Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-06-09 / 24. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920 junius 9-én 24. szám IPJMjira»iaiHa»iaiiinHra»ioinngrpiiiBiiiPiaoninigiPmBBginiiiniiiniigiwTOiBnniaiiiB»iiaiiimiimiiciqii BJCOfJZBTÉSM JtRMKi Egész. évj*e 100 K. Bét évre .............^ 50,K. Ba yes szántott htip hatóét a ftltuláhivatalban. Várost, politikai és közgazdasági hetilap felelős sxerhesMtő t DdCSÓ KmU Megfélemlít ntlnden msem dán, Szertkesm tőség dm hladó hivatal t V/. her» Szív-utca mwm 13. mmébm Telefon 137 S3 A trianoni béke Nem élünk olyan órákat, amelyekben dicsekedni szabad, de rá kell mutatnunk arra a hatailmas arzenálra:, amelyet Budapest főváros béke idején hordott össze a most meginduló mérhetetlen harchoz. Iskolák, intézmények, a lelkek fogékonnyá tett talaja vannak készen, hogy a hódító j kultur-,munka megindulhasson. A mi rajtunk áll, I mi meg fogjuk tenni a kötelességünket. Németby Károly ny. belügyi államtitkár» a Közmunkatanács volt h. elnöke nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a fővárosi adminisztrációjáról» az üzemekről és a Közmunkatanácsról keserű, fájdalmas, elviselhetetlen érzéssel tölti el az országot, amely mindaddig fog tiltakozni és küzdeni ez ellen ai jogfosztás ellen, amig Magyarország ismét nem lesz a régi. És ha nagy az ország fájdalma, akikor az ország szivében, itt Budapest fővárosban, kell ennek a mérhetetlen fájdalomnak legmélyebben nyilatkoznia. Gúzsba kötött kezekkel, egy leromlott, elszegényedett nemzet megalázottságával állunk a jövő előtt, amely olyan lesz, amilyenné majd magunk fogjuk tenni. Hogy milyen lesz ez a jövendő, nagy-e és szép-e, régi dicsőségünket visszahó- diitó-o, vagy ernyedt, poltrón, megallkuvó, ölhetett kezii-e, mindez a mi dolgunk, a mai és a jövő generációé. Apponyi Albert a nemzetgyűlés tagjaihoz intézte a nagy szót: Rajtatok áll. De nemcsak rajtuk, hanem rajtunk mindnyájunkon, az ország és a főváros minden polgárán áll, hogy dolgos kezekkel, céltudatos munkával megkezdjük és befejezzük az uj honfoglalást. És Budapestnek legeslegelől kell járnia. A legélesebb kritika tövisei közül is kibontakozik a pompás virág, amely azt hirdeti, hogy Budapest igenis _rni.nd.ig megtartotta azt a nemes fölényét, amelyjyel a meg nem nyirbált, a ikonéul nem dobált országnak i;s méltó feje tudott lenni. Most a hatalmas, megpróbáltátott, de erejének teljében levő fővárosra — szerintünk, —- még a múltnál is .súlyosabb, szebb, minden munkát igénybevevő feladat várakozik. A kis országnak, amelynek fej ét-lábát vágta le a gyűlölet, az elfogultság és az emberi elme korlátoltsága, a jövőben a kis Dávid szerepét kell játszania, hogy lebirja a hatalmas Góliátot, hogy lenyűgözze a velünk szemben harcba szállott rosszakaratot, kinyissa a kapzsi markokat, amelyek igaztalanul eltulaj- donitott kincseinket szorongatják. Az erőnek, a munkának, a magas kultúrának olyan méreteivel kell elkápráztatnunk kis ellenségeink sunyi szemeit, hogy az igazi, az átható fény elől menekülnie kelljen igazságtalanságaiknak. Mindebben Budapestre vár a legnagyobb hivatás. Az elkeseredett akarat, múltúnkhoz való szent ragaszkodásunk meg fogja adni nekünk az imponáló erőt. A békeszerződés aláírása után el kell jönnie hamarosan annak az időnek -is, amelynek melengető sugarában teljes bujaságában virágozhatik majd a munka. Meg kell születnie a tökéletes közbiztonságnak és teljes jogrendnek, amely meghozza a munkához nélkülözhetetlen kedvet. Meg kell kapnunk most már azokat az anyagokat is, melyek nélkül a dolgos kéz tehetetlen. Meg kell indulnia a termelésnek olyan arányokban, hogy a főváros produktumai bőséggel árasszák el a falu népét, amely megelégedetten aranybányává műveli az anyaföldet. És ha megtárul ;ai föld méhe, áldást oszt mindenfelé, mert kell, hogy minden ránk irányuló szem irigykedve lássa a gazdagságot, amely a meghagyott magyar földet elárasztja. Legfőbb hivatása azonban Budapestnek az, hogy a magyar kultúrát, elhagyoftságunk, szét- tépettségünk legélesebb fegyverét, minél magasabbra emelje. Irodalomnak, művészetnek, tudománynak, népműveltségnek csodákat kell művelni, mert ezek azok a legbiztosabb eszközök, amelyekkel elszakadt véreinket mindörökre magunkhoz láncolhatjuk és rajtuk át tőlünk elvitatott nemzetiségeinket is tökéletesen meghódíthat j uk.' Ennek a' magyar kultúrának legbiztosabb, legerősebb kezii zászlóhordozója Budapest lesz. A Magyar J o g á s z-e g.y 1 e t közjogi és közigazgatásjogi szakosztálya az elmúlt hetekben nagy érdekű vitát f oly tatttt a közigazgatási r e f o r m ojv r ó 1. Ennek a vitának keretében az egymást követő üléseken felszólaltak a vármegyék, a városok és községek képviselői. A városok dolgát Búzát h János fővárosi tanácsnok fejtegette kiváló szaktudással. A vita befejeztével Németby Károly, a szakosztály kiváló elnöke, reztimálta az eredményeket és beszéde során Budapest fővárosra vonatkozólag igen jpJe'P.ü'ségtefj-1?'; 1 p».itéteket tr o P />. városi Hírlap munkatársa felkereste N é_ methy államtitkárt, a Közmunkatanács volt elnökét, aki a vitáról, a főváros adminisztrációjáról és a Közmunkatanácsról nagybecsű nyilatkozatokat tett.- A magyar közigazgatás reformjával évtizedeken át foglalkoztam, sőt igen nagy részben magam irányítottam ezt a munkát. Dacára annak, hogy tiz esztendőm át magam voltam legerélyesebb sürgetője a közigazgatási reformnak:, ebben a pillanatban! mégis azt kell mondatnom, hogy mielőtt a nemzetgyűlés a közigazgatási kérdések egész komplexumának megoldásához hozzáfogna, sokkal sürgősebb kérdések állanak előtte, amelyek az ország legemincnsebb érdekeit képviselik. Hogy mást ne említsek, itt vannak a gazdasági és pénzügyi problémák, amelyeknek megoldása az ország legsürgősebb életérdeke. De veszedelmesnek tartanám azt is, ka a közigazgatási reformot elhamarkodottan, tehát rosszul oldanák meg.- A közigazgatási kérdésekkel való foglalkozást mégis időszerűnek tartotta a Magyar Jogászegylet, amely vitát rendezett és a vita során felszólaltak a vármegyék, a városok és községek funkcionáriusai. A városok dolgával fíuzáth János fővárosi tanácsúak foglalkozott ér- j tékes előadásban. Ki kell emelnem ebből az előadásból azt, amit arról mondott, hogy a városok a jövőben közhatalmi bevételeiket aligha fokozhatják és szükségleteik fedezésénél saját kereseti tevékenységükre lesznek utalva. Ez annyit jelent, hogy a'Z állam az adójavadalmakat a maga iszámára foglalja le és igy a városok jövedelmeik emelését legfőképpen a városi üzemek hozadékaiból lesznek majd kénytelenek eszközölni. Budapest főváros üzemeiről — természetesen mindenkor figyelembe véve azokat a hibákat, amelyek az emberi gyengeségekből és tökéletlenségükből erednek, — csak elismeréssel lehet beszélni. Említette Búzáth tanácsnok azt is. hogy Budapest üzemei a: háború alatt legtöbbszö' jobban működtek, mint Európa nagy városainak hasonló üzemei. Ezt tényleg Budapest javára kell imi esi hogy tovább ne menjek, ma is tény az, hogy Budapesten a villanyért 50 százalékkal alacsonyabb árat fizet a közönség, mint B öcsben, Ebből azonban — sajnos — valószínűleg majd azt a szomorú konzekvenciát kell levonni, hogy előbb vagy utóbb újból fel kell majd emelni a villanyárakat. Amiket Buzáth tanácsnok a választási remis, erről mondott, azokkal is egyet kell értenem, mén térv az, hogy a városokban a választási jogosultság«. ' ... az^ általános választási rendszer mellett is. — Jobban meg kell szorítani, mint az országos választásoknál.- A vita befejezése után röviden reflektáltam mindenik előadásra. A fővárosra vonatkozó gondolataimat három pontban foglalhatom össze. Elsősorban is fontos, hogy nem ellentétei, de összhangot kell keresni a falu és város között és — nemzet és az 'ország jól felfogott érdeké- íren, mindeniknek tárgyilagos igényeit lehetőleg ki kell elégíteni. Hiszen a falu és a város egymásra vannak utalva, a falunak a várostól kell kapnia nemcsak az iparcikkeket, hanem a kultúrát is>, de viszont az is kétségtelen, hogy a város sem tud megélni a failu nélkül. Ilyenformán nem az ellentéteket kell szítani, hanem a harmóniát keresni. A másik megjegyzésem az, hogy a helyhatósági, tehát a városi és községi vá-^ lasztói jognak szükebbkörünek kell lennie az országos választói jognál. így vau ez a külföldön is, ahol a tartományi, városi és községi választói jog terjedelme sehol sem éri el az országosét. Ennek meg van a maga természetes oka és pedig afö, hogy a városi képviselőtestületek intézkedési joga a város vagyonára, gazdasági kérdéseire is kiterjed és így azoknak, akiknek kezébe adják az intézkedési jogot, súlyosabb felelősségérzettel kell rendelkezniük. Épen ebből az okból szükségesnek tartom a helyhatósági választásoknál az aránylagos választási rendszert, vagyis a kisebbségi képviseletet, mert hiszen az általános választói jog mellett olyan elemek kerülhetnek be a törvényhatósági bizottságba, amely elemek; vagyoni és erkölcsi felelősségén* zet nélkül kezelnék ai legfontosabb gazdasági kérdéseket. Az aránylagos képviselet nélkül, amely az intelligenciának feltétlenük helyet biztosit, megtörténhetik, hogy a legszegényebb néposztályok a törvényhatósági bizottságba olyan elemeket kiildenének be, amelyek a közterheket egyoldalúan, teljesen a vagyonosabb osztályok
