Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-03-15 / 11. szám

Budapest, 1922. március 15. JYjovfiko&líLmzp Képviselőjeiöit-jslőltek a városházán Városatyák és tisztviselők politikai ambíció — Ki hol lép fel? nek G a a r Vilmos és Glücksthal Samu Ls, mig Kazay László vidéken veszi fel a küzdelmet való­színűleg: Rassay-párrtli programmal. A tisztviselők Szent Klcofás, micsoda karaván. — kiáltaná újra Petőfi, ha meglátná a képviselő-jelölteknek azt az őriilieites tömegét, amely ma estéröl-estére a párt­körökben hullámzik. Ember ember hátán tolakszik a pártvezérek kegyeiért és — Uram Isten! — milyen töméntelen a pártvezérek száma. De a városházára is eljutott a választási Iá® és itt is sok a képviselö- jelölt-jelölti. Legetsösorban természetesen a város­atyákat fogta meg a járvány és legtitkosabb álmai­ban mindenki kiszemelt magának egv keriiletecsk'et:. A volt képviselők A volt képviselők persze mind fellépnek újból. Persze, hogy kit választanak meg és kit nem, azt ma még nem lehet tudni, annyival is inkább, mert még nem ismerjük a „választási technikát11; amellyel a kormány, vagy más hatalmasságok lényegesen vál­toztathatnak az esélyeken. Talán csak egyetlen volt képviselő van, aki a városházán is szerepet játszik és aki nem vállal többé, vagy nem vállal momentán mandátumot és ez: Schlacht a Margit, akinek szerintünk is jobb lett volna előbb is válnia, akkor nem kellett volna lelkesedéssel ajánlani és megsza­vazni a botbiintetést. Kontra Aladár szintén nem vállalkozik Budapesten, talán a vidék megértőbb lesia vele szemben, ámbár ott is szokták olvasni az óbudai beszédeket. Lipták Pál dr.. ha közben nem lesz Budapest kormánybiztosa, akkor a budapesti kormánypárti listán kapja az egyik vezetőhelyet, de úgy tudjuk, vidéken is líeliép. Hiába, több téttel előbb lehet nyerni. Bárczy Ist:ván az egyik Rassay- párti listán Leisz listavezető, de összeméri nemes fegy­vereit Szegeden is az első keiridetben igróí Teleki Pállal. Báró Szte;r'ényi József Budapesten kap mandátumot és B r ó d y Ernő is a budapesti demok­rata-listán kap' igen előkelő helyet, Benedek Já­nos pedig Budapesten kívül Hajdúböszörményben, régi kerületében is fellép. Rassay Károly és M c- h is: 1 y Kálmán budapesti biztos mandátumaikon kívül vidéken is győzelmes kilátásokkal indulnak. Haller István egész sereg vidéki kerületben próbálkozlik, annál is inkább, mert a régi kerülete, Cegléd, vesze­delemben van. Öccse, dr. Haller József Budapesten nem igen reménykedik és így Cseipregen its szeren­csét próbál. Er.e'ky Károly ma még maga sern tudja, mit csináljon, nem tudja, hol nyílnak számára virágok, dei meglehetősen el van kedvetlen ed ve a kaposváriak ordító hűtlensége miatt. Ernszt Sán­dor régi kerületében, Ipolyságon lép fel, F r ii h- w i r t h Mátyás a soroksáriak állhatatosságában bi­zakodik, de mindaketten kapnak komoly ellenjelöltet és nagy küzdelemre készülnek. Dr. V áss Józísef kultuszminiszter régi kerületében. Vasváron várja a győzelmeit:. Szmrecsányi György régi kerületét Eried- r i c h Istvánnak szeretné megszerezni, ö maga még bizonytalan, hogy hol lép fel. de a budapesti And- rássy—-Priie'drich-listán bizonyára rajta les®. Ugyan­csak ezen a listán szerepelnek majd Homonnay Tivadar és dr. Wir tér László, mig a Huszár Károly-féle félkormlánypárti listán lesz többek közötti U s e 11 y Ferenc és dr. B e n a r d Ágoston, a győze­lemnek nem túlságos nagy reményével. A Haller- lista notiabilitásai lesznek a régi városatya-képviselők közül Szabó József és Avarffy Elek. Ezzel szemben Weiss Konrád kiábrándult a Józsefváros­ból és Miskolcon próbál szerencsét Andrássy-parti programmal. M> a h u n k a Imnei. mint a kormánypárt egyik oszlopa vonul fel. a budapesti Bethlen-listíán. Az egyetlen kisgazda-városatya. Z e ö k ei Antal, régi kerületében, Gyomán, újra fellep, de annyi az ellen- jiedöltje, hogy szinte meg se lehet, számlálni. Akik most indulnak A most indulók, a politikában „ártatlanok“ kö­zött első helyen talán Wolff Károlyt kell említe­nünk. aki ma még sem arról nem döntött, fellépjen-e, mert ebben a7. esetben városi pártját fenyegetik sú­lyos veszedelmek. sem azt nem tisztázta még, hogy ha fellép kormánypárti, vagy nyíltan ébredö-pro- grammot valljon-e? Ebben a pillanatban inkább úgy áll a dolog, hogy nem vállal mandátumot, mint hogy vállal. C s i 11 é r y András, akinél többször egy cik­lusban még nem igen buktak meg. elzuitltal s.\m adja fel a reményt, több helyen is megpróbálkozik — hamisítatlan Csilléry-pragrammal. Ortvay Re­zső, aki a múlt választáson Sándor Pállal vivotlt kemény küzdelmet, ezúttal is föl fog lépni, de nem tudjuk még milyen programmal. Az egységes párt programmjával szerepelnek majd nagyrészt a budapesti listákon J a c z k ó Pál. aki volt már kép­viselő, Becsey Antal, Szigeti János. Platthy György és Pe rezei Béla. Demokrata programmal lépnek fel részben Budapesten, részben a vidéken: Füzes séry Zoltán, Bar ács Maroelll. Pakots József, dr. Hajdú Marcell. Bársony Elemér és dr. Fábián: Béla. Föllép dr. Gál Jenő is. Fayer Sándort pedig több párt szeretné megnyerni a maga jelöltjének. A H a i n r i c h-párt budapesti listáján vo­nul fel dr. Márkus Jenő, mig az Andrássy-listán F3 a r a n s k i Gyula, Buday Dezső és dr. Ambrus1 Gyula. A függetlenségi és 48-as Kossuth-párt jelölt­jei lesznek: Schubert Sándor és Eóthy Vilmos, mig Sümegi Vilmos Kaposváron várja a győzel­met Rassay-párti programmal. Budapestem lép fel Szilágyi Károly is, több kerület vetekszik H b e r Antaléit, aki páratlan nyeresége lenne az uj nemzet­gyűlésnek. a budapesti liberális listának díszei lesiz­A városi tisztviselők közül R i p k a Ferencnek, a gázgyár vezérigazgatójának, úgy látszik, teljesen biztos a mandátuma. A budai kormánypárti listán kapja valószínűleg a legelső helyet. Zászlóbontása már meg is történt a Krisztinavárosi Ka­szinó multheti vacsoráján, amikor is O k o 1 i c s á- nyi K u t h y Dezső alelnök szólította fel R i p k a Ferencet, hogy vegyen részt az országos politikában cs vállaljon mandátumot. Dr. R i p k a Ferenc vála­szában kijelentette, hogy öt több oldalról kérték fel a jelöltség vállalására. Ha a polgárság valóban a fórumra akarja őt állítani, találjon módot, hogv az megfelelő formában történjék, s ne durva, sze­mélyeskedéssel járó marakodás r é- v é n. Szívesen vállalja a mandátumot, de néni keresi azt. Jelöltsége esetén az egységes párthoz csatlakozik. Ripka Ferencen kiviil jelöltekként emlegetik a városházán Budó Jusztin levéltárost, aki Andrássy- párti programmal lép fel Nagykárolyban és Homon­nay László tanácsjegyzőt, akinek a szikszói man­dátumot ajánlották fel. Hire jár, hogv ezeken kiviil dr. Lung Géza főjegyzőnek is vannak politikai am­bíciói. A viüaffios-krajzleráj Beruházásokról álmodnak toké nélkül — Báró Ullmann Adolf lesújtó kritikája — Ahol min­den a levegőben lóg — Wolff ék szegénységi bizonyítványa A nyolckoronás villamosjegy a vasárnapi pre­mieren csúnyán megbukott. Aki ezen a napon nem volt kénytelen villamoson menni, az per pedes uta­zóit. Hétfőn lélekzethez jutott az uj tarifa, mert az embereknek mégis csak munkába, hivatalba kellett menniük. Pár hét múlva már a méltatlankodás is elül és a nyolckoronás villamosjegy túl lesz minden ve­szedelmen. Olyan közszükségletnél, mint a villamos­utazás — igazán nem lehet senkinek aggodalma, hogy a közönség bojkottja érvényesüljön. Az igazi bukás nem is ezen a területen fog mutatkozni, hanem ott- hogy a vállalatot ez sem tudja megmenteni súlyos helyzetéből. A tarifaemelések sorozatánál a Fővá­rosi Hirlap mindenkor rámutatott arra, hogy amikor a vállalat az alkalmazottak helyzetének .javí­tásának orvé alatt* emel, akkor az alkalmazottiak sze­mét rendesen szegényes garasokkal tolják ki. Ugyan­akkor pedig olyan csodát akar művelni a villamost kezelő felszámoló bizottság, amilyennel utoljára a kánai menyegzőn találkoztunk. Mert nincs élő és virágzó vállalata a világnak, amely beruházásait a folyó, napi bevételeiből fedezne. Ezt meg lehet tenni egv krajzlerosnak, de egy világváros közúti üzemé­nek aligha. Különösen a nevetségessel határos az, amikor a háború után kétségbeejtöen leromlott villa- mosvasutakat tarifaemeléssel akarják rendbehozni, s még jó. ha a kalauzzal nem kezeltetik külön minden nyolc koronánál a beruházásokra szánt három koro­nákat. A viliamos azonban még ma is a Csáki szalmája. Mindenki nyújtja a kezét utána, amikor a tulajdon­jogról van szó és mindenki bezárja az erszényét, amikor a beruházások, az iizembentartás, általában a közlekedés olyan-amilyen fentartása érdekében kel­lene valamit cselekedni. Ilyen körülmények között azután nem csoda. Ina olyan komoly finánc-kapacitá­sok. mint báró Ullmann Adolf, elrettentő példa­ként emlegeti a Közútit. Ullmann báró ugyanis egy miniszteriális ankéten kifejtette, hogy lehetetlen reménykedés addig a külföld hitelére számítani, amig olyan e s: e t e k í o r d u 1 n a k e 1 ő nálunk, mint a mily én például a Köz­úti dolga. „A kormánynak — mondotta — úgy látszik, nincs bátorsága a vasút elvételét törvényben szentesíteni. Ha ezt nem meri megtenni, intézkedjék másként, de csináljon végre valamit. A részvény- társaság nem. lóghat tovább a levegő­ben. Mi szakadatlanul kapjuk a külföldi leveleket, amelyekben felvilágosításokat kérnek. Hiszen a részvények nagy része külföldön van elhelyezve, a kötvények pedig majd­nem k i z á r ó lag külföldi k e z e k ben v a n- n a k.“ Ullmann báró eme nagyon érdekes felszólalásá­hoz mi csak azt tehetjük hozzá, hogy nemcsak a részvénytársaság, de ma a villamosvasút és Buda­pest egész közlekedése is a levegőben lóg. Mi mást mondhatnánk arra a vállalatra, amely óriási kívánal­makat felölelő beruházásait napi bevételeiből akarja eszközölni. Pedig ez az, amibe a tarifaemelés bele fog bukni, mert ki fog derülni, hogy hiába terhel­ték meg Budapest közönségét mintegy h a t s z á z millió koronával, mert a villa­mosközlekedést ezzel sem tudják megjavítani, mert beruházásokat csak akkor lehet eszközölni, ha egy vállalat mögött áldozatkész: tőke áll. amely áldozat- készségnek az alapja csak egy lehet: a jövendő, amely megtermi az áldozatkészség gyümölcseit. Min­dent lehet csinálni, de arra számítani, hogy egy mammut-vállalatnak a beruházásait napi bevé­telekből fedezzék: ez merő képtelenség, ez ellenke­zik a józan ésszel. A mammut.vállalatok, mint a vil­lamos, működjenek azok részvénytársasági, vagy más alapon, a vállalat jövedelmezősége érdekében tőkéket mozgósít, befektet és amortizál. Ha nincs elegendő pénze, akkor kölcsönt szerez, vagy föl­emeli az alaptőkét; de napi bevételekből, tarifaeme­lésekből reorganizálni egy óriási üzemet, nem. ezt a kúriai menyegzőn sem láttuk. Szóljunk-e ezek után arról a szánalmas szerep­ről, amit a villamos-tarifaemelés körül a többségi párt játszott? Vagy nem szánalmas szerep-e az. amikor szegényes köntösükre azzal akarnak hímet varrni, hogy tiltakoznak az ellen, ami nem is tőlük függ? S miután ezt a görögtüzes komédiát pirulás nélkül vé­gigcsinálták, sürgősen és a villamostarifa emelésével párhuzamosan ö t v e n százalékkal felemel­ték az omnibuszok és a z e 1 e k t r o b u s z o k v i t e 1 d i j á t. Ha ezt ők ügyes népszetiiségi politi­kának nevezik, akkor kiállítják magukról a szegény­ségi bizonyítványt, amire szintén nincsen szükség, mert Budapest népe erről bizonyitvány nélkül is meg van győződve. • « o A tiszti főorvos panaszkodik, és a tisztifőorvos nem szokott ok nélkül panaszkodni. Ezúttal az a ki­fogása, amit mi már többször hangoztat­tunk, hogy tudniillik a Deliért-gyógy fürdő vendéglőjében túlságosan gyakori a ki- vilúgos-kivirradtig tartó hangos mulato­zás, zenebona, ellenben hiányzik a be­tegek, sőt a környékbeli lakók nyugodal­ma is. Igaz, hogy a GeUérU„gyógy“- fürdönek európai intézménynek kell lennie, de a gyógyfürdő is ebbe a műfajba tar­tozik, nemcsak a mulatóhely. Az is igaz, hogy ha a fővárosnak van egy tündér szép intézménye, annak hasznát is kell látni, de a vendéglő és a táncterem virradatig való kultiválása mégsem elsőrendű feladat. Mi értjük a kitűnő Bérezel tanácsnok nehéz helyzetét, de viszont feltétlenül igazat kell adnunk a tisztifőorvos urnák is, akinek sze­mében viszont a legelső ember a beteg, akit meg lehet gyógyítani, intézze el azonban Bérezel tanácsnok a tiszti főorvossal, hogy jó orvosság-e a betegnek a Shimmy, a yazz- band, a hajnali cigány muzsika és a bánatos karjantás. A tisztiföorvos pedig intézze el Bérezel tanácsnokkal, hogyan lehetne meg­gyógyítani a főváros beteg kasszájéit ezek nélkül? A házmesterek és vicék — megeshetik— a főkapitányság jóvoltából uj méltóságot kapnak. Segitőszervei lesz­nak a rendőrségnek, detektívek a sarkunk­ban, spiclik a saját lakásunkban. Mi teljes tisztelettel vagyunk a nagybecsű liúzmester- és vice-kar iránt, annál is inkább, mert a köteles tisztelet nélkül akár öngyilkosok le­hetnénk. Nem merjük hangosan megmon­dani a véleményünket, mert Budapesten mégis csak az övék a legnagyobb hatalom, amelynek mi mindnyájan alázatos rabszol­gái vagyunk. De )ui még detektívek is lesz­nek, ha felhatalmazást kapnak, „hogy meg­figyeléseiket egészen az egyes családokig terjedő részletességgel terjeszthetik ki min­den feltűnés nélkül", akkor igazán nincs ér­telme tovább számunkra az életnek. Vájjon látott-e már házmestert az a férfin, aki ezt a mondatot leírta? Vazallusai voltunk eddig is ennek az emberfajtának, de bocsánatot kérünk, ez az állapot rosszabb lenne a bör­tönnel. Eszünkbe jut annak a pesszimista börziáner barátunknak a mondása, aki keserű óráiban azt szokta jósolni, hogy gazdasági­lag olyan rossz idők közelednek felénk, hogy az Andrássy-uton libák fognak legel­ni... Gazdasági okokból talán el fogjuk ke­rülni ezt a helyzetet, de ha ez a rendőri bölcsesség életre kel, akkor igenis libák, a házmesterek libái, fognak legelni az And- rássy-uton, mert mi adófizető polgárok, akik a „my house is my castle" elvi alapján ál­lunk,, ki fogunk vándorolni ebből a város­ból... FÓVÁBQ6I Kezdete fél 8 órakor. Az ni miirciBSl nagy snríeté-müsorl

Next

/
Oldalképek
Tartalom