Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-11-22 / 40. szám
Ára 10 korona Tizenegyedik évtotyam Budapest, 1922. november 22 40. szám. IibiaiiinTi»niiini»ianiD»HniiianiaiMaHiaiiinii»i3iiiaiHaiiiaiiiau8i3iiin»iBiHniiiBmagi8HSiiDigga8aiBiiiaiiic ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 830 K. Félévre 400 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <£>&>&> <£)<£)&) VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DftCSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. December 14-ike a legszo'imorubb dátumok egyike lesz Budapest székesfőváros ötvenes’ztendős történetében, mert ezen a napon keli folytatni a sokszorosan rokonszenvezönek hirdetett franciákkal a tárgyalásokat, amelyek Budapesten ezen a héten „a legteljesebb loyalitás és udvariasság jegyében“ (ahogy a'z egyik francia tárgyaló mondja) mentek végbe. Engedje meg Wolff, a vezér, hogy ebben a komoly pillanatban, amelyet mi is mély- séigescn átérziink, megcsóváljuk egy kicsit a fejünket és elmondjuk, hogy nem találjuk meg itt sem az összhangot a választók előtt elmondott beszédek és a francia vendégek előtt tett nyilatkozatok között. A sokat lekicsinyelt „müveit Nyugat“ képviselői előtt — hála Istennek — Wolff Károly is tud művelt nyugati lenni, még ha választói előtt néha arra is ragadtatná magát, hogy azokat zsidóknak nevezi és kijelenti, hogy fizetni pedig nem fizetünk ... Áttértünk volna tehát a reálpolitika alapjaira, ha ugyan ez alkalommal megint nem csalódunk* az optimizmusunkban, amint hogy már sokszor megcsalatkoztunk. Mert reálpolitika az, hogy a’z adósságok ügyét el kell intézni még akkor is, ha ebből nem lehet a mai többségnek, amint szeretné, hímet varrnia a maga számára és a múlt rezsim rovására. Mi szeretnénk, mi boldogok lennénk, ha a mai rezsimnek olyan fórfiai lennének, mint a múlt rezsimnek voltak, akik ki tudták eszközölni a’zokat a kölcsönöket, mert azok a visszafizetés feltételeit is jobban tudnák megállapittatni, mint a maiak. A vádak, amelyeket ma bőkezűen dobálnak a múlt felé, nem érdemesek arra, hogy sokat foglalkozzunk velük, mertá ma, amely nem alkotott semmit, igazán nem jogosult, hogy vádat emeljen mások ellen, akik tömérdeket alkottak, akik naggyá tették Budapestet és akik minden garasról annak rendje és módja szerint el is számoltak. Szakértő mondja el mindezt a Fővárosi Hírlap mai számában, nincs tehát módunkban az argumentumokat tovább halmozni, de módjukban van ezt Wolfféknak megtenniük, ha kiváncsiak. Nem kell sokat fáradozniok, csak fel. kell nyitniok az elszámolásokat, amelyek mindenesetre objektivebbek lesznek, mint az ő vádjaik. Nem lenne okunk a múlt rezsimet védeni, amelynek soha cselédei nem voltunk és amellyel szemben évtizedes ellenzékként szerepeltünk, ha nem tudnánk, hogy mindaz, amibe Wolffék beleültek, teljesen a múlt rezsim hagyatéka. Hol voltak azonban ők akkor, amikor mi sokkal erősebb hangon támadtuk azt a rezsimet, mint ahogyan az ö kétségbeejtően szomorú, tehetetlen és igazságtalan rezsimjiiket ostorozzuk? Hol voltak ők akkor, amikor még nem a tehetetlenséget kellett támadni, mint ma; hanem a'z alkotásokról lehetett kritikát mondani? Ha mi ma kénytelenek vagyunk védelmünkbe venni a régi rezsimet, annak ők az okai, mert sem Wolff Károly, sem alvezérei, sem közkatonái nem tudnak, vagy nem akarnak objektiv kritikát gyakorolni. De meg kell védenünk a múltat akkor is, amikor látjuk annak hatalmas alkotásait, amelyek ma úgy tűnnek fel előttünk, mintha szobrai lennének az alkotó, a teremtő embernek. Mert mi nem tudunk szemet hunyni az előtt az éhség előtt sem, amellyel a francia végrehajtók Budapest fürdőit és közüzemeit szemlélték. Es nem tudunk szemet hunyni az előtt sem, hogy a franciák elvehetnek mindenünket, de az iskoláinkra, amelyek hóditó kultúrát adnak gyermekeinknek, nem tehetik rá a kezüket. Az iskolákat nem vehetik el tőlünk és azokat nem Wolff Károly és nem Zilahi Kiss Jenő adta minekünk. Wolff Károly csak deficitmentes költség- vetést ajándékozott nekünk akkor, amikor arra a legkisebb szükség sem volt. Nem akarunk a'z ö demagóg eszközeivel küzdeni és igy nem A francia követelések mindenkit megdermeszte- nek, segedelem azonban már nincs velük szemben, mint hogy bölcs, okos, szakértő, tapasztalt és diplomatikus érzékkel rendelkező férfiakat küldjenek harcba. Ehelyett nem történik egyéb, minthogy a mai többség lehetetlen és átlátszóan naiv argumentumokkal vádakat kovácsol a régi rezsim ellen és a város lakosságának kommunális ügyekben való járatlanságát, nemtörődömségét és hiszékenységét kortescélokra igyekszik a maga számára rezerválni. Szembe keli nézni ezekkel a Vádakkal, amelyek a tények, a valóságok lén,- ében szemünk láttára olvadnak el. Miről is van szú tulajdonképen? W o 1 f f Károly előbb a keresztény községi párt értekezletén intézett erós támadást a főváros régi vezetősége ellen és ugy állította be a dolgot, a liberális-demokrata uralom külföldi kölcsönöket vett föl, viszont ezeket az összegeket nem beruházásokra fordította és igy az ódium a katasztrofális eladósodásért a régi törvényhatóságra, valamint a főváros régi vezetőségére hárul. Erre a kétségbeesés szülte vádra politikai szempontokból már válaszolt Váz sonyi Vilmos. Elmondta, hogy amikor a fővárosnak a múltban sikerült a külföldön kölcsönt kapnia, ezt' a magyar kormány a legnagyobb sikernek tekintette, nevetséges tehát a régi rezsim legnagyobb balsikerét bűnnek feltüntetni akarni. Egyébként mindern, amibe a kurzus beleült, örökség az ,,átkos“ liberális rezsim hagyatékából. Amig a másik rezsim — mondja igen helyesen V á- zsonyi — dolgozott és alkotott, addig „a jelenlegi rezsim vezetői' azon törik a fejüket, miként tegyék’Budapest lakossága egy része számára minél k e 11 e m e 11 en ebbé az é 1 e- t e t“. Ez az igazság. A F 5 v á rost Hírlap azonban tovább megy egy lépéssel. Nem elégszik meg a politikai válasszal, hanem szakszerű választ is kíván adni Wolff Károly,nak, aki első kirohanása óta is urios-untalan ismételgeti ezt a selejtes és önmagában összeomló vádat. Budapest régi tanácsának egyik legtekintélyesebb és a pénzügyeket is legjobban ismerő tagját kerestük fel, aki kérésünkre a következő választ adja a Fővárosi Hírlap utján W o 1 f f Károly- nak és mindenkinek és mindeneknek, akik az ö naiv vádjait ismételik: —• A 'városházi többségi pártnak egyik legutóbbi értekezletén szóba került a külföldi kölcsönök kérdése. Ezzel kapcsolatban olyan kijelentések hangzottak el amelyek szakszerűen és elfogulatlanul nézve, nem állják meg a helyüket. mondjuk el, hogy mit ártott ez a „deficitmentes“ költségvetés; bár jogunk lenne ezt tenni, mert mi nemcsak kritizáltuk ezt a szerencsétlen kortes-ötletet, de egyben kérve-kértük őt, ne ragaszkodjék ehhez a ballépéshez, amely csak szerencsétlenséget hoz. De nem vagyunk demagógok és nem állítjuk oda ennek a hires költségvetésnek a szégyenpadjára, csak szomorúan konstatáljuk e vészes pillanatban, hogy kár volt, naigy kár volt ilyen gürögtüzet gyújtani... — Mindenekelőtt nem lehet a külföldi kölcsönök ódiumáról beszélni. Nem lehet először is azért, mert eltekintve attól, hogy a valuta terén beállott változást előre Látni nem lehetett, ma is s’zivesen venne külföldi kölcsönt minden ország és minden város. De nem, lehet a külföldi kölcsönök ódiumától beszélni azért sem, mert hiszen azok ellenértéké megvan, és pedig megvan nem a mai koronának, sem a mai márkának, sőt nem is a mai francia franknak vagy angol fontnak az értékében, hanem a svájci írünkhöz igazodó jóval nagyobb értekben. — Az elhangzott kijelentések egy másik passzusa azt mondja, hogy ha a külföldi kölcsönöket az előbbi rezsim tisztán beruházásokra fordította volna és nem fedezett volna belőlük folyó kiadásokat is, akkor ma a törlesztés lehetősége könnyebb volna. Ebből az állításból egy nagy tévedés látszik. A tévedés magyarázata talán abban található meg, hogy a múltban is hangzottak el kritikai hangok amiatt, hogy a kölcsönök nemi mindig pontosan ugyanazokra a konkrét célokra használtattak fel, mint amelyeket. a kölcsön felvétele előtt készült mindenkori beruházó Programm foglalt magában. De azért nem folyó kiadásokra fordittattak a kölcsönök, hanem szintén beruházásokra, csak esetleg más programmpontokra. Hiszen előfordulhatott, hogy valami előre nem látható, sürgősebb természetű beruházó szükséglet jutott előtérbe . egy másik helyett, sőt az is érthető, hogy lehetett olyan beruházás is, mint pl. a városi villamos vasút részvénytöbbségének a megszerzése, amit előre hirdetni nem is volt szabad, s ilyenkor egy másik felvett programmpontnak kellett elmaradnia. De azért a másik is beruházás volt, ha nem is az, ami az előzetes programmban szerepelt. Természetesen az ilyen változtatás mindig a közgyűlés hozzájárulásával és határozatából történt. — Lehetséges azonban, hogy az elhangzott kijelentés ugy értendő, hogy a törlesztés lehetősége akkor volna könnyebb, ha a kölcsönök tisztán jövedelmező beruházásokra fordittattak volna. Ebben az esetben az állítás magában véve helytálló. Természetes, hogy könnyebb volna a kölcsöntörlesztési kötelezettségeknek eleget tenni, ha a városnak még több olyan objektuma volna, amely jövedelme!: hajt. De akkor nem lehetett az az állítás kritikának szánva. Mert különben azt jelentené, hogy kulturális befektetéseknek, amelyek effektive nem jövedelmeznek, nincs helyük. Ilyen reálpolitikának nem lehet létjogosultsága. Es mi lett volna, ha a főváros n,em emel iskolaépületeket? Helyettük magán- épiiletekeí kellett volna bérben lekötve tartani, sok-sok házzal kevesebb állott volna a polgárMire fordította a liberális rezsim a beruházási kölcsönöket? Budapest régi tanácsának egyik legtekintélyesebb tagja válaszol Wolffék vádjaira
