Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-09-06 / 29. szám
3 Budapest, 1922. szeptember 6. /WKi4T' ban Szombaton délben a közélelmezési miniszterium- a hagymáról is tartottak bizalmas konferenciát. A hagymaterme- lőkkel tárgyalt a minisztérium, a főváros képviselőinek a bevonásával. Arról akartak dönteni, hogy az idei hagymatermésből mennyit engedjenek exportra. A főváros azt követelte, hogy az exportálandó hagy- maimennyiség,e;k után járó kiviteli illetékeket természetben, szóval hagymában adják le a termelők a fővárosnak. Ezt a kívánságot a közélelmezési minisztérium is honorálta. Most már tehát csak arról volt szó, hogy mennyi legyen az a hagymamermyi- siég, amelyet a termelőknek a főváros számára olcsó áron le 'kell adniok. Ebben a tekintetben azonban a szombati nap folyamán még nem döntöttek. Az általános drágaságon kivid nap-nap után újabb meglepetések érik-a főváros publikumát. Nemcsak hogy nap-nap után drágul minden, hanem vannak olyan cikkek, amelyeknek az ára egy hét alatt kétszer is megdrágult. Szombaton általános meglepetésre a szén. árakat drágította meg körülbelül 100 koronával mé- termázsánikint a vasúti fuvar és a házhoz szállítási költség drágulása. De a szénárak karrierje itt még nem ért véget, mert amint a Fővárosi Hírlap értesült, rövid időn belül a bányák is jelentékenyen fogják drágítani a szén árát. A főváros a kórházak és az iskolák fiitősziikségletét nagyjában már beszerezne, most pedig arról tárgyalnak, hogy a fővárosi alkalmazottak milyen minőségű kedvezményes álru szenet kapjanak. Tavaly, mint ismeretes, az állam Saár-vidéki francia szenet vásárolt a köztisztviselők számára. 2000 vagon Saár-vidéki szenet az idén is lekötöttek a köztisizit visel ők szénszükségletének a fedezésére, azonban a francia frank oly ijesztően magasan áll, hogy ennél nagj-'obb kvantumot nem akarnak a francia szénből vásárolni. A szokol drágasága miatt arról szó sem lehet, hogy esetleg cseh szénnel elégítsék ki a szükségletet, úgy, hogy porosz-lengyel szénbányákkal folytatnak tárgyalást, azonban kétségtelen, hogy ez a lengyel szén is meglehetős drága lesz. mikorára Pestre érkezik. Gondoltak arra is, hogy magyar szenet vásárolnak a köztisztviselők számaira, azonban a magyar szén- termelés sztrájkok és egyéb okok miatt meglehetősen visszafejlődött, úgy, hogy nem valószínű, hogy a bányák el tudják látni a szükségletet. Zilahi Kiss kudarcai Revideálják a „szabadgondolkodó“ iskola- igazgatók ügyét — Alaptalan hírek a tanügyi tanácsnok távozásáról A fővárosi tansjzemélyzell körében érdekes híreket kolportálmak. Ezeknek a híreknek — ezt előrebocsátjuk — ebben a, pillanaltlban még nincsen Semmi pozitív alapjuk, de rendkívül jellemzők arra, hogy a tanszemélyzet diele van reménységgel és várja a fel- szabadulást egy jelszavakban bővelkedő és, az egyéni érdekeket istápoló rezsim alól. Megérezték ezek a tanügyi körök, hogy a kormány nem hajlandó tovább űzni ezt a 3e 1 szópo 1 itllkát, amely a városházán nem egyszer csapta arcul az igazságot és amely az ifjúság lelkét i:s elfogultsággá! igyekszik megtölteni. Oka ennek valószínűleg az a változás, amely a kultusz- kormányzatban hónapok előtt végbement, annál is inkább, mert gróf K1 e b e 1 s b e‘r g Kuné vallás- és közoktatási miniszter már nem egy fegyelmi ítéletben helyezkedett szembe a városházi túlzó és lehetetlen felfogással. A most forgalomba került hírek szerint néhány fegyelmi Ítéletnek újabb megváltoztatását várják tanügyi körökben. Legelső sorban a szabadkőművese de keresztény vallása iskola iga zg a t óknalk állásukba való visszahelyezését várják, akiknek nem hogy a kommunizmus, de még az októberi összeomlás idején sem volt semmi szerepük. Ezeket az igazgatókat — mint ismeretes — azért bocsátották el, mert azi akadémikus jelentőségű vitában, amely a vallásoktatás kérdéséről szólott, még a háború előtt részt- vettek. Ezen a vitán ott volt a kormány kiküldöttje is és a szónokoknak, a vitában résztvevőknek a haja- szála sem görbült meg — akkor. Ellenben majd egy évtizeddel később a kurzus földönfutóvá tett nyolc kiváló tanféríiut, akik valamennyien elemi iskolai igazgatók voltak. A nyolc iskolaigazgatónak, névszerinti Cavalloni Pálnak, Ember Jenőnek, Ember Sándornak, Gergely Istvánnak, H á d a Józsefnek, Nagy Edének, Pusztai Károlynak és Szervei Györgynek elbocsátása azt a benyomást keltette tanügyi körökben, hogy a fővárosnál már senkinek az állása sem biztos és nincs senki, akinek politikai okokból derékba nem lehetnie törni a pályáját. Hogy a nyolc iskolaigazgató ügyében el kell következnie a revíziónak, az egészen természetes. Egészen kétségtelen az is, hogy ha józan Ítéleti! ember megismeri ezt az ügyet, tisztán kell látni, hogy itt fájdalmasan lesujtó igazságtalanság történt, 1914-ben történt ugyanis, hogy a békésmegyei tanitótes/tliilej mozgalmat kezdett, egy akadémikus vita érdekében, amelynek a vallásoktatásnak az egyházak Hatáskörébe való utalása és a tanítóképzés államosítása volt a tárgya. A békésmegyei határozatot felvette napirendjére a Budapesti Tanítótestület is, am Jankovich Béla akkori kultuszminiszter politikainak — de ne in e g y h á z- és v a I- 1 á se 1 len e-sne k — nyilvánította ezt a kérdést és annak a tárgysorozatból való törléséti kívánta. Gergely István, a tantestület elnöke, ekkor feliratban kérte a minisztert, engedje meg pedagógiai szempontból, eszmei magaslaton tárgyalni a kérdést. A gyűlést tényleg megtartották és azon elejétől végéig jelen volt Mosdóssy Imre min. tan., királyi tanfelügyelő, aki sem óvást nem emelt, sem észrevételt n e jn tett. A gyűlés után senkinek hajaszála sem görbüli) meg, csak hét esztendő után választottak ki a gyűlés ezernyolcszáz résztvevője közül nyolcat és ezeket dobta az utcára a városházi kurzus. E n nek a nyolc e m b eme k kell most hir s izi e r i n t megkapnia a megérdemelt rehabilitáció t. Ezzel a hírrel összefüggésben került szárnyra az a szerintünk korai kombináció is, hogy Zilahi Kiss Jenő tanácsnok távozik a tanügyi osztály éléről. Ennek a kombinációnak magva valószínűleg az, hogy Zilahi Kiss tanácsnok a lég- utóbbi időben több kudarcot szenvedett és ilyenekre még bőven van kilátása. Az az initlranzigens politikai, amelynek zászlajául a nevét adta oda, na már élet- képtelen és a kudarcok sorozatában el kell sorvadnia. De nem sorvadhat el Zilahi Kiss Jenő sok vihart! dacosan álló ambíciója és bár minden oka meglemne a sértődöttségre, ő szelíd türelemmel állja a sikertelenséget is és — ha nem megy másként — nemes önfeláldozással más idők és más gondolatvilág mellett is megtesz mindent szeretett fővárosáért. A katasztrófa tehát, Zilahi Kiss Jenő távozása, amely előbb- utóbb elkövetkezik, ma még nem fenyeget. Ez csak majd a legközelebbi községi választások után következik be. De akkor biztosan. Sikertelen nyomozások ii kis János után Haragos séta a mélyen tisztelt Állatkertben Minden elismerés és dicséret méltán illeti meg dr. Bérezel Jenő tanácsnokot és munkatársait azért, hogjr pompásan megóvták az Állatkertiét a háborúban és az azt követő myomoruságtgal teljes időkben. A budapesti Állatkertre ma büszkeséggel tekinthetünk, nem mintha már nem láttuk volna viru- lóbbnak és állatokban gazdagabbnak, de tagadhatatlan, hogy megfogyatkozva is (ismerjük az uj beszerzések nehézségeit és lehetetlenségeit) egyike a leg- dusabb európai állatkerteknek. Ha mindezekhez hozzávesszük azokat a csillagászlati számokat, amelyekben a mai állatikért értékét ki lehet fejezni magyar koronákban, akkor tanúságát adtok, hogy méltányoljuk azt a munkát és törekvést, amelyet az Állatkerti körül kifejtenek. De ... Nos igen, itt is van de ... Apró. de bosszantó szépséghibákat el kell mondanunk, hogy segíteni lehessen rajtuk. Olyan apróságok ezek, amelyek a nagy erények mellett is időtlenek és amelyeket a szemlélődő ember csatangoló» közben is kénytelen meglátni. Mindenekelőtt be kell számolnunk a kis víziló, az ifjú Jónás után eszközölt sikertelen nyomozásainkról. A kis Jónás ma egyike a budapesti állatkert nevezetességeinek. Természetesen látni akartuk, aminthogy bizonyára száz és száz ember keresi fel Áilaltikeirtet az ifjú óriás miatt. Háromszor jelentünk meg Jónásék keleti palotája, vagy ha úgy tetszik, szentélye előtt. Találkoztunk is az öreg úrral, de & trónörökös minden alkalommal termeibe vonult. Más állatokat ott is fel lehet keresni, de — bizonyára érthető okból — Jónáskát nem lehelt otthonában meglátogatni. Elismerjük, ml lehetünk a hibásak, mi lehetünk a természetrajziban a járatlanok és nem tudjuk, a napnak melyik szaka az, amikor az ifjú vízilónak egészséges a napfény. De hát mi már öregek vagyunk ahhoz, hogy 'természettrajzi ismereteinket ilyen szélesre növeljük. Ellenben a Jcnás-sizienitélyen nem ártana egy pár sor írásban közölni, hogy melyik az az Időpont, amikor a kis Kronprinz hódolóit becses megjelenésével megtiszteli. Ennyit megérdemelne az a publikum, amely Jónáska kedvéért fizet belépődíjat. Bevalljuk, hogy azért mégis láttuk Jónáskát. Láttuk egy képen, egy képes levelező-lapon a trafik előtt. Egyebütt nem volt szerencsénk. Általában azonban az Állatkertiben nem igen tisztelik az írásbeliséget. A háború alatt és óta ugyanis sok, nagyon sok helyen lehullottak a zománcos táblák, amelyen az állatok neve volt felírva, magyarul és latinul. Az eredmény, hogy a tanulni vágyó emberek, érdeklődő vidékiek, a tanulóifjúság tanácstalanul állanak meg a ketrecek előtt és legtöbbször nem tudják, kihez-mihez van szerencséjük. Akárhány egészen mulatlságos jelenetnek voltunk tanúi, melyeknek nem lenne szabad előfordulni, hiszen az állatkertnek nevelő, oktató feladata is van. Végeredményben olyan mérhetetlen összeget nem jelentene a zománcos táblák pótlása, hogy anyagi okokból kellene azokat mellőzni. De ha nem telik erre, akkor is pótollni kell valahogy a hiányt, ha papírra írott névtáblákkal is; de a közönségnek egy modern áll aitkent nek találós kérdéseket feladni nem szabad. Még az egykori való vándor-állatseregleteknek is volt kikiáltójuk; annál nél-> külözhetetlenebb az a Pár száz magyarázó-tábla, amelyeknek igen komoly kulturhivatfásuk van. Nem akarunk ezúttal rámutatni arra, hogy a szegény S z i a m milyen vékonyka kenyeret kap, ha pár koronát' össiziekoldul a publikumtól és nem akarjuk kiadni haragújukat a majom-, medve- és egyéb eledelekkel űzött uzsora alatt; de tisztelettel kérdjük: milyen jogon mérnek a Szikla-vendéglőben hitelesít tét len tehát négy deciliteres (ha öt decili- teres lenne, akkor nem volna ok arra, hogy ne hitie- lesitltessék) korsókban sört, azaz hogy hanzit? A sok apró bosszúságot jólesnék egy kis jó sörrel leöblíteni. Ahhoz azonban legalább öt deci kellene. Négy nem elég! • « « Élet a városházán. A nyári unalom, a nyári ties- pedés után élet kezd fakadni a városházán, emberek járnak a folyosókon, kopogtatnak a hivatalszobákom, ahonnan immár válaszként elhangzik egy-egy álmos: szabad! A főtisztviselők már jobbára visszajöttek szabadságukról, a kisebb tisztviselők is nagyrészt: beállottak a robotba. Ámbár robot itt ma minden, termelő munka sehol, ameddig ellát a szem. Szokványos ügyek, napi problémák és akták, meg akták és me- gint akták... Hire sincs, nyoma sincs annak az1 időnek, amikor a tervek, a nagy ötletek' úgy rajzotitak a városházán, mint méh a kaptárban. Pedig imitt- amott az emberekből is maradt egynéhány a régi nagyszerű sátoraljából. Van belőlük a tanácsban is egynéhány, de annál több a mellékfolyosókon; néhány kiváló műszaki ember, akik egykor pompás; alkotásokkal teltlték népszerűvé a nevüket, de vari' néhány jogász is, a kurzusnak mostoha főjegyzői karában, akik nagyon beváltak a régi hatalmas orchesz- terben. Ma, amikor „megindul az életi“ a városházán* ezzel csak azt mondjuk, hogy mozgás van, de történni aligha történik sok. Ám nemsokára összeül majd a törvényhatósági bizottság, amelynek utolsó esztendejében hatalmas kérdésekkel kell megmérkőznie. Mert nemcsak az emberek lettek kisebbek, de az idők, a veszedelmek, a bajok is nagyobbak. Helyreigazítás. A Singer és Wolfner cég az alábbi sorok közlésére kért fel bennünket: Becses lapjának f. évi augusztus 30-án megjelent 28. számában közölt cikkre: „Meghiúsulta tankönyvakció“ vonatkozóan van szerencsénk a következő
