Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-08-02 / 26. szám
Budapest, 1922. augusztus 2. 3 Körséta a városházán Sallay tanácsnok beteg — A polgármester bécsi útja — Likvidálják a kurzust? Köszönjük a szives érdeklődést), mi idehaza csak megvagyunk valahogy, nem jól, nem is éppen rosz- szul csak úgy vagyogatunk. Önök, akik szerteszaladtak a csonka hazában, hogy egy kicsit barnára itassák magukat a nappal és letiirödjék az ujjúkról a tintaíöltoktat), önök, biztosan busongva gondolnak ,a Károly-kaszármya kövér falaira, amelyen sohasem verődik át a napsugár, kellemes hűvössé téve a főváros alkalmazottainak kissé fanyar életét. Általában jobb. ha önök nagyfejüek nyaralni vannak, a többiek, az aprók jobban megférnek itt egymás között és pláne még ha közgyűlés sincsen, egészen szépen sikerül légüres terét produkálni a netán politizálok számára. De mondom, köszönjük a szives érdeklődést, egészségesek vagyunk, bár az éhség is komoly nyavalya és igy nem tudom, hogy a mai nekikeseredett drágaság mellett négy-öt nap múlva — lévén ma kellemetes elseje — mindenki meg talál betegedni a városhjázán. Különben az sem volna elszigetelt jelenség, mert máskor is bekövetkezett ez az állapot, de lényegesen későbben. És itt áhítattal kell a bécsi kollégákra gondolni, akikről azt mondják, hogy amikor elfogyott a fizetésük, indexszámot ebédelnek. Egészen jó dolog lehet az az indexszám, pláne mikor olvasom, hogy a múlt hónapban 45 százalékos volt a drágulás, ami azt jeleníti. hogy Bécsben. miután elsején felvették a pár százezer koronás havi fizetést, 15-ikén mindenki minden elsején kapott ezres után még 450 koronát vehet fel. Ami pedig az egészséget illeti, bizony vannak betegeink is. így mindenki nagy részvéttel beszél a városházán a kiváló S allay tanácsnokról, aki nagyon súlyosan beteg, de mindenki reméli, hogy hamarosan föl fog épülni. Sokkal könnyebb természetű beteg S á n t h a Dénes tanácsnok, aki ugyan hosszabb szabadságra ment, de betegsége terheit lábon viseli és mihelyt jobban érzi magát — reméljük — néhánj' bánatos, szép költeménnyel gazdagítja a magyar poézist. Ha már betegségnél és Bécsről van szó. emlékezzünk meg a főváros beteg pénzügyeiről és vele vonatkozásban S i p ö c z polgármester és Csupor tanácsnok bécsi útjáról, akiki a héten tanácsot kérni voltak Reimann Jakabnál, Bécs szociáldemokrata polgármesterénél, aki akár tudott, akár nem tudott jó tanácsot adni, de mindenesetre azzal búcsúzott el vendégeitől, hogy: — Aztán ne felejtsék el az urak megmondani, hogy Wolffot, Csilléryt melegen üdvözlöm. Viczián és Czigány elvtársaknak külön is rázzák meg helyettem a kezét. A tréfa legyen tréfa, ennek a vizitnek azonban íkbmoly háttere is van. Azt kell hinnünk, hogy Reimann polgármester — aki valószínűleg okos ember, ha a polgármesteri székig fel tudta verekedni magát — világos magyarázatokat adott. Az egyik verzió szerint Bécs a maga külföldi kölcsöneimek rendezése tekintetében igen jelentékeny előnyökét kapott, a másik verzió szerint Budapesttel egyazon helyzetben vannak ők is és igy egyöntetű eljárásban akarnak megállapodni. Végeredményben mindkét esetben csak haszonnal járhat a bécsi ut. Ha — aminthogy mi igy tudjuk a dolgot — Bécs előnyökben részesült a kölcsönök törlesztésénél, akkor' Reimann bizonyára tud egyet-mást üzenni — Wolfi Károly na k. Csak az a kérdés, hogy fog-e rajta. De ha együtt kell harcolnunk a bécsiekkel, ám legyen, de ennek is meglesznek a maga feltételei, amelyekből megint lehet) valamit tanulni. És Bécs akkor, amikor valamit az entente-nál kell kikuncsorogni, kikilincselni, nagyon jó szövetséges, mert jajgatni, sinni úgy az európai koncertben ma senki sem tud, mint az osztrákok. Van azonban egy tisztelettel teljes kérdésünk a Bécset megjárt S i p ö c z polgármesterhez. Mondaná meg nekünk a polgármester), hogy a bécsi szocialisták is úgy kizárják-e a ke- resztényszocialista kisebbséget a bizottságokból, mint nálunk teszik a keresztények a liberálisokkal? Pedig hányszor lekommunistázták önök a bécsieket, akikhez most tanácsért rohantak, sőt — úgy látszik — a szövetségkötésre is meg van a hajlandóság. Azok a „kommunisták“ valószínűleg nem teszik .neg ugyanazt, ami itt történik, hogy a liberális ellenzéknek még ma sincs fogalma sem arról, amit Berlinben és Londonban Csupor és Fock tanácsnokoknak mondtak. Pedig ebben a mi ellenzékünkben, hogy mást ne mondjak, helyet foglal Éber Antal is. akinek legalább annyi finánc-tudása és tapasztalata van. mint — példának okáért — Bohn József bizottsági tag urnák. Általában idehaza is akad egy és más tanulság, amelyet le kell vonnia a főváros többségi pártjának. (Ott van példának okáért a nemzetgyűlés hétfői ülése. ' amelyen B u d a i Dezsőnek, a wolffi főhadsegédnek, a numerus clausus megszorításáról szóló határozati javaslatát elvetették. De hogyan elvetették)! Olyan egyhangúlag, hogy még Kiss Menyhért képviselő ur sem kívánt a szavazásnál fölállani. Wolff Károly és tábora nem jelent meg a szavazásnál. Vájjon miért? Éreznek-e valamit? Érzik-e, hogy már vége a régi' lakodalomnak, amikor még tucatjával szórták ki az utcára az érdemes pedagógusokat? Értesültek-e róla az urak, hogy gróf Klebelsberg kultuszminiszter. egy ilyen az utcára dobott igazgató ellen megindított fegyelmi eljárást hatályon kívül helyezte? Hatályon kívül helyezte, mert „nem lát okot fenforogni a fegyelmi eljárásra, amelyet egyoldalú tanúvallomásokra alapítana k.“ Vájjon azt jelenti-e ez. hogy megkezdődött a kurzus likvidálása? Törvény o főváros Mztertásának rendezéséről Az ősszel benyújtják a javaslatot —- Adójövedelmeket enged át az állam — Kállay pénzügyminiszter nyilatkozata K á 11 a y Tibor pénzügyminiszter az elmúlt, héten a nemzetgyűlés elé terjesztette adóreformjának leglényegesebb javaslatait. amelyek természetesen rendkívüli mértékben érdeklik a városi lakosságot is. Ezek a javaslatok ma már a közvélemény elé kerültek és az egyes érdekképviseletek egymás után mondják el róla véleményüket. Meg kell mondanunk itt is, ahol a fővárosi lakosság érdiekei lebegnek állandóan a szemünk előtt, azt. amit az érdekképviseletek is többszörösen megállapították, hogy a főváros lakossága még ezek után is erősen nagyobb (terheket fog viselni, mint a falu népe. Az agráriusok minden kétségbeesett kapálódzása dacára tény az, hogy a földadónak buzapari’tásra történő felemelése esetén is a földbirtok adózása még mindig nem fogja megközelíteni a békebeli adózás arányait, ellenben amiből a töke. a kereskedelem, az ipar. jóval több terhet fog viselni, mint békében. úgy hogy a régebbi egészségtelen aránytalanságot a reform nem csökkenteni, hanem növelni fogja. Nem kell róla sokat beszélni, hogy miit jelent ez Budapest életében, különösen ha hozzávesszük azt. hogy a szellemi foglalkozásúak számára is túl magasan állapítja meg a pénzügyminiszter javaslata az adókulcsot. Budapest életére természetesen káros kihatással lesz az adózásbeli igazságtalanság; de Budapestet érdeklőén más 'tervlei is vannak Kállay Tibor pénzügyminiszternek. Befejezett dolog ugyanis, hogy a pénzügyminiszter az ősszel javaslatot nyújt be a községi háztartások — tehát Budapest háztartásának — rendezéséről is. Ez a javaslat deltáitokban még nem kész projektum, de, a fő irányelv az. hogy a községi bevételek elsősorban saját bevételekre támaszkodjanak és pedig a községek — tehát Budapest — számára isi átengedendő kereseti adó, a már átengedett forgalmi adórészesedés, illetékek, heíypénzek, fogyasztási adószerű bevételek ríévén. A pénzügyminiszter ázerint további bevételei lennének a községeknek azok a bevételek, amelyek az érdekeltek érdekében tett funkciókból származnak, igy a városmdezésből, az útépítésből és a tűzrendészetből eredők. Erre vonatkozólag különben Kállay Tibor pénzügyminiszter a következőket jelentette ki a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: *— Mintegy betetőzését jelentené a most megalkotandó törvényeknek a községi háztartások és községi adóztatás rendszeréről szóló törvényjavaslat. Ezt az ősszel az állami adóztatási rendszer kiépítésére vonatkozó törvények! megalkotása után akarom benyújtani. Ami a községek háztartásának rendezését illeti, ez még részletezve nincsen készen és 'természetszerűen nem is lehet, amíg az állami adóztatás egész rendszere nem fixiroztatott). Az irányelveket illetőleg megjegyzem. hogy ennek a tervnek célja az, hogy a községi adóztatás első sorban a saját adókra baziroztassék, nevezetesen a most átengedendő kereseti adókra, a forgalmi adókból biztosítandó részesedésre^ amely utóbbi szintén saját adója a községnek, mert hiszen a község működik közre az adóterhek behajtásánál és kezelésénél. Alapozandó továbbá azokra a vámokra és illetékekre, amelyek szintén a városok saját bevételeit képezik, megjegyezvén, hogy a beszedés mikéntje még rendezendő lesz. Végül azokra a bevételekre, amelyek egyes érdekeltségeik részére teljesített beruházások folytán ezen érdekel'tségek/íől lennének behajtandók. Legutoljára hagynám a pótadókat és igykieznék biztosítani, hogy az óriási különbségek, amelyek most helyenkint mutatkoznak a pótadó százaléka közül, a lehetőséghez képest elimináltassanak. Ezzel a községi adóztatásra vonatkozó törvénynyel nyerne befejezést az egyenes adók rendszerének kiegészítése. A pénzügyminiszter kijelentései szerint tehát nem felel meg a valóságnak az a tény. mintha a községi pótadót végleg el akarná, vagy el tudná ‘ ItörölnL Értesülésünk jszerint a városok helyzetén azzal kiván főként a miniszter segíteni, hogy a községeknek — köztük Budapestnek is — a befolyó általános kereseti adó öt- tíz százalékát szándékozik átengedni; de nem akar a kormány e tekintetben egységes kulcsot felállítani, mert a községekben a pótadó 25—30 százalék között változott és igy annak egyensúlyba hozatala nagy feladat lesz. Kétségtelen az, hogy helyes a princípium, amelyből a pénzügyminiszter kiindul1 és amely szerint a pótadók helyett — ha csak részben is — külön adóforrásokból akarja a községi háztartást táp Iá In i. Természetesen kérni kell a minisztert — és ez a feladat a főváros vezetőire hárul — hogy a segedelem, amelyet egyes adók egyes részeinek átengedésével nyújtani szándékozik, elegendő legyen, hogy végre egy csapásra meg lőhessen oldani a főváros háztartásának immár állandóvá lett válságát. Budapest háztartásának rendbehozatala tekintetében tényleg uj perspektíva nyílik előttünk. A pénzügyminiszter, aki már többször tárgyalt a főváros funkcionáriusaival, valószínűleg keresni fogja az alkalmat a reform megalkotása előtt való újabb érinltlkiezésre. Reméljük, hogy ezúttal sikerülni fog nem fél. haniem egész megoldást biztosítani. A főváros a drágaságra bazirozza háztartását Szomorú tanulságok a félévi adóbevételekből Büszkén emlegetik a városházán, hogy a kurzus minden kölcsön nélkül, minden) idegen segítség nélkül hozta rendbe a háztartását. A külföldi adósságok kamatait ugyan nem fizeti a város, die ettől eltekintve, deficitmenltes a költségvetése. Hát. szó sincs róla: biz’ az gyönyörű eredmény. Azonban azt i!s< meg kell nézni, hogy milyen uton-módon érték el a városházán ezt a nagyszerű eredményt? Bizony csak adóemeléssel érték el. Uj adókat kreáltak és a régi adókat megfejelték. A főváros most tette közzé az év első hat hónapjának adó-eredményeit. Ez a kimutatás sok érdekeset mond. íme: 1922-ben 1921-ben január 1-töl júniusi végéig 1. Községi adó 107.2 millió K 78.2 millió K 2. Házbérkrajcár 15.1 „ 23.2 „ 3. Telekértékadó — „ >, 28.3 „ 4. Telekátirási dij 17.7 „ 7.0 „ 5. Pezsgőadó 9.1 „ 5.9 „ „ 6. Vigalmi adó 56.7 „ 27.4 „ 7. Közlekedési adó 9.5 „ 9.2 „ 8. Szállodaadó 28.1 „ — „ „ 9. Adóbehajtási illeték 11.6 „ 2.6 „ Összesen 255.0 millió K 181.8 millió K Ez az összeállítás arról beszél, hogy az év első hat hónapjában az idén 255 millió volt az adóbevétel, mig tavaly 181.8 millió korona. Ha tehát a kö- vetkező félévben is úgy megy. mint eddig, akkor ! ebben az esztendőben 510 millió korona lesz a főváros adóbevétele. Az is érdekles, hogy házbér/kraj- cárból az idén 15.1 milliót vett be a város, mig tavaly 8.1 millióval többet, sőt az is érdekes, hogy az idén nem volt a fővárosnak bevétele a telek- értékadóból. mig tavaly 23.2 millió korona volt az ilyenfajta bevétele: Wolff Károly szerencsés keze szabadította meg a 'telekspekulánsokat ettől a 23 millió koronás tehertől; sőt a telekértékadó dolgával kapcsolatos az is, hogy a házbérkrajcárból olyan gyönge a bevé'tlal. Szenzációja a kimutatásnak, hogy olyan nagy a vigadóadó-bevétel. Ha igy megy továbbra is, akkor az év végéig eléri a 115 milliót, ami azt' is jeleníti, hogy a főváros minden lakójára, a csecsszopókra is, 121 korona vigalmi adó jut fejqn- kint. Szállodaadóból idáig 28.1 millió bevétele van a városnak; az év végéig eléri a 60 milliót. Azután van ennek a kimutatásnak egy másik szomorú érdekessége, az. hogy adóbehajtási illetékből az év első felében 11.6 millió koronát szedtek be. mig tavaly csak 2,6 milliót. Úgy látszik, hogy a végrehajtók derekasan dolgoznak. Azonban nem ezek az apró-cseprő bevéteLek rántják ki a főváros szekerét a sárból, hanem a forgalmi adó. A főváros fél százalékot kap az általános forgalmi adóból és ez a fél százalék évi 4—500 millió koronát tesz ki és ha a drágaság ilyen nagyszerű tempóban emelkedik továbbra is, mint most, akikor a milliárdok forgalma még jobban fokozódik és még jobban fokozódik a fővárosi forgalmi adó-bevétele is. A dologban tehát az az érdekes és az a szomorú egyúttal, hogy a főváros háztartása tulajdonképpen a drágaságra van bazirozva. Ha nő a drágaság: nő a főváros jövedelme is, ha pedig jön az olcsósági hullám, akkor fölborul a főváros gyönyörűen félépi- 1 tett budget je.
