Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-08-30 / 28. szám
2 Budapest, 1922. augusztus 30. nek, hiszen a lakóknak nem érdeke a háztulajdon megnyomoritása, a lakosságnak érdeke az, hogy a lakásínség megszűntével minél több lakás legyen, de a házadójavaslat nemhogy elő nem mozdítja, hanem megakadályozza ennek a kívánatos célnak elérését. — Az adóreformnál meg kell valósulnia annak a tételnek, amely azt mondja: minél több ember, minél több munkával, minél több értéket állítson elő, mert csak a többtermelés lehet az élet és adózóképesség forrása. Zilahi Kiss, meg a zsidó imakönyv Meghiúsult a tankönyv-akció A kurzus legnagyobb vívmányának hirdették, hogy ezentúl elvonják a könyvkiadó-cégektől azt a rendkívül; busás hasznot, amelyben eddig azok részesülitek azon a réven, hogy az elemi 'iskolai tankönyveket ők adtaik' el és ők állították elő. Szó sincs róla, be kell vallanunk, hogy szociális szempontból van mit cselekedni ezen a fronton. De Wolfféknak nem az volt a legfontosabb, hogy az iskolásgyerekek, a szegények, a koldusok, valamivel olcsóbb kultúrához jussanak; hanem a maguk szájaize szerint akarták átalakítani gz elemi iskolai tankönyveket és — ha nem csalódunk — a maguk tanügyi kiválóságaikat akarták megjutalmazni nem az uj tankönyvek megalkotásával, hanem azoknak „megszerkesztéséivel. Fontos volt az, hogy a tankönyvekből, elsősorban az olvasókönyvekből száműzni lehessen a „destruktiv“ Írókat, egy Petőfit, egy Arany Jánost, egy Jó/kait, vagy mit tudhatnánk, hogy még kiket? A hadjáratot megkezdték a magyar irodalom aranykorának nagy destruktivjai ellen, ellenben meg kellett állani a hadműveletek legelején. Előirányoztak az uj elemi iskolai tankönyvek előállítására egy millió koronát, majd az egymilliót kettőre emelték fél; mindez azonban nem volt elegendő. A tankönyvakciót nem llehetett végrehajtani, mert — amint ma semmit — ugv ezt sem készítették kellően elő. A nagy hű-hóval megkezdett akció szinte teljesen befagyott. Az összes tankönyvek közül — később kiderítendő okokból — egyedül az, A 1 k p t m á n. y t a n készült el. Most pedig újból a régi, immár tüzhalálra ítélt iskolakönyveket kénytelenek bevezetni, természetesen olyan árban, amilyeneket a könyvkereskedők megállapítanak. Annak idején Pakots József ebben a kérdésben interpellált is, ami azonban nem tudta sem W o 1 f í é k a t. sem Zilahi Kiss tanácsnok urat a józan megfontolás útjára vinni, mígnem most a haszonban duslakodó könyvkereskedők teljes diadalt arattak a városházi, illetve a tanügyi ügyosztály fölött. Nem elegendő ugyanis, hogy azok a gyermekek, aikik a saját, illetve szüleik pénzén szerzik be könyveiket, kénytelenek a tankönyvkereskedők által megszabott horribilis árakat fizetni, de egyben a fővárosnak sincs más módja, minthogy a szegény gyermekeknek, akiket a főváros lát el könyvekkel, szintén a régi könyvkereskedőknél kell megrendelni a szükségleteket. Ez ma a fővárosnak valószínűleg jóval több, mint egy millió koronájába kerül. Ha tehát, — amit éppenséggel nem tartottunk volna egészséges állapotnak — nem sikerült a tankönyvek előállítását házi üzemben előállítani, legalább azt vártuk volna a tanügyi ügyosztálytól, hogy a tankönyvek árát lecsökkentette volna és a szegény gyermekek ingyen-könyveinek beszerzésénél ért volna el dicséretremél.tó eredményt. Ehelyett azonban a tanügyi ügyosztály módszene egy mulatságos afférral llett gazdagabb. Megtörtént ugyanis, ami Zilahi Kiss 'tanácsnok urat méltán haragra gerjesztette, hogy önhibáján kiviil egy zsidó imakönyv került a kezébe. Az eset hisztórikuma, hogy az ügyosztály a földrajz-könny veket. az olvasó- és ábécés-könyvefket a Síinger ejs Wolfne r-cégnél, ezeknek régi kiadóinál rendelte meg. Noha a Singer és VV o 1 í- n er-cég még a szépirodalmi Uj Időlk-et is siétlett kurzuslappá átalakítani és a Kádár Leheleket fő- munkatársakká avatni, a főváros tanügyi ügyosztályának küldött tankönyv-csomóba véletlenül egy zsidó imakönyvet is becsomagolt. Hogy mennyire véletlen volt az eset, mutatja, hogy az illető zsidó imakönyv külsejére Ülőikélate sem hasonlít az V., VI. osztályos olvasókönyvhöjzi. Nosza vol/tl riadalom a tanügyi ügyosztályban és Zilahi Kiss tanácsnok ur, a forradalmi levél szerzője olyannak 'tekintette a jámbor zsidó imakönyvnek a tanügyi ügyosztályban való akaratlan megjelenését, mintha legalább is bombamerényletet követitek volna el. Csak percek múlhattak el, amikor már megszületett a megrovó levél a Singer és W o 1 f n e r-cég címére, amelyben a tanácsnok ur kikéri magának az ilyen ugratásokat!. A szegény, jámbor izjsido imakönyv pedig — bármilyen talmudi esze' van — nem győz azon gondolkozni, hogy mit véthetett ő, amiért olyan aggresz- sziven bántak vele a tanügyi ügyosztályban, ahol végre is arra is felügyelnek, hogy a zsidó hitoktatás is rendben menjen az iskolákban? • • • A képviselő urak számára szállódét lógnak rekvirálni. Rendben van, helyes, jól teszik. Illendő, hogy a hon atyáit megbecsüljük. Dolgozniok kell az ország érdekében és szükséglakásban, barakkban, vagonban ezt tahin nem tudják megcselekedni. Mégis szeget üt a fejünkbe, hogy egy szállodát nem lehetne-e okosabb célra fordítani. Példának okáért az idegenforgalom növelésére. Kérdezzék csak meg Zilahy Dezsőt, az idegenforgalmi iroda kitűnő igazgatóját, van-e, elegendő — akár csak — lebujunk is, az idegenek elhelyezésére. Szomorúan állunk e tekintetben és nem tudunk másra gondolni, mint a magyaros vendégszeretetre, meg a kollegialitásra, a mely a kor jelszava s amelynek mindenáron tért kell hódítania. Lám, ha a képviselő urak végignéznének kollegáik névsorán, meg tudnák állapítani, hogy sok-sok kollegájuk van, aki lakáséiból, akár a kollegialitás, akár a magyar vendégszeretet nevében, igen köny- nyen tudna átengedni egy-két szobát. És akkor a vagonlakóknak is maradim. Rátapintottak a főváros közgyűlésén az igazi bajra. Nem történt semmi egyéb, minthogy igen szimplex, igen egyszerű és igen természetes módon megállapította Hovorky János — vagy ha más lett volna, épp úgy cselekedett volna, — hogy dacára a magas gabonaáraknak, csak kevés gabona kerül forgalomba. Amikor a magunk éhes gyomráról van sző, igazán senki sem mondhatja, hogy börzepártiak vagyunk. Se a legjobb, se a legrosz- szabb akarattal senki sem mondhatja, hogy a tőzsde drágítja meg a gabonát, amikor az visszavonul csöndes falusi magányéiba. Nem beszélünk ma arról, — amit Hovorky tói Wolff Károlyon át egészen a szociáldemokratákig, vagy, ha úgy tetszik, visszafelé, mindenki sürget, — hogy a közgazdasági nyugalom érdekében vissza kell állítani a hatósági lisztellátást legalább olyan mértékben, mint a múlt gazdasági évben volt. Nem beszélünk ma erről, de talán mégis meg lehetne mozgatni a gabonát, amely főúri kényelemmel visszavonult vidéki tusz- kulánumaiba. Elismerjük, hogy ez nehéz eset, de talán mégis lehetséges valami, amikpr a kormány — az ellenzéki tiltakozás dacára — kivételes hatalommal rendelkezik. Hogy is mondta Bródy Ernő a közgyűlésen? A falu parasztnépe (őseik igenis büszkén viselték ezt a nevet s nem voltak „kisgazdák“), uj arisztokráciát akar teremteni. Ennek az uj arisztokráciának a főjelszava: nem adózunk. Ezt eddig Bródy mondta, mi pedig azt kérdezzük, hogyha már nem adóznak, ha már nem akarják eladni termésüket, mi a szándékuk? Nem képzelnek el szebb halálnemet, mint hogy a saját zsírjukban fulladjanak meg? A „maliitó-ffllKfl“ és esyél) nneMotnk Egyetlen bizottsági ülésen sok mindien megtörténik és hiába vádaskodik az ellenzék, a többségi városatyák változatos, színes, kedves, derűs valamivé tudnak változtatni egy ilyen bizottsági ülést, amelyet bizonyára szárazzá és unalmassá ten/ne, ha ott nagy- képű ellenzéki fejtegetések, versenyszónoklatok hangoznának el. A bizottsági ülésen, a közlekedési bizottságban- a száz-húszszoros bérkocsi-tarifáról esetit szó. Nehéz dió, mert ma soha sem tudja az ember, kinek van igaza és senki sem tudja, hogy mi mennyire drágul meg az idő alatt, amíg bent ül a közlekedési bizottságban és tanácskozik. Ám a mi bizottságunk salamoni Ítéletet hozott, kimondván, hogy előbb meg fogja vizsgálni ,a bérkocsisok jövedelmét és csak akkor clönlt. No, hogy erre aiz egyszerű dologra senki inás rá nem tudott jönni. Vagy ha az ügyosztály mégis rájött volna és mielőtt javaslatot tett, tényleg megvizsgálta volna, akkor az egyszerűen nem gilt. Bölcsnek lenni ebben a városban, eztl a luxust csak a közlekedési bizottság engedheti meg magának, amint majd az itt következendökből, a a a napnál világosabban be fog igazolódni. Mettelka haragszik A sok derűs jelenet között, szerepelt egy tragikus dolog is a műsoron. Mettelka Frigyes bizottsági tag ugyanis haragosan ffleltltle szóvá, hogy öt múltkori felszólalása miatt az egyik liberális sajtóorgánum megtámadta, Hát van itt konszolidáció ebben az országban, ahol a liberalizmus sötét betű- erdeiben meg mernek támadni egy Mettelka Frigyest? Tragikus dolog az. hogy ő itti előadja a maga utolérhetetlen bölcsességeit és azt nem hallgatják meg teljes áhítattal. Erélyesen meg kell rendszabályozni az ilyen lázadókat, akik égy Mettelka ellen mernek 'támadni. F o c k Ede tanácsnok szerényen magyarázta meg, hogy ő utat épít, csatornát épít, vigyáz a főváros pénzére, de nem tudja kiépíteni a sajtóban, ajz egyes újságokban a városatyák iránt való tartozó tisztelet és elismerés rnakadám-utját. A haragos Mettelkának azonban, figyelmébe ajánljuk Ereki Károly egykori ideáját. Tessék elhinni, hogy uraságoktól levetett ideákkal élni nem szégyen, pláne ha az előbbi uraság rokonlélek volt és ha az idea hasznos. Valaha például Ereki -keményen küzdött a nyilvánosság előtt azért, hogy a;z újságoknak elő lehessen Írni, hogy a parlamenti (ez esetben a közgyűlési és bizottsági) beszédekből hány sorit kell közölni. Hát ez lenne tényleg az ideális állapot. Ez volna a közgyűlési, demokrácia, lüszen ebben az esetben A N é p-nek éppen úgy másfél hasábot kellene közölnie pl. az Elek Mór beszédéből, mint a Wolff Károlyéból, vagy a Mettelka Frigyeséből. Weiss Konrád nappalija és éjjelije A taxi körül való ötletekben nem volt hiány. Weiss Konrád például felvetette a nappali, éjjeli és a mulató-ötletet. Legyen külön taksája annaik, aki nappal akar kocsin menni, annak, aki éjszaka csavarog és annak, aki — a gyalázatos lump —- mulathi jár. Ez szép igy és igazságos is. Kérdés azonban, hogyan állapítja meg Weiss Konrád, hogy aki éjszaka ül kocsira, esetleg nincs-e sürgősebb, fontosabb, életbevágóbb dolga- mint aki nappal — kocsikázni megy. Vagy honnan tudja Weiss Konrád. hogy ebben a keserű világban nincsenek-e olyan jókedvű urak, akik fényes nappal mennek lumpolni. Mérhetetlen igazsátalansá'goknak nyitnának ajtót ezzel az ötlettel. Különösen a „mulató-taksa“ miatt lenne annyi éjszakai botrány, hogy duplájára kellene felemelni a rendőrségi létszámot. Azt mondja azonban W e i s s Konrád: — A mulató-taksát könnyű ellenőrizni, mert igen egyszerű a dolog: akik a mulató k b ó 1 indulnak haza, azok többet fizessenek. Hát kérem: Eljövök a Fővárosi Orfeumból és nem vagyok bolond, hogy a ,rmulató-taksa“ kedvéért ott üljek fel konflisra, az Orfeum előtt, a Nagymező- utcában, hanem teszek három lépést és az AndrássyLUKÁCS & C« BANKHÁZ, WIEN WIEDNER HAUPTSTRASSE 1. KARLSPLATZ 14. TÁVIRATCÍM: LLOYDLUK ÁCS TELEFON: 54-2-31 59-4-88 59-5—78 59_5_79
