Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-07-06 / 28. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. julius 6-án 2S. szám. f&l»ia»mi»miiiaiimma?8isiiia»nHi»aHía»iioiiiPiiiD»iE8iiaHiauaia»iainBning»a»i!agna»iaiiiamHB8minE ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre 160 K. Félévre 80 K. Szerkesztőség és kiadóhivaEgyes számok kaphatók a ————— fa/; y/. pen> Szív-utca 18. sz. kiadóhivatalban<£><£><2><2><s><2* felelős SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon 137—15. szám. ^ ■■ —^^i^^T^irT^inAn^iTnT^irnwTrr-rl r—rniiTTi^iiiiTTiiMTi%iiwiiri^T^nirir%imrirTf*i Fi'MinriiirL iWTn^jiiaiinw^inuiiTyimi nrf^ii—i<Ij iwm&kmi w%m "D&mBm&tßn■M^nmi^íib A főváros költségvetése és pénzügyi politikája Elmondja di% Feleki Béla, főv. bizottsági tag Tudomásul ueíluk a .polgármester Programmját, amelyet a költség- vetéssel kapcsolatban adott. Tudomásul vettük: ez a legtöbb, amit róla mondhatunk, mert zavartan áll meg a toll, amalynek a középszerűség ilyen klasszikus példáját méltatnia kellene. Láttunk mi már más polgármestert is ebben a legszebb magyar székben, amely szebb, mint a minisztere! nőké, szebb mint bármely méltóságé, láttunk olyan polgármesteri, akit szintén nem előzött meg a sallaifgos hírnév. Ott volt Bárczy István, aki ismeretlenként lépett elő és hetek alatt belenőtt nagy elődök köntösébe és hamarosan ő kezdett szint és méltóságot adni a széknek, amelyet elfoglalt. Amikor Sipöcz Jenő jött, tőle is.ezt vártuk, annál is inkább, meri népszerűségről nem kellett gondoskodnia. Olyan korszakban jött, amikor egy-két varázslatos szót megjegyzett magának és azt ügyesen használta, diadalmasan sétálhatott az emberek engedelmes vállán. Ma mintha enge dinié a mámor és azt kell látnunk a realitások nappali fényében, hogy a Programm, amelyben már a nagyság utjának lendülő polgármestert szerettük , volna látni, vérszegény középszerűség, amely szerényen bocsánatot kér, hogy teremteni ugyan nem tud, tervei ugyan nincsenek, de majd megpróbálja ki dobálni a tanítók közül azokat, akik ... No hiszen méltóztatik tudni, kiket kell a polgármesternek kidobálnia. Szelíd, jó szándékú embernek látjuk messziről, ahonnan figyeljük, Sipöcz Jenőt. Azt hittük, hogy keresztényi szeretettel siet majd a maga szerzetesi, aszkétaszerü alázatosságával felemelni az elesetteket és atyai szóval vonja félre azokat, akik rugdalták őket. Fáj, hogy ebben csalódunk. Sokszor a jó szív, a keresztényi sze- retetbeni tündöklő emberiesség többet ér, mint- a klasszikus nagyság. Őszintén hittünk benne, hogy Sipöcz Jenő nem kívánja majd a maga törékeny mivoltában az. oroszlánszívű Wolff Károlyt utánozni. Ennek a középkori lovagokra emlékeztető zord jellemnek jól állnak a harci eszközök, de Sipöcz lányos temperamentumától azt vártuk, hogy félénk szavával a viharok el- csendesedéséért, a tenger háborgásának megszűnéséért fogl halk imákat mondani. Valahogy a kegyetlen bárány szerepét nem szántuk volna neki, aki ime most a kormányhoz akar szaladni — a programmbeszédben legelőbb ezt mondta hogy „akiket a tanács egy bizonyos időre tiltott el a tanítástól, ezeket végleg el lehessen tiltani''. Ez — engedjen meg a polgármester ur — a vérengző bárányt juttatja eszünkbe, mert az oroszlán az elesetteket többé nem méltatja figyelemre. De kimondta azt is igen pregnáns szóval, hogy más elemek is vannak, amelyektől „meg akar szabadulni“. Nem kommunisták, nem is zsidók, csak a kurzusnak nem kedvenc gyermekei. Ha ez elegendő egy polgármesteri programm- tól, akkor Sipöcz Jenő ebben az irányban mindent elkövetett. Sőt felajánlotta azt is, hogy ha kell, hát legyem, ö feláldozza a népszerűségét is. Mi megszeppenve, kétségbeesve kérjük Budapest népszerű polgármesterét, akinek kocsijába minden ablakból rózsákat szórnak, tn|e tegye ezt. Inkább dobjon ki még száz zsidó tanítót és tanítónőt, de a népszerűségéit — az Isten szerelméért — föl ne áldozza. Az 1921. évi költségvetés mérlege a tanács jelentése szerint hiány nélkül záródik, noha az 1920. évi 473,421.002 korona kiadással szemben, 1,035.214.005 korona szükséglet fedezendő, tehát 615,112.490 koronával több mint a'z 1920. évben1. Normális gazdasági viszonyok között egy ily nagy szükséglet-emelkedés és annak hiány nélkül való fedezése nagy fellendülést jelenítene egy város gazdasági és kulturális életében. Budapest lakossága azonban azt a. sajnos tapasztalást teszi, hogy nemcsak hogy fellendülés nincsen, hanem minden téren nagy visszaesés állott be. A város lakossága clszegényedett, ipara, kereskedelme pang, a múlt szociális intézményei visz- szafejlődést mutatnak, az oktatás ügye fokról- fokra siilyed, a tanítás szénhiány miatt hónapokon át szünetel, közúti közlekedésünk leromlott. A drágaság a valutánk javulása dacára nem enyhült, köztisztviselőiek ellátása oly szegényes, hogy fizetésükből az elsőrendű életszükségleteiket sem tudják fedezni, ötvenezret meghalad a tanköteles gyermekek száma, akik oktatásban! nem részesültek, a lakásínség továbbra is fennáll, ■ ez és- a köztisztaság leromlása folytán az egészségügyi viszonyok visszafejlődést mutatnak, úgy, hogy a gyermekhalandóság tekintetében Oroszország mellé kerültünk. Lássunk munkához! A lakosság pedig az óriási közterhek súlya alatt nyög. Egy ránk kényszeritett háború, két forradalom, ellenséges megszállás és egy gonosztevők csoportjából megalakult rémuralom gyilkosságai és pusztításai juttatták romlásba az országot és ezzel fővárosunkat. A nemzet legjobbjainak kell összeíogniok, hogy félretéve mindent kishitűséget, az alkotó munkához fogjunk. Akik közülünk a legkiválóbbak, vegyék át a vezetést és irányítsák fővárosunkat. Nézzük, mikép felel meg ennek a nehéz feladatnak fővárosunk vezetősége. Abból a helyes szemipontbórindul ki, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállítása képezi azt a biztos alapot, amelyen építeni lehet. Költségvetési javaslatában ezért helyreállítja az egyensúlyt. Egyszerű megoldás Ezt a nehéz problémát szinte bámulatos egyszerűséggel oldja meg. Felemeli a közszolgáltatásokat és az adókat közel 340 millió koronával és uj adók °behozatalával és a meglévő adók emelésével, megdrágítja a vizet, gázt, villamost közel 200 millióval, a közélelmezést 30 millióval s igy tovább és helyre van állítva az egyensúly. Ezeket az irtó’ztató összegeket pedig mire fordítja, miébe a kiadások oly horribilis emelkedése: a közüzemeknél, amelynek teljesítőképessége lestilyedt 123°'«-kal, a közoktatásnál, amely leromlott és feladatának meg nem felel, 98°ó-kal, a közegészségnél '142°/o-kal emel, stb. Ezt ia munkát a közgyűlés előzetesen hozott adóemeléseivel végezte el. Produktiv munka lenne még ez is, ha egy' oly állapotot teremtenie, amely a főváros lakosságának megadná az alapot, hogy békés munkáját eredménnyel folytassa, hogy ipar, kereskedelem fejlődhessék és felvirágozhas- sék, hogy a tudás, a kultúra ismét tért foglalhasson és hogy megadassák a lehetőség a nagy terhek elviselésére. ' Elviselhetetlen adóterhek De sem a tanács, sem a pénzügyi osztály előterjesztésében nincs egy gondolat, amely Útmutatóul szolgálhatna, mikép lehetne leromlott gazdasági és kulturális állapotainkon! segíteni. Ezeknek helyreállítása nélkül a lakosság azokat ál nagy adózási és egyéb terheket, amelyeket az állam és a főváros rá rak, elviselni képtelen lesz és a gazdasági összeomlás elkerülhetetlen. Az üzemekről A tanács előterjesztését a pénzügyi bizottság több ülésen tárgyalta és csak a hírlapok közleményeiből értesültünk a tárgyalásokról. Több felszólaló is 'tárgyalta az üzemek kérdését és különböző elveket állított fel azok megtartása, fejlesztése és egyes üzemek beszüntetésére nézve. Rég megvitatott kérdés s a tudomány és a gyakorlat már megállapodásra jutott arra nézve, mily üzemeket lehet és kell a városnak, eltekintve a pénzügyi szemponttól, fenntartani. Elsősorban azokat az üzemeket, amelyek monopóliumot képeznek, vagy közérdek szempontjából egységesen vezetemdők. Ilyen a vízszolgáltatás, világítási, gáz- (háztartási és enerzsia-szolgálta- tási) és közlekedési üzemek. Nem lehet és nem szabad'egyeseknek az ily üzemek kihasználását átadni, mert ezeknél szociális szempontok követelik a nép szélesebb rétegeinek olcsóbb ellátását és mert ily üzemek által magánosok a városok igazgatásában túlságos befolyást nyernek. Súlyos pénzügyi helyzetekben, mint a minőbe mi jutottunk, az ilyen üzemek jövedelmét nem nélkül özheti a községi háztartás. Természetes azonban, hogy ezen üzemek helyesen és gazdaságosam kezelendők és azok produktumai oly árban juttatandók a közönség és ipar kezébe, hogy az túlterhelést ne képezzen és az ipar és kereskedelem versenyképességét ne akadályozzák. Ezek mellett a hatóság elsőrendű életszükségleteknek a nép szélesebb rétegeihez való olcsóbb juttatása céljából is fenntarthat üzemeket, mint a kenyérgyárat és közbelépni tartozik gazdasági tevékenységével akkor, ha egyik vagy másik iparágban összebeszélés, 'illetve kartell, vagy más okból a közönség kiuzsoráztatik. Nem szabad azonban a város gazdasági tevékenységének odairányulni, hogy ez által saját lakosságának versenyt okozzon'. Ezeket a tudomány és gyakorlat által elismert elveket variálták anélkül, hogy a bizottságban ily gondolatot csak megpendítettek volna is, mely gondolatok pedig a főváros jövedelmét nemcsak az adóprés alkalmazásával fokoznák, de uj adóforrásokat is teremtenének. Pedig uj erőforrásokhoz kell folyamodnunk, mert a közterhek nemcsak hogy emelhetők nem lesznek, hanem azok tetemes apasztása nélkül a gazdasági válság elkerülhetetlen lesz. Kik az adóalanyok? A város polgárainak az adózásából meríti jövedelmét. Ez a jövedelem annál nagyobb és kiadósabb, minél fejlettebb a város gyár- és kézműipara, valamint kereskedelme. Oda kell
