Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-12-24 / 51-52. szám
Budapest, 1921. december 24. 3 állam is becsületesen megteszi a magáét ezen a (.éren és én sok tízmilliót adok évenkint a budapesti iskolák céljaira. A legutóbbi indemnitási törvény ugyanis ezeket a kérdéseket a belügyminisztériumból hozzánk icndelte. Így, fejből, nem tudnék összegeket mondani, de minden hónapban milliókat adunk és nem akarok nagyot mondani, de nem tudom, a főváros, vagy az állam áldoz-e erre a célra többet? Pedig az állam is szegény, de amikor az ország fővárosának j kultúrájáról van szó, nem lehet elzárkózni a terhek yiselésétől. — Szabad érdeklődni a felfüggesztett iskolaigazgatók sorsa iránt, akiknek fölebbezése excellenciád kezében van? — Sajnálom, de e tekintetben nem tudok Az ország, valamennyi állami intézménye és szerve közül minden megpróbáltatás után a legedzettebb és legkonszolidáltabb testület a budapesti államrendőrség maradt. Ennek a politikával meg nem mételyezett testületnek köszönhető, hogy a főváros izgatott vérkeringése las- san-lassan lecsillapul és nyugalom költözik a felzaklatott ország ideges és izgalmakban gazdag fővárosának életébe. Az államrendőrség becsületes és kitünően organizált intézmény, amely csak jóakaratot, becsülést és szeretetet igényelhet a főváros minden polgárától. A mai idők azonban .bizonyos mértékig ezt az organizációt is megtámadták, úgy, hogy bizonyos mértékű reorganizáció szükséges. A reorganizálás munkáját eddig a politikai viszonyok nem engedték előtérbe kerülni. Ma azonban már annyira rendeződtek a viszonyok, hogy végül szó lehet arról is, hogy a rendőrségen megkezdik az anomáliák rendezését. Pozitív iníormációnk szerint január első napjaiban megkezdődik a rendőrség átszervezése. Az átszervezés munkájának első érdekes megkezdése az, hogy a főtisztviselői karból 75 olyan rendőr főtanácsost és főkapitány helyettest nyugdíjaznak, akik korban és hivatali években már betöltötték az előírási időt. Tudniillik az ncllemes választ adni. Mélyebben még nem volt módomban az igazgatók ügyének részleteibe behatolni, annyit azonban elárulhatok, hogy nem áll jól az ügyük. Igazságosan és pártatlanul fogunk azonban dönteni és ez a döntés — azt hiszem — most már igen rövidesen meg fog történni. Sajnáljuk, hogy ezzel a szomorú hírrel kell szolgálnunk. de bízni kiéli abban, hogy a döntés előtt a miniszter, akinek objektivitásában bizalmunk van, még az iigy részleteit is meg fogja ismerni és akkor revízió alá veszi azokat a véleményeket, amelyek alapján ma úgy látja, hogy az igazgatók iigye nem jól áll. esztendők folyamán valóságos tultengés származott, különösen a főkapitányhelyettesi kinevezéseknél. A jelen pillanatban például 12 aktiv szerepet vivő főkapitányhelyettes van. Ezek a főkapitányságot vezető: Marinovich Jenő, ezenkívül Szeszler Hugó, Nagy Károly, Stefkovics Károly, Bónis István, Jeszenszky Gél lért, Rédey Miklós, Arányi, Szirmay, Egri Péter Pál és Schreiber Emil főkapitányhelyettesek. De ezeken a főtisztviselőkön kívül még na- , gyón sok főtanácsos van, aki hivatali idejét már > régen betöltötte. Úgy a főtanácsosok, mint a fő- ' kapitányhelyettesek közül megkezdik a nyugdíjazásokat. Ezzel természetesen jelentős előlépési lehetőség nyílik meg a rendőrség érdemes, régi tisztviselői számára. Ezekkel a nyugdíjazásokkal együtt jár, hogy az eddigi fogalmazói státust körülbelül 20°lo újabb tisztviselővel egészítik ki. A detektivtestíiletnél szintén komoly organikus munka készül. A detektivtesttiletnek 1918-ban mindössze 150 tagja volt, ma 580 a detektívek száma. Rengeteg embert vettek fel, hogy ezzel a munkatömeget megoszthassák a detektívek között, azonban a sok detektív alkalmazása nem vált be és bizonyos vizsgaszerü rostálás alapján meg fogják egy kissé apasztani a detektivíestületet, s a jövőben csak olyan tanult embereket vesznek fel, akik a testület nívóját emelni képesek. Legfontosabb azonban - az az átszervezési munka, amelyet a rendőrlegénységnél terveznek. A hatalmas Budapestnek e pillanatban alig van több rendőre 2800-ná! és ez a létszám nem elegendő a milliós főváros közbiztonságának rendes ellátására. A rendőrök ma olyan súlyos szolgálatot teljesítenek és olyan mérsékelt díjazást kapnak ezért a súlyos szolgálatért, hogy szinte hetenként válnak ki rendőrlegények a szolgálatból és hagyják el a rendőrséget. Hogy a szolgálat terhe megkönnyittessék, 1922 januárjától az eddigi létszámnak a duplájára akarják emelni a rendörlegénység számát és legalább 4000 rendőrt akarnak őrszolgálatra alkalmazni. Természetesen ez az újabb alkalmazás súlyos anyagi megterheltetéssel jár az államra, mert bizonyos fizetésrendezést is kell 1922 első hónapjában életbe léptetni, éppen a reorganizációval kapcsolatban. Maga az organizálás, értesülésünk szerint körülbelül 40 millió korona költséget igényel. Hogy a reorganizálás munkája mennyiben kezdődik el az ujesztendő első napjaiban, arra vonatkozólag informátoraink minden bővebb felvilágosítást megtagadtak és igy valószínű, hogy nem a legsürgősebb teendővel, a rendőr- legénység kiegészítésével, hanem a nyugdíjazásokkal fog kezdődni az ujesztendei reform. Főképp talán azért, mert a reorganizálásnak ez a része éppen spórolással és nem mindjárt nagy, milliós kiadásokkal jár. Sajnos, a iendőrlegénység felszerelését nem kezdhetik még el, mert az aztán olyan súlyos megterheltetéseket jelentene, amiket az állam ma aligha bir el. Átszervezik a rendőrséget Tömeges nyugdíjazások — Duplájára emelik a legénység létszámát — Általános fizetésrendezés — Negyven millió többletkiadás Beöthy Laci Karácsony hetében az egyik könyvesboltban ki- haíásztam egy öreg füzetet. Kértek érte tíz koronát, amit boldogan fizettem ki, dacára annak, hogy rá van nyomatva: Ára 40 p. kr. Negyven pengő krajcár nagy pénz volt 1857-ben Pesten, amikor a rózsaszínű könyvecske kikerült Beimel J. .és Kozma V a- z u 1 nyomdájából. Zsákmányom különben második füzete a Hazai Beszéiy- és Regény tá r-nak, amelyet szerkesztett és kiadott F r i e b e i s z István. Akkoriban ezt a nevet még a Kossuth-nótában énekelték, s ..Kossuth Lajos azt üzente“ helyett úgy szólt a dal: „Friebeisz István nagy naptára...“ És ezt mindenki megértette. A kornak ezer emléke éled fel az ember lelkében, amikor az öreg könyvekkel társalog. Hát még, amikor a névhez eljutok: Comedia és Tragoedia. Novella. Irta: Beöthy László. Dehogy Beöthy László, csak Laci. Hogy elfelejtették, azaz hogy: hogy elfelejtettük szegényt. Ezt a legkedvesebb, legszimpatikusabb, mert legbohé- mebb magyar irót. Es az Írásait, aPunc s-ot, a N e- s z e semmi fogd meg jó 1-t, a L a c i k o n y- h á-t. meg a többi jókedvű, aranyos apróságot. A régi Pestnek egyik legbájosabb alakja volt Beöthy Laci, azé a régi Pesté, amelyhez annyi szeretettel, annyi rajongással tudunk ragaszkodni mi, akik a Dunántúl, vagy a Tiszántúl népvándorlásával sodródtunk ide, ki húsz, ki harminc esztendeje. A pesti bennszülöttek nem tudják olyan szeretettel, olyan kegyelettel ápolni a pesti múltat, mint mi indigónak, akik viailódi pestiekké váltunk, mint maga Beöthy Laci is, a komáromi fiú. Hiszen megírta a Beöthy.László mint pesti a r s z 1 á n-t, a „díszes társalkodót.“ Kis diák voltam, amikor a komáromi vármegye- házán megünnepeltük Beöthy Laci emlékezetét és erre az alkalomra megjelent akkor még élő bátyja, Beöthy Zsigmond is, egy komoly, ősz-szakállu ur. Nagy szónoklatok hangzottak eL, de senki sem tudta megépíteni ennek a szeretetreméltó bohémnek az igazi alakját. Ködbevesző figurát adtaik róla. Pedig felsorolták munkáit a Hölgyfutárban megjelent Miss Fanny-tól kezdve a Kék m ácsié á-ig. Elmondták, hogy a szabadságharcban ott volt a schwechati csatában, hogy mint főhadnagy-hadbíró kapitulált Komáromban, hogy színész is volt és hogy a Rom emlékek cimü albumot szerkesztette és hogy harmincegy esztendős korában már meg is halt. Az igazi Beöthy Laciból nem tudtak semmit sem adni a nagy szónoklatok és tudós felolvasások. Az igazi Beöthy Lacit otthon találtjain meg a magam kis diák-szobájában, amikor bencés-professzorom, a kitűnő Mórocz Emílián — azóta perjel lett valahol —- kezembe nyomta a könyveit. Szives olvasómat pedig elvezetem-a városligeti „P á v a-s z i g e t“-re, ahol annak idején a magyar írók tanyáztak. Itt volt ,a „M agyar írók szobája.“ De Beöthy Laci mindenhol ott van, ahol élet és jókedv uralkodik. Sokat találkozunk vele a Vármegye- és Gránátös-utca sarkán, amint az Arany ö k ö r-be, a hires irodalmi kávéházba siet. Még javában folytak a kivégzések, az elfogatások Pesten, amikor aiz Arany ökör egy emeleti szobájában elkezdte Szilágyi Sándor az E m 1 é k 1 a p o k-at szerkeszteni. Beöthy Laci is szorgalmasan hozta a kéziratokat. Az Arany sas-ban viszont ő is énekelte még a Gotterhalt,e dallamára, hogy „Hetes, nyolcas, kilences, tizes, alsó, felső, disznó — király. Persze nem maradt el a Zrínyiből sem, ahol K o vacs ó c z y Mihály szerkesztette az A s p a z i á t, miután előbb a nagyétvágyú szerkesztő egyszer már elköltötte legendás étvágyára a begyült pénzeket. K azinczy ezt igy jegyezte föl: „Kovacsóczy az előfizetési summákat nagyrészben elpazarolta..." Járt a P a r r a g h-csárdába, a Váci-utcába, amelyről Lisznyai Kálmán irta: Parragh 'apó csárdája A szabadság tanyája. Hallgatta a Két p i s z t o 1 y-ban Sárközy bandáját, főalaikja volt a K o m 1 ó-nak, ahol Patikárus muzsikált. Itt ismerkedett meg Offenbach a magyar népdallal és Lisznyai, Sároső' Gyula, Tolnay Lajos és Beöthy Laci Komlóbeli „busulásai“ inspirálták Liszt Ferencet ,ai Komlókerti cimboradalok megírására. Mindenhol ott volt,, de talán legjobban szeretett mégis a Páva-szigeten. Mi volt ez a Pávasziget és mi volt a Magyar irók szobája? A Páva-sziget a Városligetben volt és miután irodalmi klubot legföllebb Protmann rendezett be a „Nájgebájd“-ban, titokzatos, de gyengéd kezek a Páva-szigeti vendéglőben teremtettek egy szobát. A gyöngéd figyelmet gyakorolta pedig valaki, akinek „■akkor a Páva-sziget tulajdona volt, s ki irántunk, a Páva-sziget akkori szorgalmas látogatói iránit megkülönböztető vendégszéretetét iilymódon akará kitüntetni, mit sans géné annál inkább elfogadhattunk tőle, mert ö maga is társunk volt Apollóban, amennyiben szintén a múzsáknak áldozott.. .“ Meglepetésként jutottak az irók ehhez a klubhoz, azaz hogy szobához. „Beléptünk. Csinosan bútorozott nagy szoba, a falak mellett több íróasztal írószerekkel, paimlagok, székek; a szobaközépen nagy terített asztal, virágokkal feldíszítve, s Ízletes tavaszi gyümölcsökkel gazdagon megrakva, s még ágyneművel ellátott nyoszolyák sem hiányoz- t a k.“ Beöthy Laci volt egyike azoknak, akik legszívesebben tartózkodtak ebben a szobában, sőt mi-
