Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-08-30 / 28. szám

2 Budapest, 1922. augusztus 30. nek, hiszen a lakóknak nem érdeke a háztulaj­don megnyomoritása, a lakosságnak érdeke az, hogy a lakásínség megszűntével minél több la­kás legyen, de a házadójavaslat nemhogy elő nem mozdítja, hanem megakadályozza ennek a kívánatos célnak elérését. — Az adóreformnál meg kell valósulnia an­nak a tételnek, amely azt mondja: minél több ember, minél több munkával, minél több érté­ket állítson elő, mert csak a többtermelés lehet az élet és adózóképesség forrása. Zilahi Kiss, meg a zsidó imakönyv Meghiúsult a tankönyv-akció A kurzus legnagyobb vívmányának hirdették, hogy ezentúl elvonják a könyvkiadó-cégektől azt a rendkívül; busás hasznot, amelyben eddig azok ré­szesülitek azon a réven, hogy az elemi 'iskolai tan­könyveket ők adtaik' el és ők állították elő. Szó sincs róla, be kell vallanunk, hogy szociális szempontból van mit cselekedni ezen a fronton. De Wolfféknak nem az volt a legfontosabb, hogy az iskolásgyerekek, a szegények, a koldusok, valamivel olcsóbb kultú­rához jussanak; hanem a maguk szájaize szerint akarták átalakítani gz elemi iskolai tankönyveket és — ha nem csalódunk — a maguk tanügyi kiválósá­gaikat akarták megjutalmazni nem az uj tanköny­vek megalkotásával, hanem azoknak „megszerkesz­téséivel. Fontos volt az, hogy a tankönyvekből, elsősorban az olvasókönyvekből száműzni lehessen a „destruktiv“ Írókat, egy Petőfit, egy Arany Jánost, egy Jó/kait, vagy mit tudhatnánk, hogy még kiket? A hadjáratot megkezdték a magyar irodalom aranykorának nagy destruktivjai ellen, ellenben meg kellett állani a hadműveletek legelején. Előirányoz­tak az uj elemi iskolai tankönyvek előállítására egy millió koronát, majd az egymilliót kettőre emelték fél; mindez azonban nem volt elegendő. A tankönyv­akciót nem llehetett végrehajtani, mert — amint ma semmit — ugv ezt sem készítették kellően elő. A nagy hű-hóval megkezdett akció szinte teljesen be­fagyott. Az összes tankönyvek közül — később ki­derítendő okokból — egyedül az, A 1 k p t m á n. y t a n készült el. Most pedig újból a régi, immár tüzhalálra ítélt iskolakönyveket kénytelenek bevezetni, termé­szetesen olyan árban, amilyeneket a könyvkeres­kedők megállapítanak. Annak idején Pakots József ebben a kérdésben interpellált is, ami azonban nem tudta sem W o 1 f í é k a t. sem Zilahi Kiss ta­nácsnok urat a józan megfontolás útjára vinni, míg­nem most a haszonban duslakodó könyvkereskedők teljes diadalt arattak a városházi, illetve a tanügyi ügyosztály fölött. Nem elegendő ugyanis, hogy azok a gyermekek, aikik a saját, illetve szüleik pénzén szerzik be köny­veiket, kénytelenek a tankönyvkereskedők által megszabott horribilis árakat fizetni, de egyben a fő­városnak sincs más módja, minthogy a szegény gyermekeknek, akiket a főváros lát el könyvekkel, szintén a régi könyvkereskedőknél kell megrendelni a szükségleteket. Ez ma a fővárosnak valószínűleg jóval több, mint egy millió koronájába kerül. Ha te­hát, — amit éppenséggel nem tartottunk volna egész­séges állapotnak — nem sikerült a tankönyvek elő­állítását házi üzemben előállítani, legalább azt vár­tuk volna a tanügyi ügyosztálytól, hogy a tanköny­vek árát lecsökkentette volna és a szegény gyerme­kek ingyen-könyveinek beszerzésénél ért volna el dicséretremél.tó eredményt. Ehelyett azonban a tanügyi ügyosztály módszene egy mulatságos afférral llett gazdagabb. Megtörtént ugyanis, ami Zilahi Kiss 'tanácsnok urat méltán haragra gerjesztette, hogy önhibáján kiviil egy zsidó imakönyv került a kezébe. Az eset hisztórikuma, hogy az ügyosztály a föld­rajz-könny veket. az olvasó- és ábécés-könyvefket a Síinger ejs Wolfne r-cégnél, ezeknek régi ki­adóinál rendelte meg. Noha a Singer és VV o 1 í- n er-cég még a szépirodalmi Uj Időlk-et is siétlett kurzuslappá átalakítani és a Kádár Leheleket fő- munkatársakká avatni, a főváros tanügyi ügy­osztályának küldött tankönyv-csomóba véletlenül egy zsidó imakönyvet is becsomagolt. Hogy mennyire véletlen volt az eset, mutatja, hogy az illető zsidó imakönyv külsejére Ülőikélate sem hason­lít az V., VI. osztályos olvasókönyvhöjzi. Nosza vol/tl riadalom a tanügyi ügyosztályban és Zilahi Kiss tanácsnok ur, a forradalmi levél szer­zője olyannak 'tekintette a jámbor zsidó imakönyv­nek a tanügyi ügyosztályban való akaratlan meg­jelenését, mintha legalább is bombamerényletet kö­vetitek volna el. Csak percek múlhattak el, amikor már megszületett a megrovó levél a Singer és W o 1 f n e r-cég címére, amelyben a tanácsnok ur kikéri magának az ilyen ugratásokat!. A szegény, jámbor izjsido imakönyv pedig — bármilyen talmudi esze' van — nem győz azon gon­dolkozni, hogy mit véthetett ő, amiért olyan aggresz- sziven bántak vele a tanügyi ügyosztályban, ahol végre is arra is felügyelnek, hogy a zsidó hitoktatás is rendben menjen az iskolákban? • • • A képviselő urak számára szállódét lógnak rekvirálni. Rendben van, helyes, jól teszik. Illendő, hogy a hon atyáit megbecsüljük. Dolgozniok kell az ország ér­dekében és szükséglakásban, barakkban, vagonban ezt tahin nem tudják meg­cselekedni. Mégis szeget üt a fejünkbe, hogy egy szállodát nem lehetne-e okosabb célra fordítani. Példának okáért az ide­genforgalom növelésére. Kérdezzék csak meg Zilahy Dezsőt, az idegenforgalmi iroda kitűnő igazgatóját, van-e, elegendő — akár csak — lebujunk is, az idegenek elhelyezé­sére. Szomorúan állunk e tekintetben és nem tudunk másra gondolni, mint a magyaros vendégszeretetre, meg a kollegialitásra, a mely a kor jelszava s amelynek mindenáron tért kell hódítania. Lám, ha a képviselő urak végignéznének kollegáik névsorán, meg tud­nák állapítani, hogy sok-sok kollegájuk van, aki lakáséiból, akár a kollegialitás, akár a magyar vendégszeretet nevében, igen köny- nyen tudna átengedni egy-két szobát. És ak­kor a vagonlakóknak is maradim. Rátapintottak a főváros közgyűlésén az igazi bajra. Nem történt semmi egyéb, minthogy igen szim­plex, igen egyszerű és igen természetes mó­don megállapította Hovorky János — vagy ha más lett volna, épp úgy cselekedett volna, — hogy dacára a magas gabonaáraknak, csak kevés gabona kerül forgalomba. Ami­kor a magunk éhes gyomráról van sző, igazán senki sem mondhatja, hogy börze­pártiak vagyunk. Se a legjobb, se a legrosz- szabb akarattal senki sem mondhatja, hogy a tőzsde drágítja meg a gabonát, amikor az visszavonul csöndes falusi magányéiba. Nem beszélünk ma arról, — amit Hovorky tói Wolff Károlyon át egészen a szociáldemo­kratákig, vagy, ha úgy tetszik, visszafelé, mindenki sürget, — hogy a közgazdasági nyugalom érdekében vissza kell állítani a hatósági lisztellátást legalább olyan mér­tékben, mint a múlt gazdasági évben volt. Nem beszélünk ma erről, de talán mégis meg lehetne mozgatni a gabonát, amely fő­úri kényelemmel visszavonult vidéki tusz- kulánumaiba. Elismerjük, hogy ez nehéz eset, de talán mégis lehetséges valami, amikpr a kormány — az ellenzéki tiltakozás dacára — kivételes hatalommal rendelkezik. Hogy is mondta Bródy Ernő a közgyűlésen? A falu parasztnépe (őseik igenis büszkén visel­ték ezt a nevet s nem voltak „kisgazdák“), uj arisztokráciát akar teremteni. Ennek az uj arisztokráciának a főjelszava: nem adózunk. Ezt eddig Bródy mondta, mi pedig azt kér­dezzük, hogyha már nem adóznak, ha már nem akarják eladni termésüket, mi a szándé­kuk? Nem képzelnek el szebb halálnemet, mint hogy a saját zsírjukban fulladjanak meg? A „maliitó-ffllKfl“ és esyél) nneMotnk Egyetlen bizottsági ülésen sok mindien megtörté­nik és hiába vádaskodik az ellenzék, a többségi vá­rosatyák változatos, színes, kedves, derűs valamivé tudnak változtatni egy ilyen bizottsági ülést, amelyet bizonyára szárazzá és unalmassá ten/ne, ha ott nagy- képű ellenzéki fejtegetések, versenyszónoklatok han­goznának el. A bizottsági ülésen, a közlekedési bizottságban- a száz-húszszoros bérkocsi-tarifáról esetit szó. Nehéz dió, mert ma soha sem tudja az ember, kinek van igaza és senki sem tudja, hogy mi mennyire drágul meg az idő alatt, amíg bent ül a közlekedési bizott­ságban és tanácskozik. Ám a mi bizottságunk sala­moni Ítéletet hozott, kimondván, hogy előbb meg fogja vizsgálni ,a bérkocsisok jövedelmét és csak akkor clönlt. No, hogy erre aiz egyszerű dologra senki inás rá nem tudott jönni. Vagy ha az ügyosztály mégis rájött volna és mielőtt javaslatot tett, tényleg meg­vizsgálta volna, akkor az egyszerűen nem gilt. Bölcs­nek lenni ebben a városban, eztl a luxust csak a közlekedési bizottság engedheti meg magának, amint majd az itt következendökből, a a a napnál világo­sabban be fog igazolódni. Mettelka haragszik A sok derűs jelenet között, szerepelt egy tragi­kus dolog is a műsoron. Mettelka Frigyes bizott­sági tag ugyanis haragosan ffleltltle szóvá, hogy öt múltkori felszólalása miatt az egyik liberális sajtó­orgánum megtámadta, Hát van itt konszolidáció ebben az országban, ahol a liberalizmus sötét betű- erdeiben meg mernek támadni egy Mettelka Fri­gyest? Tragikus dolog az. hogy ő itti előadja a maga utolérhetetlen bölcsességeit és azt nem hallgatják meg teljes áhítattal. Erélyesen meg kell rendszabá­lyozni az ilyen lázadókat, akik égy Mettelka ellen mernek 'támadni. F o c k Ede tanácsnok szerényen magyarázta meg, hogy ő utat épít, csatornát épít, vigyáz a fő­város pénzére, de nem tudja kiépíteni a sajtóban, ajz egyes újságokban a városatyák iránt való tartozó tisztelet és elismerés rnakadám-utját. A haragos Mettelkának azonban, figyelmébe ajánljuk Ereki Károly egykori ideáját. Tessék el­hinni, hogy uraságoktól levetett ideákkal élni nem szégyen, pláne ha az előbbi uraság rokonlélek volt és ha az idea hasznos. Valaha például Ereki -kemé­nyen küzdött a nyilvánosság előtt azért, hogy a;z újságoknak elő lehessen Írni, hogy a parlamenti (ez esetben a közgyűlési és bizottsági) beszédekből hány sorit kell közölni. Hát ez lenne tényleg az ideális állapot. Ez volna a közgyűlési, demokrácia, lüszen ebben az esetben A N é p-nek éppen úgy másfél ha­sábot kellene közölnie pl. az Elek Mór beszédéből, mint a Wolff Károlyéból, vagy a Mettelka Frigyeséből. Weiss Konrád nappalija és éjjelije A taxi körül való ötletekben nem volt hiány. Weiss Konrád például felvetette a nappali, éjjeli és a mulató-ötletet. Legyen külön taksája annaik, aki nappal akar kocsin menni, annak, aki éjszaka csavarog és annak, aki — a gyalázatos lump —- mulathi jár. Ez szép igy és igazságos is. Kérdés azonban, hogyan állapítja meg Weiss Konrád, hogy aki éjszaka ül kocsira, esetleg nincs-e sürgősebb, fontosabb, életbevágóbb dolga- mint aki nappal — kocsikázni megy. Vagy honnan tudja Weiss Konrád. hogy ebben a keserű világban nincsenek-e olyan jókedvű urak, akik fé­nyes nappal mennek lumpolni. Mérhetetlen igazsátalansá'goknak nyitnának ajtót ezzel az ötlettel. Különösen a „mulató-taksa“ miatt lenne annyi éjszakai botrány, hogy duplájára kel­lene felemelni a rendőrségi létszámot. Azt mondja azonban W e i s s Konrád: — A mulató-taksát könnyű ellenőrizni, mert igen egyszerű a dolog: akik a mulató k b ó 1 in­dulnak haza, azok többet fizessenek. Hát kérem: Eljövök a Fővárosi Orfeumból és nem vagyok bolond, hogy a ,rmulató-taksa“ kedvéért ott üljek fel konflisra, az Orfeum előtt, a Nagymező- utcában, hanem teszek három lépést és az Andrássy­LUKÁCS & C« BANKHÁZ, WIEN WIEDNER HAUPTSTRASSE 1. KARLSPLATZ 14. TÁVIRATCÍM: LLOYDLUK ÁCS TELEFON: 54-2-31 59-4-88 59-5—78 59_5_79

Next

/
Oldalképek
Tartalom