Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-23 / 47. szám
\ 2 Nem kell Közmunkatanács — A Közmunkák Tanácsának és av fővárosnak egymáshoz váló viszonya tekintetében! is itt az ideje, hogy valami rendezés történjék, oly,ami, ami a mai időknek megfelel és a me Ilynek ered- ményeképen» a főváros középitési ügyosztálya a Közmunkatanáccsal egyesitiessék. Számtalanszor megállapított tény, hogy a Közmunkatanács az' egyesített fővárosban elvesztette hivatását. Mégis a Közmunkatanács fenntartására, számos, a fővárost illető jövedelmet, mint a külföldi részvénytársaságok községi adóját, az útadó egy részét, a terjedékek értékét, stb. lefoglalnak anélkül hogy a főváros ennek az intézménynek bármily hasznát látná, itt is jövedelemhez juthatna a város és helyesebben kezelhetné aima a Közmunkatanács ügykörébe tartozó teendőket. Társulatok és egyesületek segélyezése dolgában is mértéket kellene tartani és szabályként állítani fel, hogy csakis /az általános érdekeket szolgáló egyesületek támogathatók és azok is csak abban az arányban és abban az esetben, ha azok a főváros támogatására tényleg rászorultak. Amikor a főváros szociális tevékenységét úgyszólván teljesen beszüntette, nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy egyes, külön célokat szolgáló és a főváros ellenőrzését nélkülöző egyesületeket támogasson. Közélelmezés helyett plakát — Végtelen sorozatát lehetne még elmondani azoknak a tételeknek, amelyeknek kiküszöbölése vagy leszorítása által apasztani lehetne a kiadásokat. Mert ha áll is az a tétel, hogy a városnak is, miként az államnak, először a szükségleteket kell megállapítania és a fedezetről gondoskodnia, mostani leromlottságunk mellett ezt a szabályt féntartani nem lehet; mert a fedezetek beszerzése oly óriási károkat okozhat, amelyek a lakosság teherviselő, képességét teljesen aláássák és olyan végeredményt érlelhetnek meg, hogy az elsőrendű szükségletek fedezésére sem állanak majd eszközök rendelkezésre. — A közélelmezés a fővárosnak legérzékenyebb és leginkább elhanyagolt kérdése. Az állami rendelkezések szerint a főváros lakossága a közhivatalnokok kivételével az úgynevezett ellátatlanok csoportjába tartoznak. A háború folyama alatt a korábbi rezsim a főváros közélelmezését úgy vezette, hogy kellő előrelátással gondoskodott a lakosság szükségletéről és ez a háború alatti vezetés büszkén hivatkozhatik arra, hogy Budapest volt a háború alatt a legjobban ellátott főváros. Ennek a titka pedig abban állott, hogy az élelmicikkek legnagyobb részét, amelyek az elsőrendű szükségletek fogalma alá tartoznak, — a főváros beszerezte és a lakosságnak rendelkezésére bocsátotta. Kétségtelenül szakértelem kell ahhoz, hogy mit mikor kell beszerezni, melyek a legjobb bevásárlási források és mikép kell a beszerzett élelmiszereket a lakosság között szétosztani. Az élelmezés kérdésében a főváros az utolsó két esztendőben teljes nemtörődömséget tanúsított. Hoztak ugyan határozatot, amelyben kívánságokat fejeztek ki és a nyomdaipar fejlesztése céljából azokat ki is plakatirózták, de azutáni mindössze ennyiből is állott a főváros tevékenysége a közélelmezés terén. Hogy milyen drágaság következett be ennek folytán a fővárosban! és hogy ez a drágaság miként döntötte halomra az infézkediéiseket, amelyeket a tisztviselők fizetésjavitása tekintetében és az alsóbb néposztályok helyzetének javítására nézve a főváros hozott, az köztudomású. Pedig a háborús években a helyes köz- élelmezési intézkedések és a főváros önálló belenyúlása a lakosság élelmezési dolgaiba nemcsak tűrhető állapotot teremtettek, hanem a főváros pénztáréinak is tekintélyes jövedelmet hoztak. Szakértők bevonásával kell tehát sürgősein intézkedni az iránt, hogy e’z a drágaság révén beállott kalamitás enyhíthető legyen és a jövőben a főváros lakosságának ételemmel való ellátása a köz- és a magán-tevékenység harmóniába hozatalával helyreállítható legyen. — Evek előtt számos terv merült fel, amely Budapest, 1921. november 23. a főváros közvetlen környezetéi kívánta a főváros élelmezési kérdésének megoldáséira bevonni és egy állat- és termény gazdaság megteremtése által függetleníteni óhajtotta attól a kizsarolástól. amelynek a főváros kétségtelenül ki van téve. A gazdálkodás e részéinek átvétele és helyes kezelése egyúttal segedelem lenne a főváros pénzügyi terheinek enyhítése tekintetében is. Többször volt már alkalmam erről külön) is megemlékezni és ma is kardinális pontnak tekintem az ebben a reszortban kifejtendő tevékenységet a főváros helyreállítás árnak pro- grammjában. Megfelelő emberek és megfelelő akarat nélkül .. . — A főváros közlekedésének kérdése is holtpontra jutott. Kimondotta a város, hogy a közúti üzemet saját kezelésébe veszi a jövő évben anélkül, hogy távolról is látnánk esak egy gondolatot is, amely a főváros tanácsában felmerült volna az elviselhető közlekedés megteremtésére vonatkozólag, amiből pedig azelőtt a fővárosnak bő jövedelme is volt. De nem látniuk gondoskodást azoknak az anyagi eszközöknek a beszerzéséről sem, amelyek a kérdés imiegol- d á s á h o z el enged h e t ellenül s'z ük s égé s ek. — Katasztrofális helyzetünkben, amikor tulajdonképen Budapest uijáteremtését kellene tervbevenni, azt látjuk, hogy mi sem történik és sem a megfelelő emberek, sem a megfelelő akarat nincs meg, hogy programmer kaphatnánk, amely megvalósítható és amely ennek a városnak megmentését eredményezhetné. Helyes pénzügyi politikát pedig csak akkor fogunk követhetni, lia meglesz az a tervezet, amelynek alapján a rekoinstrukció munkáját végezni akarják. —- Hogy pénzügyeinket remid ez hess ük, tisztában kellene lenni elős'zör azzal, mik a főváros ázom, adósságai, amelyeknek kamiatszükségletei- ről és törlesztéséről gondoskodni kell? Erről az utolsó költségvetésben csak annyi volt említve, hogy a külföldi adósságokat az államnak kell rendezni. Ezzel azonban ez a kérdés egy lépéssel sem halad előre és az eddigi tapasztalatok szerint kevés a remény, hogy az állam a főváros adósságainak rendezését magára vállalná. Külföldi tőkére lesz szükség . . . Legyünk íjtisztábajnl azzál, hog|y rendes bevételeinkből nem leszünk képesek még a mindennapi adminisztráció terelni felmerülő szükségleteinket seim kielégíteni. Utcáink, utaink kövezete leromlott, berendezkediéseirjk elhasználódtak, a régi nívó helyreállítása is óriási áldozata-' kát fog követelni és ezen felül itt lesznek az uj feladatok, amelyek hivatva lesznek Budapestnek az öt-az ni államalakulásokban kétségtelen megillető fontos szerepét szolgálni, amihez azonban nagy tőkebefektetés, uj programúi, az ipar és kereskedelem támogatása, felvirágoztatása, kereskedelmi kikötő, közlekedési eszközeink kiépítése és amit utoljára említek, de ami a sorban az első, a lakáskérdésnek alapos megoldása lesz szükséges. — Nem tudom, gondolt-e már valaki a főváros tanácsában arra, hogy külföldi tökére lesz szükségünk e nagy feladatok megoldásához, hogy mikép kívánja ezt a tőkét érdekelteim, hogy az bennünket felkeressen és együttes munkával segítsen feladataink megvalósításában. Kétségtelenül a tőkére nézve gyümölcsöző befektetésekről lesz szó, de erre nézve biztonságot kell szerezni a külföldi tökének, hogy az nyugodtan léphessen velünk üzleti összeköttetésbe és garanciát kell kapnia a főváros gazdálkodásában, hogy a város életképessége és munkája minden esetleges aggodalmát eloszlassa. Ez pedig: csak úgy lehetséges, ha a külföld arra a. meggyőződésre fog jutái, hogy a szerencsétlen háború, a két for rád álon/ és az ezt követő súlyos idők láza után végre a nyugodt munka terére léptünk, hogy nem politikát, hanem gazdálkodást folytatunk, hogy terheinket munkabiró emberek nyug- dijbakiildése és sctáltatása által nem emeljük, hogy a takarékosságot mimlen vonalon megvalósítjuk, hogy közmunkáink nem politikai szolgálatok jutalmazására, hanem a város valódi érdekeinek ellátására szolgálnak és hogy szükség- i léteinket nem mérhetetlen adózásokkal fedezzük, afnelyek a polgárság s teherviselő-képességét meghaladva, azok exisztenciáját tönkreteszik, hanem helyes gazdasági tevékenységgel, amely-1 bői a fővárosnak jutó részt kizárólag annak szükségleteire fordítjuk. Csak ilyen) munka után lehet szó pénzügyi regenerációról, hitelképességről és uj gazdaságii életről, amely a köznek és az egyeseknek egyaránt szolgál. De ha a könnyebb végét fogjuk a dolognak és megint azon törjük a fejünket, hol lehetne újabb adóval a lakosságot megterhelim, úgy ideig-óráig, amíg a lakosság elbírja, ismét előteremtődik egy évi szükséglet, de megszűnik majd az élet és súlyosan bosszulóáik meg ez a politika már a legközelebbi években. Kedvező jelentés a főváros szénellátásáról Sok ezer gondunk között sem nem a legkisebb, selm nem ei legutolsó, hogy les'z-e elég szenünk a télen. Az eddigi hivatalos és nem hivatalos nyilatkozatok némiképpen megnyugtatnak bennünket, mert ha a mai szénié,[hozatal úgy mennyiségben mint ár tekintetében nagyon messze esik a békebeli széntől, deháit az idei tél — úgy látszik — mégis jobb lesz a. tavalyinál. A helyzet az, hogy az idén is, éppen úgy. mint tavaly, tűzifával leszünk •kénytelenek pótolni azt. ami szénszükségletünkből hiányzik. Tűzifa pedig van elég, csak az a baj, hogy kissé drága, kissé talán túlságosan drága, mig pénz az nincs elég; legalább is nincs mindenkinek. Tűzifát szeptember végéig körülbelül ötvenötezer vagyonnal hoztak Budapestre. Ez a kvantum az év végéig előreláthatólag 60—70 ezer vaggomra fog növekedni. Ezzel szemben normális években 20 ezer vaggon volt Budapest évi tüzifaszükséglete. Az ■a- negyvenezer vaggon tűzifa tehát, amellyel az idén többet fogyaszt Budapest közönsége: pótolja laizt a szénmennyiséget, amellyel normális időkben több érkezett Budapestre, mint az idén. De lássuk, mennyi szenet kapott1 az idén Budapest háztartási és tüzelés céljára? A főváros közgazdasági osztálya terjedelmes jelentést készített a tanács számára az idei szénellátásról és ez a jelentés érdekes és elég megnyugtató. A jelentésből megtudjuk, hogy május 10-től szeptember végéig a szénbizottság 201.786 drb. egész és 10426 pót szén- és fajegyet adott ki. ami azt jelenti, hogy körülbelül 21 ezer háztartás vette igénybe! a szénbizottság szénjegyeit. 1921-ben, január 1 -tői szeptember végéig 12.278 vaggon hiaizai szén érkezett' Budapestne a háztartási és fűtési szükséglet biztosítására. Nagyon érdekes, hogy a háztartási szén fogyasztásának a napi átlaga miképpen változott hónapon,kint: Érkezett Napi átl. fogy. vaggon vaggon Jiaaiuárban 1993 79 Februárban 1804 72 Márciusban 1466 58 Áprilisban 948 38 Májusban 1061 42 Júniusban 1209 48 Júliusban 1077 43 Augusztusban 1066 40 Szeptemberben' 1714 68 Ebben űi s z é nfelh o z a í a 1 ban bennfoglaltatik a hazai bányáknak, harmadrendű barnaszén-termelése is, amennyiben háztartási, illetve fűtési célra alkalmas. Ugyancsak itt szerepel a közszolgálati alkalmazottak szénellátására és egyes nagyobb budapesti gyárak munkásainak szénjegyek ellenében rendelkezésre; bocsátott hazai szénmennyiség is. A hazai széntermelésen felül külföldi szén is állott rendelkezés re és pedig január 1-től szeptember, végéig háztartási és fűtési szükség fedezésére a szénbizottság 1831 vaggon porosz szenet hozott. Ezenkívül a kereskedők hoztak még 354 vaggon cseh szenet és 574 vaggon handlovad (nyitrabányal) szenet. A 2759 vaggon külföldi szénen kívül kaptunk >az év első kilenc hónapjában 112 vaggon porosz. 520 vaggon cseh és 1350 vaggon francia kokszot ugyancsak fűtési célokra. Az 1350 vaggon francia kokszban az iskolák részére vásárolt koksz nincs benne. A saar-vidéki bányákban lekötött az állam a közalkalmazottak ellátására 6000 vaggop szenet. Ennek a1 mennyiségnek a fele szeptember végéig szintén befutott Budapestre; és az állami gondoskodás körülbelül negyvenezer háztartást juttatott kitűnő minőségű, nagyon olcsó (friétermázsán,kinti 22 korona) szénhez. Ezenkívül a szénbizottság még külön 1600 vaggon porosz sziléziai szenet kötött le, ugyancsak a közalkalmazottak részére. A főváros az iskolák és kórháziak részére 800 vaggon külföldi kokszot, 350 vaggon tatai koksz- brikettet és 350 vaggon felsősziléziai szenet szállított. Ezenkívül különböző városi intézet és intézmény részére szállított 1364 vaggon. 19 millió értékű magyar szenet és 2163 vaggon, 40 millió korona értékű tűzifát. Ezenkívül még kiosztott a főváros az.
