Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-13 / 16. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. április 13-án 16. szám. ELŐFIZETÉSI PRAK: Egész évre 160 K. Félévre 80 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban &c VÁROSI; POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL miiaiiimmBiiamiie Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. A Mos és az állam harca a Maríií-sziietért Benárd miniszter ötlete — A Közmunkatanács saját sírját ássa -- Föl lehet-e bontani a bérlők szerződését? ür. Bencírd Ágoston népjóléti miniszterről el kell ismerni, hogy a jó ötleteket gyorsan megérti és ügyesen alkalmazza más célokra. A főváros március ] 6-iki közgyűlésén Horváth Karolja (IV. kér.) bizottsági tag nagyfontosságu beszédet mondott, amelyben szóvá tette a Margit-szigetcn a bérlő társaság által teremtett állapotokat és azt kívánta, hogy a szigetet a főváros vegye kezelésébe. Nem volt alkalmunk megfigyelni, ott volt-e Benárd miniszter ur Horváth bizottsági tag beszédénél, de a beszéd hire mindenesetre eljutott hozzá, mert sürgősen lépéseket tett, hogy a főváros előkészületben levő szándékainak gáncsot vessen és a szigetet az állam, helyesebben a maga halálraítélt minisztériuma számára biztosítsa. Nincs módunk betekinteni a kulisszák mögé és igy nem tudjuk Benárd ment-e Zielinszky-hez, a Közmunkatanács elnökéhez, vagy Zielinszky ment-e Benárdhoz,. annyi bizonyos, hogy a Horváth Károly helyes gondolatát az államra applikálták és most együtt dolgoznak annak érdekében, hogy a sziget a népjóléti minisztérium kezébe kerüljön. A Zielinszky-Benárd-féle akcióról azonban jó előre meg kell állapítani, hogy van egy célja, amelyet el akar érni és lesz egy eredménye, amelyet minden esetre fel tud majd mutatni. A cél, amelyet el akar érni, hogy a népjóléti minisztérium, amelyet Hegedűs Lóránt már halálra Ítélt, jogcímet kapjon a további fennmaradásra és Benárd továbbra is miniszter lehessen; ezért kell a Margit-sziget, amely nélkül nincs jogcím annak bizonyítására, hogy a népjóléti minisztériumra és Benárdra igen nagy szükség van. Az eredmény, amelyre ma nem is gondol Zielinszky, de amely okvetlenül bekövetkezik, az lesz, hogy a sziget átadásával megszűnik a Közmunkatanács fenntartásának létjogosultsága; hiszen eddig is mindenki azt bizonyította, hogy a Közmunkatanácsra nincsen szükség. íme, most egyetlen fontos ügykörét is kiadja kezéből: mi okon kell akkor még ezt a drága hivatalt tovább is fenntartani? A Károlyi rezsimben, mielőtt a Közmunkatanácsot megszüntették, Po- lónyi Géza, a Közmunkatanács akkori elnöke, terjedelmes memorandumot adott be, hogy miért kell a Közmunkatanácsot fenntartani? Az egyetlen érv a sziget volt. Hát ha Polónyi nagy agyveleje nem tudott más argumentumot kifőzni és Zielinszky ezt az egyetlen egyet is kiadja a kezéből, akkor a Közmunkatanácsra igazán nincs többé szükség. A legközelebbi jövő e tekintetben világosságot fog hozni. Most azonban csak arról a harcról akarunk beszámolni, amely a főváros és az állam között kitörőben van a Margitsziget dolgában. Ennek a harcnak csak a főváros győzelmével szabad végződnie. Más ut, más mód nincsen. A városháza urainak most az egyszer talpra kell államok és minden erejükkel meg kell védeniük a főváros jogait és útját kell vágniok olyan egyéni ambícióknak, amelyek a főváros megkárosítására vezetnének. Mi történt a Közmunkatanács titokzatos ülésén ? Csütörtökön a Fővárosi Közmunkák Tárnicsa nevezetes ülést tartott. Ezen az ülésen került ugyanis egészen meglepetésszerűen szóba a Margit - sziget ügye. Meglepetésszerűen mondjuk —- mert a Közmunkatanácsnak van egy úgynevezett Margitszigeti bizottsága, amelyet egyáltalában össze sem hívtak, hogy ezt az ügyet előkészítse. Kétségtelen teiiát, hogy a Közmunkatanácsot nem ok nélkül tették ki ennek a meglepetésnek, amit az is bizonyít, hogy a tanácstagokkal valósággal fogadalmat tétettek a ■ titoktartásra. Egészen természetes I tehát, hogy a Fővárosi Hirbtp-nak pontos információi vannak a történtekről. Az ülésen Zielinszky Szilárd elnök elmondta, hogy a Margit-sziget kezelése tulajdonképen nem lehet a Közmunkát ouács feladata. Hiszen a szigetet fürdőhelynek kell tekinteni, köz- egészségügy tehát, amely a népjóléti minisztérium hatáskörébe tartozik. Ismertette azután, hogy Benárd miniszter nagy örömmel foglalkoznék a Margit-sziget kérdésével és igy a Közmunkatanácsnak meg kel! tennie a szükséges lépéseket, hogy a sziget kezelését az állam, helyesebben a népjóléti minisztérium vegye át. Ebből a célból érintkezésbe kivan lépni a különösen érdekelt népjóléti minisztériumon kivül mindazokkal a minisztériumokkal, amelyeknek a dologba beleszólásuk van, tehát: a miniszter- elnökséggel, a belügyminisztériummal és a pénzügyminisztériummal. Ekkor azonban újabb meglepetés történt. A főváros ugyanis értesülvén a Zielinszky- Benárd tervről, csütörtökön, tehát a Közmunkatanács ülésének napján, szintén ülést tartott, amelyen kimondta, hogy c/\ főváros is igényt tart a Margitszigetre, arról semmi szia alatt lemondani nem hajlandó, ebben a kérdésben a közgyűlést is állásfoglalásra bírja. A tanács egyben utasította Fock Ede és Sallay Árpád tanácsnokokat, hogy a tanács emez állásfoglalásának a Közmunkatanácsban is kifejezést adjanak. Ennek az utasításnak az alapján Fock Ede tanácsnok rövid beszédben reflektált Zielinszky elnök szavaira és közölte a tanács határozatát, amely szerint a főváros a Margitsziget tulajdonjogéira igényt tart. Rövid vita indult meg ezután, amely vita is tanúsíthatja, hogy a fővárosnak imminens érdeke a sziget tulajdonjogához való ragaszkodás. Végül Zielinszky elnök is hozzájárult, hogy a kormányhoz való felterjesztéssel egyidejűleg a Közmunkatanács a fővároshoz is átír, hogy amennyiben a főváros is igényt tart a szigetre, a szükséges lépéseket a kormánynál megtehesse. Ezután a Közmunkatanács felhatalmazta az elnökséget az előzetes tárgyalások megindítására. Mi jogon követeli a főváros a Margit- szig etet ? A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt olyan egj^éniséggel beszélni, aki a főváros álláspontját a Margit-sziget dolgában teljességgel ismeri. A következő felvilágosításokat kaptuk:- A fővárosnak a Margit-szigetrc vonatkozó jogai minden kétségen fölül állanak. Aki ismeri az I90S. évi XLVIII. t.-c. intézkedéseit, teljesen tisztában van ezzel. Kétségtelen, hogy ha a kormányhatóságok ennek a törvénynek az intézkedéseit figyelembe veszik, nem tehetnek mást, mint hogy, miután a Közmunkatanács le akar mondani a szigetről, azt a fővárosnak adják át. Ne feledkezzünk meg azonban a Közmunkák Tanácsának eredetéről sem, mert ez az eredet és a múlt’a leghatározottabban megerősíti azt a tényt, hogy a Közműn a tanács tulajdonképen a főváros, helyesebben Budapest életerejéből táplálkozott és igy ha a Margitszigetről lemond, az csak a főváros tulajdonába szállhat át; Az 1870. évi X. t.-c. a Közmunkatanács létalapjául fővárosi pénzalapot rendeli, amely tulajdonképen koldus-alap. A Dunaszabályozás révén képződött telkek értékesítéséből állott elő ez az alap, élt pedig a Közmunkatanács az útadóból és a külföldi részvénytársaságok itteni fiókjainak adójából, amelyek újabban nagyon megcsappantak. Ezenkívül jövedelmi forrása volt a Közmunkatanácsnak a hidíillérek, amiből eddig rendeltetési helyére semmi sem folyt be. Fzt a jövedelmi forrást harminc esztendőn át soha sem számolták el, hanem felhasználták részbeni a hidak építési költségeire, részben a hidakkal kapcsolatos kisajátításokra. Polónyi Géza a városházán legszebb szónoki sikereit akkor aratta, amikor ezeket az elszámolásokat sürgette. —• Budapestnek drága kincse a sziget. Lemondani róla semmi szín alatt sem szabad. Legkevésbé pedig úgy, hogy legjobb meggyőződésünk szerint nem tarthatjuk azt a kezet, amelybe kerül, megbízhatónak. Az állami kezelés nem megnyugtató. Tudjuk, hogy amit az állam a kezébe vesz, az el van temetve. De semmi esetre sincs szükség arra, hogy a népjóléti minisztériumban külön szakosztályt állítsanak fel, amely azutáni agyonadminisztrálja a szigetet. Az államnak nincs meg a múlhatatlanul szükséges szerve, amely a sziget ügyét kezébe vehetné. Az eredmény tehát az uj és fölösleges hivatal felállítása lenne, amivel szemben a fővárosnak készen áll a maga régen működő apparátusa, amely eddig is teljes megelégedésre végezte munkáját. Nem szabad elfelejteni azonban azt sem, hogy a Margit-sziget egyik legnagyobb csábitő-erejét természeti és kertészeti szépségei teszik. Kertészete pedig az államnak szintén nincs, mig a főváros olyan tökéletes intézménynyel rendelkezik, amilyet az állarn tiz esztendő alatt sem lenne képes majd kifejleszteni. A botanikus kert ügye A József főherceggel kötött szerződésnek van egy pontja, amelynek értelmében a szigeten 36.000 négyszögöl területen botanikus kertet kell létesíteni. Ez benne van az 1908. évi XLVIII. t.-c.-ben is. Ritzéknek a Lukács-kormánynyal kötött szerződésében, amely azután társaságról társaságra szállott át és egészen Schiffer Miksáékig jutott el, az országos növénykert ügye egyáltalán nem szerepel, ami törvénysértést jelent és igy magát a szerződést is illuzóriussá teszi. A fővárosnak ,az állam ellen most kezdődő harcában mindenesetre döntő jelentőségű lesz a botanikus kert ügye és az a miniszterelnöki válasz,
