Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-10-11 / 34. szám

Tizenegyedik évfolyam Budapest, 1922. október 11. 34. szám.

ELŐFIZETÉSI Arak: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASAQI HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre 300 K. Félévre 400 K. a Szerkesztőség és kiadóhivaEgyes számok kaphatók a tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz.

kiadóhivatalbanFELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon 137—15. szám.

Nagy beszéd s

volt, mint annyi más, az is, amelyet a villamos- tarifa-emclésről mondott Wolff Károly. Nem szoktunk kákán csomót keresni és éppen azért már jó előre kijelentjük, hogy a tarifa-emelési beszédben sok minden van olyasmi, amit nyugodt lélekkel alá lehet irni, hiszen jobbára olyan közismert dolgok, amikkel szinte vitatkozni sem lehet. Wolff Károly beszédjeinek, gondolatainak sokszor meg van az a becses tulajdonsága, hogy már kipróbáltan, régebben szerzett sikerek ajánló levelével kerülnek elénk. Itt rendesen nincs is baj, ezeknél a bölcsen kipróbált szónoki alakzatoknál, amelyeket némelyek, igazságtalan kritikusok, szeretnek „közhelyekének minősíteni, rendesen nem is szokott baj lenni. Vannak azonban majdnem minden beszédének olyan gondolatai, amelyek egyéniségét jobban tükröztetik és amelyek ugyan előfordultak már régebbi beszédeiben is, de az alkalmazás módja, a gondolattal kapcsolatos uj fordulatok mindig meglepően hatnak.

A tarifa-emelésről mondott beszédben például bebizonyította a főváros vezére, hogy a tarifaemelés a bankok bűne. Ami a bankokat illeti, nekik sem árt, amint hogy egyetlen gazdasági tényezőnek sem árt a legszigorúbb és a legsűrűbben felhangzó Kritika, mert a „mai anarchikus gazdasági rendszeriben — ahogy ezt Wolff Károly mondta — senkinek sem lehet eléggé a kezére nézni, senkinek a lelkiismeretét sem lehet eléggé ébren tartani. Ennek a kritikának azonban bölcsnek s igazságosnak kell lennie, mert különben teljesen célt téveszt és az igazságtalan kritika végeredményben üldözésként jelentkezik és mint ilyen szimpátiákat vált ki az üldözöttek iránt, őszintén szeretnénk, ha a gazdasági élet megjavításának, felépítésének munkájában bárkinek segítségére tudnánk lenni, boldogan látunk minden javító kritikát és mi magunk is számtalanszor erősebben, talán súlyosabb, biztosabb adatokkal támadónk, mint teszi azt Wolff Károly, aki tarifa-emelési beszédében azt a tételt állította fel, hogy a bankok csinálják az inflációt.

És ez az, amiről meg kell emlékezni. Mi tudniillik még mindig nem tudjuk, amint hogy az egész világ pénzügyi politikusai sem tudják, vájjon a betegség megállításának az orvossága tényleg az infláció kikiiszöbölése-e? Wolff Ká-r roly azonban a Teleszky-féle deflációs politikának a hive, amihez joga van, amint joga van kiváló alvezérének, Freki Károlynak, esküdni - arra, hogy sokkal tovább jutnánk akkor, ha rossz bankóból jó épületeket emelnénk, a bankóprés zenéje mellett bár, de alkotnánk, teremtenénk. De ha meggyőződése úgy diktálja is Wolff Károlynak, hogy defláció-politikát kell folytatni, akkor is furcsának tűnik fel az ő szájában az a mondat, amely a bankokat terheli meg az infláció felidézéséért. Ezt a megállapítást fölöslegesnek s kártékonynak kell mondani, mert ennek a megállapításnak az éle nem a bankokat, hanem pénzügyi kormányzatunkat éri. Vagy nem a kormány kezeli-e a bankóprést? Nem éppen a kormány az, amely a kereskedelmi hitelek megállapítását eszközli? Csinálhat-e inflációt egy, vagy száz bank, ha a Jegyintézet nem honorálja a benyújtott váltókat?

Kár az ilyen szavakat és gondolatokat beledobni a levegőbe és kár ilyen gondolatokat terjeszteni azok között, akik talán nem rendelkeznek kellő judiciummal. Kár ezt cselekedni éppen

abból az alkalomból, hogy a villamos viteldijakat felemelik. Hiszen az a tény, hogy a villamos megint drágább lesz, hogy megint számolni kell egy újabb drágasági hullámmal, keserűen érint bennünket; de senki se okolja érte Wolfí KáTörtént a múlt héten, hogy Wolff Károly, a' Keresztény Községi Part vezére, a villamos tarifa-emeléssel kapcsolatosan heves támadást intézett a bankok ellen, amelyek — mint elmésen mondotta — legfőbb okai az infláció növekedésének. Ezzel a kijelentéssel lapunk más helyén bővebben foglalkozunk, itt csak azt említjük meg, hogy a városházán elterjedt hirek szerint ebben a bankok ellen intézett támadásban adta ki Wolff Károly azt az elkeseredését, amelyet a liberális oldal hajthatatlansága keltett benne. Kísérletek és puhatolódzások ugyanis állandóan történnek ma is abban az irányban, hogy mikép lehetne a közgyűlési ellenzéket még inkább megszelídíteni és miképen lehetne^ néhány bizottsági tagság átengedésével <■ jövendő nagy problémáinak megoldásánál J felelősséget főrészben rájuk is áthárítani. Valósággal azt lehet mondani, hogy nem múlik el nap, amikor hivatalos, vagy hívatlan békekövetek ne.jelentkeznének az ellenzéknél, amely azonban elszántan áll a maga követelései mellett.

Annyival inkább könnyen megteheti ezt az ellenzék, mert

Wolöék ezideig egyetlen komoly értékű

ajánlatot sem tettek a városházi béke megteremtése érdekében,

sőt a legújabban is provokáló híreket lansziroz- nak. Az ellenzéken nem veszik valami komolyan ezeket a mesterségesen tenyésztett provokáló híreket sem, de nem veszik komolyan azokat az ajánlatokat sem, amelyek mögött nemi átll semmi, csak az a kecsegtető gondolat, hogy az eljövendő nagy problémákat megillető súlyos felelősségben olyan nagysággal osztozhatnának, mint Wolff Károly. Információink szerint az ellenzék bármilyen megtiszteltetésnek venné is ezt, de még tárgyalási alapként sem fogadhatja el. Nincs mód, nincs lehetőséig ilyenformán a békére, amelynek tiszta, enyhe levegőjére olyan nagy szüksége lenne azoknak az életbevágó, döntő jelentőségű kérdéseknek, amelyekkel a közel jövőben foglalkozni kell. A meggondolás, amely a többségi pártot vezeti, mindenesetre abban) áll, hogy a külföld, a villamos megváltásához kalandos terveken kívül egyebet nem szállít, idehaza pedig a bankoktól nem tudnak pénzt felhajtani. Nehéz megérteni, de a valóság az, hogy ha a bankok rendelkezésére állanának a fővárosnak, akkor tényleg azt a műveletet végeznék, amivel ma még alaptalanul vádolja őket Wolff Károly, tudniillik igen jelentékeny mértékben növelnék az inflációt. Revízió alá venni azonban az ilyen Ítéleteket nem kerül semmibe és ha van valami ok az ellenzékkel való megbékélésre, akkor ez elsősorban az, hogy a bankok hajlandóságát ebben az esetben talán könnyebb lenne megnyerni. Az ellenzéket természetesen ez a szempont nem érdekli és ettől teljesen függetlenül

a leghatározottabban nemcsak tárgyi, de jelentős személyi garanciákat is követelnek.

rolyt. Elégedjék meg a temperamentumos vezér, hogy Budapest népe ebben a kérdésben teljesen megadja neki a felmentvényt; de védekezésében ne feketítsen be másokat fölöslegesen és az ország kárára.

Ez az ellenzék s'zemípontjából áll igy, mert az ellenzéket nem érdekli az a kérdés, hogy a bankok hajlandók-e üzletet kötni Wolfí Károly fővárosával. Sokkal fontosabb azonban a dolog a főváros szempontjából, mert azzal viszont Sipöcz Jenő dr. polgármester van teljesen tisztában, hogy a bankok csak egy az ellenzékkel való teljes és komoly békében látnának garanciát arra, hogy a városházán végre meglesz az a konszolidáció, amely nélkül üzletekbe bocsátkozni merő lehetetlenség. Formalitások, háttér nélkül való Ígéretek itt nem számítanak, az ellenzék köthetne olyan békét, amely a látszat szerint béke lenne, de jelentőséget, állandóságot nem mutathatna. Tárgyi és személyi garanciák nélkül szűkölködő béke csak még jobban kiéle- siíené a helyzetet.

Ez az oka annak, hogy

dr. Sipöcz Jenő polgármester elismerésre- méltó komolysággal foglalkozik a béke kérdésével.

de valószínűleg maga is tisztában van azzal, hogy amig pártja részéről nagyobbarányu meghatalmazásokat nem kap, minden igyekezete hiábavaló. Természetesen nem segítik elő munkája sikerét azok a provokáló hiresztelé1- sek sem, amelyeknek a mai viszonyok között, hitünk szerint, komoly alapja nem is lehet. Városházi fascista-körökből kapott csak szárnyra az a hjr, hogy ha Rényi. Dezső alpolgármester a villamos vezérigazgatója Jjész, akkor Zilahi Kiss Jenő tanácsnokból csinálnak alpolgármestert és a megüresedett, vagy megüresedő tanácsnoki helyekre is csupa fascista-jelölteket hoznak be.

A városházán ugyan nagy az érdeklődés a megüresedő helyek iránt, mert nem kevesebbről, mint arról' van szó, hogy

a közeljövőben egy alpolgármesteri és három tanácsnoki állást kell betölteni;

mert Rényi De’zső helyett alpolgármestert, az .alpolgármesterré választandó tanácsnok, az elhunyt Sallay tanácsnok és a villamoshoz távozó Till tanácsnok helyett pedig tanácsnokokat kell választani. Olyan helyzet előtt állunk tehát, amikor sok jogos ambiciót ki lehet elégíteni és megvan a mód arra is, hogy az ellenzék által kívánt személyi garanciákat is nyújthassák a többség urai.

A bankok ellen való wolffi támadás és a Zilahi Kiss Jenő nevének feldóbása tehát csak manőver, csak fenyegetés lehet, amivel senki sem foglalkozik komolyan. Annál kevésbbé lehet az komoly, mert mindenki tisztában van vele, hogy Zilahi Kiss Jenő ambíciói sem terjednek eddig.

Úgy. látjuk azonban, hogy a békés megegyezésre soha nagyobb szükség nemi volt, mint ma és soha jobban nem lehetett volna a feltételeket sem kézügyébe kapni. Ha azonban mégsem sikerül, aminthogy ma csak arra lehet szárni- taili, akkor a többségi vezér önmagára és kurzus-élesztő uj törekvéseire vessen.

Egy alpolgármesteri és három tanácsnoki állás üresedik meg

Nincs béke a többség és az ellenzék kozott — Fenyegetés Zilahi Kiss Jenő nevével