Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-11-08 / 38. szám
4 Budapest, 1922. november 8. A lebujok. zughelyek eliten kíméletlenül tovább folytatjuk leleplezéseinket, e kérdést mindaddig föl- szinen tartjuk, amíg az állam rendőrség teljes rendet nem teremt. A keresztény erkölcsi megtisztulás harmadik évében ki kell irtani a tömegeket megmételyező. zsaroló, erkölcstelen, éjszakai veszedelmeket^ Rokkant-sorozáskor a Mátyás-téren Megemlékezés az állami művégtaggyárról A Keleti-pályaudvar előtt különös esetnek voltunk tanúi. Egy rendőr vállon érintett egy rokkantat és ezt mondotta: — Jóska, már megint! Gyere velem ... A közönség méltatlankodott: mégis, e'gy rokkanttal igy bánni. De a rendőr — értelmes magyar figurális alak — magyarázta: — Van ennek tisztességes foglalkozása, jó családja, műlába, semmi ilyesmire nincs rászorulva, hogy itt kolduljon. De eldobja a műlábát és kiáll világ szégyenére koldulni. Pedig már kétszer elnéztem neki és hányszor megdorgálta a kapitány ur is... Csakugyan, egy ökölnyi gyerek hozta az apja műlábát. Kifogástalan holmi volt, a rokkant fölkapcsolta és délcegen elkopogott. Útközben beszéltünk vele. Hol kapta a műlábát? A Mátyás-téren. Ingyen. Már kétszer javították is. Ingyen, persze hogy ingyen. Elmentünk hát a Mátyás-térre. Egyik emeletes házba épp két rokkant lépett be. Követtük őket. Itt a M. kir. állami művégtaggyár. Modern, beépített telep, amelyről a következő, érdekes dolgokat tudtuk meg: Az állam 1915 tavaszán alapította a gyárat. Soksok rokkant került ekkorra haza, főleg a kárpáti téli csatákból. S azóta fejlesztették a gyárat. Legnagyobb volt az üzeme 1917-ben; háromszáz szakmunkás gyártotta a művégtagokat!, az orthopéd-gépaket. De amióta feldarabolták kenyér-íormájti drága országunkat, azóta száz-százhusz munkás is győzi a munkát. A mai üzemképesség átlag igy alakul: havonta gyártanak és rögtön ki is adnak a rokkantak számára 50—70 műlábat, 200 pár orthopéd-cipőt, 16—24 műkart, valamint1 váltakozó arányú orthopéd-gépet. Utóbbi olyan rokkantnak kell, akinek meg van a lába, de nem bir ráállani, csakis szerkezet segélyével. Minimálisan 30 ilyen gép szükséges havonta. Legtöbb a javitás, havonta 600—900 esetben, Csonkamagyarország minden vidékéről. A legmeg- hatóbb eset történt augusztusban: beállított egy rokkant, mükarért. — Csehországba 1 ugrottam ál, — magyarázta hévvel. — Hisz a hazáért adtam (matatta a jobbjának a csonkját), ö tőjük nem fogadhatom cl. Általában mindenki számára ingyen adják a mii- végtagot és a gépet, valamint ingyen javítják ki minden alkalommal, lehetőleg azonnal, úgy hogy meg is várhatják. Imponáló szakértelemmel és rendben megy minden, a végtagot várók közben elbeszélgetnek a múltról, a jelenről. Átlag négy-öt évig elég a javítással egy-egy műtag, amely a legmodernebb, német-angol stilus szerint készül. Ma már nem adnak senkinek úgynevezett fasarut, hanem kaptafát, lábfejet is, hogy cipőt, húzhassanak rá. így nem olyan feltűnő. Aztán: miután a csonka testrész sorvad, alaposan megvizsgálják a testrészt, uj gipszmintát csinálnak és uj tokot. Az is érdekes vívmány, hogy mindenkit a foglalkozása, a hivatása szerint szerelnek föl végtagokkal. Más kell egy mezei munkásnak, más egy iparosnak, más. egy szellemi munkásnak. Például a nehéz munkások műkar helyett kapnak egy tokot, karímeghosszabbitó acél rúddal, amire csavar segítségével ráerősitik a betéfszerszámot, foglalkozás szerint. Ebbe beilleszthetik a kasza nyelet, az evőeszközt;, a szellemi foglalkozásnak mechanikus kart kapnak, mozgatható ujjakkal. Az államnak ilyen árba kerül a fölszerelés: egy mechanikus ka.r (>—7000 korona; egy orthopéd-cipő 6—12.000 korona, „emelés“ (szakkifejezés) szerint. Egy műláb 4—12.000 korona. — Szinte mindegyik rokkant teljesen ingyen kapja meg, amire szüksége van, valamint a javítást is, — mondotta nekünk a vezetőség, — Igyekszünk a legtökéletesebbet nyújtani, a külfölddel íölvebet- jiik a versenyt, akár a legegyszerűbb és legpraktikusabb, akár a legbonyolultabb dologról legyen is szó. Megállapodtunk például a Maclilup 11. Fiai céggel, amely berendezkedett ványolt bőr gyártására; rokkantaknak csak az ilyen a megfelelő. De a mechanikai szerek, az acélsínek szintén végtelenül finom gyártmányok. Az a sok rokkant majd mind szegény ember. Pár százallék azért akad, aki a műtagok árát szívesen megtéri ti, ők jómódnak. Lél ektanilag csakugyan érdekes probléma, vájjon mikép helyezkednek az életbe, a társadalomba, családi és munkakörbe a rokkantak. Tapasztalatainkat abban egyesíthetjük, hogy főleg a vidéki, a falusi, kisvárosi, tanyai rokkantak szorgalmasan dolgoznak, életükkel valahogy kibékültek, hasznosak a társadalomra, épp ugy, akár a kis családjukra, mint fenntartók. Viszont a budapesti rokkantak közt százalékarányban is több az olyan, aki nem akar dolgozni, aki eldobja művégtagját csak azért s arra az időre, amíg az utcasarkon koldul. Az ilyenek mint épkézláb-emberek se igen dolgoztak, a háború előtt sem, tisztelet a kivételnek, aki csakugyan munkaképtelen. Isten ments, hogy valakit akár nyilvánosan, akár a gyári kiszolgálás alkalmával megbántsunk. Az államnak a rokkant, a hős kultuszát ápolnia kell. A míívégtaggyár ma a népjóléti minisztérium hadigondozási főosztályába tartozik, legfőbb irányítója P e t k ó-S ?. a n d t n e r Aladár dr. miniszteri tanácsos, illetve ma Vass József népjóléti miniszter. Erre az intézményünkre valóban büszkék lehetünk. Pöstyén Budapesten A Mátravidéken fürdőt vesz a főváros Az amerikai vállalkozó, az amerikai dollár, az amerikai nagybácsi a főváros életében éppen ugy kisért), éppen olyan várvavárt, bár reménytelenül várt valami, minti az egyes magánember életében. Amerikáról álmodik ma Pesten mindenki, még maga a főváros és a legnagyobb álmodozó, W o 1 i í Károly is. Egyelőre azonban a főváros és Amerika érintkezéséből csak annyi igaz és annyi valósult meg, hogy csakugyan megérkezett Budapestre, az agrárius cs • állattenyésztő ország fővárosába, azt első hét vagon a m erikái z s i r. Ez eddig a valóság,. A többi legenda, sőt amerikai legenda. így legendának bizonyult az a híresztelés is, hogy a főváros egy amerikai pénzcsoporttal- amelynek megbízottja állítólag Budapesten tartózkodott, tárgyalásokat folytatott egy többmilliárdos üzlet dől g á b an. Nem lett volna teljes a legenda, ha nem tették volna hozzá, hogy a titokzatos arneri- kánus inkognitóban kiván maradni, mint egy keleti fejedelem- aki mulatni megy nyugatira. A fantasztikus terv szerint arról lett volna szó, hogy a főváros ösz- szes fürdő telepeit, igy a Gellért-fürdőt, a Széchenyi- fürdőt, a Rudas-fürdőt, az ásványviziizemet és egyéb ipari vállalatait (igy nagy általánosságban megjelölve) egyesíti és többezermilliós részvénytársaságot alapit — az amerikai érdekeltség bevonásával. Természetesen — mint már ilyenkor szokás1 — hozzátettek azt is, hogy az inkognitóban érkezett ame- rikánus az illetékes fővárosi tényezőkkel beható tárgyalásokat folytatott a tranzakció dolgában. Ez igy igen szépen hangzik, bár nem lehet tudni, hogy előnyös lenne-e a községi üzemeknek az idegen tőke. számára való kiszolgál tatása. Mégis ugy tudjuk — az egész híresztelés csak jámbor óhajtásokban gyökerezik: az amerikai milliárdok nem jönnek és a főváros ilyen irányban senkivel sem tárgyal. Sejteni azonban lehet, hogy honnan merítették ezeket a híreket azok, akik mindenesetre jóindulattal terjesztették. Onnan keletkeztek a híreik, hogy a főváros tényleg tárgyal fürdőről, de nem eladni, hanem venni akar, az inkognitóban érkezett idegen pedig nem Amerikából, hanem a Mátravidékről érkezett. A E ő v á r o s i H i r 1 a p értesülése szerint ugyanis a főváros városgazdasági ügy0 s z t á1ya tárgyalásokat föly t a t e g y in á t .r a v i d é k i u j o n n a n f e 1 f e d e z e 11 i s z a p- fürdő megvételéről. Ez a fürdő szenzációt jelent közegészségügyi szempontból, mert ennek a fürdőnek az iszapja, a vegyvizsgálatl megállapítása szerint í ö 1 ii 1 in u .1 j a g y ó g y h a t á s á ban a pöstyén i iszapot, amely teljes joggal világhírű. A fővárosnak a terve, hogy az újonnan fölfedezett iszapfürdőt erőteljesen kihasználja és min- dcnekeíőtíi fürdő-telepet létesít és a rendelkezésére álló eszközökkel előmozdítja annak látogatottságát. De ezzel nem elégszik meg a főváros, hanem a telepnek igazi kihasználása ott- kezdődik- hogy az iszapot Budapestre hozatja, ugy hogy a város összes f ii r d ő ibe n m ó d j á b a ti les z m a j d a g V ó- g y u Iá s t kére s ö k ö z ö n s é g n c k m é g v a1 <j d i p ö s t y é n i iszrapot is föl ii 1 m ti 1 ó iszapkurát használni. Még itt sem állanak meg azonban a tervek, mert a fővárosnak szándékában van a z á 1 d á s o s iszapot külföldre is exportálni és^ ott nemes valutáért eladni. Korkép Egy délelőtt a népjóléti minisztériumban Hogy egy miniszternek naponta milyen ügyeket kell elintéznie, arról csakis egy aktiv vagy passzív kegyelmes urnák leltet fogalma, más halandónak bajosam legfeljebb a miniszteri titkárnak. Minap délelőtt, zuhogó esőben leültünk Vass József népjóléti miniszter előszobájába, hogy lássuk- kik és milyen ügyekkel fordulnak a magyar népjólét legfőbb őréhez. A sok-sok esetből, ime, a következő, mondhatjuk: korkép alakult ki. Az ii g y e s-b a j o s családapa. Hat kiskorú gyermeke, felesége hónapok óta a Rókus-kór- házban. Levélhordó a foglalkozása, de a sok gyereket nem bírja nevelni. Szaladgált ftihöz-fához, végre valaki ajánlotta, menjen el Vass miniszterhez magához. S ő eljött. Az egyszerű ember könnyes szemmel, de megnyugodva távozott. Jön egy nagy ur. Ismert képviselő. Személyesen adja elő, hogy a Ráday-utcában egy lakás megürült és jogos igénylőt jelent be, még egyszer, még a miniszternek is. Három év óta vagonlakó az illető, — mondja mint végső tromfot. Erre a kakasra különben harminckilencen ,,igényjogosultak“ és három minisztert! próbáltak már mozgósítani, kisebb p rőtek- torokról nem is szólva. Most tessék ezt igazságosan elintézni. Küldöttség k ö-v e t k e z i k. Csak kéttagú. Tizedikén jótékony előadást rendeznek és nagy súlyt helyeznek arra, hogy a népjóléti miniszter azon személyesen megjelenjen. A naptárba előjegyzik. Egy törzstiszt a családjával. Diszkrét kérés, ugy kezelik. Kiderül, hogy valamikor osztálytársak voltak. Öröm. „A kegyelmes urnák jó kedve van,“ súgják egymásnak az audienciára várók, bizalmasan, mintha mindannyian régi ismerősök volnának. Vigyorgó arccal jön egy siheder Utána egy középkorú férfi. Ruhát hoznak. Ugy kapták. Meg akarják köszönni. „Csak menjenek haza, bátran“ —- nógatja kifelé őket udvariasan a titkár. Mit akarnak még?... Kezet csókolni, — nevet boldogan a ferencvárosi áljassz. Nem rossz fin, az utóbbi időben jól viselkedik, azelőtt az állami javítóban, még előbb az árvaházban faragták. — En is szeretnék ruhát, — mondja apropóra egy szegény asszony. Mit is lehetne csinálni? Nyilvánvaló, hogy ezért próbál bejutni a miniszterhez. — Aszoiiígyák, jó szive van, — érvel. Súlyos érv, az bizonyos. Jön két üzletember. Eredeti gondolattal: kihasználták annakidején a valutáris helyzetet és Berlinből igen olcsón Pestre hoztak húszezer pár cipőt, 6 éves gyermekektől 12 éves korig való számokkal, párja átlag 300 korona. Feltűnően olcsó, a bőre sokkal többet ér, de a talpa fa. Emiatt kevesebbet ér... Hallották, hogy téli akció kezdődik, sok iskolás gyermekeit! fölruháznak, tehát fölajánlják a húszezer pár cipőt... a mondott, áron. S bemutatkozik egy elegáns dáma, silrög, forog, kelleti magát, magyarázza az akció helyességét. De a miniszter szóba se áll a gseftelőkkel. Ez- a kérdés már meg van oldva, készülnek az olcsó s az ingyen, igazi: népjóléti lábbelik s rövidesen kiosztják a főváros iskoláiban. Vidéki elegenciával öltözött öreg ur akar „feltétlenül ő excellenciájával beszélni“. Hazafias, korszakalkotó dologról van szó. Vájjon miről? Csakis személyesen mondhatja el, mert nem akarja, hogy... Értem, — vág közbe a titkár. Kiderül, hogy a szekszárdi ur az épitöakció megindításának a bajnoka — búza-alapom Búzamennyiségben fizetnék a téglát, a fát. a kőművest, a munkást, a szöget, az asztalost, ara üvegest, mindenkit, s igy visszatérhetnénk rögtön a békebeli számítások helyességére s ha az árak ezután is változnak, nem csapódik be senki. Egy csapásra béke, épitőmunka, népjólét következne, — mondja fanatikusan. ... De már két óra múlt. Még mindig huszonheten várnak kihallgatásra. Megfigyeltük- három órán keresztül közel százötven ember ügyet intézte el a minisztérium — telefon és irás nemszámi-tásával. Tehát majdnem perccnkint egy ember ügyét. Rekord. És a legtöbb ember megelégedve távozott. * SEINER és KLINGER \ NŐI DfVA táruháza Telefon: 8-48. I------= Co stümök, toilettek és blousok legnagyobb választékban. IV., Kossuth Lajos-utca 17. sz.
