Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-09-20 / 31. szám
Budapest, 1922. szeptember 20. 3 • • • Szabolcslmi) megKezdödStt o burgonvauosär Felszöknek az árak — A Viktuália szerepe Megvan a demokrácia, megvan végre az úgynevezett grátisz-temetéseknél, amely azoknak jár ki, akik nem tudtak 14.800 koronát összegyűjteni az első- osztályú temetésre. A fővárossal perben álló temetkezési vállalkozók legalább egy memorandumukban több példa között elmondják, hogy az Uj temető 217-es parcella 22-es sorának 8-ik sírjába augusztus 16-án együtt temettek el egy hozzátartozók nélkül elhalt mérnököt, egy napszámost, egy szakácsot, Vj bányászt, mosónőt, kocsist és gyári munkást. Ha ez igaz, akkor megvan a tökéletes demokrácia. Nem hinnénk, hogy a derék mérnök, aki bizonyára nem panamázott, vagy siberkedett, haló porában kifogást emelne a demokratikus társaság ellen, hiszen még a gőzfürdőben sem vagyunk olyan egyformák, mint a sirgödörben. Van azért mégis valami fájdalmas, háborús emlék ebben a tömegsírba való temetésben. És lesznek, akik a kegyelet megsértését látják majd ebben a fájdalmas demokráciában, mert van abban valami, hogy ha már idefönt nincs meg mindnyájunknak a maga takaros lakása, kedves, boldog családi otthona, legalább odalent ne gyömöszöljenek le bennünket egy nyirkos, sötét tömegsírba, a halál v szörnyű kaszárnyájába. Az olcsósági hullámmal nekünk is volt egy rövid ismeretségünk. Egészen rövid volt és szomorúan, nagyon szomorúan végződött. Most Bécsből jönnek a hírek, amelyek az elragadtatás hangján szóidnak és ha a bécsiek helyzete nem volna olyan rettenetesen kritikus, szinte irigykedésre ingerelnének bennünket. Heureka! a nullásliszt már nem tízezer, csak hétezer- küencszáz korona, — szól az örvendetes híradás. És ha nálunk „csak“ száz korona is a kenyér ára, mégis jogosult bizonyos fokú irigység, mert amig Bécsben esnek, nálunk emelkednek az árak. A legkiválóbb valuta- tudósok sem mondhatják, hogy a bécsi áresés annak a következménye lenne, hogy az osztrák pénz legendás lendülettel vetette volna magát a javulás útjára. Nem oka az „olcsósági hullám'-nak a devizaközpont és az uzsorabiróság sem. És mégis, az áresések nem lekicsinylendők. Az a péklegény, aki csekély kétmilliót keres havonkini, jelentékeny összeget takarít meg, amikor a nullás- liszt kétezerszáz, a kakaó huszonegyezer koronával lett olcsóbb. A bécsi szerencsétlenséggel való gúnyolódás helyett azonban meg kell állapitanunk, hogy igenis van módja, van lehetősége a drágaság fékezésének. Csak éppen hogy nem az őszibarackon, hanem a százkoronás kenyéren kell kezdeni. Részeg emberek csatazajától hangosak Budapest éjszakái, bizonyítékául annak, hogy a múlt esztendőben jó bor termett és hogy a dorbézolás hihetetlen mértékeket öltött ebben az elkeseredett városban. Legújabban már akadnak olyan verekedések is, amelyeknek éppenséggel nincsen politikai színezetük, de annál nagyobb és intenzivbb a borszaguk. Örülni illenék, hogy az ólmosbotos éjszakai politizálás kisebb dimenziókra szorítkozik\t de egészséges és józan ember előtt a verekedés mindig verekedés marad és mindig szégyenszámba megy. A pesti utcát pedig meg kell tisztítani a részegektől és lia nem is vagyunk szemforgatók és nem is kívánjuk a korcsmák bezárását, de igen nyomatékosan kell kimondanunk, hogy Budapest kultur- nívóját épp úgy veszélyezteti a hivatásnélküli politikusok verekedése, mint a részegeké. Ezeknek is meg kell magyarázni, majd ha kijózanodnak, hogy a háborúnak vége van, nincs jogosultsága a csatazajnak és az ütlegnek. Meg kell magyarázni, de csak. az ügyészség fogházában, ahogy azt a főkapitány sok jó szándékkal tervezi. Noha szeptember havát írjuk, mégis konok felhők borítják az eget, melyek kegyetlen rendszerességgel novemberi esőzést zúdítanak akkor, amidőn langyos napsütésre, enyhe, meleg időjárásra volna a vegetációnak szüksége. Mondani sem kell, hogy a hideg, esős időjárás nem vált ki jó hántást a 'tleljes be- érés előtt álló kapásnövényekre sem. Ily körülmények között joggal sötét gondként' mered a fogyasztóközönség elé a burgonyáénál ás, ennek a köz- élelmezési szempontból oly elhatározó fontossággal bíró problémának a megoldása. Irányárak Pesten, szabadforgalom a vidéken A burgonyatermés hozama, a nagy nyári szárazság után, közepesnek ígérkezik. A bevetett terület holdanként átlagban 30 métermázsa termést igér. Ezt úgy kell értelmezni, hogy akadnak burgonyatáblák, amelyek 50—£1 sőt IÜO métermázsa hozamot is adnak. Viszont azonban igen sokhelyütt a szárazság annyira tönkretette a burgonyát, hogy ailig néhány mélermázsa, vagy egyáltalán semmi sem termett. Néhány hete jelent csak meg a piacon az első őszi fajta: a rózsiaburgonya. A termelők azonban máris nagy fantáziát indítottak meg ebben a relative silányabb minőségű áruban. Az OKÁB ennek okából indíttatva érezte magát, hogy Budapesten a nagykereskedőnél 28, a detailíorgalotnban pedig 30 koronában jelölje meg az irányárakat. Az OKÁB mindazonáltal elkövette azifi a hibát, hogy ezzel egyidejűleg a vidéken nem maximálta, i il 1 e t v e n tm i L1»11 e i ,r á n yi á ír r a 1 a burgonyát. Ennek következtében a helyzet most az a burgonya-piacon, hogy a vidékiek (szervezetek és municipiumok) szabadon vásárolhatnak. Vidéken tehát az árak korlátlanul fejlődhetnek. Ezzel szemben azonban a budapesti kereskedő csak úgy fedezheti a fogyasztás szükségletét;, ha a burgonya helybenj, szállítási és~ egyéb előköltségek betudásával, árai nem lépik túl az irányárakat. A levegőben lógó burgonyakereskedelem D r. C s a n á cl y Istlván, az OIus gyümölcs- és zöldségkereskedelmi r.-t. igazgatója a burgonya-piac helyzetéről a következően informálta a Fővárosi H í r1 a p-ot; — Egyelőre még nem alakult ki teljesen a burgonya-piac helyzete. A termelő 25—26 koronát kér a helyszínén a kitermelt burgonyáért. Még ezen az áron sem szikesen, rendszerint csak pénzszükségből adja azt oda. Az 50 koronás korpa- és a 80 koronás tengeri-árak idején a termelő nagy hajlandóságot mutat arra, hogy burgonyáját feltakarmányoz- t a s s a. Az OKÁB különben 28 koronában állapította meg a burgonya nagykereskedelmi árát Ezzel szemben a vidéken 25 koronás árban megszerzett burgonya szállítási és rakodási költséggel, továbbá ügynöki jutalékkal és forgalmi adóval együtt több mint 29 koronájába kerül a nagykereskedőnek Budapesten. fia tehát az intéző-körök azt akarják, hogy a főváros burgonyaellátásában zavar ne következzék be: úgy vagy szüntessék m:g az irányárakat, vagy pedig alkalmaznák azokat hozzá a gyakorlati élethez. — A főváros (téli burgonyaellátásáról — a hatósági zöldségüzemen kívül, ahol azonban csak jegyre adtak burgonyát — eddig néhány hivatásos burgonyakereskedő gondoskodott. Ezek a cégek minden télre 15—20 vagon burgonyát tároltak el és ezek a bur- gonyakészlettek szolgáltak a főváros lakosságának tartalékkészleteiül. A folyó télre azonban, sajnos, bajok Ígérkeznek. A burgonya-engrosszisták nem rendelkeznek oly nagy tőkékkel, hogy akkor, amidőn 1—1 vagon burgonya 300.000 koronába kerül, tucatszámra tárolják be a vagon burgonyákat.. Su-.. lyosbitja a helyzetet az a körülmény, hogy a pénzintézetek sem tudják a szükséges összegeket! rendelkezésre bocsájtani. De különben is, melyik pénzintézet menne bele a kockázatos burgonyaiizletbe, melynél a haszon nagyon kevés, de már az áru természetiéből kifolyólag is, annál több kár és veszteség kínálkozik? A Köztisztviselők Szövetkezetének vásárlásai A burgonya-piac egyébként a szökkenésszerii drágulás jegyébe lépett. E héten kezdik meg vásárlási működésűket a köztisztviselők • burgonyabeszerzői is. A köztisztviselők számára a szövetkezet az idén is 8—10.000 vagon burgonyát vásárol be. Félő, hogy üzleti politikájuk ezúttal sem lesz jobb, mint tavaly volt és forszírozott vásárlásaikkal megint elmérgezik az ország többi, 70—80.000 ‘ vagonra becsülhető, burgonyájának az ár szintjét. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy a Köz- tisztviselők ez évre ismét a kisvárdai Mil hoff er- A c k e r s m a n n-féile konzorciumot1 biztiák meg a bevásárlással. Ugyanazt a konzorciumot, mely tavaly olyan szédítő sikerrel verte fel a burgonyaárakat. Reméljük, hogy a Milhoffer-Ackersmann-féle együttes okult a múlt évi példán és az idén már valóban burgonyát és nem mindent, amit burgonyának neveznek, például: sarait; földet, homokot és kavicsot fog átvenni. Azt is reméljük, hogy az idén nem fognak exporKspelkulációba bocsájt- kozni, — tévesen megvásárolt fölöslegekkel, mint az a múlt évben 'történt. Még nem felejtettük el, hogy ez év tavaszán a Köztisztviselők Szövetkezete nevében többszáz vagon burgonyát akartak exportálni. Az exportból azonban nem lett semmi, mivel a külföldön olcsóbb volt a burgonya, mint a magyar piacokon. Végül is a Köztisztviselők Szövetkezete a burgonyát, melynek fele időközben megromlott és amelyet annak idejében 8—14 koronás áron vásárolt, kénytelen volt idehaza áruba bocsájtani. És még szerencsésnek nevezhette magát, hogy 6.80—7.20 koronás áron el tudta azt helyezni a piacon. A Köztisztviselők burgonya-kampányját — mint értesülünk — az idén is a V i k t u a 1 i a r.-t., a Kereskedelmi Bank-nak az élelmiszerpiacra előretolt őrszeme, fogja pénzügyileg lebonyolitani. A V i k t u- a 1 i a a forgalom mennyisége után megállapodás- szerii jutalékot, forgótőkéje után pedig kamatot — amely a mai viszonyok között igen jelentékeny tehertételt okoz — kap a köztisztviselőktől. Biztosítási tisztviselők kenyérharca Embertelen fizetések miatt szocialisták lettek, de csak próbaidőre A biztosítási tisztyiselők, ezek az' éhbéren tengődő páriák, már hónapok óta sürgetik fizetésük feljavítását. Ám minden eredmény nélkül. A társulatok a hirtelen bekövetkezett konjunktúra dacára, a milliárdos gyár- és malombiztositások, a sokmilliós lakásbiztosítások és a rengeteg és ezúttal effektiv jövedelmet hozó szállítmány-biztosítások ellenére sem mutatnak hajlandóságot alkalmazottaik jogos kívánalmainak meghallgatására. A személyzet közben minden eszközt megkísérelt1 arra nézve, hogy az élet jogán a létminimumot kiverekedje magának. Hasztalan. Végre, nem tartjuk ugyan szerencsés megoldásnak, de érteni tudjuk, hogy ez az elkeseredett, insé- geskedő, intellektuális osztály — néhány biztositó- direktor elavult dividenda-politikájániak emberieden alkalmazása következtében —- a sziociálizmus karjai közé verteilte magát és a biztosítási tisztviselők kenyérharcába fegyvertársuRa Szakszervezeti Tanácsot hívta segítségül. A Biztosítási Tisztviselők Qór szágos Egyesületének vasjámapi nagygyűlése azonban a társaságok vezetőit bizonyára jobb belátásra fogja bírni és teljesítik saját jószántukból azokat a jogos követeléseket, melyeket az alkalmazatitak ellenükben támasztottak. így még ezeket a jogosan elkeseredett embereket meg lehetne tartani a polgári társadalom számára. A nagygyűlés. A Biztosítási Tisztviselők Országos Egyesülete már két hónappal ezelőtt fizetésrendezési mozgalmat indított az egyesületbe tömörült tisztviselők anyagi helyzetének megjavítására. Ez a mozgalom eddig csak részben vezetett eredményre, amennyiben a Biztositó Intézetek Országos Szövetsége elvileg elismerte a Biztosítási Tisztviselők Egyesületének azt a jogát, hogy a tisztviselői létminimumot megállapítsa. Mivel azonban a többi pontokban nem tudtak megegyezni, a tisztviselők pedig követeléseikhez ragaszkodnak. a mozgalmat tovább folytatják. 'E célból vasárnap délután négy órára a régi képviselőház nagytermébe országos nagygyűlést hívtak egybe. A nagygyűlésen míegjelentak zsúfolásig töltötték meg a régi képviselőház üléstermét. Sebestyén Géza elöki megnyitója után a Szakszervezeti Ta
