Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-04-05 / 14. szám
Budapest, 1922. április 5. Diszlet-raktár épül a Tisza Kálmán-téren Két és fél millióba kerül az építkezés A Nemzeti Színháznak a fővárossal kötött szerződése — mint ismeretes — a mtilt hónapban járt le és a fővárosnak eltökélt szándéka volt, hogy a szerződés megújításánál az. eddiginél estik lényegesen magasabb bérösszeg ellenében engedi át a Népszínház épületét. Elhatározásukról értesítették is a kultuszkormányt és a napokban érkezett meg ifj. W 1 a ssies Gyula báró válasza a főváros átiratára. Az ügyosztályban az átirat tartalmát a Népszínházi Bizottság üléséig — mely pénteken, április 7-én lesz — nem akarják elárulni, annyit azonban sikerült megtudnunk, hogy az állami színházak intendánsa jóval magasabb bérösszeget ajánlott fel, s az összeggel a főváros is meg van elégedve, ha nem is felel meg teljesen várakozásának. Ez aztán szoros összefüggésben van a főváros tervével. A Nemzeti Színháznak ugyanis a főváros belterületén nincs díszletraktára, s ez nemcsak nagy anyagi megterhelést jelent az állami színházak amúgy sem rózsás költségvetésében, hanem károsan befolyásolja a műsor változatosságát is. A díszleteket minden darabváltozásnál a Zuglóban levő raktárból kell kocsikon behozni és nem szorul magyarázatra az sem, hogy a sokszoros ide-oda fuvarozás a hosz- szu utón, hóban, esőben, mennyire megviseli a manapság elképzelhetetlenül nagy értékű díszleteket. A főváros ezért tervbe vette, hogy a Tisza Kálmán-téren, a Városi Színház épületétől teljesen függetlenül álló tágas díszletraktárt, hozzá egy lakást az őr számára —• épit. A megfelelő telket is kijelölték már, s elkészítették a terveket is. A diszletrak- tárnak, — amelyet esetleg a Városi Színház és a Nemzeti közösen használnának — építési költségei 2.5 millió koronára rúgnak, s a főváros éppen azért fogadja el a felajánlott bérösszeget, holott az az előirányzottnál kisebb, mert a díszletraktár-építési költségeinek túlnyomó részét az államra akarja hárítani. A kultuszkormány álláspontja ebben a kérdésben még ismeretlen, egyelőre az erre vonátkozó tárgyalásokat sem kezdték meg. A Népszínházi Bizottság pénteki ülésén a bérösszeg megállapításán kívül a díszletraktár építésének tervével is foglalkozni fog. Most az aposztaták kerülnek sorra Tovább dolgozik a nagy seprő a tanügyi berkekben — Huszonöt kivetkó'zött papot fedeztek fel a tanügyi személyzetben A lavina nem állt meg, a pusztító görgeteg tovább rohan a' megsemmisülés völgyének. Közben magára tapaszt, magával ragad mindent, amit még megkímélt véletlenül. Ha aztán nincs mit pusztítani, akkor a lavina megszűnik lavina lenni, lomha tehetetlenséggel fekszik el az enyészet völgyében, ahol rásüt az élet napja és elolvasztja, magába szívja. Ez , a lavinák sorsa általában, a mi külön, házi lavinánk azonban ma még nem állt meg, sőt — amint hírlik — uj ofíenzivára készül. A városháza a lavina igazi területe, ahol különös, nagy szeretettel pusztított. Elsősorban a zsidókat sodorta el, azután jöttek a szabadkőművesek, végül a demokraták és mindezekből ma már csak azok maradtak meg a katedrán, akik idejekorán -magukra öltötték a kurzus-kacagányt, amely megvéd mindennel szemben és gondosan, láthatatlanul elfedi a múltat, amely a mai mentalitás szerint talán foltot ejtett. A többiek, akik hitükhöz, gondolatvilágukhoz- politikai meggyőződésükhöz hűek maradtak, hiába keressük ma már a tantestületekben. Azok már régen írnokok, boltosok, vágy földönfutók lettek. Az ■ember azt hinné, hogy ezek után már nincs is olyan emberfajta, amelyre még ki lehetne mondani a „des- truktiv“-ság vádját, vagy ha úgy tetszik, bűnét. Azoknak találékonysága azonhan, akik a városházán a tanügyi nagy seprőt kezelik, minden mértéket felülmúl. Hát igenis, találtak uj működési területet a seprő számára és már meg is kezdődött a nagy neki- gyiirkőzés, hogy munkába fogjanak. Vannak, akik azt állítják, hogy már a szelidlelkii Z i 1 a h i-K i s s Jenő tanácsnok is csóválja a fejét és azt hangoztatja, hogy ami sok, az mégis sok. Ám a nekibuzdult seprési vágy nem respektálja a tanácsnok langyos érzékenységét és tiszta munkát követel. Eszébe jutott ugyanis néhány derék urnák, hogy zsidókon, szabadkőműveseken és demokratákon Vyfőtvfno^JíIj^uy kiviil külön népfajt alkotnak és nyugodt, nomád életet élnek a fővárosi tanügy rejtett berkeiben az át- kos aposztaták. Vájjon, kik ezek az aposztaták? Kommunisták, zsidók, szabadkőművesek .J Nem, isten ments, dehogy azok. A legtöbbször vallásos keresztények, esetleg tettekkel tényező ébredők is lehetnek. Más a bűnük. Valaha katholikus papok voltak. Aztán ki tudja, milyen okból, elhagyták a reverendát és beálltak tanárnak, tanítónak. Ismerjük a katholikus vallás és elsősorban a katholikus klérus érzékenységét az úgynevezett aposztatákkal szemben; de nem hinnénk, hogy valamiképpen a ló szív diktálná a lépést, amely valakit azért akar ma ketiyértelenné tenni, aizért akar ma az iskolából kikergetni, mert valaha elhagyta az egyházi pályát. Lehet, hogy a mi felfogásunk ebben is r,destruktiv", lehet, hogy szentségtörök vagyunk, de mi tiszta, becsületes embernek tartjuk azt. aki inkább leveti a reverendát, mintsem azt bemocskolná. De hát, amint hirlik, megindult az akció ellenük. Lehet, hogy rövidesen az a huszonöt após® tata is, aki ma mint tán ár, vagy tanító a főváros alkalmazásában van, valami okon, valami címen, talán éppen az aposztataság bűnének címén üld ö z é- s e k n e k, esetleg száműzetésnek lesz kitéve. Lehet, hogy ezzel akarják nagy müvükre feltenni a koronát, de azt hisszük, ezzel be is fejezik, mer Ka lavina egyszer mégis csak lejut az enyészet völgyébe és elolvad úgy, hogy nyoma sem marad többé. A nagy tisztogatásnak tehát újabb etappjához értünk; most az apoSiztatákra kerül a sor. Eddig természetesen látható jelei még nincsenek a mozgalomnak, de tény az, hogy egyesek már szorgalmasan csinálják a hangulatot. És, amint tudni méltóztatik, a városházán már kerek két esztendő óta minden csak — hangulat. Finom, előkelő, tiszta hangulat, amelynek nyomán éhség, nyomor, könnyek hullása fakad. Boldog idők. nagy emberek korszaka ez és hálátlan nyomorult mindenki, aki nem olvad el a gyönyörűségtől, hogy ezeket a boldog időket megérhette és ezeket a nagy embereket ünnepelheti. Vasek, az uj vezér A nemzeti gyász miatt kitolódott a pártbomlás — Egy reakciós tábor helyett kettő Napokon át virítottak Budapest falain Wolff Károlynak gazdag Ígéretekkel telt plakátjai, amelyek nem pirultak el. amikor egyik aláirt név tulajdonosa a másik után jelentette ki; pardon, az urak tévedtek, nekem elegendő a városi politikában követni vezéremet, 'tovább igazán nem megy a barátság. Szombaton azután egész kollekció uj plakát jelent meg a falakon a szivárvány minden sziliében és a városházi vezér édes nyelvén csalogatván a járókelőket a vasárnapi vigadóbeli gyűlésre. Minden foglalkozási ág és minden embercsoport külön meghívót kapott a figyelmes főkortestól, akinek megszólításai utcahosszat rikoltoz- tak felérik: Polgárok! Kereskedő kl Nök! Iparosok! M u n k ások! Ébred ő k ! És minden csoport számára külön szónokok, soha nem hallott zengő nevek, csupa igénét a jövőre és semmi, de semmi múlt. Szép volt. nagyon szép ez a felvonulás, közbejött azonban a király halála, a nemzeti gyász és a nagy nap. amelyen Wolff Károly megmondta volna- miképen akarja megmenteni az országot, elmaradt. Hetekig, egészen április 18-ikáig nem is szabad politikai gyűléseket tartani. A bülbiilszavu vezért nem féltjük, meg fogja ö találni az alkalmat ez idő alatt is, hogy ezerszer hallott, de ezeregyedszer is üde, friss gondolatait közölje velünk. Ennek az elmaradt politikai premiernek azonban következményei is lettek volna, amelyek bennünket nagyon érdekelnek, de olyan értelemben., hogy kiváncsiak vagyunk, a nagy-taraju kakas győz-e', vagy a kistaraju? Békével együtt fogyasztják-e el a jövőben is a cserebogarat, vagy az egyik kitépi-c a másik szájából, hogy egyedül lakmározzék? Nekünk tudniillik igazán, de igazán mindegy a két fajmagyar közül Wolff lesz-e a Vasek. vagy Vasok lesz-e a Wolff. Azzal kel! ugyanis számolni, hogy ha április 18-ika után Wolff Károly nem mond a legitimista keresztény ellenzék szája ize szerint való beszédet, akkor ketté szakad a keresztény községi párt és a városházán egy reakciós tábor helyett két reakciós tábor fog uralkodni. Ha a szakadás megtörténik, aminthogy meg fog történni - — és azt teljesen érdektelenül írjuk le — akko-r ui vezér is támad, sőt az uj vezér már jelentkezett V a s c k Ernő nevű városatya személyében. Bevalljuk, Vasek ur nevét már hallottuk és ez kárára van áz uj vezérnek, mert az újabb időben a vezérek úgy születnek, mint a habszÜlötte vizitündérek nem tudjuk honnan jönnek, csak boldogan hajtjuk fejünket igájukba. Tényleg úgy rémlik, mintha a Vasek nevet már hallottuk volna, de tartozunk a régi vezérnek annyi tisztelettel, hogy az uj vezért nem helyezzük föléje. Pedig máris azt hirdetik. hogy Vasek Ernő pártja nagyobb lesz. mint W o 1 í í Karolyé és csak a szegény, szerencsétlen tanácsot sajnáljuk, mert az kerül megint két tűz közé. Két un parancsainak engedelmeskedni nagyon nehéz lesz, bár nem adjuk fel a reményt, hogy a congeniális vezértársak, ez a két olymposzi nagyság meg fogja érteni egymást és egymással szembenállva együtt fognak haladni a városháza reneszánsza felé. A politikai helyzetek azonban a köze! jövőben I szerény véleményünk szerint, olyan élesen fognak az országos politikában kialakulni, hogy a hullámverés nem fogja megkímélni a városházát sem. Jöhetnek helyzetek, amikor ez a szerencsétlen Vasek Ernő kénytelen lesz magát — minden jó lélek dicsérje az Urat! — a demokraták karjaiba vetni és akkor Wolff Károly az ország keresztény közvéleménye előtt meg fogja 'bélyegezni vezértársát. Hogy ezek a megbélyegző mondatok miképen fognak hangzani, azt mi már nagyon jól tudjuk, mi már láttunk egy és más j ilyen plakátot, amelyen Vasek nevénél nagyobb ne- I vek is szerepeltek. Ám. mi nem vagyunk próféták. ; de ha azok lennénk, akkor sem politikai jóslatokkal ; operálnánk, hanem azt szeretnénk megígérni, hogy a politikai harcokból végre kiviről az országos rend. a társadalmi béke. megnő a kenyér, letörik a drágaság. Es akkor legyen a vezér Wolff, vagy Vasek, nekünk egészen mindegy lesz. Ä liberálisok és demokraták vá osztási paktumja A kerületi beosztás sürg-eti a megegyezést — Vázsonyi Vilmos és Rassay Károly tárgyalásai eredménnyel biztatnak Az elmúlt héten Vázsonyi Vilmos, a clemok- ratapárt vezére és Rassay Károly, a függetlenségi kisgazda és polgári párt elnöke, aki egyben több liberális frakciót is képvisel, komoly tárgyalásokba fogtak, amelyeknek célja, hogy az összes liberális elemek közös listán vegyenek I részt a budapesti választásokon. Hz azt jelen- ! tené, hogy a demokrata és liberális tömegeknek i nem kellene megoszlaniok, hanem valamennyien j közös akarattal, egy céllal igyekeznének kiküz- deni a győzelmet. Ha a megegyezés létrejön, | amire nemcsak komoly kilátás van, de ami a j liberális győzelemnek elengedhetetlen feltételévé lett, akkor Budapest mindhárom és a környékbeli, újpesti lajstromon is együtt vonulnak fel azok a kiváló és nagyrabecsült nevek, amelyeknek győzelme Budapest minden polgárának, aki ment a kurzus-méregtől, legőszintébb kívánsága. Vázsonyi és Rassay tárgyalása rendkívül szívélyes és komolyan biztató volt. Megkönnyíti a megegyezést, amely értesülésünk szerint a küszöbön van, hogy Rassayék egyáltalán igen mérsékeltek, mert rendületlenül bíznak vidéki jelöltjeik nagy győzelmében. Öt jelöltjüknek azonban okvetlenül Budapesten is mandátumot kell nyernie. Hz az öt jelölt; Béirczy István, Sándor Pál, Rassay Károly, Rupert Rezső és Méhely Kálmán. Ha Sándor Pál hajlandó lesz belemenni i egy vidéki kortéziába, akkor kétségtelen, hogy
