Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-06-09 / 24. szám
2 Budapest, 1920. j uni us 9. nyakába sózná, ami által a gazdasági élet teljesen felbillenne. — Harmadsorban reflektálni kell azokra) a támadásokra, amelyek a főváros .adminisztrációját, gazdálkodását és üzemeit az utóbbi időben érték. Védelmet kell a fővárosnak nyújtanom, hiszen én. aki az ország kormányzásában, részt- vettem és évitizedeken át az én hatáskörömbe tartoztak a főváros ügyei;, én tamiskod hatom legilletékesebben, hogy Budapestnek, mint minden nagy világvárosnak, különösen, amelyik olyan igazán amerikai méretekben fejlődött, mint a mi fővárosunk, adminisztrációjában, gazdasági ügyeinek intézésében és üzemeinek kezelésében lehetnek és biztosan vannak is hibák, de határozottan állíthatom azt is, hogy Budapest főváros a legteljesebb mértékben kibírja a tárgyilagos kritikát. A gáncs, amelyekkel a fővárost illetik, nem objektiv, mert a főváros nem érdemli meg és egyáltalán nem is magyar érdek, hogy pellengérre állítsák. Ugyancsak elismeréssel kell nyilatkozni a főváros üzemeiről is, amelyekről pedig olyan sok rosszat mondanak. Persze, hogy voltak és vannak itt is hibák, mint mindenben, amit emberek csinálnak, de nagyjában és egészében megérdemlik az elismerést. Ne ítélkezzenek azok, akik a kritikának csak azt a fajtáját ismerik, hogy a dolgoknak pusztán a rossz oldalát veszik figyelembe, de számításon kívül hagyják a jó tulajdonságokat. Még arra kértük őexcellenciáját, hogy a Közmunkatanácsról nyilatkozzék. Elmondtuk, hogy a Közmunkatanács ülésein ezidő szerint Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök szokott elnökölni, amit Herman Miksa nemzetgyűlési képviselő a fővárosi törvény vitájának keretében kifogásolt, mert az 1871. évi XX. t.-c. nem intézkedik úgy, mintha a Közmunkatanács elnöke a miniszterelnök lenne. Kifogásolta Herman képviselő azt is, hogy a most elfogadott törvény- javaslat a főváron közgyűlésébe nem a Köz- munkata1 ' elnökét, hanem annak alelnökét "*■" á.E'já rtieg. Az államtitkár ur nagybecsű válasza a következő volt:- Két ízben is állottam a Közmunkáit an ács élén, először Podmaniczky után, minit alíelnök, majd Tolnay utánj, mint helyettes elnök vezettem a Közmunkatanácsot. Hogy Simonyi-Semadam miniszterelnök elfoglalta a Közmunkatanács székét, ez nem egyedül álló jelenség. A Közmunka- taHács első elnöke gróf Andrássy Gyula volt, szintén mint miniszterelnök, később Wekerle Sándor miniszterelnök is személyesen elnökölt mintegy két esztendőn át a Közmunkatanácsban ‘ és ezeken az üléseken magam is részit vettem, mint a Közmunkatanácsnak akkor egyszerű tagja. A törvény különben csak azt mondja, hogy a Közmunkatanácsnak van egy elnöke, szükséghez képest egy aielnöke. Hogy a Közmunkatanácsnak egyszerre elnöke és aielnöke is lett volna!, ez a ritkább esietek közé tartozik. Amikor én aielnöke voltam, nem volt elnök, viszont., amikor Wekerle, mint miniszterelnök vezette az üléseket, akkor tulajdonképen nem volt a Közmunkatanácsnak sem kinevezett elnöke, sem kinevezett alelnökié. Természetesen a budapesti községi választásokról szóló törvényjavasi- lait alkotói, amikor a közgyűlésnek hivatalból való tagjai közé a Közmunkatanácsnak nem az elnökét, hanem az alelnökét vették be, azzal a helyzettel számoltak, hogy ezidő szerint a Közmunkatanács ülésein a miniszterelnök elnököl, kinevezett elnöke nincs, ellenben Szentgáli ur személyében van. kinevezett: aielnöke. Természetesen igen fonák lenne a helyzet akkor, ha egyszer megint kineveznék a. Közmunkatanács elnökét és akkor előállana a helyzet, hogy j, főváros közgyűlésében ott ülne az alelnök, ellenben kimaradna onnan az elnök. A felfogás azonban mindenesetre e tekintetben az lehet, hegy a Közmunkatanács elnökének a miniszterelnököt tekintik. A Közmunkatanács, munkájáról magáról nem szívesen nyilatkozom, mert mint említettem, annak két ízben is állottam az élén. Annyit azonban modhatok, hogy a Közmunkatanácsot szükséges intézménynek tartom, nem is szólva arról, hogy annak idején, amikor egy fejlődő., gyermekkorát élő város mellett gyámkodott, milyen nagyszerű hivatása volt. Hivatását azonban ma sem vesztette el, ami viszont nem jelenti azt, hogy e tekintetben is nem lenne szükség bizonyos revízióira. Hogy csak mást ne említsek, ai legutolsó kisközségnek is meg van az a joga),, hogy maga adjon az utcáinak nevet. Nos, Budapest közgyűlésének nincs módjában, hogy egyetlen utcáját önmaga nevezze el, mert az utcák elnevezése a Közmunkatanács hatáskörébe tartozik. Általánosságban azonban azt kell mondanom!, hogy akik a Közmunkatanács jelentőségét, munkáját lebecsülik. épen olyan igazságtalan kritikusok, mint azok, akik a főváros munkáját egyoldalúan gáncsolják. Az igazságos kritikának nemcsak! az árnyoldalakat kell figyelembe venni., de a jó tulajdonságokat is mérlegelnie kell és ha ez megtörténik, akkor a fővárosról is, de a Közmunkatanácsról is egészen más, igazságos képet kapunk. Van már törvény Elrendelik a községi választásokat — A parlamenti vita Az akadályok egész sora között, háromhetes méreteiben és nívójában igen jelentős parlamenti vita után, szombaton a nemzetgyűlés harmadik olvasásában is elfogadta a budapesti községi választásokról szóló törvényjavaslatot. Most már, ha a belügyminiszter megalkotja a végrehajtási utasítást, azonnal ki lehet és ki is fogják írni a választásokat, amelyeket ilyenformán valószínűleg július hó első felében f o :g nak m e g e j t e n i. A részletes tárgyalást — mint ismeretes — már a múlt héten megkezdte a nemzetgyűlés. A részletes vita még e héten is teljesen igénybevette a szerdai ülést. Ez alkalommal folytatták azt a vitát, amely a közgyűlésnek hivatalos tagjairól indult meg, majd a másik igen súlyos kérdésre, a belügyminiszter köz gyű lésfeloszlató jogára került a sor. A hivatalos városatyák kérdésénél Bárczy István mondott nagyobb beszédet az ellen, hogy a közgyűlésnek a tagjai között olyanok szerepeljenek, akik — bármily tiszteletreméltó férfiak is — kormánykinevezés folytán viselik tisztségüket. Bárczy szerint a közgyűlésben tulajdonképpen csak olyan egyéneknek van helye, akiket Budapest közönsége választ. Annyira ment Bárczy ennek az elvnek a védelmében, hogy a főtisztviselők közgyűlési szavazati jogának helyességét is kétségbevonta, bár e tekintetben csak a régi jogokat hagyta meg a tisztviselőknek az uj törvényjavaslat. A belügyminiszter közgyülésfeloszlató jogáról szóló 'szakasznál találkoztunk a vita egyik legnagyobb szenzációjával, Bettiik Józsefnek a nemzetgyűlés egyik legpompásabb egyéniségének hatalmas beszédével. Bottlik, aki a nemzetgyűlés egyik aielnöke, a kisgazdapárt büszkesége, ami különös nyomatékot adott felszólalásának. Nemes, szép szavakkal, komoly érvekkel és. bölcs gondolatokkal tiltakozott a főváros autonómiájának ama megsértése ellen, amelyet ez a szakasz magában foglal. Beszéde egyenesen, a múlt legkiválóbb parlamenti alakjait juttatta eszünkbe, annyira nemes és annyira tisztult volt a kérdésről való felfogása, hogy nemcsak az elismerést érdemelte ki, de joga lett volna ahhoz is, hogy gyakorlati eredményt érjen el. A kisgazdapárti képviselők azonban nem voltak ott az ülésen és igy megmaradt a belügyminiszter közgyülésfeloszlató joga. A vita során nyilatkozott a választások időpontjáról D ö m ö t ö r Mihály belügyminiszter is, és kijelentette: rendkívüli fontos közérdeknek tartja- és igy meg is fog történni, hogy a választásokat a javaslatnak törvényerőre való emelkedése után egy h ón a p on belül k i fogja íratni. Ezért nincs abban a helyzetben, noha szükséges lenne, hogy a választási listákba pótlólag felvétesse azokat a választókat, akik annak idején kimaradtak. A fővárosi választásokról szóló törvényjavaslaton tehát a háromhetes vita után n e m történt egyéb változtatás a közigazgatási bizottság1- ban megállapított szöveggel1 szemben, mint az az egy Rassay Ká r o I y-féle módosítás, amely az összeférhetetlenségi szakaszt egyeztette össze a kivihetőség követelményeivel. Milyen legyen a városi reform? Buzáth tanácsnok előadása a Magyar Jogász* egyletben A Fővárosi Hírlap mai számában rendkívüli értékű nyilatkozatot tesz Némethy Károly ny. belügyi államtitkár, a Közmunkatanács volt h. elnöke a főváros adminisztrációjáról és gazdálkodásáról. A legilletékesebb kritikusa ö Budapestnek. Senki biztosabb adatokkal, több tudással nem rendelkezhetik e tekintetben. Hosszu évtizedeken át bepillantása volt a főváros adminisztrációjának legel- rejtettebb zugába is. Európai szaktekintély ő a köz- igazgatási kérdések terén, Budapestet pedig fiatal miniszteri tisztviselő kora óta ismeri és pályáján föl a belügyi államtitkárságig, mindenkor nagy szeretettel foglalkozott ennek a városnak ügyeivel. Mint a Közmunkák tanácsának tagja, majd aielnöke és h. elnöke, de mint törvényhatósági bizottsági tag is részt vett abban a munkában, amely Budapestet naggyá tette. Némethy Károlynak a Fővárosi Hírlapban most megjelenő nyilatkozatára részben a Budapestet ért támadások, részben Buzáth János tanácsnoknak a Magyar Jogász-egyle t-ben megtartott kiváló előadása adtak alkalmat. Buzáth tanácsnoknak ezt a minden figyelmet megérdemlő előadását kivonatosan a következőkben ismertetjük: Buzáth tanácsnok azzal kezdte előadását, hogy ezt az átmeneti időt nem tartja alkalmasnak arra, hogy a törvényhozás, a- mostani nemzetközi, közjogi és társadalmi helyzetben a közi- igazgatás gyökeres reformjával foglalkozzék. Képtelenségnek tartja a gondolatot, hogy a mai helyzetben elhagyjuk közigazgatásunkban is a történelmi fejlődésnek biztos útjait. Ragaszkodnunk kell ezeréves fennállásunk legerősebb bástyáinak: a vármegyei és városi municipiumok- nak fenntartáséihoz. Centralizáció és önkormányzat. Hasonlóképpen nem tartja időszerűnek a központosítás és decentralizáció kérdésének bolygatását. Kétségtelen, hogy központosított közigazgatásban az állam ai maga akaratát jobban érvényesítheti. Viszont ez igen könnyen a politikai hatalom önkényes eszközévé is vál- liatiik;. A centralizáció sokszor és sokban ellensége a demokratikus haladásnak, nem elégi ti ki a polgárok becsvágyát és a polgári önérzet sérelmet lát abban, hogy leszorul köztevékenységének arról a területéről, ahol legközelebb fekvő érdekeit megvédheti, alkotmányos intézményeinkkel és a jogrenddel nem- ellenkező akaratát érvényesítheti. Centralizált kormányzat esetén tehát könnyen elveszíthetjük a polgárok közreműködését és áldozatkészségét, amely nélkül pedig egészséges fejlődés nem képzelhető el. A központosítás elvét csak az állami felügyelet, ellenőrzés és' helyes irányítás kérdésében kívánja megtartani.. A kormány ily irányú befolyása legyen hatályos, de ne bénítsa meg az ön- kormányzati szervezet tevékenységét,, ne szegje szárnyát a polgári becsvágy és áldozatkészség érvényesülésének. Az önkc.rmányzaiti szervezet sokkal közvetetlemebb életet él a néppel, jobban megérti annak bajait, igényeit s a bizalom — a mely nélkül hatóságok és szervezetek eredményesen alig működhetnek, — a decentralizált közigazgatással szemben sokkal közvetetleneb- bül nyilvánul meg. Ez pedig nagyobb erő az erőszaknál, mert jobban biztosítja a sikert és közmegnyugvást teremt. Az önkormányzatot;, továbbá, mint az államhatalom tultengésével szemben való alkotmányos biztosítékot is., széles körben fenn kell tartami. A tisztviselők szakképzése. A tisztviselők minősítését a jövőbeni emelni és szakirányban fejleszteni kell. Teljesen különválasztva ml közgazgatási jogi kiképzést a "szorosan vett jogi kiképzéstől, a szakirányú képzést már a középiskolákban kellene megkezdeni. Nem lévén liive az állami közigazgtásnak, az iegységes közigazgatási státuszt sem tartja megvalósíthat ónak. A feleslegessé vált tisztviselők átképzésétől jelentős eredményt nem vár. E helyett az átmenetileg feleslegesnek inutatkozókat a külső közigazgatás megerősítésénél, az intenzív pénzügyi közigazgatás keretében, a szervezendő alsófoku közigazgatási bíróságoknál s az ország regenerálásának egyéb nagy munkáinál
