Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-11-01 / 37. szám
Budapest, 1922. november 1. 3 lis a bolgár és az amerikai búzának a behozatala. Az egyedüli és helyes gyógyszer a gabona órára s a búza előhívására nem lehet máls, mint az, ha a magyar korona javul, — tehát javítani kell a pénzünk értékét. Hogy a Pénzünk értékét mi javítja és hogy vol- taképen a nullásMszt exportálása milyen célt szolgál a mai nehéz helyzetünkben, arra vonatkozólag módunkban áll Fenyő Miksának, a Gyáriparosok Országos Szövetsége igazgatójának nyilatkozatát, idézni, aki a következőket mondotta munkatársunknak: — Aki ma Magyarországon, mint agrárországban, meg akarja akadályozni azt, hogy bizonyos fölöslegek, még ha ezeket a fölöslegeket a szájunktól vonjuk is el, kivigyíiink, a'z meg akarja akadályozni azt is, hogy ide bizonyos fontos, sőt nélkülözhetetlen anyagokat behozzunk. Aki azt mondja, hogy nem kell niulláislisz- tet kivinni, a'z kimondja azt is, hogy nem kell vasércet behozni, nem kell pamutot behozni, nem kell jutát és nem kell fát behozni. Mert ezt az importot magyar koronával megcsinálni lehetetlen. Tehát vagy adunk ezekért cserébe árut, vagy lemondunk erről és akkor papirkorona kiajánlásával kell megcsinálnunk a behozatalt, ami -annyit jelentene, mint a legrövidebb idő alatt Ausztria sorsára jutni. Tehát ekképen nemcsak hogy a drágaságot nem enyhíthetjük, hanem ellenkezőleg: szerencsétlen politikával azt ,a végsőkig fokoznánk. Olyan szegény ország, mint amilyen mi vagyunk, nem fogyaszthatja el egyedül a uiulláslisztjét. iü ■ —-------- I Ez a két kompetens nyilatkozat valóban tisztán példázza, hogy a- búza, illetve a liszt ára milyen körülményektől iiigg és hogy csakugyan leeshetik-e a világparitás alá. Alig-alig, ezt se a, termelők, se a malmoík, se a kereskedők nem engedik — tiltakozik az üzleti érzékük s az eladási lehetőség. Ellenben a jelek szerint igenis még fognak esni az árak, egészen a világparitás színvonalára, tudniillik arra a világ- paritási árra, amely nem lesz több egy fillérrel sem a külföldi gabonák és külföldi lisztek áránál. Diáklányon - Hlplroiltott arccol Tanulságok a szülői értekezleten A közoktatásügyi kormány hozoitt egy olyan értelmű rendeletet, hogy a középiskolákban tartsanak szülői értekezletet s azon a tanári karral együttesen beszéljék meg. milyen tapasztalatokat szűrték le a tanulók élőmé ne téléről, erikölcséröl. testi és szellemi gyarapodásáról. A napokban részt vettünk ilyen érdekes. őszinte és tanulságos konferencián. Az Andrássy-ut 65. számú házban lie,vő leány- gimnázium tornacsarnokálban rendezték a szülői értekezletet s a nagy terem zsúfolásig megtelt apákkal. anyákkal, nagyszülőkkel, tanárokkal, tanárnőkkel. hi.toktaltó lelkészekkel. Nagyon intelligens publikum gyűlt egybe. Az intézet apostollelkii igazgatója. Beír no Iák Kálmán nyitotta meg a konferenciát. Beszédében vázolta-a célt: a tanároknak és a szülőiknek jövőben szoros nexusban kel! dolgozniok. ez a legmodernebb pedagógia, ha egymást kiegészítve, minden iskolai, házi, utcai, családi, társasági megfigyelésit egymással bizalmasan közölnek. — És akkor nem fordulhat elő, — mondotta az intézet igazgatója, — hogy egyes szülők lerontsák a taniitók és tanárok építő munkáját. Nem fordulhat elő a jövőben, ami a múltban pesti intézetekben mindennapi tünet volit. hogy a diáklányok kipimosiitott arccal jelentek meg az iskolában, miközben a ió erkölcsre vezettük Őket. De a szülők közben beleegyeztek leánykájuk arcfestésébe... A nyers igazság nem egy szülő arcát festette pirosra —Italán íölocsudott azon, hogy bizony a pesti forgatagban, a nehéz megélhetési viszonyok miatt nem nevelte ngy édes gyermekét, mint ahogy kellett volna. Bár hangsúlyozzuk, a legintelligensebb publikum ígyülje egybe a kiváló hifii intézet értekezletén, köztük mágnásnők, nagyiparosok, egyetemi tanárok és ügyvédnők. Majd T a k á c s György dr.. az ismert pedagógus tartotta meg előadását. Beszédének kínja ez volt: az otthon világnézetének meg kell egyeznie az iskoláéval, — ezt föltétlenül megköveteljük. Felszólaltak a szülők is. apák. anyák, tapasztalataikat adták elő. Az egyik elmondta, hogy a diák- ieánya íreggelenkint nagyon ideges, nem bir reggelizni. A másik, hogy az idegen nyelvek tanulása valósággal örli a gyermekeket és mégis gyakorlati tudásuk gyönge, sok az elmélet. Az igazgató szellemesen reflektált s hivatkozoftt arra. mily szerencsés megoldást találtak a modern nyelvek tanítására, a .néhány, gyöngébb diákleánylt elkülönít ették, hogy több ideig foglalkozhassanak velük. így ment ez tovább. Az igazi nevelés szelleme lengte be a térimét, ahogy Pestalozzi megálmodta ... 1 . A kétszakaszos javaslat, mint politikai labda A külpolitika meg a mandátum-meghosszabbitás — Budapest közgyűlésének nem lehet szocialista többsége Tudni vélik és erről sajtóközlemények is jelentek meg legutóbb, hogy a kormány elejtette az úgynevezett kétszakaszos törvényjavaslat tervezetét, amely részben a tanácsnoki állásokat tenné meg örökéletiieknek, részben pedig — £s valószínűleg ez lenne a fontosabb hivatása — öt esztendővel meg hosszabbítaná W o 1 f f é k mandátumát. Ennek a mandátummeghosszabbitásnak a tieTve meglehetős izgalmat keltett a főváros, közgyűlési ellenzékében és ezt az izgalmat nem enyhítette amaz a másik híradás sem, amely tudni véli, hogy a kormány elejtette volna a kétszakaszos törvényjavaslat tervét,. Erről a kérdésről rendszerint jól i n f o r- ni ált ellenzéki forrásból a következő nyilatkozatot kaptuk: — Olvastuk a kétszakaszos javaslat tervéről szóló tudósításokat és éppen úgy olvastuk a cáfolatát is ezeknek a híreknek, illetve precízebben: tudomást vettünk arról, hogy a kormány elejti a mandátum-hosszabbitó terveket. Őszintén megvallom, egyiken sem csodálkozom, sőt mindkét hírnek a valódiságában hiszek. A mandátum meghosszabbításának kérdése színtiszta politikum: valószínű tehát, hogy ebben a kérdésben annyi változattal fogunk még találkozni, ahány szint a sokat változó, labilis és bizonytalan magyar politika fel fog mutatni. Elhiszem, hogy abban a pillanatban, amikor az újságok megirtá k, hogy jön a mandátum-meghosz- szabbitás, tényleg komolyan gondoltak rá és abban a pillanatban, amikor azt Írták, hogy a tervet elejtették, tényleg ez volt a kormányon levő politikusoknak a szándéka. És jön még számos pillanat, amelyeknek mindegyikében másként fog festeni a inandátum-meghosszabbitás- nak a kérdése. Tudniillik úgy, ahogy a politikai helyzet alakul, úgy, ahogyan az ügyesen balanszírozó kormánynak a jobb, vagy a baloldal felé kell hajolnia. — Legyünk tisztában végre ezzel a mandá- tum-meghosszabbitó törekvéssel. Kinek van erre szüksége? Budapestnek, a kormánynak, vagy Wolfféknak? Kétségtelen, hogy egyedül és kizárólag: Wolfféknak. Budapest uj és másfajta közgyűlést akar látni. De a kormánynak sincs szüksége a mai városházi többségre, amelynél ő is tudna jobbat, a maga képére inkább hasonlatosat teremteni. De a kormánynak vannak órái, vannak napjai, amikor nem nélkülözheti Wolffék támogatását. Ezekben a pillanatokban újból és újból kivirágzik a mandátum-meghosszabbitás terve. Ez a terv Wolfféknak kell, akik azt mondják, hogy erre a lépésre a polgári társadalomnak van szüksége, holott nagyon jól tudják, hogy Budapest közgyűlésének a legszélsőbb választói jog mellett sem lenne szocialista többsége; de viszont azzal is tisztában vannak a legteljesebb mértékben, hogy ők, Wolff Károlyék is nagyon messze vannak attól, hogy többséget szerezzenek még egyszer Budapesten, ahol egy beteg órában, ezelőtt két esztendővel biztosítani tudták ezt maguknak. Argumentumot, bár hamis argumentumot szolgáltatnak tehát a kormánynak a maguk kívánsága mellé. A mai politikai helyzet azonban még! teljesen kialakulatlan, a kormány maga sem tudja ebben a pillanatban, hogy melyik oldalra támaszkodjék és hogy kik azok a vezető politikusok, akiknek segítségével a középuton haladhat. Mert bármennyire szembenállók is a kormánnyal, el kell ismernem, hogy a középút felé törekszik és fenn akarja tartani az állam rendjét. Mindez azonban nemcsak a belső helyzettől, de talán legelső sorban a külső politika alakulásától függ. Ha a külső politika révén Wolffék erősödnének meg, ami valószínűtlen, akkor a Wolff-Gömbös-Friedrich-Eckhardt- front nyomul előtérbe és akkor az ő törekvéseik érvényesülnek, akkor esetleg a kormány vállalja a mandáturm-meghosszabbitó kétszakaszos javaslat képviseletét is. Akkor is csak esetleg és semmi esetre sem szívesen. Ha azonban az intranzigensek előnyomulása — ami valószínű — nem fog sikerülni, akkor a kétszakaszos is a feledés homályába borul. — De még ha — feltéve, de meg! nem engedve — hogy ez a javaslat; amilyenhez hasonlóan erőszakos, megokolatlan, önző javaslatot még soha sem láttunk, tényleg a nemzetgyűlés elé kerül: még akkor sem teljesedik Wolffék vágya, mert ebből a javaslatból nem lehet soha törvény. Miért nem sikerült a Folkusházy-féle rajtaütés ? Pakots József nemzetgyűlési képviselő, íov. bizottsági tag nyilatkozata Folkusházy Lajos alpolgármestert — ezt feltétlenül el kell ismernünk — jó szándékok vezették, amikor vaóságos huiszárcsmnyel, egy ha tail más lendülettel intézett „rajtaütés“-sel ki akarta béki- teni a közgyűlési pártokat. Tény az, hogy — legalább a többségi párt részéről — siker esetén Folkusházy Lajos joggal tö a ríhatott volna igényt a Mária T e y é z i a-r e .ni d r ej. Igen nagy szolgálatot tetlt volna a többségi pártnak, ha az ellenzék nem elég éber és belebukik az alpolgármesteri csapdába. Egyet mindenesetre látni lehet már, és ez az, hogy nemcsak a többségi párt, de talán még nagyobb mértékben a tanács tagjai vágyódnak a békére, helyesebben ódzkodnak, menekülni igyekszenek a felelősségtől cs — különösen a tanács tagjai — biztosítani szeretnék a jövőjüket. Ez a lelki helyzet a megmagyarázója annak, hogy a komoly, nyugodt Folkusházy rajtaütésekre, huszárcsinyekre határozza el magát és a Mária Te- rézia-rendre pályázik. Bár nem lehetetlen az sem, hogy azoknak van igazuk, akik azti állítják, hogy' ez az eset nem volt Folkusházy „egyéni akciója“; hanem szépen kidolgozott, furfangos tervnek az első etapja. Arról azután nem is lehet, yitatkozni, hogy ha B a- r a c s Marcel nem veszi észre a csapdát, hanem abba szépen belesétál, akkor C s i 11 é r y András beszéde is másképen hangzik. A Folikuházy-féle rajtaütés azonban — s ezt a legnagyobb megnyugvással és örömmel konstatáljuk — nem sikerült. Hogy miért nem, erre elmondja a i választ a Fővárosi Hirlap olvasóinak Pakots József nemzetgyűlési képviselő, fővárosi bizottsági tag a következőkben:-7— Folkusházy alpolgármesternek a pénteki folytatólagos közgyűlésen tett amla javaslata, amely ,a közüzemi pótlékot megtárgyaló bizottságba az ellenzéket is beinvitálta, ha más Szempontból nem is, taktikai szempontból is szerencsétlen volt. Ha a válros jelenlegi urai két esztendő utáni kizárólagos birtoklása után, a hatalomnak jobb belátásra tértek, nem ez a módja annak, hogy a többségi párt és a kisebbségi ellenzéki párt között az együttműködés lehetőségét megteremtsék. Az urak könnyen! felejtenek, de mint a Bourbonok, ők sem tanultak. Két éven át a gyűlölködésnek, az igazságtalanságnak, a jogtiprásnak eszközeivel lehetetlenné tették a békjéis, konszolidációs együttes munkát. És amikor az ellenzék eléjük vetítette e súlyos, a főváros lakosságára nézve végzetes politikájuk me- mientóját, büszkén verték a mellüket és vállalták a felelősséget. Természetes, hogy minél inkább közeledik uralmuknak a törvény által is megszabott határa, amely a főváros közönségének kialakult hangulatában már véglegesnek tekinthető, szeretnék a felelősséget megosztani az ellenzékkel. — Az ellenzék részéről lelkiismeretlenség volna még ez elől a súlyos és őt egyáltalán nem terhelő felelősség elől kitérni, ha egyáltalán csak halvány reménye is lehetne, hogy most már gyli- löletmentes, komoly munkálkodás indulhatna meg. De a többségi párt ma is ugyanazt a szellemképet mutatja, mint. születése pillanatában. Ha vannak is komolyabb elemei, ezek mindig kisebbségben maradnak bizonyos terrorral szemben és nem titok, hogy éppen ez a párt a melegágya ama rendbontó országos törekvéseknek is, amely a fascizmus nevetséges és komolytalan
