Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-03-29 / 13. szám
2 Budapest, 1922. március 29. TI/IZ7JY&ÍM ö (t * Már megint „az előző városházi rezsiin4-re hivatkoznak, amikor az uj tűzbiztonsági rendelkezéseket okolják meg. Még akkor sem állanak el ettől az eszköztől, amelynek igénybevétele — úgy látszik —> rendkívüli gyönyörűséget nyújt nekik, amikor egészen véletlenül olyasvalamit csinálnak, ami ellen senkinek sincs jogos és okos kifogása.. Egészen rendben van, ha jól megnézik a Idkalitásókat, mielőtt a játszhatási engedőimet megadják. És ha ez nem igy lett volna a múltban, ám legyen az övék a babér, amelyből amúgy is túlságosan keveset sikerül gyüjteniök. De ha már ez igy van, minek kell éppen ebből az alkalomból alkalmat adniok arra, hogy az ellenzék belekapaszkodjék apró kis mondanivalóikba? A tűzbiztonsági uj rendelet tervezése alkalmából nem tudjuk, melyik „illetékes hely" ezt a kedves kijelentést tette: „A színházaknál sem tapasztaltunk különös gondosságot és ha már az előző városházi rezsim adott olyan szinháznyitási engedélyeket, aminőket ma semmiképen sem adhatnánk meg..." Elég! Nem kell ezt tovább folytatni, hamarosan kiválasztjuk a két leg- kiabálóbb szinháznyitási engedélyt. Az egyik a Renaissance-, a másik meg a Blaha Lujza- szinház. Ebben nem lehet kételkedni. Ki adta azonban ezeknek a szinháznyitási elleneimet? Valószínűleg Bárczy István, hát itt a tévedés, mert akkor már Wolff Károly volt a korlátlan ur a budapesti városházán. De azért az illetékes hely, amely ennek a két színháznak a belsejét vizsgálta, helyénvalónak látja, nagyot ütni a múlton. Pedig a jelennek húzott egyet a nyaka köré. A fogaskerekű is jelentkezik és sietve kijelenti, hogy ö is áldozatául esett a pusztító tarifaemelési járványnak. Mi őszintén sajnáljuk ezt a rozoga intézményt, amely bizony-bizony úgy el van már nyűvé, hogy nem igen bírja ki a járványokat, még ha tarifaemelési járványról van is szó. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy a fogaskerekű lehetett talán valamikor luxus-intézmény, de ma már, amikor a Svábhegyen állandó lakósok vannak, olyanok is, akik előbb vaggonlakói minőségben szerepeltek, ismételjük, ma már ez is közszükséglet. Mégis áldásunkat adnánk még erre az árdrágításra is, ha már járvány a járvány, de ideje lenne, ha egyszer abban az irányban is történnék valami, hogy az utas, akit zordon sorsa a fogassal hozott kényszerű kapcsolatba, aggodalom és félelem nélkül ülhetne be az aggastyán intézmény egy-egy kocsijába — * Egy sztrájk híre rengette meg a város falait. Nem, óh nem a vasmunkásoké, ellenkezőleg, Gerbeaud cukros emberei nincsenek megelégedve a helyzetükkel, amelyről, őszintén szólva, mindig azt hittük, hogy nem szorul édesi- tésre és hogy a sorsuk színig tejfel. És most kiderül, hogy bérharcot kezdenek és a keresztény-szocialisták védelme alatt akarják kiharcolni a maguk igazát. Mert meg kell mondani, hogy ennél igazságosabb bérharcot el sem tudunk képzelni. Ott, ahol a legelőkelőbb szájak csemegéje készül, ahol minden harapás rendkívüli jövedelmet hoz a gazdának, ahol a luxusok luxusa tombol, ott igazán nem szabad a munkásnak még álmában sem elégedetlennek lennie. Ha pedig véletlenül minden nap nem jövedelmezne a gazdának legalább egy kis kőrút-sarki vityillót, akkor is meg lehet oldani a problémát, mert a magas urak és előkelő dámák hajlandók lennének egy-egy Ínyenc- falatért a dupláját is megfizetni annak a kis vagyonnak, amit ma adnak érte. A kereskedelem védelme Feljegyzések a múltheti budget-tárgyalásokról Az a vita, amely most folyik a városházán, tulajdonképpen agitáció a kereskedelem, 'és ipar érdekében. A szakbizottságokból kirekesztett ellenzéknek most, a tizenkét nap óta tartó budgetvita során van rá elsőizben alkalma, hogy erőteljesen rámutasson arra, mekkora kárt tett a kereskedőimnek a városházi többség kereskedelemellenes politikája, hozzá nem értése és ideoszinkráziája a kereskedelem iránt. Eddig az ellenzék minden szónoka rámutatott arra, hagy mekkorát vétett a többség pártja a kiare;skedelem és Budapest ellen, die a városházi gazdálkodásra leigikiasszikusabban világított rá Fayer Sjándor és dr. F e 1 e k i Béla. , Fayer Sándor egyik legérdekesebb és legértékesebb tagja a városatyák parlamentjének. A közgyűlési kisebbség oldaláról eleinte szinte egyedül figyelmeztette a többséget arra. hogy kereskedelemellenes politikájának mik lesznek a következményei. Érdekes', hogy azok között is Fayer volt azi első, akinek a beszédét a kisebbség padjairól a türelmetlen többség meghallgatta. Nem fogadott neki szót. de meghallgatta. A tudás és hozzáértés, amellyel témáit megvilágítja, erős argumentumai, ötletes fordulatai, beszédének meggyőző ereje kellett hogy megfogják és hatással legyeinek a közgyűlés laikus többségére is. Régebbi írelszlólalásainak akárhány gondolata szinte szállóige lett. amely ezen az oldalon is, a másik oldalon is (iel-feltünedezik egy-egy szónoklatban. Így például azit a gondolatát!, hogy produktiv célokra ö szívesen megindítaná a bankóprést, mert rossz pénzzel jó értékeiket teremteni, papir-milliókkal uj házakat építeni, ö hasznos és okos dolognak tartaná. Fayer Sándor ezt a régen elmondott ötletét Wolff Károly adoptálta és a rossz pénzzel lakásokat építő produktiv tevékenységet örömmel üdvözölhettük az 1922. évi költségvetés vitája alkalmával a Wolff Károly szájából. Egyébként, ha el is kommunizlálják Fayer egy- egy ötletét: jut is. marad is. Fayer az idei budgetvita alkalmából megint csak a kereskedelemellenes politikáját vetette a tanács szemére. Azt mondta, hogy ezit a kérdést nem szabadna olyan könnyedén venni, hogy közvetve, vagy közvetlenül kereskedelemből és iparból él a lakosság 70 százaléka. Munkaalkalmakat kellene tenetmteni, de a itianács ezt nem teszi, sőt ellenkezőleg. Megmutatja, hogy a drágaság evolúciójában mekkora része van a tanácsnak és igein ügyesen rámutat arra. hogy miképpen emelkedett Becs forgalma a békebeli forgalom négyszeresére, mialatt Budapest forgalma a békebeli forgalom negyedére szállott le. Azután megmagyarázta a laikus többségnek, hogy a távirati cenzúra mit árt a magyar kereskedelemnek és megmagyarázta azt is, hogy az osztrák korona nem azért zuhant le annyira, mert annyira megnőtt az osztrák főváros kereskedelmi forgalma, hanem annak dacára. Nagyon 'érdekesen mutatott rá arra. hogy az ipari viz árát, melynek önköltsége 3 korona köbméterenkint, a bölcs tanács 8 koronára emelte, hogy igy Budapest iparosaival kifizettesse a vízmüvek deficitjét. Azit mondja Fayer, hogy itt rejtett adóemelésről van szó, amelyhez a törvény értelmében a közgyűlés kétharmad többségének a szavazatára lett volna szükség. Épp azért azt proponálta, hogy a tanács függessze föl az ipari vizdij beszedését és terjesszen; a közgyűlés elé uj javaslatot az ipari vizdijak megállapítására vonatkozólag Pompás példákat mondott el a tanács hires kommerciális érzékének a bebizonyítására és megmutatta az útját annak, hogy a tranzitó kereskedelmet miképpen lehetne [fokozni. Beszédét megtapsolták. Utána dr. F e 1 e k i Béla. a törvényhatósági bizottság legrégibb és egyúttal egyik legtekintélyesebb 'tagja szólalt föl. hogy a demokrata Párt nevében boszorkányos kézzel szétszedje azit a kártyavárat, amelyet a többségi párt röviden deíiciímerites költségvetésnek nevez. Feleki nagyszerűen mutatta meg, hogy milyen irreális ez a költségvetés és mennyire nem mondanak igazat azok a hatalmas számok, amelyeknek legalább is megközelítően az igazságot kellene mondania. Elmésen mutat rá arra, milyenek a jövei- delmei a városnak; mint adóztatja meg a levegőt a város, amikor óriási módon emeli a járdafoglaíási dijakat és a korzó ülőhelyeit. Az adóvégrehajtási bevételek félmillióról az ő számítása szerint 20 millióra emelkedtek. — ilyen pénzekből élünk mi! — mondta aztán Feleki. Főjövedelme a városnak a forgalmi adó. a legvéresebb adó ez, de: óriási mértékben, az előirányzatnál sokkal erősebben emelkednek a többi adók is. mialatt a pazarlás nyakló nélküli száguld végig a költségvetésen. Az iskolásgyerekek száma megfagyott, a költségek megnőtték;. Így egy osztályra átlag 17 gyerek esik és elküldték 400 tanítót, de a tanitóilletmények összege megnőtt, mert Zilahi Kiss tanácsnok az elbocsátott tanítók helyére uj tanítókat vett föl. Azt mondja a tanács, hogy az üzemek jövedelme százmillió koronával szaporodott és hogy beruházásokra is száz milliót irányzott elő a tanács; Feleki azonban sem egyik, sem a másik százmilliót nem találja a költségvetésben. Az okos és objektiv hangon tartott kritikát különben még a kereszténypárt is nagy figyelemmel hallgatta. Zala Zsigmond szintén az ipar és a kereskedelem szószólója volt a budgetvitában. Mint gyáros teljes joggal és hozzáértéssel kritizálhatta meg a tanács kereskedelem- és ipar-politikáját és rámutatott arra. hogy a szövetkezetek milyen igazságtalan és egészségtelen konkurrenciát csinálnak a kereskedelemnek. Annak illusztrálására, hogy milyen az állami iparpártolás, elmondta, hogy még az uj pénzt is külföldön nyomatja az állam, ezen is a külföldi ipar keres. mart 700 millió koronát fizettünk a svájci nyomdász-cégnek az uj bankók nyomásáért. Igen ügyesen mutatott rá. hogy mennyi temérdek pénzt és mennyi szenet takarítana meg a vízmüveik., ha a Duna vizi- eriejét áramfejlesztésre stb. felhasználnák. Az elmúlt hét vitáját ezeken a súlyos és értékes beszédeken kívül nem egy felszólalás tette érdekessé és színessé. Qál Jenő, mint ismeretes, a vasasok sztrájkja dolgában interpellált és sikerült kis vihart provokált; nem szabad megfeledkezni E r e ki Károly mindvégig mulatságos felszólalásáról. Rotter Zsigmond szintén a kereskedelmi érdekeket védte régi argumentumokkal De n,ágyon érdekes, sőt nagyon pikáns volt Kreisler Jenő beszéde. Kreisler a budgetvita során a kereszténypárt kedves témájáról, a — zsidókról blhszélfi. Azt mondta el, és nem ártott, hogy elmondta, hogy mit csináltak és mit csinálnak a magyar zsidók idehaza és mit csinálnak külföldön. A többség padjain eleinte közbeszólásokkal zavarták a beszédét. különösen, amikor azokról a zsidó hősökről kezdett beszélni, akik a magyar hazáért haltak meg a harctéren. De, Kreislert nem lehetett zavarba hozni. Mikor elmondta, hogy a sokat, emlegetett galíciaiak után a magyar zsidókra került a sor. akik legalább is olyan régen laknak Magyarországon, mint egyik-másik olyan nem-zsidó polgártárs. Mi itt születtünk mondta Kreisler. — Magyar iskolát jártunk, magyarul, érzünk, magyarul beszélünk, ősapánk ebben a földben porlad és ott jártunk a harctérien ... Itt a kereszténypárt egyik kedélyes speditőr tagja valami maliciát kiáltott közbe, de Kreisler nyugodtan megfelelt neki: i — A kitüntetésem és három sebesülésem a felelet erre. Nyolcvan százalékos rokkant vagyok és repedt koponyával jöttem haza a harctérről. Ez legyen a feí’elet a közbeszólásra. Ettől fogva aztán mély csöndben és nagy figyelemmel hallgatta a keresztény oldal is Kreislert. aki elmondta, hogy a külföldön élő magyar zsidók milyen büszkén vallják magukat ma is zsidóknak, milyen szeretettel gondolnak haza és mennyire dolgoznak, hogy vagyonukkal, összeköttetéseikkel valamiképpen hasznára legyenek hazájuknak. Sorra veszi, hogy a nagy külföldi metropolisokban a magyar egyesületek élén többnyire zsidó áll. Kimutatta Kreisler, hogy az Oroszországból hazatérő túszokat állandóan magyar zsidóik vendégelték meg, hogv egy Barna Bertalan nevű Amerikában élő magyar zsidó pénzt gyűjtött az amerikai zsidók között és 14.000 magyar hadifoglyot hozott haza Oroszországból, még a hajót is ő bérelte. Egy másik magyar zsidó: Komor Izsó Sanghajban sok milliót költött arra. hogy magyar embereik megtalálják Barna Bertalan expedícióját. Egy dr. Singer Bernét nevű magyar zsidó, a chi- kágói egyetem rendes tanára most mán a harmadik könyvét írja a trianoni béke ellen. Az amerikai zsidóbizottság 12 millió koronát adott az emlékezetes csomagakció (szeretetadományok) megindítására. Ehhez egy Keszler Gyula nevű zsidó 7 millió koronát és Hahn Móric nevű zsidó 2 millió koronát adott; szóval 21 millió korona... Kreislernek ez volt a szűz-beszéde, és sikere volt. Az Mm tollal iKei üzemek Tiszta képet az egyes üzemek gazdálkodásáról — A fuvartelep és az ásványvizüzem A fővárosnál is, mint annyii sok más helyen, hosszú időn át az a felfogás uralkodott, hogy amikor az egyik városi üzem a másik városi üzemet szolgálja ki. tulajdonképpen az ilyen szolgáltatás a családban marad és amikor az ilyen szolgáltatásokért az egyik tizem a másiknak fizet, akkor nem történik egyéb, mint a főváros az egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt. Ez pedig fölösleges művielet — mondi- tiák hosszú időn át. Hovatovább azonban rá kellett jönni, hogy mindez mégsem egészen mindeföy. A város ugyan az egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt, ha ugyan az nem marad kivid mind a két zsebén. Konstatálni kell. hogy ha ez mindegy is a város két zsebének, szempontjából, de nem mindegy, amikor a főváros az egyes üzemek jövedelmezőségéről akar képet kapni,, és legkevésbé mindegy akkor, ha egy városi üzem. amely ingyen kapná a gázt. és villanyt, versenyhiéin legyőzné a másik magánkézben lévő üzemet, amely rendes áron fizeti a gázt és villanyt. Ez a,z üzem pompásan verekedhetnék a konkurretnsei- vel, de a gázgyár, meg az elektromosmüvek csúnyán ráfizetnének eirre az üzletre. Az egyik városi üzem áltial a másik városi üzemnek adott kedvezmények ügyei most ismét ar. érdeklődés előterébe tolódott egy konkrét) eset révén. Most járt le ugyanis az ásványviziizeninek a fuvarteleppel kötött: szerződése és több oldalról felmerült az a kívánság. hogy szűnjön meg az (ásványvizüzem kedvezményes fuvarja és ez az üzem i,s. mint bárki más, fizesse meg az uj felemelt fuvarokat. Az ásványvizíüzem részére tulajdonképpen nem is a fuvartelep, hanem az omoibusziizem szolgáltatott fuvarokat és maga a tanács is belátja, hogy ez még indokoltabbá teszi a teljes fuvarok fizetését, mert hiszen ia7 omnibusziiíziem köztudomiás szerint deficittel küzd. Az ásványvizüzem részére azért kellett a fuvarokat olcsóbban kiállítani, mert idegen fuvarosok részéről lényegesen olcsóbb ajánlatokat kaptak, bár a fuvantlelep fogatai ezeknél nagyobb teljesítőképességgel rendelkeztek és iveim fenyeget itt az a vie/szedelem. mint az idegen vállalkozóknál, akik talán pár hónapra hajlandók lekötni magukat, később
