdéidé alatt Teleron: IS8 32. TELEFOS: HM-04 és 39-11. BÉRAUTÓK NAPPAL BENZIN, OLAJ, PNEUMATIK, SZERSZÁMOK Ä K1RÁ19-AUT0I10BIL «?!& 1C4-03’ Részvénytársaság ,o6'.<>8 ÉJJEL- Központi Iroda és mlntaraktár CSAK NAPPAL vi.# ANDRASSY-UT 8. NAPPAL T ■ ozsdei megbízások: Értékpapírok, valuták és devizák vétele és eladása legelőnyö­sebb feltételek mellett. Aranycsempészek ElMója A bűnszövetkezet tagjait letartóztatta a rendőrség A Nyugati pályaudvarról induló Budapest— Szob—Prága-i gyorsvonatnak, a D. expressnek és a bécsi gyorsvonatnak a« elmúlt három napban tizen­hat olyan szenzációs eseménye volt. amelyek egy­más után igazolják a rendőrség feltevését, amely szerint Budapest—Bécs és Budapest—Prága között néhány hónap óta olyan nagyszabású arany- és ék­szercsempészés folyik, amilyenre példa még nem volt a magyar sibolások történetében. A jelekből megállapították a rendőrségen, hogy mindien bizonnyal egy bécsi központtal rendelkező ékszer- és airany-siboló társaság működik a volt monarchia területén. Ennek a társaságnak, a rendőr­ség eddigi adatai szerint, körülbelül 40—45 tagja le­het, mind olyan emberek, akik vakmerőén dolgoz­nak és ügyességükkel a legtöbb esetben sikerül a szigorú határzárat kijátszani. A 40 ember rendszere­sen beosztott turnusokban utazik Budapest—Bécs. valamint Prága és Budapest között és ezekben a turnusokban való utazások csaknem hetenként meg­ismétlődnek. A csempészés olyan ügyesen van meg­organizálva. hogy eddig, ha le is fogtak aranycsem­pészeket vagy éksze.rsibereket a vonaton, vagy a budapesti állomáson, a lefogott emberen túl nem tu­dott tovább jutni a rendőrség, olyan ügyességgel és rafinériával tagadtak az elíogottak és inkább veszni hagyták a milliós értékeket, de soha egy szóval1 sem árulták el azt a láncot, amelybe csempészmunkájuk belekapcsolódik. Pedig a detektívek mozidrámákba illő jelenetek­ben leplezik le egymás után a csempésztársaságokat, pillanatok alatt kutatják át a fülkéket, arcról, szinte kétséget kizáróan megállapítják, hogy kinél kell sze­mélyi motozást alkalmazni, de még igy sem tudnak a helyes nyomra ráakadni, amelyen elindulva, a csempész-társaságok megalapítóira és a csempészé­sek igazi rendezőire végül ráakadnának. A legutolsó három hétben arany csempészéssel vádolták meg és fogták le ,a D. expressen Fodor Jenő fővárosi bizottsági tagot, akinél szállítási en­gedély nélkül kivinni szándékolt aranytörmelékre akadtak. ' Ugyancsak aranvtörmeléket, dukátokat, aranyláncokat, órákat, gyűrűket, karpereceket talál­tak egy Braun Jenő nevű kereskedőnél éls egy Heim nevű volt kávéhűztulajdonosnál. akik szintén a D. expressen utaztak. Mindhármukat Nagykanizsán ai rendőrség őrizetébe adták, majd itt Budapesten folyt le az eljárás ellenük, de kiderült, hogy egyikük sem vádolható meg azzal, hogy talán összeköttetés­ben állna azzal a nagy ékszercsempészö-társasággal. ,amely á csempészéseket tulajdonképpen lebonyolítja. Csaknem ugyanebben az időben a Keleti pálya­udvaron a Bécsbe induló gyorsvonaton fogtak el két embert, majd hallgattak ki egy harmadikat a rendőr­ségen, szintén csempészés miatt, de ezeknek a nevét már, bár a rendőrség feltevése nem volt beigazol­ható, sokkal közelebb hozták az aranycsempészéssel foglalkozó igazi társasághoz. A Fővárosi Hírlap munkatársának infor­mációja szerint, ezek a Keleti pályaudvaron elfogott és gyanúsított arany csempészek egy Wü.sztner nevii magán hi vatiahi ok és egy B a 1 o g nevű éksze­rész. Wüsztnernél éppen három kilo aranyat találtak egy tégla-alakú és egy pogácsa-alakú tömbbé be­olvasztva. Az aranytömböket a kabátja zsebében cinelte és a detektiiveknek az tűnt fel, hogy valami súlyos tárgy lehúzza a külső kabát zsebeit. Wiiszt? nert lefogták, a rendőrségre hozták, ugyanakkor be­hozták Balog nevű utitársát, is. maid, mint az1 arany tulajdonképpeni szállittatóia. egy Weisz nevű ék­szerész került sí rendőrségre. Weisz azzal védeke­zett, hogy ő legális ütőn akarta kiszállíttatni az ara­nyat és azt mondotta Wüsztnernek és társának, hogy csak szánjanak be ai vonatba, amíg ö a szállítási iga­zolványok megszerzésén fáradozik, azután a pálya­udvaron kézbesíteni fogja nekik a szállítási engedélyt. Azonban — mint mondja — a rendőri intézkedés olv hirtelen jött, hogy már nem volt ideje értesíteni tár­sait, aiz engedélyek megszerzése iránti lépések siker­telenségéről. A’rendőrségnek az volt a gyanúja, hogy egyedül ez a társaság 12 kilogramm aranyat akart kiszállítani, azonban a rendőrségi feltevést a nyomo­zás sikertelensége miatt nem voltak képesek iga­zolni és hiába volt minden házkutatás, olyan nyomra, amely a bécsi vagy prágai összeköttetést elárulta volna, nem tudtak ráakadni. Alig három nappal ezelőtt a Nyugati pályaud­varon a prágai express indulásánál egy olyan társa­ságot fogtak le. akiknél rengeteg váltópénzt, vala­mint aranytörmeléket és ékszereket találtak. Itt négy ember került ai rendőrség kezére, akiknek aranykész­leteit- letétbe helyezték az államkincstárnál, ö elle­nük viszont az árdrágítás. vétségéről szóló törvény alapján indult meg a kihágási eljárás. A legutolsó két napiban meg hat esetben tartóztattak fel csempészés­ben gyanús embereket a határállomások felé robogó vonatokon és ezekben az ügyekben &, belügyminisz­térium nyomozóosztálya folytatja most a legszigo­rúbb vizsgálatot, de az eseményekről éppen a nyo­mozás anyaga miatti bővebb részletekben nem szá­molhatunk be. Annyit megírhatunk, hogy rendőrségi vélemény szerint, a legutóbbi hetekben az igazi nagy siboláso- kat hölgyek segítségével követték el. s a legutolsó esetekben is a nyomozás ilyen irányban keresi a nagyban dolgozó sibertársaságok igazi segítőtársait. • • • Tisztelettel kérjük t. elöiizetöiuket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az elő­fizetést idejében megujitani szíveskedjenek. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre . ................................ 300 kor. Fél „ ,................................150 „ Huszár Laci. Vasárnap éjszaka megszólalt a tele­fon Huszár Károly Fehérvári-uti polgári egyszerű­séggel berendezett lakásában. Az egyik kőnyomatos szerkesztő, Huszár Károly régi politikai hive, jelent­kezett, s a kegyelmes úrral akart beszélni. — Itt Laci beszél, édesapa ágyban fekszik, be­teg, izzadnia kell. nem jöhet a telefonhoz — volt a válasz. A szerkesztő azonban nem nyugodott, mire a kedves, rendkívül eszes Huszár Laci rögtön kész is volt a tervvel. Majd ő meginterjúvolja az édes ■apját, leírja a nyilatkozatot és lediktálja azt a szer­kesztő bácsinak. A szerkesztő bácsi tehát) mindenek­előtt lediktálta Lacinak a polgármester nyilatkozatát. Rohant vele apja ágyához és percek alatt megvolt a válasz is. A szerkesztőségben a gyorsíró serényen irta, amit Huszár Laci fölolvasott, igy született meg a híres nyilatkozat, amelyben Huszár Károly beje­lenti a maga megbizotltaiként a két rokkantat az (angyalföldi nyomortanyáról. Akár megfelelnek ezek a getlemanek a polgármester „nevelésé“-nek. akár nem. Áltálában azonban érdemes körültekinteni ezek­ben a napokban Huszár Károly lakásában. Hajnali félhétkor már szól a telefon és ugyanakkor már sor­falat állnak az ajtó előtt aiz élet nyomorultjai. A hely­zet ellen a családból senki, csak a cselédleány lá­zadt fel: — Én ezt nem bírom tovább. — mondta — én felmondó k. Mire azután éppen olyan kioktatásban részesült a keresztényi szerétéiből, mint Budapest polgármes­tere. A Huszár-családot azonban most napestig nem lehet odahaza találni. A képviselőházban levő irodá­ban dolgoznak valamennyien. Huszár Károly gyors áttekinté'sü utasításokat ad, a kegyelmes asz- szony kétszer annyit dolgozik, mint egy irodista­kisasszony, százával állítja ki az utalványokat és dűl a pénz a szegények közé. Huszár Laci a gyorsíró és a gépiró egy személyben. Nem lehet annyi dolga, hogy csak egy pillanatra, csak egy gon­dolat ereiéig lázadozna. Csak egyszer bicsaklott meg, de akkor igen makacsul. — Ha a Sipöcz — fakadt ki ekkor — tényleg elveszi a húsz százalékot, én többet meg nem ütöm ennek az. írógépnek egyetlen be­tűjét sem. Az apja megnyugtatta és most gépel és gyorsír tovább páratlan szorgalommá.!. Budapesten mindenki zsidó. Már tudniillik igy gondolják, vagy csak igy hirdetik azok, akik életük hivatását a felekezeti gyűlölködésben látják. Ennek a gondolatnak esett áldozatul ismét a többségi párt vezérkara, amikor nemrégiben egy kőnyomatos tu­dósítóról mondott Ítéletet. A könyomatost Magyar Kűri r-nak hívják és a szerkesztője M a 1 c s i n c r Emil. A Magyar Kurir-t valaha a magas klérus támogatásával alapította Malcsiner Emil. majd a Központi Sajtóvállialat vette át, míg végre most újra Malcsiner kezébe került vissza. Ismét azé- a Malcsineré tehát a kőnyormatos, aki a kurzus megszületése előtt már évtizedekkel keresztény po­litikát hirdetett, aki a Bónitz Ferencek, Krüger Aladárok stb. fajtájából való. Hát egészen termé­szetes, hogy kimondották rá és kőnyomatosára a szentenciát, hogy mind a ketten, szerkesztő meg az újságja, egyszerűen — zsidók. Már pedig zsidó l lap és zsidó szerkesztő szolgálatait nem veheti I igénybe a városházi kurzus. Történt azonban, hogy a nagyszerű megállapítás után pár nappal tényleg bebizonyosodott Malcsiner és a Kurir zsidó mivolta. Ez volt ugyanis az a kőnyomatos, amely Huszár Károlynak, ennek a notórius zsidó poli­tikusnak hires nyilatkozatát közölte, amelyben Hu­szár annak a destruktiv óhajtásának adott kifeje­zést, vajha a Láthatatlan Vendég estéjén láthatatlan lenne Budapest „keresztény" polgármes tere is és amelyben kijelentette, hogy „s a j n á 1 j a

Next

/
Oldalképek
Tartalom