Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-03-01 / 9. szám
Budapest, 1922. március 1. Kulissza-titkok a Közúti múltjából Jelűnek Henrik könyvet ir a Közúti megváltásáról Jeninek Henrik, a Budapesti Közúti Vaspálya- társaság egykori vezérigazgatója — mint ismeretes — nemcsak villamosvasúti szakértőnek elsőrangú, hanem írónak is. Mióta otthagyta a Közútit, azóta időtöltésből ir. Valamikor ő alapította és ő tartotta fönn azt az érdekes hetilapot, amelynek U j N e m- zedék volt a neve és Milotay István volt a szerkesztője. Ez a hetilap nőtt aztán napilappá később ugyancsak a Milotay István szerkesztésében, de a Központi SajtóvállaLaíC kiadásában. Mikor még hetilap volt az U Nemzedék, egymásután jelentek meg benne Censor (ez a Jelűnek Henrik álneve) gazdasági és, kritikai cikkei, hol az adóról, hol a nemzet pénzéiről. Censor ,a vasut- kérdést is megpiszkálta olykor. Irt például ,a Villamos Városi Vasútról is. csak egy téma volt, amelyet gondosan elkerült, mint a macska a forró kását. Ez a téma pedig a Közúti. Jellinek Henrik, aki édesatyja halála óta vezér- igazgatta a Közútit és fejlesztette nagyszabású üzletté: mint emlékezetes, nem szivésen és nem is valami barátságosan vált meg a Közútitól 1911-ben. A vasút igazgatósága, amelyben Jelűnek éveken keresztül együtt működött Magyarország két legnagyobb pénzintézetének a vezéreivel, egy napon egyszerűen felmondta a barátságot Jelűnek Henriknek, a vezérigazgatónak és Jelűnek Henrik otthagyta azt az állást, amely nagy hatalmat és előkelő poziciót képviselt. A válás után sok keserűség maradt Jelűnek szivében azok iránt a hatalmas bankkirályok iránt, akik kiemelték a vezérigazgatói székből. A Közúti volt vezére egy időre remetieéletre rende/zke- detit be és megírta a Nemzet pénze című könyvét, .amelyben bizony nem valami keztyüs kézzel bánt volt bankigazgató-barátaival. Azt hitte, hogy visszaadta nekik a trompfot, de a trompf, úgy látszik, nem túlságosan fájt azoknak, akiknek szánva volt. Későbbi könyvében a magyar vicinális vasút problémáit bogozta Jelűnek Henrik és sok-sok érdekes dolgot mond el, amiket kár letitl volna' el nem mondani, de a Közúti vasútról ebben a könyvében sem emlékezett meg. Várt ezzel a kényes témával és most, hogy ez a téma annyira aktuális kezd lenni, inast, hogy i923 január elsején a főváros megváltja a Közútit: Jelűnek Henrik nem akar tovább hallgatni és Censor könyvet ir a Közúti megváltásáról. Nem tudjuk, hogy mi lesz benne a könyvben, de kétségen kívül pikánsan érdekes lesz ez a könyv, ami érthető is; hiszen nincs még egy ember, aki annyi mindent tudna a Közútiról, mint Jelűnek Henrik és nincs még egy ember, aki annyira ismerné a közúti-üzlet minden tarka macskáját, mint Censor. Vájjon mit fog elmondani a könyvben és vájjon el fog-e mondani mindent?! Ha őszinték akarunk lenni, meg kell állapítanunk, hogy' ezt a villamos- vasutat Jelűnek Henrik esze. tudása, energiája tette sok-sok milliót érő vállalattá. Amerikai szabású ez a Jelűnek és a módszere, amellyel dolgozott, szintén amerikai módszerek, csak az eszközei voltak kicsinyek és budapestiek. Jelűnek Henrik ötlete volt, hogy minél nagyobb rendkívüli tartalékalapot kell gyűjteni a részvényfelpénzekből és hogy a rendkívüli tartalékalap vagyonából meg kell teremteni a vicinális-hálózatot, mert — úgy látszik — Jelűnek előre látta, hogy' a vicinális jövője sokkal nagyobb reményekkel kecsegtet, minit a Közútié. A busás jövedelmet hajtó rendkívüli tartalékalapnak köszönhették a Közúti részvényesei, hoigy a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság akkor is rendes osztalékot adott, amikor maga a villamosvasút tulajdonképpen nem is hajtott hasznot. Jelűinek nem elégedett meg azzal, hogy a Közúti embereket szállít; a személyforgalom lebonyolítása tulajdonképpen a melléküzlet volt. A főüzl'et: a r ésizrvén y e m ittál ás, mely mindig dús íelpénz-hasznot hajtott’; főüzlet volt a telekspekuláció, a házépítés; a börzespekuláció, a vicinális- épités. Milliókat és milliókat csinált Jelűnek Henrik ezekkel az ötletekkel. Könnyű most utólag, a'zt mondani, hogy egy villa- mosvasút-üzlet telekspekuláció nélkül el sem képzelhető. De meg kell nézni, hogy mekkora hozzáértéssel. mekkora ügyességgel intézte Jelűnek ezeket a spekulációkat. A villamosvasút arra ment, amerre Jelűinek akarta és természetesen, amerre a villamosvasút ment. arrafelé megdrágultak a telkek. Jelűnek előre tudta, hogy az uj vonalakat milyen irányban építik és a részvényesek nem vették volna tőle jó néven, ha .ö ezeket a vonalépitési terveket a telekspekuláció szempontjából ki nem használja. Ilyen vonalvezetési dolgokból olykor kontroverziái is voltak a főváros közgyűlésével. így például, amikor a Visegrádi-utoai hurokvágányokat meg akarták építeni; a városházán azt akarták, hogy az uj vonal menjen egyenesen a Visegrádi-utcán, míg Jelűnek Henrik a Zápolya-utcán keresztül vezette a vonalat és dacára annak, hogy a városházán —- mint mondani szokás — kötötték az ebet a karóhoz: Jelűnek mégis ott rakatta le a síneket,, ahol ő akarta. A Visegrádi-utcai síneken egy évtizedig nem ment vasút, de a Zápolya-utczai telkek ára igen szépen emelkedett és igen csinos hasznot hajtottak ezek a telkek, amikor túladtak rajtuk. A meghitt barátság Jelűnek Henrik ési a bank- igazgatók között tulajdonképpen egy elvi kérdés miatt szakadt meg. Jelűinek véleménye szerint ugyanis az útvonalak után a vezérigazgatónak az építési tökéből úgynevezett kilométerpénz jár, míg Lánczyék felfogása szerint nem jár. Ez a vita később aztán arra vezetett, hogy Jelűnek Henrik, aki harminc esztendőnél hosszabb ideig dolgozott a Közúti érdekében: haragosan otthagyta a vállalatot. Censor most könyvet ir a Közútiról. Vájjon mit ir meg a könyvében? Azt. hogy miképpen történik a megváltás és miképpen kell olvasni a területhasználati szerződést a — sorok között. Ezt tényleg Jelűnek Henrik tudja a legjobban, mert hiszen valamikor 1895-ben ö csinálta ezt a területhasználati szerződést. Ismeri tehát minden zugát, berkét. És az csak természetes, hogy ebbeli tudását most önzetlenül felajánlja a köznek. Jelűnek bizonyára nagyon boldog, hogy öreg napjaira megteheti ezt a nemes gesztust, ürömét és boldogságát bizonyára csupán csak az kisebbíti valamelyest, hogy régi. nemes barátja. Lánczy Leó már nem lehet tanúja ennek a nemes gesztusnak. Budapestnek milliardot érő állatkertje van Beszélgetés Bérezel tanácsnokkal az Állatkert Kroznsairól — Valami, amivel egész Kozép- Európában vezetünk — Múzeumi tárgyak, amelyek enni kérnek Két-háxom nap előtt még csontig ható hideg elől húzta be az ember a fülét a télikabát gallérjának védelme alá. Ma egyik órában diadalmas napsugár kacérkodik velünk, a másik órában azonban szomorú köd üli meg az utcát és telepszik rá az emberi kedvre is. Budapest azonban már remél, meg van róla győződve, hogy a hosszú és kuruc tél ultán elérkeztünk a tavasz küszöbére. Az emberek a tavaszi felöltő után nézegetnek és azon töprengenek, hogy hova kellene kirándulni március második felében? Az embernek önkéntelenül eszébe jut az Állatkert. amely legelső lesz azok között a helyek között, amelyek az első ingerlő napsugárra megtelnek pihenő, szórakozó közönséggel. A zsiráf máris kéjesen öltögeti a nyakát elképzelhetetlen magasságba, az oroszlán hátát boldog bizsergés futja át és arra gondol, ha majd eltierpeszkcdhetik a napsütötte műsziklán, a páva összerendezi pazar toll-legyezöiét, az elefánt boldogan várja már a jószívű adakozókat, akik egy- egy kecses elefánt-mozdulattal honorálva látják áldozatkészségüket. Általában azt kell mondani, hogy ez az állatkert aránylag — és itt különösen a külföldi nagy és hires állatkertekkel' való összehasonlítás a fontos — kitünően úszta meg a világégést, ezek között a jellegzetes építmények között megakadt a forradalom szele és az állatok nem voltak kommunisták, bár áll az a tétel is, hogy csak az állatok voltak az.o k, de nem itt bent. Egyszóval a budapesti állatkert ma vergődött tulajdonképpen európai hírre. Hires volt akkor, amikor dr. Lendl Adolf pompásan megcsinálta, hires volt akkor arról, hogy mi minden van benne, ma pedig az a nevezetessége, hogy mi maradt mea^a^nagy pusztulás után. A bálrendező tanácsnok Ellátogattunk dr. Bérezel Jenő tanácsnokhoz, akinek talán legnagyobb érdemei vannak abban, hogy a budapesti á 11 a t k e r t olyan kincseket őrzött meg, aim ilyenek ma nem igen vannak Európában és amelyeket ma beszerezni sem lehet Bérezel tanácsnok ebben a pillanatban éppen sokoldalúságából teszi le a vizsgát. Mint koncert- és bál-rendező szerepel. A Gellért-fürdőbeli nagy este gigászi gondjaival kiizködik. Utasításokat ad és százfelé gondol egy pillanat alatt. A telefon állandóan csenget. Mindenki meghívót akar, bár mindössze csak néhány darab áll már rendelkezésre a kinyomatott négyezerből. Most a koncert műsorát hozzák, amelyet maga a tanácsnok állított össze finom, előkelő ízléssel. Majd a beteg Sándor Erzsinek telefonál, hogy legyen szives, gyógyuljon mee hétfő estig. Ezenközben rátérünk a beszélgetésben az Állat- kertre és mintha a tanácsnok szobája egy pillanat alatt báli irodából egy állatkerti igazgató szobájává alakult volna ált. A falakon a múlt sikerült állatkerti plakátjai, az ablakon belopózó napfény egy díszes pálmát simogat és a sarokban egy kedves, mosolygós tigriskölyök hentereg — no persze, kitömve. Sok százmillió A bölények esetéből indultunk ki. Hogy* tudniillik legutóbb a lapokban hírek jelentek meg. milyen rarátás lett az európai bölény. Azóta a közönség valósággal özönlik az állatkertbe és bámulja a bölényeket, amelyek dacosan nekiszegett fejjel, minden hálaérzet nélkül utasítják vissza a szives érdeklődést. Es az érdeklődés talán nem is maguknak a nemes állatoknak, hanem csak az érték ü knek szól. A pesti ember ma mindent megbámul, ami milliókba kerül, vagy milliókat ér. Próbálgatunk számitgatni, hogy mit ér ma az Állatkert? Hát ezt nem lehet garasokra kikalkulálni, de az bizonyos, hogy s o k s z á z m i 11 i ó korona az értéke. Ott vannak maguk az épületek, amelyek valaha, a legszebb békeidőben ötödfélmillióba kerültek. Ma igazán nem taksáljuk sokra, ha azt mondjuk, hogy négyszázötven milliót ér. Az állatokra, amikor beszerezték őket ha jól emlékszem — szintén öt-hat milliót adtak ki. itt azonban az értékemelkedés sokkal, de sokkal nagyobb a százszorosnál. Igaz; hogy a háborús állapot súlyos áldozatokat követelt, de nem csalódunk, ha egy mil- liárdot veszünk fel az Állatkert mai értékeként. Az állatállomány ma. hogy úgy mondjuk, közel másfélezer „főre“ rúg. Köztük nagyon sok álla t, amelyek m i 11 i ó ik a t érnek és amelyeket ma semmi áron nem lehet m e g- szerezni. És ennek a másfélezer állatnak ma is 280.000 korona a hivatalos leltári értéke. A kitűnő Hagenbäck valószínűleg lélekszakadva rohanna Budapestre, ha értesülne erről a nevetséges összegről. No persze, csalódás érné, mert az Állatkert egv milliárdért sem eladó. Az állatkerti milliomosok Igenis, az Állatkertben nagyon sok n milliomos, sőt akadnak multimilliomosok is. Az elefántok, oroszlánok, zsiráfok, jegesmedvék horribilis értékeket képviselnek. Sőt ott van az aguti, amely csak úgy' hemzseg a pesti állatkertben és darabonként tiz font sterlinget ér. Vezetni azonban feltétlenül a vízilovak vezetnek. Hiszen emlékezetes még, hogy tavaly a kitűnő Jónásért nem kevesebbet, mint negyven milliót Ígértek. Jónás azonban már ahadimultiraU- liomosok sorába tartozik, ö a háború címén gazdagodott meg. A legújabb, hogy úgy mondjuk, k u r- z u sinilliomosok a bölények. És pedig az európai származásúak. Az amerikai bölény tudniillik nem olyan ritkaság. Európában azonban kiveszett ez az állatfajta. Európai származású bölény ma már összesen tizenhét darab van a világon, természetesen csak állatkertekben. A 17 közül pedig öt darab a budapesti Állatkertet ékesíti. Van persze három darab amerikai bölényünk is, de ezek lényegesen közönségesebb népség, mint ezék az európai előkelőségek, amelyeket darabonkint öt millió koronára becsülnek, vagyis e;z a kisded társaság csekély huszonötmillió koronát reprezentál. Most azután az összes Hagenbückek és Bercze- lek legfőbb gondja, miként lehetne véirfelfrissitéssel a faj fenntartásáról gondoskodni. Persze ismét csak állatkerti célokra. A budapesti áüatkertnek e tekintetben is sikerei vannak, mert egyik tiszteletreméltó bölénymama a múlt esztendőben egy kedves kis bö- lényborjucslkával örvendeztette meg jó tanácsnokát. A másik pedig most néz családi örömök elé. Hiába, nagy dolog az, ha milliomoséknál szaporulat van... Az örvendetes esemény mellett azonban kegye- letes szavakkal emlékezünk meg a megboldogult fókákról, amelyekben e sorok szerény Íróján kívül sok ezer budapesti ember őszinte barátait vesztette el. Bizony ezek a háború hősi halottak Elpusztultak a magyar integritással együtt: nem élhettek a magyar tenger nélkül. Pedig ellátták bőven sóshering- gel, minden jóval, de őket nem lehetett becsapni. Áz utolsó napjaikban kiszöktek a ketrecükből és sírva, nyivákolva, jajgatva csoszogtak, csúsztak végig az utakon. Elindultak, hogy megkeresik a tengert... És ebbe a vándorúiba belepusztultak... Nem lehet a hiányokat pótolni Hogy lehetne pótolni azt, ami elveszett? — most erre fordul a szó. |É.s kiderül, hogy sehogyan. Ennek ma nincs módja, nincs lehetősége. Pedig Bérezel tanácsnok is, Közöp-Európa egyéb nagy állatkertjeinek vezetői is sokat foglalkoztak ezzel a gondolattal, de hiába. Nem is beszélünk arról, hogy ma mérhetetlen pénzbe kerül egy-egy ilyen expedíció. De számolni kell azzal is. hogy esetleg, sőt v-alószinüleg a „győztes hatalmak“ be sem engednék a maguk területére a mi fegyveres embereinket, akik pedig csak a vadszülőket akarják lelőni, hogy a kicsinyeket elhozhassák. A legfőbb baj, a leglekiizdhetetlenebb akadály azonban a haj ót ér hiánya. Hagenbäck most! megint próbálkozik, majd kiderül, hogy- milyen eredménnyel? Hatodfélmillió deficit A budapesti Állatkertben az idén is lesznek hangversenyek. amelyek tavaly is jelentős pénzügyi eredményt mutattak fel és az idén — ha kedvező időjárás lesz — még nagyobb reményekre jogosítanak. Van azonban Bérezel tanácsnoknak még egv életrevaló terve. Az. hogy az Állatkert — amennyire lehet — maga gondoskodik az állatok élelmezéisének termeléséről. Eddig ötven holdon gazdálkodtak, most azonban újabb gazdasági területeket akarnak munkába venni, hogy igy az Állatkert szükségleteit maga szerezhesse be és kirekessze a vállalkozói hasznot. Mert takarékoskodni kell. lévén ma az Állatkert nem jövedelmező vállalat. Tudjuk, hogy öt :és félmillió a deficitje. — De mi ez az öt és félmillió akkor — mondja Bérezel tanácsnok — amikor a,z Állatkertünk sok százmillió koronát ér? Valóságos eleven muzeum ez. amelyről épp úgy, éppen olyan kulturális céllal kell gondoskodni, minő egyéb múzeumokról, ahol nemzeti
