Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-02-23 / 9. szám

Tizedik évfolyam

Budapest, 1921 február 23-án

9. szám.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 160 K. Félévre 80 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <2) eo <s> c£> & <s>

VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

FEL ELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ E TÚL

Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám.

____________________________________________________ •

|lB"8igO§BäOy^OliSjgaa!8536^£linOitäÖyi£3151CTBilOggg08liOgliOiea8S?MBö8Elii8glSllSai8Iffl8l8Dä88£g3iäOBaSB8aigi8BigiBB^8liH~DiSi£

ansRB^jtnsnx^bjsnií^fSKEisití^xsaBts^uaHDin^KKgai^Bmni^^B

ifesa

A politika hullámverése

A lakásrendeletet leküldték a fővárosnak

Tomcsányi igazságügyminiszter tanácskozása Sipöcz polgármesterrel és

Bródy Ernő képviselővel

még mindig nem simult el teljesen a városházán és mi azt látjuk a legnagyobb fájdalommal, hogy azok, akik ezt az improduktív katlant fűtik, tulajdonképen nem is tudják, hogy a politikai izgalmak mérgét főzik. Hiszem olyan szép, olyarí magasztos szavakba és gondolatokba burkolózik Írele ma a politika, hogy az embernek szentségtörést kell elkövetnie, ha a dicsőséges gondolatok mögött settenkedő politikát akarja elérni. Mindenki hódolattal van a nagy teremtő és kormányzó gondolatokkal szemben, a kereszténység és a nemzeti eszme drága kincs, de soha sem volt és soha sem lesz politika. Az a politika, amely a munkát megakasztja. Ellenkezőleg, a két diadalmas gondolat teremtő-crővel, alkotótehetséggel ruházza fel azt, aki magáénak vallja. A városházán is láttunk már momentumokat, amelyek, ha halványan is, de ezt látszottak igazolni. Az elmúlt napokban azonban megint visz- szaesés mutatkozott. Mintha lesiklottunk volna a munka útjáról és újra belebuktunk volna a politika kátyújába. Félelmes, veszedelmes látszat ez, de reméljük, csak látszat és amire ismét vannak jelek: igen közel van a város szekerének a kátyúból való végleges kiemelése.

Az uj politikai hullám a héten tartott két közgyűlésen mutatkozott. Az első közgyűlésen a Keresztény Községi Párt önmagában intézte el a sajtókérdést. Szerintünk ez a legszélsőbb politika napirendre vetése; de a párt igen nagy részének is ez volt a véleménye, tagadóba venni azonban azokat a gondolatokat, amelyeket az indítvány magában foglalt, a párt részéről, vagy a pártemberek részéről szentségtörés lett volna. A sajtó kérdésének felvetése azonban mindig politikát jelent: ettől pedig Budapestnek, amely még mindig romokban hever, amelynek nincs tüzelője, nincs pénze, ahol két téglát nem tesznek ma egymás mellé, aggódva kell őrizkedni. A határozattól, amelyet meghoztak a közgyűlésen, nekünk kell legkevesebbet tartani: de mégis az a legmelegebb kívánságunk Budapest érdekében, hogy a közgyűlés egészen más dolgokkal foglalkozzék.

A második közgyűlésen már csak mellék- zöngék jutottak a politikának, bár igen fontos jelenségnek tartjuk azt. hogy ez alkalommal a demokraták megjelentek és résztvettek a munkában. Reméljük, Ki zunk benne, hogy az együttes, teremtő munka feltételeit többé egyik oldalról sem kísérlik majd meg felborítani. Az idegességet, a türelmetlenséget mind a két oldalon le kell csapolni. A főváros közgyűlésén is meg kell végre értelmi az embereknek, hogy ha a galíciaiak kitoloncolását, vagy a schieberek megfékezését kívánják, az semmi esetre sem személyes ügye Gáspár Fülöpnek és a tiszteletreméltó Csilléry András számára sem lehet halálos sértés, ha valaki a fogorvos szót pöty- tyenti ki. A közéletben szereplő embereknek nincsen joguk ilyen túlfűtött érzékenységhez, türelemre, a belső önérzet pajzsára van szükségük, amelyről minden apró támadás visszapattan. A fórumon nyilak röpködnek és aki odamegy, annak erre fel kell készülve lennie. De ezeknek az apró nyilaknak, ha szabad is imitt-amott csip- niök, de robbantani nincs joguk. És az apró csatározások között is inegakaszthatatlanul, feltartóztathatatlanul dolgozni szokás.

A pénteki rendkívüli közgyűlésnek —• úgy látszik — nagyobb eredménye lesz, mint azt előre sejteni lehetett volna. A lakásügyet kétségkívül a demokraták hegyezték újból az érdeklődés. fikusába, a többségi párt azonban utólag szintén szemet vetett a problémára, amely feltétlenül népszerűséget biztosit. Az ellenzék igen komolyan viselkedett és jól tette, hogy nem csinált kanapépört abból, hogy a közgyűlésen ki beszélt először. A pénteki közgyűlés első eredménye az, hogy az igázságügyminiszter máris leküldte a fővárosnak a készülő lakásrendeletet, hogy Budapest közönségének módjában legyen abba betekinteni és kívánságait közölni a kormánynyal.

Tomcsányi igazságügynüniszter tanácskozásai.

Szombaton délelőtt megjelent a parlamentben Sipöcz Jenő polgármester és felkereste Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminisztert, akivel közölte a pénteki közgyűlésnek a lakásrendelet dolgában' hozott határozatát. Az igazságügy mi- niszíer közölte a polgármesterrel; hogy a rendeletet le fogja küldeni a fővároshoz és igyekezni fog a polgárság kívánságait, amennyiben annak még módja van, honorálni.

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter ezután Bródy Ernő képviselővel értekezett. Bródy ismertette azokat a kívánságokat, amelyeknek a főváros közgyűlésén már hangot adott. Kifejtette, hogy igen aggodalmas a lakás- rendeletnek az az intézkedése, amely a háztulajdonosoknak módot ad arra, hogy ina csak akkor mondhassanak fel a lakóknak, ha a saját házukban a maguk részére akarnak lakást biztosítani, hanem akkor is, ha igen széleskörű rokonságukat akarják elhelyezni. Ez az intézkedés igen sok visszaélésre adna alkalmat és ezért a lakosságnak: az a kívánsága, hogy a lakások felmondásának ezentúl se legyen helye. Kívánja a polgárság továbbá a lakáshivatal megszüntetését és azt, hogy az 1500 koronánál kisebb lakásbéreket ezentúl se lehessen emelni. Tomcsányi miniszter azután közölte Bródy képviselővel Sipöcz polgármester látogatását és azt, hogy a főváros közönségének kivánságaképeu már intézkedett is, hogy a minisztérium a lakásrendeletet küldje le a fővárosnak. Arra kérte azután a képviselőt, hogy ő is hasson oda, hogy a főváros mielőbb fejezze ki kívánságait, mert a lakásrendeletet még február havában szeretné nyilvánosságra hozni. Majd még a következőket mondta a miniszter:

—« Én ugyan a fővárost meghívtam arra az értekezletre is, amelyen az érdekeltek és a szakértők véleményét meghallgattam, mégis szívesen teszek eleget ennek a kívánságnak, s ameny- nyiben módomban lesz, változtatok is a rendeletén.

Bródyt meghívták a bizottságba.

Demokrata részről kaptuk a következő felvilágosításokat és információkat:

— A közgyűlésen, őszintén szólva, meglepett bennünket, hogy Sipöcz polgármester azzal nyitotta meg a közgyűlést, hogy k é t indítvány érkezett be. Nem csináltunk a dologból kázust és tudomásul vettük, hogy W o 1 f í Károly már február 11 -i k é n bejelentette indítványát. Nem

vettük magunkra azt a célzást sem, amikor Wolff a demagógiát emlegette.

— A közgyűlés határozata, szerint a tanács tizenkét tagú ad hoc bizottságot küld ki, s ebbe a bizottságba delegálja a tiszti főügyészt és a statisztikai hivatal igazgatóját. Az ilyenképpen megalakult bizottság bevonja tanácskozásaiba, az érdekelt körök képviselőit is, akik igy együttesen tárgyalják le a kérdést. Ez ellen semmi kifogása nem lenne senkinek, ha Wolff Károly mindjárt ki nem fejezte volna azt a kívánságát, amelyet a tanács, mint a k ö z g y ii I é s a k a r a t á t honorálni is fog és amely szerint a tanács a bizottságot a szociálpolitikai, ■pénzügyi és középitési bizottság tagjaiból állítja

össze. Ha tudjuk, hogy ,a. kisebbségi pártok ki vannak rekesztve valamennyi bizottságból, akkor tisztában .vagyunk vele, hogy ezt az igen fontos kérdést, amelyet mi állítottunk az érdeklődés középpontjába, i s m ét az ellenzéki pártok n é I- k ü 1 k i v á n j á k megolda n i. Enyhíti valamelyest a helyzetet az a. tény, hogy Bródy Ernő n e m z e tg y ii 1 é s i képviselő, fővárosi bizottsági tagot m e g h i v j á k a z a d hoc b i- zottságba. Hogy milyen cimen, azt ebben a pillanatban még nem tudjuk, de Bródy el fog menni és teljes, erejével azon fog dolgozni, hogy a fővárosnak az i g az s ágii g y m i n i.s z te r h e z küldendő felterjesztése tényleg megfeleljen a lakók kívánságai na k.

— Nincs eldöntve még az a fontos kérdés sem, hogy a kiküldött ad hoc bizottság maga kiildi-e el felterjesztését, vagy csak a közgyűlés hozzájárulásának kikérése után teszi-e meg ezt. Mi és elsősorban B.nódy Ernő, aki benne lesz a bizottságban, azon fogunk dolgoz n i, h o g y a k ö z g y ii 1 é s ebben a k é r d é sben m é g e g y s z e r h a 11 áthassa hangját.

Mit mond Mahunka?

A képviselőház folyosóján is élénken tárgyalták a napokban azt az akciót, amelyet a közgyűlés a lakásrendelet dolgában kezdett. Bródy Ernő és R assay Károly .a. lakók érdekeit védték és különösen Rassay tüzelt a lakáshivatal ellen. Ezzel szemben Mahunka Imre a Pa. kb ériemre 1 és szükségességét hangoztatta, de kifejtette, hogy ezt nem a háziurak, hanem az iparosok szempontjából kívánja.

— Te is csak háziúr vagy, Imre bátyáin, — mondta. B r ó d y Ernő.

Mahunka azonban igen komolyan felelt:

— Igazán nem a háziúr beszél belőlem. En öreg ember vagyok), nekem nincs szükségem semmire, amit még magamnak kívánok, az legföüebb egy kis ióegészség. De 'az ipar sorsa érdekel. Százezrekre megy azoknak a munkásoknak a száma, akik munka hijján, fájdalom. Röpködéssel foglalkoznak. Ha azo liba. n az építkezés megindul, az ipar kilencven százaléka foglalkozáshoz jut. A házbérek emelésére tehát feltétlen szükség van. mert másként az építkezés meg nem indulhat. Végre valahol meg kell kezdeni a megkötöttségből való föl- szabadulást.

Bródy Ernő azonban azon a véleményen volt, hogy a gazdasági iö-1 szabadulásnak máshol kell megkezdődnie, nem pedig pont a lakásbéreknél, mert a íixfizetéses alkalmazottak és a munkások nem tudnak magasabb házbért fizetni. Különben is, ha a házbérek maga-