Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-03-22 / 12. szám

Tizenegyedik évfolyam Budapest, 1922. március 22-én 12. szám. fili^aiiibtiiämoiiiäiiiaHiaiiitiniatAtiiiiäiiiDitiaiiiaiiin^iiakiiauiomoinäiliiäimaiuaiiiaiiiaiüPiiisaiiiDinc ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 300 K. Félévre 150 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban &>(£><£>£><£>&) vArosi, politikai és rczqazdasAgi hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Méltóságos úr, gazdasági főtanácsos lett Folkusházy Lajos al­polgármester és mi ebben nem látjuk az ő túl­ságos megbecsültetését, mert a Folkusháizy-vá­gású közéleti férfiakat más időkben is ellátták a hasonló, figyelemreméltó csecsebecsékkel és még csak azt sem állítjuk, hogy a kurzusnak tett szol­gálatait akarták valamiképpen honorálni. Nincs mit tanakodni, nincs mit latolgatni és találgatni: Folkusházy régen megérdemelte, régen járt neki valami komoly, szép elismerés egy munkás, tiszta élet, egy alkotó tehetség megbecsülése címén. Megokolják azonban mégis, hogy miért kap­ta. Azt mondják, hogy azért, mert kitünően élel­mezte a háború alatt Budapestet. Ha már bele­megyünk a dolgok érdemébe, hát ki kell jelen­tenünk, hogy ezért igenis járt neki nem ez a ki­tüntetés, de sokkal, sokkal nagyobbat is kiérde­melt. Megérdemelte volna például, ha már Bódy és a többiek után őt megkímélte a kurzus forgó­szele, hogy polgármesterré válasszák. Fájdalom, . azonban járt ez a kitüntetés Folkusházynak másért is, amire mi nem vagyunk büszkék és amiről csak igen halkan szeretnénk beszélni, mert őszintén sajnáljuk a kiváló Folkusházyt, hogy ilyen érdemei is vannak. Ami azonban a háborús élelmezést, illeti, háti azt jobban, zseniá­lisabban, becsületesebb üzleti érzékkel és körül­tekintőbb gondossággal senki nem tudta volna megcsinálni. Ezek klasszikus érdemek, hiszen ha rossz kezekbe került volna ez a mérhetetlen fon­tosságú feladat, akkor esetleg éhínség ütötte volna fel a fejét ebben a milliós városban. Fol­kusházy csodatevő keze és bölcsessége, vala­mint kitűnő kereskedelmi tanácsadói, mint talán legelsősorban Reich Samu vezérigazgató, olyan állapotokat varázsoltak Budapesten, hogy az egész világ irigykedett ránk. És itt nem először teszünk becsületes vallo­mást, elmondtuk már máskor is, hogy Folkus­házyt az egész budapesti sajtóval és Budapest egész polgárságával együtt élesen támadta a Fővárosi hírlap is akkor, amikor hatalmas köz- élelmezési programmja, működésének igazi kon­cepciói még nem tűntek eléggé a szemünkbe. És Folkusházy a támadásokra nem reagált, nem tiltakozott, nem cáfolt, nem ment a birósághoz, mert nem ért rá, sok volt a dolga, éjjel-nappal munkálkodott, de meg biztos volt a maga sike­rében, tudta, hogy azok, akik támadják — ha van bennük érzék az objektiv igazság iránt, ha van bennük tisztesség — egykor még dicsérni is fogják. Így is történt és mi, a Fővárosi hírlap, ettől az időtől kezdve minden alkalmat megra­gadunk, hogy Folkusházy nagyszerű miültját di­csérjük. Ugyanakkor azonban nem múlik el tőlünk a keserű pohár, hogy a jelenét viszont sajnáljuk. Sajnáljuk azt a jelenét, amelyért a kitüntetés szintén kijárt. Hiszen a városházi kurzus már régen összeomlott volna, ha az nem támaszkod- hatik Folkusházyra,' mint gerincre. Elfogadjuk mégis azt a kínálkozó védelmet, hogy ha ő és néhány kiváló, régi tisztviselő-társa nem marad ;< helyén, akkor nemcsak a kurzus dől össze, hanem a város is. Ezt pedig senki sem kívánja. Kérdezzük azonban, nem ment-e toil Folkusházy Lajos, amit .ez a feladat szükségszerűen meghú­zott előtte? Mi azt hisszük, erre a kérdésre igennel kell felelnünk. Fájdalmunkra esik ezt bevallani, de tényként áll előttünk, hogy Folkus­házy Lajos a kelleténél jobban belesodródott a pártpolitikába, feladta régi objektiv szemléletét. Pedig szép és nemes hivatás várt volna rá. Mi úgy szerettük volna látni öt, mint a kiengeszte- lődés, a megbékélés utjának egyengetőjét, aki Budapest városának és egész lakosságának sze- retetéböl menthette volna erejét és tettre való készségét. Ügy szerettük volna látni, mint a gyűlölködés acélos gátját, mint a túlkapások ! kemény fékjét, mint a normális, nyugodt életbe való visszaevezés biztoskezü kormányzóját. Az a nemes konzervativizmus, amelyet mindenkor megbecsültünk benne, az a tekintély, amelyet a munka és a sikerek szereztek neki, módot adtak volna neki arra is, hogy a városházi konszolidá­lódás terén kitűnő eredményeket érjen el. Mi . láttuk őt egy alkalommal, amikor a kurzussal j Az ellenzéki pártok.uagj »u.éles -vúiasziási küzde­lemre számítanak Budapesten és máris minden íigyel- műiké1! a választási küzdelemre irányítják. Különösen az az előkelő és mesterére valló elintézési mód, amelyet a többség a központi választmány válasz­tásánál gyakorolt, fokozott óvatosságra és fokozott éberségre ösztökéli az ellenzéki pártokat. Árgus- szemekkel figyelnek a központi választmány műkö­désére és minden megmozdulására, mert számolnak azzal, hogy az ellenzéki hajlandóságú választóknak a névjegyzékből való kihagyását meg fogják kísé­relni. bz a tevékenység azonban rendkívüli módon le­foglalja a párteletben résztvevőket és igy számolni kell azzal, hogy a főváros költségvetési vitája rövid pár nap alatt befejeződik annyival is inkább, mert a demokrata párt, amely­nek tagjai legtöbb rutinnal rendelkeznek a válasz­tási machinációk ellenőrzése terén, egész figyelmét a politika és a választások felé kivánja irányítani. A költségvetési vitában igy is magas nívón állót produ­kált már az ellenzék és egy-egy felszólalás, amely énről az oldalról' hangzott el. szinte súlyosabb volt, mint a többségi párt teljes felvonulása. Az ellenzék­nek amúgy sem voltak a költségvetéssel szemben obstruikciós szándékai, a költségvetés deíiciímentes- ségéről pedig eléggé bebizonyították, hogy még kor- tesíogásnak is túlságosan naiv, a többség általános városi politikája viszont máris halálos sebeket kapón az ellenzék megvilágításában. Az ellenzék tehát ezen a fronton befejezte munkáját, nyugodtan elvonulhat a, másik frontra, ahol még súlyosabb feladatok álla­nak előtte. A kerületek beosztásáról szóló rendelet megjele­nése lesz azután a választási küzdelem igazi fellán- golása. Sajnos, ez a rendelet túlontúl késik, amit az ellenzék kicsinyes, méltatlan, de nem jelentéktelen taktikai fogásnak minősít. Ebben a pillanatban ez a kérdés még a minisztertanács előtt sem szerepelt, annyi azonban már biztosra vehető, hogy Wolifék öt kerületre osztó terve megbukott a kormánynál. Amikor ezeket a sorokat Írjuk, még a legkülön­bözőbb erők küzdenek a kormánnyal a maguk állás­pontjának érvényesülése érdekében. A kormány most a három kerületre osztás álláspontját látszik elfogadni. Ha másként nem megy. Wolff ék nagy ne­hezen ebbe is belealakulnának, de most el akarják téríteni a kormányt attól a tervtől, hogy szabályos, egyenes vonalaikkal vágja három részre Budapestet. E szerint az egyik rész Buda lenne, amelyet a Duna­V.onala természetes határral választ el a másik két kerülettől, míg ezt a két kerületet a Rákóczi-ut és annak meghosszabbított vonala vágná el. Wolifék minden befolyásukat abban az irányban érvényesí­tik. hogy a kormányt ettől a szándékától eltérítsék szemben megbicsaklott, amikor a gyűlölködésnek egy vészthozó cselekedetét bátran és kérlelhe­tetlenül elgáncsolta. Láttuk egy alkalommal; amikor exponálta magát iegy emberért, aki, ha kiesik, milliárdos vagyon omlik össze, olyan erő­vel, hogy izmainak, egyszerű látásától megriad­tak azok, akik mindent, a legszebbet, a legjob­bat is készek voltak lerombolni, ha azt a gyűlölt — isten tudja, miért .gyűlölt — múlt szülte. Az­tán kisimultak, megenyhültek ezek az izmok, Folkusházy megszűnt fék, gát és kiegyenlítő erő, egyensúlyozó akarat lenni. Vájjon miért? Ki tudná megmondani. Elvesztette volna hideg Íté­letét, tiszta látását? Túlbecsülte volna a kurzus uralmának kérész-életét? Nem tudunk önma­gunknak sem kielégítő feleletet adni, de tudjuk, hogy kár volt, nagy kár volt . . . I (P. b.)-és a választöven?.;akar kikac&líaringózzák. kicifráz­zák, ahogy az ő egyéni érdekeik ezt megkövetelik. Hogy milyen eredményt tudnak elérni, ma még bi­zonytalan, annál; is inkább, mert nem tudják kézzel- ioghaíóan bebizonyítani, hogy az ö tervük lenne Bu­dapesten a kormány szempontjából az egyedül üd­vözítő. Annál is inkább nem mer a belügyminiszter va­kon bízni a Wolfí-íéie terveikben, mert egy másik kormánypárti korifeus. dr. Lipták Pál, volt kereskedelmi, államtitkár. ma is leghatározottabban Budapestnek egy kerületben való kezelése mellett harcol. Kormánykörökben dr. Lip rák szavának min­denesetre nagyobb súlya van. mint W o 1 í f Károly- nak, annál is inkább, mert a kormány a budapesti választások legfőbb irányítását is a volt kereske­delmi államtitkárra bízta. Ugyanazt kívánják a szo­ciáldemokraták is, amit dr. Lipták forszíroz, termé­szetesen tőle teljesen függetlenül. Ezt sem lehet figyelmen kívül hagyható körülménynek tekinteni, mert a kormány nemcsak súlyt helyez a szociálde­mokratáknak a választásokban való részvételére, de egyben bizonyos megállapodásai is vannak a mun­kások pártivezetőségével. Végül pedig még egy ko.- moly ok van. ami a kormányt mély megfontolásra készteti, hogy az utolsó pillanatban ne d ö n t s ö n-e mégis az egy kerület mel­lett? És ez a dr. L i p t á k-íéle argumentálás. Sze­rinte ugyanis Budapestnek több kerületre való szét- töird-élése nem feltétlenül célravezető eszköz abban a tekintetben, hogy a kormány minél több mandátu­mot biztosítson a maga számára. Amit Wolifék pro­dukálnak. esetleg jó taktikát, esetleg igen rosszat eredményezhet, Az ilyen valószinüség-számitásokba nagyon goromba hibák csúszhatnak be. mert a mai viszonyok között, amikor az idők nagyon megvál­toztak. nem lehet belátni a választók leikébe. Wolifék számításának egyedüli és kizárólagos alapja a múlt választások statisztikája, ahol pontos ki­mutatások vannak, melyik szavazatszedő bizottság­nál hányán szavaztak jobbra, vagy balra. Nem szá­molnak azonban azzal, hogy két esztendő alatt az agyvelőkben és a lelkekben óriási változások estek. Sejtelmük sincs azonkívül arról, hogy az utolsó választások kereszténypárti szavazói közül hányán pártoltak át a kormány oldaláról az Andrássy-íéle legitimista ellenzék mellé. Nem oktalan pesszimizmus tehát Liptáké, aki azt mondja, hogy csak az egy kerületre való osztás me Hetit lehet szó igazságos: választásról, csak e mel­lett érvényesülhet becsületesen az aránylagos kép viselő válasz, tás elve. Szerinte tehát sokkal többet ér egy igazságos kialakulás, mint egy bizony­talan. esetleg rossz taktika. Megvan a lehetősége annak, hogy a kormány ezt a komoly ál­láspontot — amelyet egyébként nem minden ellen­Budapesten tízre szaporodni! a várható lajstromok száma A kormány még nem döntött, hogy károm, vagy egy kerület lesz-e a fővá­rosban — Wolff megbukott az öt kerület tervével — Dr. Lipták Pál az egy kerületért karcol

Next

/
Oldalképek
Tartalom