Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-03-01 / 9. szám

Tizenegyedik évfolyam

Budapest, 1922. március 1-én

9. szám.

ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egész évre 300 K. Félévre 150 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban&<£><£>&<£>£>

VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖ HETILAP

FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL

Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám.

Bunkóval

állanak neki ennek a városnak, hogy leverjék újra feltápászkodui készülő életét. És amikor ezt szóvátcss’zük, megvan aiz a boldog: tudatunk, hogy ez elleni a bunkó ellen egész Budapest egyhangúlag emeli fel elkeseredett szavát. A Máv., vagy ha úgy tetszik, Á. V. Hungária, nekidüliöd- teif, minden gazdasági érzék nélkül olyan kimé- letet nem ismerő tarifaemeléssel áll elő, amilyenre ez a megsanyargatott budapesti élet nem emlékszik. Még mielőtt kiöntenénk a keserűséget, amely szivünkét megszállotta, el kell ismernünk, hogy a főváros tanácsa megtett mindent, ami tőle telik abban az irányban, hogy gáncsot vessen a drágulást óriási mértékben fel- idéiző tarifaemelésnek. Nem is vártunk csodákat; a tanácstól e tekintetben, de a jószándékról tanúságot tett úgy Vájná, mint Purébl tanácsnok, akik mind a ketten felszólaltak a nevezetes anké- tom, ahol a Máv.-nak csak miniszterek voltak a védői, de a gazdasági világból egyetlen1 hang sem hallatszott a tarifaemelés mellett. Igazán mellékes, hogy ezek utáni a logika örök törvényeire való tekintettel a MÁV. mégis csak meg fogja csinálná a nagyszerű műveletet, amely neki sem hozza meg a kivánt hasznot, de amely százszor annyit vesz el az országtól, mint amennyi jót biztosit. Igenis szükséges volt, azonkívül a rendkívüli közgyűlés egybehivása is, amely tiltakozó szóval próbálja elhárítani Budapest nyakáról a gyengéden ráhelyezett kést.

Ez a vasúti tarifaemelés nem valami egyszerű kérdés. Itt egy ország életére és bukására megy a játék; ám. lehet, hogy a vidéki földbirtokos-és földművelő-osztály ezt is ki fogja birni, ihszen csak egyet kell srófolnia a búzaáron, a bor áron, a répa árán, meg a többin. A szimbólummá nőtt csizma is drágább lesz ugyani no de a városi tanácsjegyzönek sokkalta több lisztre, kenyérre, meg mindenfélére van szüksége, mint amennyi csizmát fogyaszt a jó kisgazda. Hogy a személytarifa is drágább lesz, az se fontos. Vagy beleszámítja a tejfelbe, amit Pestre hoz, vagy ha egyszerű atyafilátogatásról, fölrucca- uásrói lenne szó, akkor lemond a pesti utazásról. Mindezt pedig nem a derék kisgazda keserűi! meg, hanem Budapest.

Budapesten, ha ez a tarifaemelés bekövetkezik, tönkremegy az élet. Ipar, kereskedelem, idegen-forgalom a végletekig fogják megsinyleni ezt a lépést, nem isi szólva a fixfizetéses, alkalmazottakról, akiknek az életére való kétségbeesett küzdelme .a létért, a betevő falatért újból megkezdődik. Hiába való volt a közalkalmazottak újabb fizetésemelése, mert az egyik oldalról a három-százalékosra emelt forgalmi adó, a másik oldalról a vasúti tarifák rendkívüli drágító hatása többet fog elvenni tőlük, minit amennyit kaptak. Ha mindezek fölé ráadásul még egy csinos Ids meglepetésként a villamosjegy árát is felemelik, akkor igazául nem panaszkodhatnak, hog!y bőkezűen szórták rájuk a fizetés, helyesebben a pótlékemelés áldását.

Vájjon mit várjon ez a város nyomorgó tisztviselőktől, ölhetett kézzel üldögélő iparosoktól, unatkozó kereskedőktől, kifosztott adóalanyoktól és vidéki látogatóktól, akik odahaza maradnak? Mert ennek a városnak a sző legszorosabban vett értelmében kegyelemdöfés lesz ez a tarifaemelés. A vidék káromkodik egyet és kiizzadja, amire még; szükség van, de Budapest már mindent kiizzadott. .A hét csapás után, ami bennünket eddig meglátogatott, igazán nem volt szükségünk arra a legújabbra, amely ma még kiszámíthatatlan. És kérdezzük mi, hogy mit fog csinálni az állam egy tönkrement Budapesttel, helyesebben, mi lesz Magyarországból, ha nincs j többé Budapestje, amely a maga kereskedelmével és i/Hirával sokszorosan, nagyon sokszorosan több adót fizet, mint ennek az országnak éltető ereje, nagyszerű büszkesége, egész Magyar- |

ország diadalmas termőföldje? Mi lesz, ha itt a kereskedő bezárja a boltját, mi lesz, ha az ipar lassú haldoklását gyors halál váltja fel, mi lesz, ha Budapestet elkerüli a vidéki vendég? Mi lesz? Miből akar megélni a magyar állam? Talán a j földadóból? A forgalmi adóból, amit a vidék fizet? Miből? Vájjon hova tették a józan eszüket az urak? Vagy tényleg elhatározták, — amit még Wolff Károly sem akar, — hogy földig le- ! rombolják Budapestet?

r

Budapest harca a MÁV tarifaemelése ellen

Rendkívüli közgyűlésen demonstrál a főváros törvényhatósági bizottsága

A rendkívüli közgyűlésen, melyet negyven bizottsági tag kívánságára hétfőn délutánra hivott össze Sipöcz Jenő polgármester: minden keserűségét kiöntötte a városatyák parlamentje, foglalkozván azzal a készülő tervvel, amelyet a M. Á. V. tarifaemelésének neveznek a kereskedelmi minisztériumban, de amelyet Budapest iparának, kereskedelmének, idegenforgalmának megfőj fásánál egyébnek nevezni nem lehet. Az államvasutak tervezett tarifa- emelése négy milliárd u.i terhet jelent az iparra, a kereskedelemre és végeredményben a fogyasztókra. Hacsak ezzel a négy milliárd uj kiadással kellene szíámolma a publikumnak: talán bele tudna nyugodni valamiképpen a szomorú helyzetbe, de a négy milliárdos uj adót más milliárdos adók előzték meg és más milliárdos adók fogják nyomon követni. Hogy ezekbe az adóujitásokba elvérzik a (főváros és elvénziik az ország, azt — úgy látszik — a hivatalos körök nem igen fontolták meg.

Sipöcz Jenő polgármester megnyitója után Ilovszky János, a rendkívüli közgyűlés összehívóinak szónoka isiuartette meg a törvényhatósági bizottsággal a készülő tervet. Negyvennyolc órával a tarifa-ankét összehívása előtt kapta meg a főváros a tarifaemelésre vonatkozó javaslatot. Negyvennyolc óra elég sem volt rá, hogy a városházán áttanulmányozzák a tarifatervet, amely példátlanul meg akarja drágítani Budapest közélelmezését elsősorban, de meg akarja drágijaim a főváros egész életét. Néhány példát mutat be annak az illusztrálására, hogy milyen hatása lesz annak, ha a tarifatervezet úgy lép életbe, amint azt Hegyeshalmy egy szerencsés pillanatában kieszelte.

Valamennyi gazdasági érdekképviselet egybehangzó véleményé az, hogy ez a tervezet elfogadhatatlan.

Talán csak nem akarják Magyarországot is Ausztria sorsára juttatni? — kérdezte Ilovszky. A fogyasztó publikum kereseti lehetősége és teherbíró- képessége nem növekefcle.tt abban az arányban, amilyenben a közszükségleti cikkek ára drágult, ennélfogva a lakosság nyolctizedrésze nyomorog; ezt a lakosságot tehát uj teherrel sújtani! nem lehet. Szerinte; a tarifaemelésnél — amely a beÜföldi fogyasztók terhére megy — helyesebb lenne, ha a kiviteli cikkeket a kiviteli illetéken kívül a faktúra összege után 10—15°/ü-os adóval rónák meg. Ezután a következő határozati javaslatot terjeszti elő:

..A főváros közgyűlése tárgyilagos alapon állva, | elismeri, hogy a Máv. elkerülhetetlen tarifaemelése bizonyos mértékig ok- és célszerű megoldással keresztülvihető. De aggodalmát fejezi ki. hogy az emelés a közellátás szempontjából feltétlenül méltánylandó érdekeket nem mérlegeli kellőképp. Ezért a főváros közgyűlése kéri a közüzemei, kórházai, jóléti intézményei, a főváros magánipari és kereskedelmi vállalatai, gyárai, valamint a lakosság jól megfontolt érdekében, hogy a tarifaemelést a kormány legalább addig halassza cl, míg a főváros érdekeli ügyosztályai és a gazdasági érdekeltségek közbeni ötté vei a tarifa számszerű megvizsgálása után — az egyes

cikkek szempontjából is — részletesen letárgyalható lesz. Amennyiben ez a kérelem állampénzü'gyi okokból nem volna méltányolható, úgy

feltétlenül szükségesnek látjuk, hogy az elsőrendű közszükségleti cikkek, mint a fa. épületfa. szén. utburkoló anyagok, hús. gyümölcs. tojás, főzelékfélék, burgonya, tei. stb. az elkerülhetetlen tarifaemeléssel csak mérsékelt á, elviselhető módon snjtassanak.

Ezért kérjük, hogy a tervbeveíif 100—300 százalékos lineális emeléstől a kormány tekintsen el és a fővárosnak ezirányu részletes előterjesztését vegye figyelembe. Ehhez képesít utasítsa a közgyűlés a tanácsot, hogy Budapest lakosságának, nevezetesen, ipari, kereskedelmi és fogyasztói érdekeltsége érdekeinek szem előtt tartásával eia év március 1-én 9 óráig illetékes helyen megfelelő felterjesztést adjon, át azzal a kísérő irattal, hogy a felterjesztésben foglaltak teljes figyelembe nem vétele oly katasztrofális árdrágítást vonna maga után, amely súlyos gazdasági válságba sodorná nemcsak a fővárost, de az egész lakosságot.*'

Horváth Károly (IV. kerületi) szólt ezután. Köszönti Ilovszkyt, aki jóváteszi mások mulasztását és a rendkívüli közgyűlés összehívásával alkalmat ad a fővárosnak arra, hogy állásit foglaljon ebben, a nagyon fontos és nagyon életbevágó kélrdésben.

Mint a Széchenyi-párt egyszerű tagja szólal föl

— úgymond — és szemrehányást tesz a kereskedelmi miniszternek, aki bölcsen, megvárta, amig a nemzetgyűlésit berekesztik és csak akkor, amikor nem lehet tiltakozni a készülő tervezeti ellen, csak akkor áll elő megdöbbentő tervezetéivel. E z aterve- z e t Budapestet agyon fogja ütni. Budapest lélekszámát tekintve, a hetedrésze Csonka- Magyarországnak. De ha az itt felhalmozott kulturális és gazdasági tőkéket vesszük számításba, akkor Budapest ennél sokkalta nagyobb mértékben fogja érezni az állami hatáskörben tett int!é!zkedések súlyát. Apponyi Albert gróf egyik beszédében azt mondta, hogy Budapestnek most az a kötelessége, hogy visszafizesse az országnak azt, a m iit a húszmilliós Magyarország tett* az ország fővárosáért!

— Mi szívesen vállaljuk ezt a kötelezettséget! — mondta Horváth Károly — csak egy feltételünk van:

Hagyjanak bennünket dolgozni és hagyjanak bennünket élni!

Végül kijelentette, hogy Budapest megkérdezése I nélkül nem lehet ebben a kérdésben határozni, tehát elfogadja Ilovszky indítványát.

Balkányi Kálmán dr. szólalt fel ezután, hogy a liberális blokk álláspontját körvonalozza. Mindjárt beszéde elején bejelenti, hogy szívesen csatlakozik a keresztény oldal indítványához*, mert azt akarja, hogy Budapest demonstrációja egységes legyen. Örömmel konstatálja, hogy a tarifa-ankéten abban a küzdelemben, mely a kereskedelem, ipar és a fogyasztók érdekében folyt: a főváros két tanácsnoka: Purébl Győző és Vájná Ede hathatós védelme-