Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-10-04 / 33. szám

Budapest, 1922. október 4.

3

Elismerem, hogy Budapesten ezidöszerint igen magasak a szállodai árak. Es különösem nehezére esik e magas árakat a belföldi közönségnek megfizetnie. A külföldről ideirániyulö idegen- forgalom szempontjából mindazonáltal a hotelek mai ára mellett nem féltem Budapest idegenforgalmát. Kétségbevonhatatlan tény, hogy a jó- valutáju külföldnek Budapest még mindig a világ legolcsóbb városa. A megszorításokat az árakban csak azoknál a szállodáknál és vendéglőknél tartanám indokoltnak, melyek nem a jóvaJutáju

Egy félórára világos, finom, derűs árnyék surrant át a városháza vastag falai között. Megelevenedett a mozdulatlanság, megszinesedett a szürkeség, kifényesedett a homály.

Váradi Antal ült itt közöttünk és az emlékezés, a tudás bűvös pálcájával elkergette a sanyarú, a töviskoronás jeknt és fölidézte a tündérszép, kedélyes, kedves múltat, ahol még volt derű. életkedv az embereikben. Vájjon hogy maradhatott meg ebben a szeretet remélte, lebilincselő öreg íróban az a régi elevenség, az a régi derűs világszemlélet, amely az ötvenév előtti embereknek volt a jellemző tulajdonsága? Nincs nagyobb gyönyörűség, mint ölt hallgatni, amikor a régi emberekről, a régi városról cseveg. Ahogy elmondja élményeit, ahogy gazdag díszítéssel feltálalja a mások emlékeit, amelyeket csak a mentoriájában őrzött meg: boldog nyugalom, zavartalan reménykedés költözik az ember leikébe, hogy lesz ez még másként is, mint ahogy ma van.

*

Váradi Antat cseveg... Szétnéz a városháza bolthajtásos kis sajtóirodájában:

— Vájjon mi lehetett ez az invalidusok ideién?

Es már magával rántott bennünket a múltba.

Nem vagyunk többé a városházán, ezek a félméteres falak: az invalidusok kaszárnyája.

— Tudjátok-e,' hogy ebben az épületben még a vesszőfutás is divatban volt? Ott, nézzetek csak ki az ablakon, ott az udvar közepén volt egy török mecset. A török hódoltság karából maradt itt. A szervita barátok egyszer elmentek Kollonicshoz,’ aki nagy pártfogójuk volt nekik és elmondták, hogji templomot szeretnének Pesten. Kollonics sietett teljesíteni kívánságukat . és utasította a szervitákat, hogy vegyék birtokba és szenteljék fel az invalidusok kaszárnyájának udvarán, levő török mecsetet. Nem igy gondolkodott azonban a kaszárnya katonai parancsnoka, aki kijelentette, hogy a mecsetbe pedig be ne merjenek lépni a szerviták, mert akkor ő felrobbantja az egész épületet. Ezt annál könnyebben mondhatta, mert a mecset tele. volt munícióval. A szegény szerviták közül nem is ment egy sem a török templomban misét mondani.

— Hát azt tudjátok-e, hogy ott a mai városháza másik sarkán valaha egy kis várszerü sánc állott, amelyet Bocskay hajdúi ostromoltak? Csak nagy véletlen, hogy el nem foglalták. De megismétlődött a 'kapitoliumi ludak esete. Történt ugyanis, hogy a toronyőr elszundikált. Bocskay katonái fel akarták használni a kedvező alkalmat és nekikezdte;k az erődítmény megmászásának. Az éjszaka leple alak egyik ember a másiknak a vállára mászott, amikor az a baleset történt, hogy a toronyőr heves fájdalmakat kezdett érezni, ami kényelmes vackának elhagyására kényszeritette. Nagy sietségében nem vette észre, hogy Bocskay. vitézei már egészen szomszédságába kerültek cs c.sak akkor riadt fc'l boldog megkönnyebbülésének gondtalanságából, amikor egy hideg és hegyes sisakcsucs, amely viszont nem volt értesülve a toronyőr legostobább testrészének jelenlétéről, olyan hatalmas lökést adott a toronyőr meztelen és kövér húsába, hogy az majdnem hasravágódott. A sisakcsucs elárulta a hadicselt és a riadt toronyör félmeztelenen lármázta fel az őrseget.

— Nevezetes környék volt ez itt a városháza körül később is. Ez volt a város, az igazi város.

külföldi szállóvendégek részére vannak rendeltetve és amelyek tulajdonképen nem a'z idegen- forgalom, nem a külföldi vendégek befogadására bazirózták lételiiklet. Mi belföldiek szegények vagyunk, nehezen élünk és ez a tény is egy okkal több arra, hogy luxushoteleinket a jóvalu- taju küflölddel fizettessük meg. Megjegyzem, a külföld szíveset^ fizeti az e'zidőszerinti budapesti szállodai árakat. Erre vall az a körülmény, hogy jóvaliitáju külföldiektől csak dicséreteket hallottam a budapesti árak olcsóságára nézve.

Itt mulatott Budapest. Itt volt a hires Folies Caprice, itt a Neue Welt, a hírhedt Fér énei zy-kávéház. A Blaue Katz a Király-utcában volt. Ez eleimre a goromba vendéglőséről, a „Sáu- \vi,rt“-rő1, volt hires. Egyszer Vadnay Károllyal, aki vörös volt, jártam ott: Az asztalunknál többen is ültek és Vadnay érdeklődve kérdezte: „No, hol van hát a hires Sauwirt?“

— Képzelhetitek, milyen derültséget keltett, amikor a Vadnayviai szemben iilő reze sorra irr megszólalt recsegő hangján: „Da, gegenüber vom roten O c li s“. Ez \ olt a Sauwirt. Később sem lett hűtlen a Blaue Katz a S a uwirt rezsimhez, mert orfeummá, bret,tlivé alakult ugyan át, de olyan arcpiritó disz- nóságokat, amilyeneket itt lehetett hallani, olyanokat nCm produkált az a környék, amely itt az invalidus kaszárnya környékén fejlődött ki mulató Budapestté. Pedig ez is furcsa vidék volt. Egyszer

— emlékszem — a sziniiskolát valahol itt a Sarkan- tyus-uteában akarta elhelyezni gróf Festetich Leó, az intendáns. Meg is jelentek kollegahölgyek

— köztük Rákosi Szidj és Helvey Laura is — az uj iskolában, de magukból kikelve távoztak s mentek panaszra Paulayhoz, hogy ők bizony oda be nem teszik a lábukat. Paulay a szolgát küldte el az uj épületbe, aki aztán konstatálta, hogy bizony oda tisztességes hölgyek ba nem vonulhatnak. Festetich és Paulay mindent elkövettek, hogy a bentlakó hölgyeket ki lehessen az épületből lako'l- tatni. A főkapitány azonban, akkoriban Thaisz Elek, azaz hogy Thaisz Eleimé volt, aki .előtt az eféle intézmények nagy kegyben részesülték. Nem is telepi teletek ki a sziniiskola kedvéért a hölgyeket, ment, mint hivatalosan megállapították — azok a török hódoltság óta ott laktak. Mit volt mit tenni, .a színi iskolának kellett tovább hordoz- kodni.

— A színház környéke is nagyon elhanyagolt hely volt. Egy hatalmas pocsolya disztelenkedett közvetlenül élői te. A színház és a publikum hiába méltatlankodott, hiába deputációzott cs instanciázoite. A pocsolya maradt. Rélűinek, akinél nagyobb kópét keveset termett a magyar föld, támadt egy nagyszerű ötlete. Kiment a Rákospatakhoz, összeszedett vagy kétszáz békát cs arnig a színházban tartott az előadás, beeuieszteitfe valamennyit a pocsolyába. Amikor a színházból kijöttek, olyan brekegés köszöntötte a publikumot, hogy a velencei tó környékének is dicsőségére vált volna. Az emberek egy kékig nevettek a sikerült mókán, a város pedig elszégyelte magát és másnap már a színház elé hordták a szemetet cs betemették vele a pocsolyát.

— En meg jártam az Arany S a s-ba is, amely óit volt az Országos Kaszinó helyén* az Ujvilág-utcá- ban, de nem ment ki a Hatvani-utca sarkáig. Ennek a vendéglőnek legérdekesebb lakója volt az az ur, aki a világosi fegyverletétel után költözött be és Többé nem jött ki a szobájából. Becsukta a spalétát és tizennyolc esztendeig nem nyitotta ki. Nem mehetett be ahhoz senki a világon, csak az ételhordó pincér, meg a takarító napszámos. Nem akart többet tudni a világról. Önála 1S49 augusztus 13-ikán megállt a világtörténelem órája. Csöndesen várta a halált... Mikor aztán — tizennyolc esztendő múlva — egy napon az utcákon hangos tömegek jártak-«kelitek és éppen a bus magyar sötét ablaka

LUKÁCS «1 Co BANKHÁZ, WIEN

TÁVIRATOM: LLOYDLUKÄCS TELEFON:

WIEDNER HAUPTSTRASSE 1.

KARLSPLATZ 14.

54-2-51

59-4-85

59-5-78

59-5-79

Félóra az invalidusok kaszárnyájában

Váradi Antal cseveg — A török mecset és a szerviták — Bocskay katonái meg a toronyör — A Sauwirt és a vörös ökör — Költözik a szinésziskola — A Réti békái — Az Arany Sas sötét ablaka Hogy lett színész Megyeri?

ma|gas, a belföldieknek kétszeresét tevő szállodai árakat is könnyűszerrel elbírják. Egyelőre nem kell félni tjeik át, hogy a hotelszobák magas árai elriasztják a jóvahi'táju külföldieket. Ennek ellenére is —

úgy vélem

_< a további szobaáremelésekkel óvatosan

ke

ll bánni. Már nagyon kevés hiányzik attól, hogy a pesti hotelszobák árai tnlnőjjenek a világpiaci paritáson. Ez pedig egyértelmű volna azzal, hogy clve- szitijiik azt a kicsiny idegenforgalmat is, melyet a csak (igen korlátolt mértékben rendelkezésre íáNó szálloda-helyiségekkel a jelen időkben le tudunk bonyolítani.

Gálos Kálmán nyilatkozata

Gálos Kálmán, az Idegenforgalmi és utazási vállalat r.-t. Európaszerte ismert vezérigazgatója. a budapesti szállodai viszonyokról a következő nagy értékű nyilatkozatot tettle lapunk tudósítója előtti:

— Önök azt panaszolják, hogy a budapesti szállodai díjak rendkívül drágák. Attól féltik ezt a pompás fővárost, hogy a túlhajtott szállodai díjúk hovatovább elhessegetik az idegeneket Budapestről. Véleményem szerint nem az a baj, hogy a szállodák drágák. Az a legnagyobb baja Magyarországnak, hogy végtelenül kevés az idegenek befogadására alkalmas szálloda. Kevés volt miár a szállodák száma a háború előtt is. Es a szükségletet az időközben létesült kis peni' 'ziók nem pótolhatták. Ez irányban ismeretesek az én gyakori panaszaim, melyeket úgy a főváros közgyűlésén, mint a lapok hasábjain mondottam. el. Vétkes könnyelműség volt a habom alatt a szállodákat eladni, feloszlatni és más célokra felhasználni. A budapesti idegenforgalom gyarapításának eZ a legnagyobb akadálya. Ma például nem tudom magamat elhatározni arra, hogy a vezetésem alatt lévő vállalattal üzlet- baráti összeköttetésben álló körülbelül háromszáz külföldi utazási iroda utján propaganda- akciót indítsak Budapest meglátogatására. Nem merek abba a vállalkozásba sem fogni, hogy társasutazásokat rendezzek Budapestre. Abból az okból kell a'z idegenforgalomnak ettől a céltudatos növelésétől tartózkodnom, mert abban a kevés jobb hotelben, amelyek Budapesten rendelkezésre állanak, tömegesen lehetetlen volna a külföldi vendégeket elhelyezni.

v __ A külföldi városok szállodáiban a szobaárakat nem állapítják meg hatóságilag. A szállodatulajdonosoknak e tekintetben teljesen szabad kezük van. Ennek a következése azután az volt, 'hogy. a gyenge valutájú országokban; a jobb valutájú külföldi szállóvendégeknek tetemesen drágább szobaárakat számítanak. Németországban például nemcsak a szállodai, de az étkezési árakat, sőt még a'z operai előadások jegyeinek árát is magasabban számítják a külföldieknek.

— A budapesti szállodaárakat viszonylagosan nem tartom magasaknak. Sőt a jóvalu- táju külföldi szállóvendégek szempontjából túl- olcsóknak lehet ezeket tekinteni. Az idegenforgalom egyik célja az is, hogy az országnak ama lakossága, mely ebből él: megfelelő keresethez jusson és általa jó adóalannyá váljék. Déván egy magasabb szempont is: jelesen az, hogy a vállalkozási kedvet szállodák építésére minden körülmények között végre meg kell már teremteni. Milliárdos bevételeink függnek ezzel össze és ezeket a nemzetgazdasági szempontból oly nagy fontossággal biró bevételeket csak oly módon érhetjük el, ha a töke biztos és jó üzletnek tekinti a szállodaipart és ha annak a vezetésénél, különösen az úgynevezett előkelő hoteleknél, minél kevesebb zaklatásnak van kitéve.

— Figyelembe kell venni azt is, hogy amikor a szállók bútorai romlanak, szőnyegei és függönyei kopnak, berendezési tárgyaik törnek és elhasználódnak, az utánpótlás rendkívüli költségeket emészt fel. A tisztaság fenntartása és a jobb közönség által megkívánt fényűzés a legnagyobb regie-je a jobb hoteleknek és mérhetetlenül drágává teszik a mai gazdasági helyzet-