Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-03-08 / 10. szám
Tizenegyedik évfolyam Budapest, 1922. március 8-án 10. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIK ÉS HETILAP évre 300 K. Félévre 150 K. —ír™----Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban<£><$>&>&<£><£> FELELŐS SZERKESZTŐ DACSO EMIL r Oh Herkulesek, kiket az óbudai táltos, ama Kontra Aladár, idézett, mélyen rmeg|hajalvia' üdvözöllek benneteket. Diadalmas Herkulesek, Wotlff és Csiléry, apró, de fürge buzogánytokkal, a sipöczök Sipöc’zével megtisztítottátok a városházi Augiasz istállóját és megalapoztátok Budapest európai híréit. Felesleges ballasztokként, dobáltátok ki a városháza nélgi büszkeségeit, ímegcsiniálltátok a deficit- in elites költségvetésit, amilyen — minit a főyezér szerényen beismeri — egész. Európában!, egyetlen) nagy városban sines, és megcsináltátok a magatok küllőm jogrendjét, amelyben a zsidó nem ember és niem vagyok ember éni sem, aki nem 'tudom megérteni ezt a jogrendet. Vállalom és vállalja az igaz magyarság millió éis millió fia, liOjgjy Kontra Aladár, az óbudai táltos, nekem és nekik is kiáltotta, hogy „ro-nldá férgek“ vagyunk, amikor jogrendért kiáltunk. Meghajtok a Herkulesek előtt, de némiképpen rösitellem, hogy a'z óbudai táltos, aki embereket, akárkiket „ronda férgek“-nek nevez, ugyanazt a tiszteletreméltó palástot viseli, a,melyeit nagyapám vállán pillantottam^ meg először. Mi is, vagyunk olyan jó maigyárok és olyan jó keresztények, mint ez az arartyszáju pap, die bocsásson meg nekünk, hloigy keresztény szívvel, keresztény lélekkel gyűlölködni és gyűlölni nem tudunk. Szenvedések oirs’zágutjáni jártunk annyit, mint ő és a fájdalmak tüzében megtisztult a szivünk. És miniéi1 többet csalódtunk az emberben!, annál jobban szeretjük, mert esendőnek, bűnösnek látjuk, akit fel kell emelni és nemi eltaposni. Neveket tudnék itt felsorolni Kontra mag ytisz tele tii ur számára, a magyar protestáns egyházak tündöklő nevű pásztorait, akik minidig maigya rabbak voltak mint ő, die sohasem tudtak volna -a lába nyomába érni akkor, amikor gyűlölködni keli. A vasárnapi gyűlésnek azonban azi óbudai táltos fellépte valószínűleg csak epizódja yolt. A nagy koncepciót, a hatalmas' gondol altokat Wolff és Gsiiléry képviselték ÓbudápJsJSlem tudjuk megállani, hogy ne jegyezzünk fel itt aranyköpéseikből nehány olyan igazságot, amelyeknek cáfolatára igaziáin hiába vállalkoznánk. Ki merne kételkedni példának okáért araiak az igazságában* arnili Wolff Károly mondott, hogy a liberális éra alatt minden kerületnek törzsfőnöke volt és az mind zsidó volt? Igazán nem1 tudnám ebben a pillanatban megmondani, hogy kik voltak a törzsfőnökök, de állítom, hogy ez az újság mindenkor küzdött elemük, akár zsidók voltak, akár nem voltak, csak éppen uigy, mint küzd a mai törzsfőnökök ellen:, akik valameny- nyien/ keresztényeknek mondják miagukat és a gyűlölködésben, az engesztelhetetlen] ember- tiprásban élik ki egész diadalmas kereszténységüket. Vájjon ezek a keresztény törzsfőnökök legyenek a mi emberi ideáljaink, amikor ama zsidó törzsfőnökök soha senkit kenyerében!, életében, szabadságában, boldogulásában meg nem háborgatták? De hát lehet-e ellentmondásunk akkor, amikor Wo fii Károlytól halljuk, hogy ma a fővárosban „csak a tehetség és a jellem érvényesülhet“ és hogy az, amit ők csinálnak, az a’z igazi demokrácia. Boldog Istien! felsoroljaimi-e azokat a tehetségeket, amelyek az ő rezsimjük alatt érvényesültek? A Sipöczök, a Zilahi-Kiss- ek, a Sánthák, a Szaszovszkyak és Lobmayerek alkotásait ki nem ismeri Budapesten? Hát hiszen, hogy a keresztény magyarság majdnem a saját zsírjába fullad bele, hogy Budapesten s’zebib és jobb élni ma, mint bárhol a nagyvilágom, ez mind Sipöcz, Wolff, Zilahi-Kiss és Csil'léry érdeme, hogy Kontra nagytiszteletü úrról meg ne feledkezzünk. És most már azt is el kell hinnünk, hogy ők tényleg nem rombolnak, tényleg nem gyűlölnek ... Hiszen) Wolff Károly mondta ugyanakkor, amikor kedvenc Csillélryje Vázsonyi Vilmost tette felelőssé azért, miért akadtak becstelen és aljas, zsidók, akik pa- pir-bakanicsot szállitoÉak a háborúban, ök n!eim gyűlölnek, de Csilléry azért továbbra sem hajHa olyan szoimioru nem. lenne a dolog, már egészem jól mulatnánk azqm a tétova, kapkodó munkáni, amit Budapest niemzeljgjyüléísi képviselő- váliasztó kerülletieiveill hetek óita csinálnak. Beszéltek itt málr mindemről a világon, miniden szóból azonban csak az vi!ágiik ki, hogy Budapesten az elieniziókniek ige,ni. mély gyökerei lehetnek, mert az intéző faktorok csavargatják, tekergetik a dolgokat, aminek minidiniek egyetlen egy célja van: az ellenzéktől elvenni minden ’helyzeti előnyt és. valamiképpen úgy csoportosítani a hatalom mellett voksolókat, hogy azoknak a száma a csoportosítás ügyessége, vagy ügyeskedése révén többnek lássék és a kevesebb vokls több mandátumot! hozzon. így se jó, úgy se jó . . . Eddig a töméntelen változat, amelyen Budapest kerületi beosztása keresztülment, mind ezt az egyetlen célt szolgálta. Ahány gondolat felmerült azonban, a végén mégis azt mondta a belügyminiszter a népdallal: így se jó, úgy se jó, sehogyan se jó... A legelső ötlet, amely az eredieti törvényjavaslatban is helyet foglalt, az volt, hogy Budapested két nagy kerületre s.zielik. Alighanem arra gondoltak, hogy a konzervatív Budát összeházasítják a konzervatív Belvárossal és a többi destruktiv“ részt sorsára engedik. Ekkor jöttek azután az ellenzékkel való kompromisszumos tárgyalások, amikor is a kormány belement abba, hogy Budapest egyetlen kerület legyen, amely la j s.tr o m osanválaszt. Ezenközben, véget ért a nemzetgyűlés anélkül, hogy a választójogi javaslatot megalkotta volna és a kormány sietett visszaszivni még a lajs- t r o m o s t is. Ám jött a szociáldemokratákkal való tárgyalás, amelyből ismét diadalmasan került ki a laijstromos szavazás terve, de ekkor újabb manipuláció tárgyává lett a kerületi beosztás. Ismét hallani lehetett hangokat, amelyek három kerületről beszéltek. Ekkor az volt a kombináció, hogy a budai oldal alkot egy kerületet, a pesti oldalt pedig az eskü-téri hídtól a Rákóczi-uton átmenő vonal osztija két neszre. Ugyanakkor, amikor a három részre szelt Budapest híre terjedt el, azt is hangoztatták, hogy körülbelül tizen,kéilejzer voksra van szükség ahhoz, hogy valaki budapesti mandátum boldog tulajdonosa lehessen, Wolff a láthatáron Természetesen nem történhetik Budapesten semmi, hogy ennek a városnak koronázatlan királya, Wolff Károly neve ne szerepeljen. Amikor ugyanis még javában három kerületről beszéltek, szélvihar kerekedett, amely mindent felborított. A Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vi kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. m i i i ........* t*mm lan dó a né/) által megválasztott zsidó vallásit városatyákat a bizottságukba bee,reszten!. Ök nem gyűlölnek, de azért Kontra nagy tiszteletű urnák ronda férgek aiziok, akik jogrendet akarnak ebben a szegény, szerencsétlen országban. Oh, Herkulesek, oh, Kontrák és Sipöczök, oh, szinairany tehetségek, ti n'em gyűlöltök, ti szerettek mindenkit, aki imád és magasztal benneteket, aki tehetségtelenebb, (minit ti vagytok, aki. féregnek nevezi és féregként ke'zeli a zsidót. Oh Herkulesek, Kontrák és Sipöczök, leboru- iiok a ti diadalmas kérész tény is,égtek előtt... Pogány Béla. szélvihart egy szenzációs terv okozta, amely terv szerint a kormányra nézve egyedül üdvözítő beosztás az lehet csak. ha Budapestből öt kerületet csinálnak. Ezt a megváltó ötletet állítólag Wolff Károlynak és T h i r r i n g Gusztávnak köszönhetjük, akik egyben a fáma szerint közös atyai büszkeséggel tekintenek a lóugrás szerint v a 1 ő kerületi beosztás tervére is. Hogy ez milyen csoda? Igen egyszerű. Ez a két nagy férfiú, amikor elméjét s.zabadjára bocsátja, nem ismer határokat és korlátokat, őket olyan kicsiség, hogy egyik vagy másik közigazgatási kerület n,em határos egymással, nem érdekli és a legnagyobb lelki- nyugalommal hajlandók összeházasítani „lóugrás szerint“ is, az egymástól legtávolabb eső kerületeket is egyetlen, választói kerületbe, csakhogy a hatalom érdekeit szolgálhassák. Tény az, hogy Budapest kerületi beosztása ma sincs meg és valószínűleg még hossza időt vesz igénybe, amig hozzájutunk, mert a nemes elmék mindig azon versengenek, miként lehetne Budapesten néhány kerületet az ébredő oldal számára biztosítani. Az ellenzéken tényleg azt mondják, hogy a kerületek felaprózásia csak a kormánypártnak használna lés az ellenzéknek ártana. A csoportositás, a lóugrás szerint való megfejtés legdíszesebb példája az, amely szerint a Belvárost össze akarják kapcsolni a Ferencvárossal és Kőbányával és ebből a háromból akarnak egyetlen kerületet összegyúrni. Bámulni kell ezt a végtelen ötletességet... Homonnay Tivadar nyilatkozata Wolff Károly azonban kijelenti, hogy ő Thir- ring Gusztávval „egészen másról beszélt“ és nekünk el! kell fogadnunk készpénz gyanánt ezt a cáfolatot. El kell hinnünk, hogy ezek a nagyszabású ötletek, amelyek az ő vele való vonatkozásban olyan testhezállóknak tűntek fel, nem az övé! Az ellenzéken — és itt első sorban az Andrássy—Friedrich-íéle legitimista ellenzéket kell említeni — meglehetősen idegesen nézik etzt a játékot és legelső sorban Wolff Károly újabb szerepét. Ha a cáfolat nem sietett volna, újabb bonyodalmak keletkeztek volna a keresztény községi pártban is. Erre vall Homonnay Tivadar volt nemzetgyűlési képviselőnek és fővárosi bizottsági tagnak az a nyilatkozata is, amelyet a Fővárosi Hírlap munkatársának kérdésére tett: — Van róla ’értesülésem, hogy bizonyos körök Budapestet öt kerületre akarják felosztatni, hogy ezáltal a kormánypárt érdekeit szolgálják. Mi, a magunk részéről ezt az egészet sikerre nem számító taktikázásnak tefci,nltjük. Emlékezetes, hogy a miniszterelnök annak idején, MerQEet-bsoszlés - Beugrás szerint Wolff károly és a legitimisták — Egy, három, vagy öt kerület lesz-e Budapest? — & Széshenyi-párt külön listával vesz részt a választásokon
