Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-22 / 26. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. Junius 22-én 26. szám. 83ft*iaiiiniHEiiiiai!gBmaiiin»iiai[iDiiipmaiiiBmpiiiamn»iiQmauinmampmamnmainoHiamainHinqmc ELŐFIZETÉSI Arak: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre 160 K. Félévre 80 K. _____ Szerkesztőség és kiadóhivaEgyes számok kaphatók a fal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. kiadóhivatalban <£><sx£><2) & <s> FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon 137—15. szám. A villamos autóbuszok Budapestre vagy Pozsonyba utazik-e Leon Daudet? A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő sorsa — A kamara állásfoglalása — Az autonóm 1‘zottság reaktiválását követelik sorsa aggasztja ma Budapestet. A helyzet, amelybe ezekkel a jármüvekkel ha csak egy pillanatra is jutottunk, egészen komikus. Az történt ugyanis, hogy a kormány részéről akadályokat gördítettek ta behozatali engedély kiadása elé, azzaJ a gondolattal, hogy a főváros okosabban tenné, ha Bécs uraságoktól levetett autóbuszainak megvétele helyett mégis inkább a magyar iparnak juttatnia valamit. Ez nem volt kifejezett megrovása a kormánynak, de agy látszik, a gondolat tényleg ott lappangott a háttérben. Készségesen elismerjük, hogy — ha ez igy van — ebben az esetben nem volt igaza a kormánynak, mert ha nem veszünk is uraságoktól levetett autóbuszokat, akkor sem adhatunk munkát a magyar iparnak, mert hiszen ti'z darab gázzal fűtött autóbuszunk ott porosodik a garázsban. Nem arról akarunk azonban szólani, hogy az adott esetben igaza volt-e alz, illetékes kor- mány-forumnak vagy sem. De igenis arra gondolunk, hogy az újabb időben nem most történik először, hogy megfokozódik a kormánygyámkodás a fővárossal szemben. Jóelőre kijelentjük azt is, hogy e’z nemcsak joga a kormánynak, de az adott esetben! kötelessége is. Kötelessége, mert a főváros mai vezetésének ingadozó, járatlan volta nem nyújthat, kellő garanciát. Ez okolja meg, hogy gróf Ráday Gedeon belügyminiszternek olyan leiratot kellett küldeni a fővároshoz a takarékosság témájáról, amelyet még belügyminisztertől soha sem kaptunk. Hasonlóképem jellemző az a másik eset, hogy Hegedűs pénzügyminiszternek kellett kigondolni, miként lehet a főváros pénzügyi válságát megoldani, sőt neki kellett megmondani a'zt is, hogy hogyan nem szabád pénzt csinálni. A pénzügyminiszter egyetlen lehelteiére összeomlott a szomorú kis kártyavár, amelynek épit- getésével hónapokon át szórakoztak a városházán és amikor a fejünkhöz kaptunk, hogy „de uraim, ne játszadozzanak, itt életről és halálról van szó", akkor nagyon elcsodálkoztak. Hevesen tiltakoztak, hogy a kártyavár merni játék, mert a kártyavárból fakad a jólét. Szállásadó nélkül nem lehet kormányozni. Nem hízelgő ez a nagy érdeklődés, amelyet a főváros ügyeivel szemben a kormány mutat. Hiszen ez azt tanúsítja, hogy igenis vigyázni kell a támolygó, bizonytalan lépésekre, amelyekkel a főváros haladni akar. De ha nem hízelgő is ez az ellenőrzés, ez a támogatás, mindenesetre nagyon hasznos. Szinte jó, szinte életmentő körülmény, hogy ha már olyan tanácsunk és közgyűlésünk van, amelyek a mái nehéz viszonyok között a múlt intéző faktorainak a nyomába sem léphetnek, legalább kormányunk van, amely becsületes érdeklődést tanúsít Budapest ügyei iránt. Szerencse a szerencsétlenségben. Azoknak a komolyan gondolkozó többségi vezéreknek azonban, akik nem meztelen hatalmi célokkal ülnek helyükön, hanem Budapestet tényleg boldogítani akarják, meg kell fonfolniok ezeket a jelenségeket. Mert ha momentán hasznos is, de nem méltó Budapesthez, hogy ennyi önállót- lanságot mutasson. Emberek kellenek a gátra. Mi nem bánjuk, akárkik lesznek azok, de emberek, talpig férfiak, alkotó erőben levők, tettre- készek, invenciozusak, dolgosok legyenek. A kereskedelmi és ipari kikötő mmosságára egymásután eszmélnek fel az emberek. Sajnos, ha még nincsen is későn, de mindenesetre előbb kellett volna a dolognak megtörténnie. Ha ma már kikötőnk lenne, akkor a Bécsbe áttolódott kereskedelmi forgalmat mind módunkban lenne még visszahódítani magunkhoz. De súlyos hiba, hogy nemcsak a hivatalos köreink késlekedtek, de aludtak a képviseletek is, amelyeknek szinte egyéni érdekük is lett volna a sürgetés. Most megszólal a kereskedelmi és iparkamara, foglalkozván a kikötő építési munkálatainak szünetélésével. Szécsi Hugó felszólalása után a kamara közlekedési szakcsoportja ugyanis szombaton javaslatot fogadott el, amelyben aggodalmát fejezi ki a Schneidér-Creusot cégnek a ki- kötöépités tárgyában adott opció miatt, sürgeti az autonóm kikötö-bizottság reaktiválását és az építésnek gyors és a magyar érdekeknek megfelelő módon való folytatását. ' Legelsősorban döntő fontossága lenne annak, hogy a kikötő ügye kikerüljön a bürokrácia útvesztőjéből és egy autonom, teljhatalmú szerv kezébe menne át az intézkedés joga. Hiszen nem újság, hogy minél több hatóságnak van, valamibe beleszólása, annál biztosabban elsenyved a hatásköri viszálykodásokban. Ezért kellene jönni a kormánybiztosnak, akit a Fővárosi Hírlap említett, vagy az 1918-ban felállított és azóta oktalanul megszüntetett autonom bizottságnak, amelyet a kereskedelmi és iparkamara közlekedési szakosztálya kiván. Ott tartunk már, hogy a harminc esztendeig divatban volt marakodás a hatóságok között megint felüti a fejét és a kikötőre megint igényt tart a főváros, a kereskedelmi és földművelési minisztérium, amelyek harminc élven át lesték a másik szándékait és cselekedeteit. Ezeket a széthúzó érdekeket hozta össze az autonom bizottság, amely egyúttal az egyoldalú hivatalnoki apparátust a külső érdekeltség bevonásával is felfrissítette. Ennek a bizottságnak — mint emlékezetes — miniszteriális hatalma, teljesen autonom jogköre volt, teljes felelősséggel tartozott, szabad volt mindenféle felterjesztési és engedélykérési kényszertől. Meg kell említeni, hogy ezt a bizottságot annak idején1 az angol-amerikai „commis- siom“-ok kitűnő mintájára Méhely Kálmán államtitkár csinálta meg. Soha olyan lendületet nem vett a kikötő ügye, mint ama pár hónap alatt, amíg ez a bizottság szabadon és zavartalanul dolgozhatott. Gyors egymásutánban peregtek le az összes előzetes tárgyalások és a szabályzatok, munkatervek elkészítése után az épitőbizottság látott munkához. Ma azonban megint felborult minden, mert ez által az autonom bizottság által létesített minden régi megállapodást megszüntettek. Pedig bölcs megoldás volt az, a bűn azonban valószínűleg csak az volt, hogy egy forradalmi kormány államtitkára csinálta. A minisztériumokban azonban nem tudják az egészséges önzést annyira fejleszteni, hogy ha valaki jót alkot, azt el kell fogadni még akkor is, ha az alkotó maga az ördög volt. A Méhely-íéle berendezkedés kitűnőnek bizonyult tehát, hiszen az egésznek alapja igen egyszerű, de minden igényt kielégítő volt. Az volt az alapja az egésznek, hogy az összes költségeket ezentúl paritásosán viseli az állam és a főváros, másrészt viszont az épitőbizottságba meghívták egyenlő képviselettel a két minisztériumot, a fővárost és a külső érdekeltségek leghivatottabb képviselőit (kereskedőket, szállítmányozókat, mérnököket stb.) A sziikebb végrehajtóbizottság valósággal permanenciában dolgozott. Azáltal, hogy igy minden hatóság és érdekeltség a leghivatottabb szakemberei révén közvetlenül részt vett a munkában, úgy, hogy az összes tényezők ebbenl a központi bizottságban egyesültek, megszűnt minden huzavona és illetékességi széthúzás, a bizottság bemutatta a programmját, megkapta a költségfedezetet és teljes autonómiával dolgozott páratlan1 lendülettel és okos takarékossággal. Hat hét múlva már 1600 munkás dolgozott és ma már nagyon, de nagyon messze tartanánk. Rettenetes sülyedés az, ahova most jutott a kikötő kérdése. Mi szinte elképzelhetetlennek tartjuk, hogy mindent egy kockára tettek fel és ez az egy kocka az, hogy megérkezik-e Leon Daudet ur. a Schneider & Creuzot cég képviselője a hónap végéig, vagv Pozsonyba utazik? A kormánynak az elhatározása, hogy külföldi cégnek a kikötő építésére és üzemben tartására opciót adott, a fővárosnál is nagy konsternációt keltett. A főváros tanácsa miéig május havában meglehetősen erős hangú felterjesztést intézett a földművelésügyi miniszterhez, amelyben nyomatékosam kérte, hogy a külföldi érdekcsoporttal folytatott tárgyalások eddigi anyagát, különösen pedig a tényleges megállapodásokra vonatkozó iratokat közölje sürgősen a főváros közönségével miheztartás végett és engedje meg, hogy a főváros az iratokra rövid utón betekinthessen. Kéri továbbá a tanács, hogy a fővárost, mint közvetlenül érdekelt felet, a tárgyalásokba bevonják. A főváros sürgős felterjesztésére azonban mai napig nem érkezett válasz, ahogyan nem volt eredménye a Mérnök- és Épitészegylet hasonló irányú felterjesztésének sem. A tanács most a közgyűlés elé viszi ezt az odlózus ügyet. rámutatván azokra a súlyos következményekre, amelyek a kikötő ügy rendezetlenségéből, az állami munkálatok szüneteléséből és a külföldi érdekcsoporttal leendő megállapodásból az ország és a főváros közgazdasági életét érni fogják. A tanács előterjesztésében megdöbbenéssel I állapítja meg, hogy a kormány a kikötő megépítését külföldi érdekcsoportra bízza és hogy ez az érdekcsoport fogja a kikötőt üzemben tartani és hasznosítani. Megállapítja az előterjesztés azt a sajnálatos tényt is, hogy a külföldi érdek- csoporttal folytatott tárgyalásokra a főváros közönségét, amelynek létérdekei legközvetlenebbül érintve, vannak, nem hívták meg.
