Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-01 / 23. szám
Budapest, 1921. Junius 1. 3 Fosztogatják a főváros fürdőit Százezreket érő lepedőket és fürdő-ruhákat loptak el a Széchenyi- és Gellért-fürdőkből Néhány esztendővel ezelőtt nagy feltűnést keltettek azok a sorozatos lopások, amelyeket a Széchenyi-, Rudas-, Császár- és Lukács-fürdőkben követtek el és amelyeknél a fővárost, valamint a két magánfürdőt milliós károk érték. Még máig is ismeretlen tettesek lepedőket, törülközőket, fürdőruhákat vittek el, sok esetben kifosztották a fürdőkabinokat és megtörtént, hogy metszett tükröket, amik már akkor is jelentős értéket képviseltek, szállítottak el a „fiirdőzők" az egyes' fürdőépületekből. Ezek a nagyarányú lopások okozták később, hogy a fürdőszemélyzet csak a legszükségesebb fehérneműkkel látta el a közönséget és vigyázott mindenkire, nehogy hasonló esetek fordul hassanak elő. Pár hcmappal ezelőtt, amikor minden téren megindult a konszolidáció, a hires budapesti fürdőket is konszolidálták. Elsősorban 50—80— 100 °/o-al felemelték a fürdőtarifákat, de, hogy a horribilis beléptidijakért bizonyos ellenszolgáltatásokat is nyújtsanak, vadonatúj fürdőköpenyekkel és lepedőkkel lepték meg a szakadozott fürdőruhához szokott pesti közönséget. A főváros fürdői, különösein a Gellert- és Széchenyi-fürdő milliós befektetéseket eszközöltek és vásároltak uj fürdő-felszereléseket. Alig múltak el hetek a milliós befektetések után, a személyzet megdöbbenve tapasztalta, hogy napról-napra apad a fürdőruhák száma. Figyelni kezdték a vendégeket, de a tolvaj- jások tettesére nem sikerült ráakadni, végre, amikor már a százezres tételek félé közeledtek A lóversenyek alkonya A 20 és fél százalékos adó veszedelme A Fővárosi H.irlap mindenkor küzdött az ellen az erkölcstelenség ellen, amely a lóverseny- fogadások nyomán fakad. Sohasem tagadtuk meg azonban azt, hogy a budapesti lóversenyeknek befolyása van és még nagyobb befolyása tehetne az idegenforgalomra, nem is szólva — a kommunális szempontokat nem érintő — lótenyésztési célokról. A lóversenyfogadások szabályozása, a' könnyelműségnek telhető eszközökkel való meggátlása azonban még nem jelentheti a lóversenyek megszüntetését, vagy tönkretételét. Pedig ebben a pillanatban azon a ponton vagyunk, hogy a budapesti lóversenyek alkonyához érkeztünk e I, mert Hegedűs koránt pénzügyminiszter olyan súlyos adóval rótta meg a lóversenyfogadásokat, hogy azok szinte illu-' zóriussá iteszik a lóversenyjátékot. Igaz viszont, hogy az állam több nemes célra súlyos pénzeket kap ezen a réven. így például testnevelési célokra az eddigi totaliza.tőr-adóból évi tiz millió helyett negy'- ven millió fog jutni. Az előző indemnitási javaslat ugyanis az eddig 14 százalékos adót 20 és fél százalékra emelte fel. Az 1894. évi XXIX. t.-c. értelmében a lóversenyfogadásokból levonandó volt: 6 százalék a versenyt rendező pénztár javára. 4 és fél százalék az állampénztár javára és 1 és fél százalék jótékony célra. Fz összesen 12 százalék. Az 1913. évi XIII. t.-c. ezt a levonást felemelte 2 százalékkal, amely nagyreszt testnevelési célokra jutott. Hegedűs indemnitási törvénye szerint ezeket a levonásokat 20 és fél százalékra emelték. Az elosziíás szerint testnevelési célokra ezentúl 2 százalék helyett 8 százalék és jótékony célokra 1 és fél százalék helyett 2 százalék fog jutni. A többi változatlan marad. Jogosultsága pedig az ilyen percentuálls adóemelésnek nincs, mert ez nem egyedül a pénzértékek változását fejezi ki. De még ennél is fontosabb az„ hogy Budapestnek igen nagy lkára származhatik ebből az emelésből. Hiszen ilUuzórius az olyan fogadás, amelynek ötödrészét veszi el az állam. Ha pedig nincs lóverseny - fogadás, nincs lóverseny sem, ami pedig igen nagy ártalmára van az idegenforgalomnak. Hiszen ha nem lesz Budapesten lóverseny, akkor nemcsak az idegenek nem jönnek hozzánk, de a budapestiek is oda fognak menni, ahol lóvei seny v a n. Egyben pedig az az igen nagy veszedelem az eltűnt fürdőruhák értékei, a fürdöigazgató- ságok a rendőrséghez fordultak. A főkapitányságról a Csupor detektiv-cso- portot bízták meg a fürdötolvajok kézrekeritésé- vel. Két heti figyelés után két fiatalembert vettek észre a detektívek, akik óvatosan lezárt fülkékbe nyitnak be a Széchenyi-fürdő helyiségeiben. Azonnal lefogták a két ifjút, behozták a főkapitányságra, vallatóra fogták és a két fiatalkorú rövid vallatás után beismerte, hogy azóta fosztogatják a fürdőt és a fürdőző közönséget, amióta az uj fürdőruhákat kiadták használatra. Eleinte csak egy-két lepedőt loptak el, olyanokat, amelyeket fürdőruhául kaptak. Ruháik alá felcsavarták a lepedőket és a törülközőket, de elvitték a pamlagok frottír-takaróit is, úgy, hogy egy-egy fürdés után a Teleky-téren 3—4 ezer koronát árultak ki a lopott értékekből. Később már merészebbek voltak és óvatlan pillanatokban a ruharaktárakból emeltek ki nagyobb készleteket és kofferokat, táskákat vittek magukkal, hogy a lopott holmit minél könnyebben elszállíthassák. A két fiatalembernél házkutatást tartottak és több százezer korona értékii fehérneműt találtak lakásukon, természetesen minden fehérneműben a iöváros fürdőinek monogramja. A két fiatalkorút letartóztatták és átadták őket a fiatalkorúak bíróságának, de a nyomozást tovább folytatják, mert valószínű, hogy hasonló ■módon még többen dézsmálták a frissen vásárolt, uj fürdőruhákat. ólálkodik az ajtónk előtt:, hogy a nagy levonások elől való menekülés hihetetlenül fel fogja virágoztatni a z u g b o o k make r-i n t é z m é n y t. amelynél erkölcstelenebbet, hitványabbat szinte elképzelni is nehéz. Egészen aprólékos kifogás, de jellemző az is, hogy amig a lóversenyadóból ma már 8 százalék jut testnevelési célokra, addig a lóverseny eredeti hivatására, a ló- tenyésztési célokra tovább is csak 4 és fél százalék, vagyis amannak csak fele jut. A Városi Galéria Eladják-e a főváros modern képgyűjteményét? A tanács1 megbízta C s á n k yr Dénest, a Városi Muzeum vezetőjét, hogy készítsen leltárt a főváros tulajdonában levő festményekről és szobrokról. Egyidejűleg állapítsa meg, hogy ezeket a képeket és szobrokat annakidején mennyiért vásárolta a főváros és mennyit érnek most? A főváros tulajdonában rengeteg kép és szobor van. A főváros a képzőművészettől sohasem sajnálta a garast. A tárlatokon a tanács mindig eleget tett annak a kötelezettségének, amellyel Budapest a képzőművészetnek és az iparművészeinek tartozik. Még Halmos János takarékossági érájában is bőkezű volt. Bárczy István tizenkét esztendős polgármestersége alatt pedig igazán nem panaszkodhattak sem a festők, sem a szobrászok. A művészi érzékű és a művészet iránt lelkesedő polgármester évröl-évre jelentékeny összegeket állított be a költségvetésbe a képzőművészet támogatására. Bárczy István polgármester és W i l d n e r Ödön tanácsnok művészed politikájának aztán az lett az eredménye, hogy Budapest ma nagyszerű képgyűjtemény fölött1 rendelkezik és ez a képgyűjtemény most jelentékeny vagyont reprezentál. A modern magyar képzőművészet legkitűnőbb képviselői egy'-egy értékes képpé! vagy szoborral szerepelnek ebben a gyűjteményben. Van Munkácsy.ia, Páll Lászlója. Mészölybe a fővárosnak, hogy a fiatalokról és a .tegfiatalabbakről ne is beszéljünk. Eleinte a Városi Múzeumba helyezték el az újonnan vásárolt képeket, de hamarosan belátták, hogy a Városi Muzeum mai helyiségei jóformán arra is kicsinyek, hogy a főváros múltjára vonatkozó relikviákat befogadják. A város vezetősége tehát úgy segiifett a problémán, hogy ideiglenesen, amig az ui Városi Múzeumot felépíthetik, a képek egy részét a városháza hivatali szobáiban helyezik el. A polgármesterek fogadó szobái például teli vannak szebbnéí- szebb és értékesnél-értékesebb képekkel. De a képekből bőven juitott a tanácsnokok és a főtiszt v iselők szobái számára is. A múlt évben aztán, amikor egyre súlyosabb terhek nehezedtek a főváros háztartására: az az eszme vetődött föl, hogy leghelyesebb lenne, ha a főváros eladná modern képek. \ múlt év végén és ennek az esztendőnek az első hónapjaiban a képeknek jelentékenyen megnőtt az áruk. Hogy példát is említsünk. Munkácsy egyik 60 cm. széles festményéért, amelyet a város valamikor négyezer koronáért vásárolt igen szívesen adtak volna a gyűjtök és a kereskedők kétszázezer koronát; sőt többet is. Ilyenformán a főváros, ha értékesíteni akarta volna a modern képeit, jó pár millió koronát kapott volna értük. Azok, akik a képek értékesítésének ideáját fölvetették, azzal érvelitek, hogy a főváros eleget tett kötelességének, amikor a képeket megvásárolta a művészekéül. Ezzel támogatta a művészeket és támogatta a képzőművészetet is. Az azonban nem lehet hivatása a fővárosnak, hogy képeket gyűjtsön, pláne akkor, mikor sem megfelelő helyiségei nincsenek a gyűjtéshez, de pénze sincs hozzá. A főváros, mondták az urak — akkor, amikor háztartása nagy válsággal küzd, annyira, hogy olykor kénytelen lemondani a legégetőbb kiadások teljesítéséről, -ilyen viszonyok között a főváros nem engedheti meg magának azt a költséges passziót, hogy gyiimölcsözet- leniil hagyja azt a jelentékeny vagyont, amely modern képekbe van invesztálva. Az efféle igazságokat azonban könnyebb kigondolni, mint megvalósítani. A városházán féltek tőle, hogy a tanács éles támadásoknak teszi ki magát, ha azzal a propozicióvaD áll elő, hogy adják el a főváros modern képeit. így aztán a képvásárlás nagy konjunktúrája elmúlt, a főváros képei pedig megmaradtak. Most egyelőre leltározzák és megbecsülik a képeket. Ha ezzel elkészülnek, akkor uj helyiségeket keresnek a képek számára. Az a terv, hogy a modern képekből csinálnak egy uj galériát, amelynek aztán Csánk y Dénes, a Városi Muzeum mostani vezetője tenne az igazgatója; a Városi Muzeum élére pedig Schoen Arnold mütörténetiró kerülne. Szó van arról is, hogyr a Szépművészeti Muzeum átengedné a Városi Galéria számára a tisztára Budapestre vonatkozó képekét és a főváros cserébe modern képeket adna. Egytebként ez az idea sem uj, mert a kultuszminiszter már évekkel ezelőtt vetette föl azt a gondolatot, hogy a Szépművészeti Muzeum képek dolgában llépjen csereviszonyba a Városi Múzeummal. • • • A főváros poloskát irt. Ez nem humor, ez nem gúny, ez komoly valóság és pedig igen ion-tos, okos és életrevaló terv. Eddig többé-kevésbbé megbízható, vagy megbizhataitilan vállalatok foglalkoztak csak fé- negirtássál. Akárhányszor ezek a vállalatok nem alkalmaztak egyebet, mint az ördögűzés babonáit, amelyekre természetszerűen ,ai poloskák nem reagáltak. Most — amint! a Fővárosi Hírlap értesül — a főváiros veszi a kezébe a poloska és egyéb férgek irtásának kérdését. Szégyen bevallani, de igaz. hogy a férgek elszaporodása tekintetében a nyugati nagyvárosok között Budapest vezet. Úgy tudjuk, Hammer Dezső, a fertőüleniihő-intézet most megválasztott igazgatójától származik a kitűnő ötlet, hogy ia f e r t őfjten itö-intéze t+ren féreg irtásra is berendezkedik, amit, ismerve -ennek az intézménynek elsőrendű voltát, bizonyára suly'os aggodalommal vesznek tudomásul a budapesti poloskák. Az intézetnek minden szükséges eszköz rendelkezésére áll és nemcsak ezt a szenvedő városit szabadítják meg kinzóitól. hanem az üzleten még a főváros is jelentékeny összeget kereshet, mert a vállalat ieltátilenüí virágzónak ígérkezik. A közegészségi ügyosztály most dolgozza ki az előterjelsztést. amely az uj vállalkozást a legcsekélyebb költséggel odja meg. de egyben a legnagyobb hasznot reméli biztosítani. Mi ehhez az előterjesztéshez egy olyan indítványt szeretnénk termi, amiről aligha lesz benne szó, nevezetesen: amely lakás poloskában bűnösnek találtatik. ott hatósági kényszer-irtás alkalmazandó.
