Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-05-26 / 22. szám

Kilencedik évfolyam Budapest, 1920 május 26-án 22. szám ^Qiiyai»amognamnmaii»angan»aiiiEniiniiiPiiiDiiigMai»P8ng»iaiiini88aninniaiHB«iiamaiiiai»aiiii &x.öfixkt£si Artik* Xgwésr. év ne 1 0 f> K. Fel évne ............öO,K,. JK gyes szdmoh fttiplia- a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelő» e*»p*«>szíő» OOLCSÓ Emil M*ai^^***** **" ^ * * ■ “ ~ ^ “ ‘ ■ ■ ~ — -v-----------.~i~inn.------r -r~|—i j—i nri-_ —y _n juj _rin. Me gjelenik minden ww ddn. Szenhesxtöaéfr dm kiadóhivatalt VJ. kan* SziV-MMÍCa M..M ÍS. ■■ !>■ Telefon ......... 137-MM Bu dapest hete Ez az a körülmény, amely bennünket feljogosít arra, hogy a martunk kritikáját, a magunk tudá­sát értékeljük. Az a' közgyűlés, amely majdan össze fog ülni, Valószínűleg .offenzívat indít majd emberek, intézmények, múlt és jelen ellen. A felbuzdulás tiszteletreméltó lesz, de az offen- zivához nemcsak kitűnő emberanyag kell, ha­nem a tudás, az ismeretek nagyszerű arzenálja éís a terep tökéletes ismerete is. Mi évtizedek újságírói munkája után mind­ez,! megszereztük, de a jövendő közgyűlés tisz- tcletreméío tagjainak már ma elárulhatjuk, hogy nagy munkával, sok fáradsággal, rengeteg bú­várkodással, utánajárással és tanulással jutot­tunk hozzá. Ha majd az új városatyák sz'viikrc tett kézzel elmondhatják ugyanezt, akkor tuti­juk. hogy elérkezett az idő, amikor az igazi, az alkotó munka elkezdődhetik. Húrom nap ^ hat szónok Budapest vitáidban Bárczy István, báró £ zterényi József, tlsetty Ferenc, Bródy Ernő, Haller József és Pfcló' Sándor felszólalása a nemzetgyűlésben volt az elmúlt hót. Nem cilyau értelemben, mint ti meiítök-napját, tiizoltók-naipját s»tb. szok­ták emlegetni, bár bizony ráférnie erre a szo­morú, sokat szenvedett városra az is, ha egy ki­csit tányéroznának az érdekében a jójszivii em­berek között, akik iltt, ennek a városnak a ké­nyelmes, boldog bőkezűségében gazdagodtak, hájasodtak meg. És mit adtak érte? Harmincz- hároim .százalékos pótadóit? Vagy most újabban negyvenötöt? Mit. kaptak mindezért? Kaptak mindenekelőtt olyan szociálpolitikáit, amilyen nélkül minden sarkon tiz koldusnak vethettek volna adományt a kalapjába és hetenként többet költhettek volna el köinyöradományra, mint évenként községi adóra. Még a háború alatt is nappali, fényben sétálhattak az utcákon), a ko­csijaik. autóik; pedig az utolsó esztendőkig tükör­sima kövezeten gördülhetett végig. Itt iskolák, kórházak nőttek a földből mérhetetlen költsé­gekkel. Egy-egy alkotás, amiért a1 városnak a szemeit kislzídták a szemüregeikből a szalonok kritikusai, most vagyonokkal ér föl. Maga a Gellért-fürdő olyan kincset reprezentál, amiből ha egy kis szerencsénk és okosságunk lesz, mamából’ m.e vélhet fink. Es „most: yzr kérdez-i ziik, ki segített mindezt megvalósítani'? Akad­tak-e a vagyonos polgáraitok között olyanok, kik adakozó jókedvükben segítették ezt a mérhetet­len kulturmumkált? Bizony alig-alig akadtak. A harminezhárom százalékos pótadó és az adóssá­gok hősi harcából épült itt minden. No meg egy­két lelkes, gazdag szívű, munkában erős főlti|szt- viselő nagyszerű akarásából. Csoda-e, ha Budapest hőt ében azoknak a harcosoknak, muinkálsoknak fizettek a, gáncsok bőségszarujából? Azt hisszük, ők maguk cso­dálkoztak ezen a legkevésbbé. De azért öröm­mel látjuk a komoly és tiszteletreméltó kritikát, amely fundamentuma minden nemes és tiszta alkotásnak. A bajnoki tonna, amely a nemzet­gyűlés színe előtt folyt le, csak bevezetése annak a további harcnak, amelyet ai főváros közgyűlésének igenis folytatnia kell. Mert mi lesz ezeknek a. harcoknak az eredménye? Az, hogy egymás mellett fog állami a nagyszerű épitömunkánál mindenki, aki tiszta szándékkal fogott ma egymás ellen fegyvert,és akinek ezt a fegyvert Budapest iránt érzett szerefete adta a kezébe. Es itt ki kell emelnünk külön is Usetty Fe­renc képviselőnek azt a jelentős állásfoglalását, hogy amikor vádolt, — bár sickjszor még fiata­los rosszul informáltsággal. — kijelentette és betartotta, hogy nem személyek ellen vív har­cot, hanem elvek érdekében. Annak a' politiká­nak, amelynek ma) ő i!s hitvallója, volt a főváros közgyűlésében egy igen nemes, tiszteletreméltó képviselője, Waigand József, akit pár év előtt temettünk el mély részvéttel. Az ő nemes mér­séklete, puritán lelkessége, szavának tiszta súlya olyan jelenség volt a városatyák gyülekezeté­ben, amelyet ezeken ai hasábokon mindenkor példának állítottunk oda, amikor a közgyűlés nivótlanságát, eltévellyedetf érdekhajhászását, vagy személyes gyűlölködését gáncsoltuk. Bol­dogan gondolunk arra, hogy valaha olyan köz­gyűlésünk Fehet még, amely nem a kijárások­ban, tisztviselők pjesszionálásábau és háborításá- ban adja ki majd energiája javát. Közgyűlések változhatnak, a történelem új és új rétegeket dobhat felszínre: de az újságíró mindig ugyan­az marad, az újságíró nem hagyja el a posztját. A nemzetgyűlésen hárem napon át folyt a múlt héten ai budapesti községi választói jog­ról szóló törvényjavaslat vitája, amelynek során eddig hat szónokot hallottunk. Ami eddig lejátszódott a törvényjavaslat nemzetgyűlési vitájából, három dolgot lehet megállapítani) és pedig először, hogy a nemzetgyűlés, életében ez ai legnívósabb vita, amelyben eddig részünk volt, másodjszor, hogy a törvényjavaslat ellen minden szónoknak és a nemzetgyűlés minden tagjának kifogásai vannak végül harmadszor, hogy Budapesti iránt,- üveg, akkor is. na'a ta­nács éis a városi ladmiinisztráció ellen panaszai1 voltak is, — minden szónok mélységes szere­tettel viseltetett. A főváros- ellen elhangzott vádakat tulajdon­képen Usetty Ferenc képviselte, mert Haller József, aki az előadói székből szólott, csak álta­lánosságban beszélt a nemzeti és keresztény irányról, amelynek a jövőben a városházán is meg kell erősödnie. JUsetty a törvényjavaslat mellett mondott temperamentumos, lelkesedés­sel átitatott beszédet, közben aizonban a javas­lat rovására irta a kisebbségi képviseletet, ame­lyet nem helyesel. Egyebekben azonban be­széde heves támadás volt a régi közgyűlés, ai városháza múltja és jelene ellen. Minden sza­ván megérzett az a törekvés, hogy Budapest ügyeivel behatóan kíván foglalkozni, de egyben megérzett a noviicius is, aki, bár lábad erősek, az ismeretlen területen csak botorkálva jár. Ennek a beszédnek legnagyobb hibája a;z volt, hogy adatai nem saját élményekből, nem saját tapasztalatokból, hanem információkból tevőd­tek össze. Eta majd Usetty Ferencnek magának lesz anyaga, amiből beszédeket és vádakat épít­het, akkor fogja igazi értékeit napfényre hozni, akkor lesz igazi) örömünk; ebben a buzgó, kriti­kusban, ebben a lelkes temperamentumban, ha majd csak Jákob hangját halljuk, de nem vesz- sziik észre Ézsau szőrös kezeit. Még ebben a kényszerhelyzetben is, amikor személyes ta­pasztalatok nélkül a májsok jóhiszeműségére kellett mindent alapoznia, aláhuzottan Usetty javára kelli Írnunk igazságra törekvését, fegy­vereinek az elvek szerint való használatát és judiciumának ma még a fények ismerete által való koriátcfziottjságát, de felcsillám.Ló tiszta­ságát. Usettyvel szemben olyan nagy ágyúnak kellett felvonulnia, mint Bárczy István. Bárczy beszéde, amelyet a nemzetgyűlésen elmondott, még ennek a klasszikus életnek is egyik fény­pontja. A beszéd finom, szimpatikus, nemes alaptónusa a szerénység volt. Hiszen odaállha- tott volna Bárczy István a nemzetgyűlés elé és féltéglával verhette volna ai mellét, hogy ő tette nagygyá Budapestet. Ki mondhatott volna ellent neki? Ebben az újságban, a boJ mi min­denkitől függetlenül, kemény szóval, sokszor bevalljuk, - a javítás, a buzdítás eszközeiként a túlzás kritikájával támadtunk tanácsot, osto­roztunk, becsméreltünk közgyűlést, bonczoltunk tényeket, lelepleztünk és megállj-t kiáltottunk, soha sem tudtuk megtagadni Bárczy Istvántól az elismerés szavát, amikor szándékainak stílu­sát, munkájának látható, le nem tagadható ered­ményeit kellett bírálnunk. A nemzetgyűlés is, — úgy látszik, — tudatában volt mindennek és dacára a’inak, hogy a többség sorait mély po­i ló ivet i ;S/,aiVclU'CA VtiiuSZl^U ’cl UaiC/,.V Uiv'aiivo,;­a megértés, a1 szimpátia, a méltányolás félre nem érthető, csendes megnyilatkozásával fo­gadta szavait. A védelem, amelyet Bárczy ai fővárojs adminisztrációjának nyújtott, eg.y pilla­natig sem ment túl az ízlés határain, a tárgyi­lagosság rideg demarkációs, vonalán, de a té­nyek és események olyan mélyenszántó isme­retével volt megkonstruálva, hogy a legsikere­sebbnek kellett lennie. Külön kelL még szólam Bárczy beszédének arról a részéről, amely ma­gáról a javaslatról szólott. Előtte már öt széniek beszélt és Bárczy még mindig tökéletesen éis egyedülállóan uj szempontokat, uj argumentu­mokat talált a javaslat sérelmes intézkedéseivel szemben. Kétségtelennek kell tartanunk, hogy évtizedek óta nem használt még semmi olyan biztosan és olyan kemolyan Budapest félreis­mert megítélésével szemben, mint Bárczy Ist­ván beszéde. A Budapesttel szimpatizáló beszédek során kell fele mii ten link báró Szterényi József felszó­lalását, aki azonban valamivel többet dicsérte önmagát, minit Budapestet és több argumentu­mot igyekezett felhozni a maga keresztény mi­volta, mint Budapesté mellett." Beszédének legértékesebb része volt mégis az, amikor arról szólott, hogy a javaslatban levő összeférhetet­lenségi szakaszok túlságosan szigorúak. A Fő­városi Hírlap, amióta megjelenik, elkeseredetten küzdött a városházai legccsmányabb nyavalyája, a városatyák ki- és bejárása: ellen. Mégis meg­fontolandó az, amire Szterényi felhívta a figyel­mét és amely szerint, ha. én városatya vagyok, nincs módomban a magam gyámügyében lépé­seket tenni az árvaszéknél és nem szabad 'tilta­koznom az ellen, ha véletlen tévedés folytán duplán fog a'gázgyár krétája a számla kiállítá­sánál. Legföljebb ügyvédet lehet ilyenkor kül­deni. Dömötör Mihály belügyminiszter itt köz­beszólt, hogy azt sem lehet, amivel világossá lett az is, hogy ha a gázgyár téved és én nem akarok duplán fizetni, akkor csak egy módon tudom a gázszámlámat rendbehozni, úgy, ha le­mondok a városatyái mandátumomról. Szívesen és figyelmesen hallgatta a Ház Bródy Ernő okos, temperált beszédét is, amely­nek különösen értékes részei voltak azok, ahol

Next

/
Oldalképek
Tartalom