Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-03-22 / 12. szám
Tizenegyedik évfolyam Budapest, 1922. március 22-én 12. szám. fili^aiiibtiiämoiiiäiiiaHiaiiitiniatAtiiiiäiiiDitiaiiiaiiin^iiakiiauiomoinäiliiäimaiuaiiiaiiiaiüPiiisaiiiDinc ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 300 K. Félévre 150 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban &>(£><£>£><£>&) vArosi, politikai és rczqazdasAgi hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Méltóságos úr, gazdasági főtanácsos lett Folkusházy Lajos alpolgármester és mi ebben nem látjuk az ő túlságos megbecsültetését, mert a Folkusháizy-vágású közéleti férfiakat más időkben is ellátták a hasonló, figyelemreméltó csecsebecsékkel és még csak azt sem állítjuk, hogy a kurzusnak tett szolgálatait akarták valamiképpen honorálni. Nincs mit tanakodni, nincs mit latolgatni és találgatni: Folkusházy régen megérdemelte, régen járt neki valami komoly, szép elismerés egy munkás, tiszta élet, egy alkotó tehetség megbecsülése címén. Megokolják azonban mégis, hogy miért kapta. Azt mondják, hogy azért, mert kitünően élelmezte a háború alatt Budapestet. Ha már belemegyünk a dolgok érdemébe, hát ki kell jelentenünk, hogy ezért igenis járt neki nem ez a kitüntetés, de sokkal, sokkal nagyobbat is kiérdemelt. Megérdemelte volna például, ha már Bódy és a többiek után őt megkímélte a kurzus forgószele, hogy polgármesterré válasszák. Fájdalom, . azonban járt ez a kitüntetés Folkusházynak másért is, amire mi nem vagyunk büszkék és amiről csak igen halkan szeretnénk beszélni, mert őszintén sajnáljuk a kiváló Folkusházyt, hogy ilyen érdemei is vannak. Ami azonban a háborús élelmezést, illeti, háti azt jobban, zseniálisabban, becsületesebb üzleti érzékkel és körültekintőbb gondossággal senki nem tudta volna megcsinálni. Ezek klasszikus érdemek, hiszen ha rossz kezekbe került volna ez a mérhetetlen fontosságú feladat, akkor esetleg éhínség ütötte volna fel a fejét ebben a milliós városban. Folkusházy csodatevő keze és bölcsessége, valamint kitűnő kereskedelmi tanácsadói, mint talán legelsősorban Reich Samu vezérigazgató, olyan állapotokat varázsoltak Budapesten, hogy az egész világ irigykedett ránk. És itt nem először teszünk becsületes vallomást, elmondtuk már máskor is, hogy Folkusházyt az egész budapesti sajtóval és Budapest egész polgárságával együtt élesen támadta a Fővárosi hírlap is akkor, amikor hatalmas köz- élelmezési programmja, működésének igazi koncepciói még nem tűntek eléggé a szemünkbe. És Folkusházy a támadásokra nem reagált, nem tiltakozott, nem cáfolt, nem ment a birósághoz, mert nem ért rá, sok volt a dolga, éjjel-nappal munkálkodott, de meg biztos volt a maga sikerében, tudta, hogy azok, akik támadják — ha van bennük érzék az objektiv igazság iránt, ha van bennük tisztesség — egykor még dicsérni is fogják. Így is történt és mi, a Fővárosi hírlap, ettől az időtől kezdve minden alkalmat megragadunk, hogy Folkusházy nagyszerű miültját dicsérjük. Ugyanakkor azonban nem múlik el tőlünk a keserű pohár, hogy a jelenét viszont sajnáljuk. Sajnáljuk azt a jelenét, amelyért a kitüntetés szintén kijárt. Hiszen a városházi kurzus már régen összeomlott volna, ha az nem támaszkod- hatik Folkusházyra,' mint gerincre. Elfogadjuk mégis azt a kínálkozó védelmet, hogy ha ő és néhány kiváló, régi tisztviselő-társa nem marad ;< helyén, akkor nemcsak a kurzus dől össze, hanem a város is. Ezt pedig senki sem kívánja. Kérdezzük azonban, nem ment-e toil Folkusházy Lajos, amit .ez a feladat szükségszerűen meghúzott előtte? Mi azt hisszük, erre a kérdésre igennel kell felelnünk. Fájdalmunkra esik ezt bevallani, de tényként áll előttünk, hogy Folkusházy Lajos a kelleténél jobban belesodródott a pártpolitikába, feladta régi objektiv szemléletét. Pedig szép és nemes hivatás várt volna rá. Mi úgy szerettük volna látni öt, mint a kiengeszte- lődés, a megbékélés utjának egyengetőjét, aki Budapest városának és egész lakosságának sze- retetéböl menthette volna erejét és tettre való készségét. Ügy szerettük volna látni, mint a gyűlölködés acélos gátját, mint a túlkapások ! kemény fékjét, mint a normális, nyugodt életbe való visszaevezés biztoskezü kormányzóját. Az a nemes konzervativizmus, amelyet mindenkor megbecsültünk benne, az a tekintély, amelyet a munka és a sikerek szereztek neki, módot adtak volna neki arra is, hogy a városházi konszolidálódás terén kitűnő eredményeket érjen el. Mi . láttuk őt egy alkalommal, amikor a kurzussal j Az ellenzéki pártok.uagj »u.éles -vúiasziási küzdelemre számítanak Budapesten és máris minden íigyel- műiké1! a választási küzdelemre irányítják. Különösen az az előkelő és mesterére valló elintézési mód, amelyet a többség a központi választmány választásánál gyakorolt, fokozott óvatosságra és fokozott éberségre ösztökéli az ellenzéki pártokat. Árgus- szemekkel figyelnek a központi választmány működésére és minden megmozdulására, mert számolnak azzal, hogy az ellenzéki hajlandóságú választóknak a névjegyzékből való kihagyását meg fogják kísérelni. bz a tevékenység azonban rendkívüli módon lefoglalja a párteletben résztvevőket és igy számolni kell azzal, hogy a főváros költségvetési vitája rövid pár nap alatt befejeződik annyival is inkább, mert a demokrata párt, amelynek tagjai legtöbb rutinnal rendelkeznek a választási machinációk ellenőrzése terén, egész figyelmét a politika és a választások felé kivánja irányítani. A költségvetési vitában igy is magas nívón állót produkált már az ellenzék és egy-egy felszólalás, amely énről az oldalról' hangzott el. szinte súlyosabb volt, mint a többségi párt teljes felvonulása. Az ellenzéknek amúgy sem voltak a költségvetéssel szemben obstruikciós szándékai, a költségvetés deíiciímentes- ségéről pedig eléggé bebizonyították, hogy még kor- tesíogásnak is túlságosan naiv, a többség általános városi politikája viszont máris halálos sebeket kapón az ellenzék megvilágításában. Az ellenzék tehát ezen a fronton befejezte munkáját, nyugodtan elvonulhat a, másik frontra, ahol még súlyosabb feladatok állanak előtte. A kerületek beosztásáról szóló rendelet megjelenése lesz azután a választási küzdelem igazi fellán- golása. Sajnos, ez a rendelet túlontúl késik, amit az ellenzék kicsinyes, méltatlan, de nem jelentéktelen taktikai fogásnak minősít. Ebben a pillanatban ez a kérdés még a minisztertanács előtt sem szerepelt, annyi azonban már biztosra vehető, hogy Wolifék öt kerületre osztó terve megbukott a kormánynál. Amikor ezeket a sorokat Írjuk, még a legkülönbözőbb erők küzdenek a kormánnyal a maguk álláspontjának érvényesülése érdekében. A kormány most a három kerületre osztás álláspontját látszik elfogadni. Ha másként nem megy. Wolff ék nagy nehezen ebbe is belealakulnának, de most el akarják téríteni a kormányt attól a tervtől, hogy szabályos, egyenes vonalaikkal vágja három részre Budapestet. E szerint az egyik rész Buda lenne, amelyet a DunaV.onala természetes határral választ el a másik két kerülettől, míg ezt a két kerületet a Rákóczi-ut és annak meghosszabbított vonala vágná el. Wolifék minden befolyásukat abban az irányban érvényesítik. hogy a kormányt ettől a szándékától eltérítsék szemben megbicsaklott, amikor a gyűlölködésnek egy vészthozó cselekedetét bátran és kérlelhetetlenül elgáncsolta. Láttuk egy alkalommal; amikor exponálta magát iegy emberért, aki, ha kiesik, milliárdos vagyon omlik össze, olyan erővel, hogy izmainak, egyszerű látásától megriadtak azok, akik mindent, a legszebbet, a legjobbat is készek voltak lerombolni, ha azt a gyűlölt — isten tudja, miért .gyűlölt — múlt szülte. Aztán kisimultak, megenyhültek ezek az izmok, Folkusházy megszűnt fék, gát és kiegyenlítő erő, egyensúlyozó akarat lenni. Vájjon miért? Ki tudná megmondani. Elvesztette volna hideg Ítéletét, tiszta látását? Túlbecsülte volna a kurzus uralmának kérész-életét? Nem tudunk önmagunknak sem kielégítő feleletet adni, de tudjuk, hogy kár volt, nagy kár volt . . . I (P. b.)-és a választöven?.;akar kikac&líaringózzák. kicifrázzák, ahogy az ő egyéni érdekeik ezt megkövetelik. Hogy milyen eredményt tudnak elérni, ma még bizonytalan, annál; is inkább, mert nem tudják kézzel- ioghaíóan bebizonyítani, hogy az ö tervük lenne Budapesten a kormány szempontjából az egyedül üdvözítő. Annál is inkább nem mer a belügyminiszter vakon bízni a Wolfí-íéie terveikben, mert egy másik kormánypárti korifeus. dr. Lipták Pál, volt kereskedelmi, államtitkár. ma is leghatározottabban Budapestnek egy kerületben való kezelése mellett harcol. Kormánykörökben dr. Lip rák szavának mindenesetre nagyobb súlya van. mint W o 1 í f Károly- nak, annál is inkább, mert a kormány a budapesti választások legfőbb irányítását is a volt kereskedelmi államtitkárra bízta. Ugyanazt kívánják a szociáldemokraták is, amit dr. Lipták forszíroz, természetesen tőle teljesen függetlenül. Ezt sem lehet figyelmen kívül hagyható körülménynek tekinteni, mert a kormány nemcsak súlyt helyez a szociáldemokratáknak a választásokban való részvételére, de egyben bizonyos megállapodásai is vannak a munkások pártivezetőségével. Végül pedig még egy ko.- moly ok van. ami a kormányt mély megfontolásra készteti, hogy az utolsó pillanatban ne d ö n t s ö n-e mégis az egy kerület mellett? És ez a dr. L i p t á k-íéle argumentálás. Szerinte ugyanis Budapestnek több kerületre való szét- töird-élése nem feltétlenül célravezető eszköz abban a tekintetben, hogy a kormány minél több mandátumot biztosítson a maga számára. Amit Wolifék produkálnak. esetleg jó taktikát, esetleg igen rosszat eredményezhet, Az ilyen valószinüség-számitásokba nagyon goromba hibák csúszhatnak be. mert a mai viszonyok között, amikor az idők nagyon megváltoztak. nem lehet belátni a választók leikébe. Wolifék számításának egyedüli és kizárólagos alapja a múlt választások statisztikája, ahol pontos kimutatások vannak, melyik szavazatszedő bizottságnál hányán szavaztak jobbra, vagy balra. Nem számolnak azonban azzal, hogy két esztendő alatt az agyvelőkben és a lelkekben óriási változások estek. Sejtelmük sincs azonkívül arról, hogy az utolsó választások kereszténypárti szavazói közül hányán pártoltak át a kormány oldaláról az Andrássy-íéle legitimista ellenzék mellé. Nem oktalan pesszimizmus tehát Liptáké, aki azt mondja, hogy csak az egy kerületre való osztás me Hetit lehet szó igazságos: választásról, csak e mellett érvényesülhet becsületesen az aránylagos kép viselő válasz, tás elve. Szerinte tehát sokkal többet ér egy igazságos kialakulás, mint egy bizonytalan. esetleg rossz taktika. Megvan a lehetősége annak, hogy a kormány ezt a komoly álláspontot — amelyet egyébként nem minden ellenBudapesten tízre szaporodni! a várható lajstromok száma A kormány még nem döntött, hogy károm, vagy egy kerület lesz-e a fővárosban — Wolff megbukott az öt kerület tervével — Dr. Lipták Pál az egy kerületért karcol
