Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-02-22 / 8. szám
Budapest, 1922. február 22. hogy a botnak két vege van. Persze a tanácsnok ur erre nein igen emlékszik, hiszen akkor még — mintha most is látnánk — csinos kis zergetollas kalapkában zöldséget termiek a kórházak számára. Hogy minden félreértést elkerüljünk, kijelentjük, hogy: kitünően gazdálkodott, becsületes munkát végzett, igen. a destruktiv Márkus Jenő oldalán . . . A batyutól a vásárcsarnokig Negyedszázados jubileum — Hogyan szervezték meg Budapest élelmiszerkereskedelmét? A községi élelmiszerüzem után a héten a vásár- csarnok jubilált. Vájná Ede tanácsnok méltató szavakkal emlékezett meg ennek a nagyon fontos köz- élelmezési intézménynek a múltjáról, amelyre tényleg érdemes egy kicsit visszatekinteni. A jelennek ugyanis itt is némi kellemetlen mellékize van. részben mert a mai drágaság mellett a vásárcsarnok sem hoz sok örömet a budapesti embernek, részben pedig, mert a kurzus igazságérzete és jogrendje itt is mintaképpen szolgáló hőstetteket produkált. Tekintsünk hát inkább vissza a derűs és alkotó múltba. Miért volt szükség a vásárcsarnokokra? Mielőtt a főváros a vásárcsarnokokat fölépítette, a közönség mindennapi élelmiszereit a hatósági kezelésben lévő nyílt piacokon és a házalóktól szerezte be. Húsz ilyen nyilt piacon oszlott meg az élelmiszer- kereskedelem és vagy tizezer házaló járkált házról- házra. Ezek a piacok azonban annyira izoláltak voltak. annyira nem volt közöttük érintkezés, hogv az árak mindegyiken másféleképpen, a vidék viszonyai szerint alakultak. Ezért kellett egy olyan intézmény, amely az árakat összefogja. Ilyen körülmények között — írja dr. S i d ó Zoltán nagybecsű tanulmányában — sem az igazi élelmiszerkereskedelem nem fejlődhetett ki. sem a vidék nem vett és nem vehetett részt a főváros élelmezésében, amint a gyorsan emelkedő lakosságú főváros érdekei megkívánták volna. A nagykereskedelem szinte kizárólag az export-üzletre szorítkozott. így a főváros lakosságának legnagyobb részét a főváros határán elterülő néhány község látta el élelmiszerrel. 1897-ben az akkor már 618.000 lakossal biró Budapest vásárcsarnokait 9 község látja el hallal, 14 baromfival, 10 tojással. 14 burgonyával, 13 'zöldséggel. 19 gyümölcscsel és 5 főzelékkel. Mindössze 84 község (melyek legalább napi 1(30 mázsát szállítottak) vett részt a belföld legnagyobb piacának nagyban való ellátásában. Ezek persze tudatában voltak annak, hogy ők tulajdonképpen monopólium-tulajdonosok és éltek is ezzel a monopóliummal. De hiányoztak ekkor még az élelmiszerek konzerválására szükséges intézmények is. A főváros teljesen abból élt, amit a kofák és a kistermelők naponkint a hátukon behoztak s a legkisebb zavar, a kínálatban beálló bármely eltolódás elegendő volt arra, hogy egyik-másik áruban hiány álljon be és az árak abnormisan felszökjenek. Ezeken az állapotokon akart a főváros segíteni, mikor 1894-ben az élelmiszerkereskedelem szervezése és az energikusabb élelmiszer-elárusitás foganatosítása céljából elhatározta, hogy vásárcsarnokokat épit. 1897 februárjában nyílt meg a központi vásárcsarnok, amely főként a nagykereskedelem lebonyolításának célját szolgálja és ugyanakkor a négy. a detail-kereskedelem céljaira épitett kerületi vásár- csarnok, amelyek 1899-ben, 1902-ben és 1903-ban egy-egy újabb kerületi csarnokkal szaporodtak. A. budapesti közönség előtt nem kell méltatnunk azt a munkát, amelyet a vásárcsarnokok végeznek, ezzel mindenki ismerős. A rendszer, amelyet az élei- miszerkereskedelem szervezésére huszonöt év előtt életbe lépteitek, kitünően bevált. Hogy az élelmiszerkereskedelem ezen a réven milyen lendületet vett. elegendő két számot idéznünk. Amig ugyanis a központi vásárcsarnok behozatala hajón és vasúton 1897-ben még csak 283.289 mm. volt, addig ez a behozatal 1912-ben 1,094.257 mm.-ra emelkedett. Az összforgalom az első tizenhárom év alatt majdnem megnégyszereződött, a fővárosnak élelmiszert szállító községek száma pedig ugyanezen idő alatt 84-röl 397-rc emelkedett. A háború kitörése óta elmúlt éveket nem lehet normálisan számításiba venni. Ma azonban már ismét kezdenek a vásárcsarnokok a régi kerékvágásba terelődni és örömmel kell konstatálni, hogy a lui- sizonötéves jubileumot gazdagon felhalmozott, bár sajnálatosan drága portéka között ülhette meg a köz- élelmezési ügyosztály és a vásárcsarnokok érdemes vezetősége. dJxmiga&JiiizMp • • • Az iskolakerüiők száma kétségbeejtően megszaporodott. Ötvenezer gyermek van Budapesten, aki nem jár iskolába. Nem akarjuk azt mondani, hogy a tanügyi tanácsnok talán többet használna a magyar kultúrának, ha iskolába kergetné ezeket a gyermekeket, mintha saját szerzeményű szónoki beszédeket mond. Nem akarjak ezt mondani, de nagyon nyomatékosan, nagyon fájdalmasan figyelmeztetjük a tanácsot és annak jószúndéku polgármesterét, hogy ez az ötvenezer iskolakeriilö van olyan veszedelem Budapest számára, mint egy súlyos pusztítást végző járvány. Rettenetes járvány ez, amely képes alapjaiban megingatni azt a nemes kultúrát, amelyet ha tetszik, ha nem — a Bárczyak, a Bóuyak, a Dériek, a Harr erek, a Wildnerek adtak Budapestnek. Ezen nem lehet vitatkozni. Ez igy van. Ez históriai tény. Kérve kérjük a jó- szándéku polgármestert, segítsen idején, mielőtt a borzalmas katasztrófa bekövetkezik. Mert, ha Bárczyékat Budapest históriája mint a főváros kultúrájának hőseit fogja ünnepelni, Sipöcz Jenőnek se kívánjak, hogy öt viszont a kultúra leronibolőjának bélyegezze ez a história, amely klasszikus magaslatokból nézi a dolgokat és amelyet nem lehet egy pár tankönyvnek — ismert okokból —- házikezelésben való kinyom áfásával elkápráztatni. Ezt a rettenetes botrányt cl kelt hárítani, mert Budapestnek nem szabad a kultúra terén visszaesni, Az éjszakai ülés nem hagyott felejthetetlen emlékeket a lelkűnkben, nem értünk el vele semmi eredményt* Budapest lakosságának betevő falatja azóta sem növekedett meg és a főváros kasszája sem lett dlizzadtabb. El kell azonban ismerni, hogy az ellenzéknek önmaga iránt való kötelessége ennek a vitának az éjiélütúni órákba való elnyujtása, hogy úgy mondjuk, presztízs-kérdés volt. Mi láttunk már kemény, megalkuvást nem ismerő miniszterelnököket, olyanokat is, alak fejjel mentek neki a falnak; de mindezek puha, szentimentális vénasszonyok voltak Wolff Károlyhoz képest, aki odavágta az ellenzéknek, hogy nincs szüksége a hozzájárulásukra. Hát mi udvarias embereknek tartjuk magunkat, de azt hisszük, mi sem tudtunk volna erre a kedves invitálásra másként válaszolni, mint azt a demokraták cselekedtél;. Végre is az ember meghal, azaz, hogy engedi magát leszavazni, de siettetni nem hagyja magát. Kormánybiztost is kap a lakásépítés, és mi, akik az uj állások kreálása ellen mindig tiltakozni szoktunk, ezúttal ezt szükségesnek és hasznosnak mondjuk. Építeni tudnillik csak akkor lehet, ha az építkezések vezetése egyetlen kézben van és nem hivatalok marakszanak egymással olyan energiával, amellyel egy fél fővárost fel lehetne építeni. Elég keserű példa volt erre a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő, amelyen negyven esztendeig veszekedett két minisztérium, a közmunkatanács és a főváros. A lakásépítéssel elég baj volt eddig, a menekültek még mindig vaggonokban laknak és nincs mód az elhelyezésükre. A lakásépítés kérdésében aligha lehet negyven esztendeig amerikázni és hatóságközi vitákat rendezni. Itt azonban nemcsak az a fontos, hogy kormánybiztos legyen, hanem az is, hogy a kormánybiztos arra termett keménykezü, gyorselhatározásu férfin legyen. Mert ha nem ilyen lesz, akkor megint odajutunk, ahol a lakáshivatallal voltunk és ahol megint csak azt kell majd mondanunk, amit a lakáshivatal esetében is mindig hangoztattunk, hogy a kormánybiztos sem tud építeni, ahhoz téglára és kőművesre van szükség. Fenyoerdő a Gellért-hegy hátán Kaán Károly államtitkár terve Fenyőerdőt akarnak ültetni a Gellért-hegy hálám. Az erdő-ötleiti Kaán Károly íöldmivelésügyi államtitkáré, akinek szakmája az erdő. tehát hivatalból tudja, hogy mi a jő és írni a szép. Kaán államtitkár azon a véleményen van, hogy egyszerűen 1 gyönyörű lenne, ha Budapest közepéből egy nagyszerű örökzöld emelkedne ki, mint valami furcscr tiroli kalap. Szint és változatosságot adna a főváros fakuló ábrázatának. Azután meg a íenyőerdő egyszerre pompás nyaralóvá tenné az öreg Gellérthegyet. És a fenyőfáktól megszűrt és mogszagosi- tott levegőből nemcsak a Gellert lakóinak és nyaraló-tulajdonosainak jutnia, hanem jutna, belőle egész Pestnek, hogy Budáról ne is beszéljünk. Annyi bizonyos, hogy Kaán államtitkár ötlete még a legrokonszenvesebben próbálja megoldani azt a problémáit, hogy mi történjék a Gellért-heggyel? 1898 óta ugyanis, amikor is a Gellért-hegyi citadella a főváros birtokába került: egész; sereg ember törte rajta a fejét, hogy m,i történjék a Gellért-heggyel és mi történjék a citadellával? A nyugtalan vérű emberek sehogy sem tudták elviselni, hogy a Gellérthegy maradjon meg továbbra is Geilért-hegynek és a hegy íejebubján hadd maradjon meg változatlanul sapka gyanánt a citadella. Az egyik vállalkozó szellem kitalálta, hogy leghelyesebb lesz. ha a citadella helyére Pantheont építenének. Egyik kitűnő építőművészünk meg is szerkesztette a Pantheon tervét és a Pantheonba akarták eltemetni valamennyi nemzeti nagyságunkat, költőket és hősöket egyaránt Egy ideig ez a pan.theon-idea foglalkoztatta a közvéleményt és akadt egy sereg sokidejii ember, aki azon törte a fejét, hogv minek is kellene elkeresztelni a Pantheont. Valaki Üdvleldének akarta keresztelni; de az „Üdvlelde“ nem lett népszerű. Glück Frigyes Mátyás király palotáját szerette- volna megépíteni a Gellért-hegy íejebubján. Volt idő, amikor a szabadság szobrát is a Geliéft-hegy tetejére akarták állítani. Szó sincs róla. egy várkastély a hegy tetején nem is festene rosszul. Brüsszel város közepén hatalmas domb terpeszkedik és a belgák ennek a dombnak a tetejére építették az igazságügyi palotát és ez a palota ott a brüsszeli domb tetején mint építészeti remek, nagyon jól fest. de jól fest úgy is, mint szimbólum. Tessék elképzelni egy világvárost — mint Brüsszel — melynek utcáját hangossá teszi az üzletiesek, a pénz- és vagyoncsinálók vásári lármája. És a kereskedelem és ipar fővárosából, a vásári zajból kiemelkedik az igazság terméskőből való hatalmas palotája. Ez a palota, ez a szimbólum uralkodik Brüsszel és uralkodik egész Belgium fölött. Az üzleti lármia ide nem ér föl; itt az igazság lakik. Elfáradnak az emberek is, amig fölérnek hozzá, amig megközelítik a modern építőművészet e remiek művét: ezt a nagyszerű szimbólumot. Ilyet, vagy ilyesfélét akartak építeni a Gellértre is. de ilyesmire sohasem volt elég pénze Budapestnek. A tervek elkészültek; a fantázia elvégezte a magáét és aztán a terveket, az' ideákat elraktározták a lomtárba. Kaán államtitkár most uj ideával állott elő; fenyőerdőt kell telepíteni a Gellért fejére ás hátára. Mig az idea csak idea volt: addig mindenkinek tetszett. Azonban abban a pillanatban, amikor realizálni kellett volna a tervet: a szakértők rájöttek. hogy a terv kivihetetlen. Kaán azt ajánlotta.- hogy a Gellért-hegy déli lejtőjén létesítsenek parkot. A városgazdasági osztály foglalkozván a tervvel: megállapítja, hogv egy szép park bizony elkelne a Gellért-hegy déli lejtőjén, azonban ez a déli lejtő nem egészen a fővárosé. A lejtő egy része magánosok tulajdona, tehát ezeket a magántulajdonban levő telkeket a fővárosnak elősző,r meg kellene vásárolni, ami pénzbe kerül. Maga a parkozás — mondja a városgazdasági osztály szakértője — legalább négymillió koronába kerülne; a fővárosnak pedig mostanában nincs ilyen uj park létesítésére négy millió koronája. Végül — mondta a városgazdasági osztály — a parkozás nem is a városgazdasági, hanem a csatornázási ügyosztály hatáskörébe tartozik. Ami az erdősítést illeti, azit a városgazdasági osztály is elismeri, hogy a íenyőerdő csakugyan jól festene a Gellért-hegyen és az erdősítés csakugyan a városgazdasági osztály tevékenységi körébe tartozik. de ez a gyönyörű idea sem valósítható meg. először azért, mert szintén sokba kerülne; másodszor pedig azért, mert egv ilyen íenyőerdő kész veszedelem lenne a Gellért-hegy számára; egy ilyen íetiyőerdőble esetleg belepusztulna a Geillért-hegy. Úgy méltóztassék megérteni a dolgot, hogy a üel- lért-hegy. ez a kialudt vulkán egyre öregszik, egyre vénül és szikla-csontjai nem tudnának elviselni a hátukon egy ilyen erdőt, mely gyökereit beleereszti a korhadó sziklák hasadékába é;s ezekbe a sziklahasadékokba egyre szivárogna a nedvesség és elö- seigitené. gyorsítaná a korhadást. Ennek pedig az lenne a következménye, hogy a Gellért-hegy sziklái meglazulnának és lassacskán elpusztulna az egész Gellért-hegy. Ennyit pedig igazán nem ér meg az a íenyőerdő. Azután meg a városnak elég baja van a többi erdejével. A fővárosnak jelenleg 3761 katasztrális hold kiterjedésű erdőterülete van. melyből mintegy 360 katasztrális hold a pesti erdőövre esik. Ezek az erdők bizony nem igen jövedelmeznek a városnak; csak a gond, meg a költség sok velük. Erre az esztendőre 154.790 korona bevételt és 1,462.791 korona kiadást irányoztak elő a költségvetésben azi erdőgazdaságban. Szóval, jövedelme nincs az erdejéből a fővárosnak, csak egy haszna van: hogy a levegőt
