Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-08-16 / 27. szám
Budapest, 1922. augusztus 16. 3 Jtiöfv&b&JZü&ip A halálraítélt Közmunkatanács Az ősz előtt nem lesz döntés — Vértelen csata az érdekeltek konferenciáján — Zie- linszky maradni akar Rakovszky Iván belügyminiszter — mint ismeretes — halálra ítélte a Közmunkatanácsot és néhány érdekelten kívül senkinek sincsen oka rá, hogy emiatt könnyeket hullasson. Hogy ez az intézmény máig élhetett, illetve, hogy a kommunizmus utáln újból megkezdhette működését, aizt annak a véletlennek köszönhette, hogy a Károlyi-rezsim VII. néptörvénye szüntette meg. Szó sem férhet ahhoz, hogy Károlyiéknak ez az intézkedése helyes és okos volt, de éppen a kommunizmus után lábrakapott türelmetlenség, amely a Károlyi-rezsim helyes intézkedéseivel szemben is megnyilvánult, lehetett csak a'z oka annak, hogy ezt a néptörvényt hatályon kívül helyezték, holott ennek az uralomnak több, sokkal megokolatlanabb intézkedései ma is teljes erejükben fennállanak. Most azonban — úgy látszik — végérvényesen meghúzta a belügyminiszter a Közmunkák tanácsa fölött a halálharangot, s bár akadnak néh anyaim, akik védelmükbe veszik a múltnak e'zt a hasznos, de a jelennek fölösleges intézményét. A védők — akik inkább újságcikkek és interjúk névtelen homályában) jelentkeznek — kilétét nem nehéz megállapítani; de ez a védelem, — miután érdekelt forrásból táplálkozik — teljesen értéktelen. A kormány, a főváros és a nemzetgyűlés teljesen egyet fog érteni ebben a kérdésben és ilyenformán a verejtékesen extravagáns álláspontot kereső újságcikkek informátorai valószínűleg teljesen izolálva maradnak. A kormány álláspontja után legfontosabb a főváros kívánsága, amely — értesülésünk szerint — teljesen egyezik a kormányéval, ameny- nyiben a főváros a Közmunkatanácsnak az 1922. évben való megszüntetését és a fővárosi pénzalap teljes likvidálását követeli. Ennek az álláspontnak a megokölása rendkívül egyszerű. A főváros s'zerint ugyanis a Közmunkatanács azokat a feladatokat, amelyeket a törvény rábízott, teljesen elvégezte, ma már a felügyeleti és felebbviteli jogkörön kívül egyéb agenda ja nincsen. Ez idő szerint való jö- védelmeit legnagyobbrészt a fővárostól elvont útadóból meríti és a fővárosi pénzalap a Margitsziget kezelésén kívül más feladatot nem ró a Közmunkatanácsra. Miután a Közmunkatanácsnak már régebb idő óta nincs olyan tennivalója, amit a főváros a maga kiépített és kiterjedt adminisztrációjával el nem végezhehie, az építési ügyekben pedig a Közmunkatanácsra ruházott másodfokú felebbviteli jogkört más fórumra is rá lehet ruházni, ennek az intézménynek fenntartása teljesen szükségtelen, sőt felesleges. A Közmunkatanácsot megalkotói különben sem örök életre tervezték, hanem élettartamát abban az időben szabták meg, arnig a három váirost egyesitik, ami már 1873-ban megtörtént és amig az uj főváros adminisztrációjának megerősödése bekövetkezik. Ma tehát teljesen felesleges, hogy más hatóságok által is elvégezhető feladatokra nagy költséggel különálló intézményt tartsunk fenn. Ez lévén a főváros álláspontja, készséggel bocsátkozott ebben a kérdésben tárgyalásba a kormánnyal. Értesülésünk s’zerint a kormány el van szánva, hogy a Közmunka. tanács megszüntetésére vonatkozó javaslatot rövidesen a nemzetgyűlés elé terjessze. A belügyminisztériumban már dolgoznak az előkészítő munkálatokon és a tanácskozásba bevonták a fővárost is. A Közmunkatanács megszűntével ügyköre legnagyobbrészt a városhiás zára kerül, de egyrészt a kereskedelmi minisztériumra fognak ruházni. Egyelőre azonban a megszűnéssel kapcsolatban több bonyolult jogi kérdést kell megoldani. A belügyminiszteriumli tanácskozásokkal párhuzamosan a városházán is megindult a munka. A tanács mindenekelőtt felhívta az egyes ügyosztályok vezetőit, hogy tegyenek jelentést a Közmunkatanács megszűntével előálló helyzetről, illetve mondjanak véleményt arról, hogy mit kell ebben az esetben a fővárosnak cselekednie. E tekintetben legfontosabbak lesznek Fock, Bárdy és Orczy tanácsnokok előterjesztései, akik eddig állandóan együtt dolgoztak a Közmunkatanáccsal, valamint dr. Bérezel Jenő tanácsnoké, akinek gondjai valószínűleg megszaporodnak a Margit-Sziget kezelésével. A tanács, miután mindezekkel tisztában van, részletes javaslatot terjeszt a kormány elé. Sőt értesülésünk szerint máris van a fővárosnak egy memoranduma, amely alapul szolgálhat a tárgyalásoknak és a törvénytervezetnek is. Ez a tervezet már ismerős is a kormány előtt, sőt a főváros előterjesztése körül az egyes minisztériumok már vértelen csatát is vívtak. aminek azonban összes eredménye az, hogy a végleges döntést az őszre halasztották. A vértelen csatáról bő információk nem állanak rendelkezésre, színhelye azonban a Közmunkatanács Döbrentei-télri palotája, résztvevői pedig a belügyminiszter által kiküldött felszámoló-bizottság tagjai voltak. Ebben a felszámoló-bizottságban helyet foglalnak a főváros, a Közmunkatanács, a miniszterelnökség, belügyminisztérium, pénzügyminisztérium és kereskedelmi minisztérium képviselői. A főváros nevében Folkusházy Lajos alpolgármester és Véssey Ede főjegyző vettek részt. Véssey főjegyző előterjesztette nagyszabású tervezetét és azon melegében össze is tűzött két minisztérium képviselője az előadottak fölött. Az ellentétek elsimítása azonban az őszre maradt, ami azt is mutatja, hogy a dolgot nem lehetett simán elintézni és mutatja azt a vaJőszinüséget is, hogy a további tárgyalások sem fognak egészen zavartalanul lefolyni. Zielinszky Szilárd, a Közmunkatanács elnöke, egyelőre a csendes figyelő szerepére vállalkozott. A belügyminiszternek a pénzügyi bizottságban a Közmunkatanács megszüntetésére vonatkozólag tett kijelentései után való napon ugyanez a rendkívül heves temperaniientumu, gyors elhatározásit férfiú ugyan sietve felajánlotta lemondását, a kormány érvei előtt azonban meghajolt és helyén maradt. Ma várakozik, de kétségtelen, hogy ő is azok közé tartozik, akik a Közmunkatanács fenntartásának feltétlen hívei. Sőt Zielinszkynek a Közmunkatanács hatáskörének kiszélesítése, annak az országra való kiterjesztése a kedvenc gondolata. Ez azonban ma aligha aktuális; de mindenesetre egészségesebb gondolat, mint a Közmunkatanácsnak mai formájában való fenntartása. Ha tehált a Közmunkatanács — ami reméljük, nem fog bekövetkezni — ismét megmenekülne az enyészettől, akkor inkább adjanak neki valóban nagyobb hatáskört, mert ma érdemleges hatásköre tényleg nincsen. Késik az építkezés megkezdése A főváros felterjesztése a kormányhoz Augusztus közepét írjuk már, de a fővárosi építkezések ügye alig egy-kéf vonakodó lépést tett tavasz óta, mikor a 200 milliós fővárosi építkezés tervét elkészítetitek. Végnélküli ,’jegyzékváltás“ folyik a főváros és az építkezés illetékesei közötti, ez azonban édeskeveset használ az ügynek, a munkáskezek tovább is teltlenül pihennek és szakmunkásaink jelentékeny része kénytelen az utódállamokban keresni boldogulást, mivel itthon aiz épitő-ipar alig van foglalkoztatva. A lakásépítési miniszteri biztosság uj vezetőjének. Gerlóczy Gyula h.-államtitkárnak közelmúltban történt kinevezése után már-már remény volt arra, hogy az építkezés ügye mégis csak előre jut valamivel. Az állami építkezések körül történtek is biztató lépések, a főváros szociálpolitikai ügyosztálya azonban hiába sürgeti a miniszteri biztosságnál a A tanács most felterjesztéssel fordult a miniszterelnökhöz és a pénzügyminiszterhez. A felterjesztés elmondja, hogy az optáláskérök nagy száma azzal a veszélylyel fenyeget, hogy őszre a lakásínség az eddiginél Is sokkal nagyobb lesz. A főváros közművekkel ellátót); telkek birtokában kész haladéktalanul megindítani aizi építkezést, ha végre megtudja, mi a kormány végleges álláspontja a 200 milliós építési kölcsönt illetően. A tanács kéri, hogy az egyenlő elbánás elve alapján ne 15, hanem 25 évi törlesztésre kapjon a főváros kölcsönt, úgy mint a többi városok és a 200 milliós kölcsön második felének is kamatmentes kölcsönként való megadása t sürget i. Értesülésünk szerint a kormány nem dönt azonnal ebben a kérdésben, hanem előbb — valószínűleg augusztus 15-ike után — a miniszterelnök elnöklésével és a főváros részvételével ankétet tart. Tehát ismét ankétek, tanácskozások, megbeszélések. Közben pedig kopogtat a tél! • • • A jegyrendszer áldásaiban — úgy látszik — még egyszer igen jelentős mértékben fogunk részesedni. Minden gondolatunk tiltakozik a megkötöttségek ellen; de be kell ismerni, hogy a mai helyzetben nincs más módja a drágaság ellen való védekezésnek. Akkor, amikor előbb rákényszeredtünk erre a, módszerre, a nincstelen- séggel szemben kellett védekezni. Akkor a kevés árut kellett szétosztani igazságosan, takarékosan, kiadósán. Most a sok áruból kell valamit megmentem Budapest lakossága számára olyan módon, hogy a drágító processzusokat kikapcsoljak. A háború kitörése óta — talán a múlt esztendőt kivéve —soha sem lehetett jogos panasz a főváros közélelmezési politikáját illetőleg. A múlt esztendőben azonban hibák történtek, talán éppen azért, mert itt is pártpolitikát csináltak és öblöshangu szónoklatokkal tömték meg émelygő gyomrunkat. Pedig itt nincs más mód, mint ezt az igen nagy problémát teljes mértékben rá kell bízni a fővárosnak e téren nagyszerűen kipróbált tisztikarára, amely a múltban csodákat művelt. Azok majd cselekszenek, mint a múltban és nem szónokolnak, mint az urak — a jelenben. Giosszák a villamos-tarifa emeléséhez. A villamosjegy ára tehát tizenöt koirona lesz. Valóban nincs a világnak olyan emelődaruja, amely versenyt tudna emelni az Egyesített Városi Vasutak felszámoló-bizottságával. És mindez a város urainak asszisztenciája mellett történik, ami felett egyébként nem csodálkozhatunk, hiszen a városházán az utóbbi két esztendő alatt (egyebet sem tettek, mint drágítottak minden közszolgáltatást. Ezekbe az áremelésekbe a főváros szomorú helyzetére való tekintettel a közönség valahogyan még beletörődött, de ami a villamos- vasutaknál történik, annak a fele sem tréfa. Kedves dilettánsok a közönség bőrére igazgatóséit játszanak ott és ellenőrzés nélkül vezetik a vasút ügyeit. Eliába sürgették a főváros közgyűlésén már egy évvel ezelőtt a vasutak számadásainak nyilvánosságra való hozatalát, Tor may ék nem sietnek vele. De a főváros vezetősége sem igen kiváncsi ezekre az adatokra s igy a felelősséget az Egyesített Városi Vasutak gazdálkodásáért is neki kell viselnie. A legnagyobb mulatság pedig az. ami a tarifaemelések körül történik. A városházán a látszat kedvéért tiltakoztak eddig minden ujabbi viteldíjemelés ellen, amelynek megtörténtét azonban minden lelkifurdalás nélkül tudomásul vették. Ez az eljárás természetesen a tehetetlenség látszatát keltené bennünk, ha nem volna nyílt titok, hogy a folytonos tarifaemeléseket tulajdon képen a város erőszakolja, sőt azok engedélyezését a kormánynál p r o t e,z s ál j a. Magyarázata pedig ennek a kétszínű játéknak egyszerűen, az. hogy a z év végén a főváros birtokába.kerülnek a vasutak és miután a koncepció terén változás nem igen remélhető, magas tarifákkal tudják majd csak a vasút üzemét vezetni. Szóval, hogy sportmüszóval éljünk, a villamosLUKÁCS & C« BANKHÁZ, WIEN WIEDNER HAUPTSTRASSE 1. — KARLSPLATZ 14. TÁVIRATCÍM: LLOyDLUKÁCS TELEFON: 54-2-31 59_4_88 59_5_78 59_5_79 2U0 milliós kölcsön elntézését. A kölcsön régóta húzódó ügye még mindig kevés reménnyel biztat.
