Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-19 / 21. szám
Budapest, 1920. május 19. 3 — A kommunizmus sem bontotta men' — apróbb kivételektől eltekintve — a mi legénységünk sorait. Itt minden úgy maradt, mint volt előbb. Az első mámorban, különösen a íkitalabbja, húzódozni próbált á munkától, de aztán az öregek hatása alatt minden rendbejött. A mi embereink a kommiin alatt is tüzet oltottak és nem politizáltak. Amikor beszélgetésünkben rátértünk a mai helyzetre és megkérdeztük, van-e mostanában sok tűz, a parancsnok meglépő dolgokat mondott: — T ii z ti n k most nagyon kev é sva n. Azért mégis el vagyunk foglalva bőven, mert az eddig kényszerűen elhanyagolt tűzrendészed dolgokat most újra igen szigorúan kezeljük. Dolgunk tehát adminisztratív tekintetben elegendő akad. de kivonulásunk alig van. A' tüzek kimentek a divat1- b ó 1. Akad ugyan imitt-ainott egy-két szobatiiz. vagy tetőtiiz, de csupa jelenték telén eset. Nagyobb t tizünk legalább f-élesztendő je nem volt. Ennek pedig igen szomorú oka az, hogy a gyárak- | ban iá s az ipartelepeken csak n,e mi teljesen szünetel a munka. Ha pedig) nem füstöl a gyárkémény, akkor tűz sincs. A másik igen érdekes jelenség, hogy a bolti í ii z c k teljesen megszűntek, csaknem azt m o n d h a t n á m, hogy a háború kitörése óta. És ez természetes is, hiszen az árúknak horribilis értéke vari és a kereskedő u k y vigyáz a boltjában levő árúra, mint a szemeié nyére. Sőt! a bűnös eredetű bolti tüzek is e 1 m a r a d- t a k, hiszen annak sincs ma értelme, hogy a kereskedő bűnre vetemedjék és amint az azelőtt bizony megtörtént, a dús biztosítási összeg reményében maga gyújtsa föl a raktárát. Erre a bűnre, aki ma Bódy Tivadar polgármester a Fővárosi Hirla.p legutóbbi számában „szörnyűségének, „katasztrófádnak mondta, ha megvalósulnia Haller István kultuszminiszternek az ;a terve, amelynek értelmében a főváros iskoláit államosítani szeretné. Buzáth Jánosi tanácsnok, a közoktatási ügyosztály vezetője: pedig kijelentette, hogy „városi embernek nem is lehet más iái véleménye.‘‘ Hallottunk a KNE pártjának táborából is véleményeket, amelyek mind az államosítás mellett foglalnak állást. S i p ö c z Jenő dr. kormánybiztos pedig szinte a Fővárosi Hirliaip-ban jelentette ki, hogy az államosítást helyesnek és szükségesnek ítéli. Afövárosveze- tősége azonban a legutóbbi napokban hatalmas támogatókat kapott az államosítás ellen vívott har cáb aa Ha ugyanis az államosítás terve, amit nem igen lehet hinni, olyan formát öltene, hogy a nemzetgyűlés elé kerülhetne, iákkor — most már leszögezett nyilatkozatok alapján mondhatjuk — azt ott feltétlenül leszavaznák. Az államosítás ellen vannak ugyanis a kisgazdák, a Friedrich-csoport és eo ipso a demokraták, úgy, hogy a főváros iskoláinak államosítási terve már ebben a pillanatban meghiúsultnak mondható. amit semmi sem bizonyít jobban, mint hogy Rubine k Gyula földmivelési miniszter, a kisgazdapárt vezére ai legélesebbem a Haller-féle terv ellen nyilatkozott, de hasonló értelmű nyilatkozatot tett Friedrich István voliti miniszterelnök is. Budapestnek tehát e tekintetben nincs mit aggódnia, évtizedeken át szeretettel gondozott, rengeteg áldozattal fejlesztett iskolái megmaradnak a főváros kezében. A két nyilatkozat különben a fővárosi tanítók egy népes küldöttsége előtt hangzott el. A küldöttség felkereste a politikai pártok vezetőit. A kisgazdapártban Rubinek Gyula földmivelési miniszter fogadta a tanítókat, akiknek nevében először Száva János igazgató szólott!: — Mi budapesti magyar tanítók — mondta — a keresztény és nemzeti eszmék ápolását tűztük ki feladatunknak. A kom máim bukása után azzal vádolták a fővárosi iskolák tanítóságát, hogy a destrukciót terjesztették és a destruktiv gondolat széles körben pusztított a főváros tanítói között. Fájdalom. ez a vád igazat mondott. Azonban ennek az oka az volt, hogy a zsidók a fővárosi tanierre vetemednék, bizony ráfizetne, mert a meglevő áru mindig többet ér, mintha'bármilyen biztosítási összeget is kapna. — Felszerelés dolgában ma is a h á ború el ő t- ti állapotban vagyunk. A háború kitörése előtt el volt már határozva, hogy automobilokat szerzünk be, de ez a háború alatt lehetetlen volt, ma pedig az, az automobil, amely valaha 40.000 koronába került volna, nem kapható 120.000 koronáért sem. Egyetlen pneumatik pedig maga 120.000 koronába kerül. Benzinnel is rosszul állunk. Az az anyag, amit egyszerre kiutalnak, egyetlen tűzhöz, sem elegendő. Autóinkat tehát most csak inkább hegyi utakhoz használjuk, ahova elcsigázott lovaink nem tudnak felmenni. Mert a hires tűzoltó-lovak sem a régiek már. A zabot bizony nem pótolja a melasz és örülünk, ha lovaink, amelyeket a fuvarteleptől kapunk, a sík földön megteszik a magukét. Állomásain-, kar különben, az egyetlen Rókus-kórház melletti kivételével, ahol ma csak őrségünk van, mind megtartottuk. De szükség is van erre, mert Budapest óriási területen fekszik. Páris és London ugyan többszörösen nagyobb lélekszámúnk, mint Budapest, de Budapest nagyobb területen fekszik, mint ezek a nyugati metropolisok. A budapesti tűzoltóságnak súlyosabbak a munkafeladátai, mint a londoni vagy párisi tűzoltóké, amit könnyű megérteni akkor, ha tudjuk, hogy Budapest területe 17 kilométeres r á d i u s z ú k ö r. Ez a mi területünk, erre kell nekünk vigyázni. Amint lemegyünk, feszes kaptákban állnak a tűzoltók, szinte nem lehet megkülönböztetni, melyik van viaszkból és melyik húsból. Kint az utcán pedig vágtatnak a melaszon élő táltosok, mintha mindig zábot ennének. (p. b.) tők között túlságos hatalomra tettek szert és ezek terjesztették a destrukciót. Most aztán felmerült a fővárosi iskolák államosításának gondolata, amely ellen ia; legélesebben tiltakozunk. Kérjük, hogy a kisgazda párt támogasson bennünket az államosítás ellen való küzdelemben, mi pedig igyekezni fogunk eloszlatni ,aiz ellentéteket, amelyek a falu és a város között felmerültek, mert ennek a kiegyienilitődésnek munkaiját liege r e dm árny else b b e n :a tanítók végezhetik 'el. Most még Havady Barnabás szólott: — Mi a magunk részéről — mondotta — a legélesebben elítéljük a destrukciót is, a kommunizmust is. azonban ahhoz, hogy a budapesti tanítókat megtisztítsuk a destrukciótól, nem szükséges az államosítás. Alakítsák meg a tanít ó-k a m a- ir á k a t, majd mi ezeknek a kamaráknak a keretében megtisztítjuk a tanítókat. Erre különben sem hivatott senki más. csak maguk iái tanítók. Ki ismeri őket olyan közelről, mint ők maguk? Én az iskolában azt tanítok, amit akarok, anélkül, hogy a felsőbbség, a minisztérium sejtené, hogy mire oktatom a gyermekeket. De az egyik tanító mindig tisztában volt a másikkal. Igenis a budapesti tanítóság destruktív volt, bár ezt a destruktiv szót nem jó használni, mert nem őszinte. Mondjuk ki őszintén, hogy zsidók voltak. Ezért ,a budapesti tanítókat meg kell tisztítani a zsidóktól. Bátran kimondom, hogy soha sem bíznám a gyermekem tanítását zsidó tanítóra. Meg kell aidni tehát a jogot a keresztény szülőknek, hogy gyermekeiket keresztény tanítókkal taníttathassák. Végül a szónok még a tanítók szolgálati pragmatikájának megalkotását és a tanítók helyzetének javítását kérte, mert ezzel lehet elérni, hogy a tanítók ne íorradalmasodjanak el. Rendkívüli tetszést váltott ki Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter válasza: — Hogyha az urak — mondotta a miniszter, —- azért jöttek a kisgazdákhoz, hogy hangulatot váltsanak ki az államosítás gondolatával szemben, akkor nagyon jo helyre jöttek. (Lelkes éljenzés.) Én a magam részéről helytelenítem az államosítást. Soha semmi tekintetben nem voltam hive a kultúra szocializálásának és ezen a téren a legteljesebb individualitás alapján állok. Ezért igenis módot kell adni a községeknek, is, hogy erkölcsi felelősségük tudatában maguk vegyék kezükbe a tanítást. Felhívom azonban az önök figyelmét arra, hogy az iskolák államosítása csak olyan hirteleniil fölvetődött ötlet, csak egy mumus, amit az állam, sajnos, épen anyagi eszközök hiányában, sem tudna megvalósítani. Amit önök a destruktiv é > zsidó tanítókról mondtak, nagyjában helyeslem. Ellenben azzal a gondolattal szemben, hogy a keresztény szülők ne bízzák a gyermekeiket /.'kló tanítókra, inkább megfordítva, azt mondanám: módot kell adni a zsidó szülőknek arra, hogy gyermekeiket zsidó tanítókkal taníttassák. A miniszter szavai lelkes tetszést váltottak ki. A küldöttség azután járt a F r i e d r i c h-csoport- nál is, ahol ismét S z á v a János tiltakozott „az államosításnak még a gondolata ellen is.“ Havady Barnabás pedig azt fejtette ki, hogy „törvónyhozási- lag kell megszabadítani közoktatásügyünket a zsidó imperializmus nyomásától.“ A beszédekre Friedrich István volt miniszterelnök hosszabban válaszolt politikai kérdéseket fejtegetve, majd ezeket mondta: Ami végül a fővárosi iskolák államosítását illeti, minden aggodalom felesleges. A kormány — mint már annyiszor tapasztaltuk, mindenféle cselekvésre képtelen. Nyugodjanak meg, nem fog államosítani sem. Ez a két autentikus válasz elegendő arra, hogy a fővárosi iskolák államosítási tervét meghiúsultnak tekintsük, aranyival is inkább, mert a kormánynak és a kultuszminiszternek,' akik a főváros iránt mindenkor jóindulattal viseltettek, be kell látniok. hogy az államosítás égbekiáltó igazságtalanság lenne. IOSGMÖIWÖIC • • • Pellengéren. A főváros tanácsa — okkal-e vagyok nélkül, ezt majd a következmények fogják megmutatni — bizony felkerül a pellengérre. Épületes látványnak nem lesz valami épületes, de hát minden számottevő funkcionárius alávetette már magát valamiféle igazolásnak, sőt az utolsó házbizalmiról is meg vari ma már állapítva, tartott-e izgató beszédeket a kommiin alatt)? A főváros tanácsa valószínűleg nagyon tisztának érezte a lelkiismeretét és nem sietett a kommiin alatt1 .viselt dolgait megvizsgáltatni .és valószínűleg sok joggal úgy gondolkoztak, hogy riekik nem voltak, nem is lehettek „viselt dolgaik” a kommiin alatt, hiszen valamennyiükét irnoki munkára fogták, hacsak teljesen el nem kergették a hivatalukból. Tudvalevő, hogy az elmúlt hetekben a tanács kérvényt intézett a belügyminiszterhez és egy igazoló-bizottság kiküldését kérte önmaga ellen. A kérvény dolgában érdemleges intézkedés még nem történt, a vizsgálat legelső lépése azonban a legközelebbi napokbanj fog megtörténni. És ez az első lé- pé> lesz a pellengér: megjelenik ugyanis a városházi hirdető-táblákon egy felhívás, amely mindenkihez szól, akinek a tanács ellen panaszai vannak. Mindenki felhivatik —- ez lesz a rövid írás tartalma — hogy akinek Budapest polgármesterének, alpolgármestereinek és tanácsnokainak hivatalos működése ellen panasza van, származzék ez a panasz akár a Károlyi-kormány, akár a kommiin, akár a román megszállás idejéből, záros határidőn belül jelentse be azt a főpolgármesternek, aki viszont majd az iga- zoló-bizottságnak fogja tudomására hozni a panaszokat. Hisszük, reméljük, bízunk benne, hogy a felhívás eredménytelen marad, mert Budapest népének- jói esnék, ha arról győződnék meg, hogy a tanács nem tántorodott meg egy pillanatra sem. A csúnya pellengérre azonban oda kell állani, ami megint csak annak a bizonyítéka, hogy a közpályán való működés sohasem jelentette a rózsákkal vetett puha ágyat. Házasság. Andrássy Gyula, a Szt. Gellért- gyógyíiirdő tisztviselője, Fial a Elza tanítónőt e hó 22-én d. u. 6 órakor vezeti oltárhoz az újpesti plébánia-templomban. Lefoglalt Eternit-készletek. Az E t e r n i t-M űvek H a t s c h e k Lajos cég annak közlésére kér bennünket, hogy az arra illetékes hatóság jogerős határozattal a nevezett cégnél lefoglalt anyagkészleteket a zár alól feloldotta és a nyomozást megszüntette, miután megállapítást nyert, hogy ezek a készletek a nevezett cég üzemi szükségletét nem haladják meg és a vállalat jelenlegi anyagkészletére is nagyobb megrendeléseket1 fogadott el, igy tehát áruhalMeghiúsult u főváros iskoláinak államosítása Rubinek Gyula földmivelési miniszter és Friedrich István nyilatkozata i
