Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-05 / 19. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920 május 5-én 19. szám B^^Driiainaniniiianiania»iiainniiio»iiniiipinDiiiDiiiginanioiiiaiunuipinniiianiaiiianiaiiiaiiiaiMgwil mr.önzE tési Aujtki Várost, Egész óm/ne .......... 1 > 1 K. Fe l óv ne ............‘>0,K. Egyes számok hciptia- *ók a Madó hivatal ban. politikai és közgazdasági FmielÖ* «je«**kesxtü i Dacsó Emit hetilap Megjelenik mtnámn mm mm titln, Szerkesztő még óm kiadóhivatal t VI, kmn. Szív-utca MWM 13. mmdwm Telefon 131-S3 A stájgerolás még nem is olyan régén1, csak a háború előtt, valóságos réme volt ennek a városnak. A Iáiké) kiszipolyozott áldozat, a háziúr pedig a feneketlen zsák szerepét játszotta. Mikeseredett gyii- lölség választotta el a; kettőt egymásté)l és a háziurak ellen való animoziitás zajos népgyülé- sekben és dörgedelmes vezércikkekben robbant ki akárhányszor. A háború és a forradalmak azonban megváltoztatták a szerepeket. Az üldözőkből üldözöttek lettek, a gazdag háziuraik beállottak szegény ördögöknek, A tárgyilagos igazságosság követeli tőlünk, hogy megállapítsuk ezt, anélkül azonban, hogy a házinri pálya jövőjéről is. le akarnánk mondani. A háború alatt gyenge volt az üzem, a komm tin .alatt voltak háziurak, akik formálisan éheztek, momentán pedig, ha valamelyik komolyan akarná venni a hivatását, reparaturákat eszközölne, akkor bizony alaposan ráfizethetne a boltjára. Ma tehát a stájgerolás, akárhogy is fájjon ezt leírni ai pártáj tollával, gazdasági szükségességgé avanzsált. Belátták ezt már az előző kormányok is, de politikai okok kényszeritették, hogy a háztulajdonosok kívánságait ne honorálják. Meg kell állapítani!, hogy a főváros közönsége, amely ét az igazságügyminiszter rendeleté igen súlyosan érintett, kellő nyugalommal és megértéssel fogadta a háziuraknak adott stájgerolási engedelmet. Belátta a közönség, hogy itt nem pusztán a háziurakat felsegítő akcióról; van szó, nemcsak a méltányosság elvei érvényesültek, hanem magasabb gazdasági okok működtek közre, É,s a jövő számárai is egyengetni kellett az utat. Mikszáth Kálmán valaha azt mondta, hogy Magyarország esztendejét az determinálja: hány hektó bor termett a Hegyalján, hány mázsa búzát szolgáltát a Bácska és hány regényt irt Jókai. Budapest, életét e minta szerint úgy jellemezhetjük, hogy ennek a városnak fejlődése, jóléte attól függ, hány téglát rak le évenkint a kőműves. Ms zt end ők szomorú láncolatán át pihen már a kalapács és. a malteros kanál és Budapest természetszerű következményeképpen leszegényiedett, eladósodott, koldussá lett. Mindez azért, mert nem volt építkezés. MIképze'hetö-e azonban, hogy akkor, amikor nemcsak a vállalkozói hasznot, de a házfentar- tási költségeket sem tudták az eddig való házbérek szolgáltatni, elképzelhető-e ilyen körülmények között, hogy valaki építkezésre szánja fejét, hogy a töke öngyilkos, legyen, hogy a chili lkozó szándékosan vágja el a saját torkát? Alig. Már pedig meg kellett adni a lehetőséget, hogy Budapest fejlődésének, jólétének alapfeltétele. az építkezés meginduljon. Ma még nincs nyersanyag, ma még sok hiányzik attól, hogy a munka ezen a téren régi jogaiba iktatódjék. Be ki tudja, mi lesz holnap? A béke megkötése talán más életet teremt, talán mód kínálkozik arra, hogy az építkezés is meginduljon. Akkor pedig bármily áldozatot kelljen is hoznia az egyes embernek, mindent megér .az, hogy a vagyonosodás, a talpraál'ás, a fejlődés meginduljon. Nehéz szívvel adjuk oda 'garasainkat, de abban a biztos tudatban, hogy Budapest regenerációjának útját egyengetjük és abban a hitben, hogy ebből ,a regenerációból mindnyájan megkapjuk a részünket. A jövendő boldog Budapest polgárainak lenni mégis csak szebb kilátás. mint egy lerongyolt városban szomorúan járni a kálváriát. TZ/Z£±YJ00M • • • A Közmunkatanácsnak ugyancsak fölvitte az Isten a áolgát. Mikor már mindenki azt hitte, hogy Polémyi Géza halála óta senki sem törődik ezzel a ma épen nem jelentős, helyesebben mai hatáskörében fölöslegessé vált intézménnyel, egyszer csak Dens ex machine, megjelenik a l)öbrentei-téri papádban Simonyi-Sema- tlam Sándor miniszterelnök, beül az elnöki székbe és úgy vezeti i tanácskozás:, mintha a Közmunkatanács most élné virágkorát. Hogy mit jelent ez, azt tulajdonképen ma még nem igen lehet megállapítani. A kormány valószínűleg hitelesen akarja megállapítani, hogy kinek van igaza A szegény boldogult Polémyi Gézának, aki a legfontosabb ma\- gyár méltóságnak, a saját méltóságát tartotta, vagy a közvéleménynek, mely a Közmunkatanácsot már régen a sóhivatalok közé sorozta? Vájjon rájönnek-e végre az igazságra, amely e két vélemény között helyezkedik el? Az az igazság, hogy a közmunkatanács, mun rüidapcst anyósa, nem szükséges', de mint országos intézmény, mint az ízlésbeli gyámolitásra szorult vidéki városok tanácsadója, még sok hasznos munkát végezhet. Ha sokat firtatjuk baj lesz még a dologból, mer: egy kicsit összekeveredtek a vélemények. Azt olvassuk ugyanis, hogy a kávéházi föpincérek 1 koronás adót akarnak szedni az oly vendégtől, aki több lapot olvas. Hát már az is bán, ha valaki művelődik? He nem addig van, mert a kávés nem akarja megengedni ezt az adót, mert ebből neki semmi haszna nincs. A vendég nem akarja fizetni, mert nincs fórum, amely ezt az adót be tudná hajtani. Mindennek a teteje azonban, hogy a föpincér megvádolja a vendégeket, mondván: még vége sincs a reggelinek, mikor már minden újságot elloptak. Ha pedig ez igy van, akkor miért akarnak adót vetni arra, aki becsületesen elolvassa és otthagyja a maga három-négy újságját? Miért nem fogják fülön azt, aki egy újságot sem olvas, de kettőt lop el? Régen vártuk, most azonban már nyugodtak vagyunk, hogy tudjuk: nem kell már sokáig várnunk és F aliuliéknak megnyílik a legeslegújabb színháza, amelyet a Dohány-utcában építenek és Művész-színház lekz a címe. Az ősszel már gyönyörködhetünk Faludiék színházi trösztjének legújabb gyümölcsében. Sándor Pál arról beszélt a nemzetgyűlésen, hogy ha Berlinnek elegendő hét bank, Budapestnek elég lenne valamivel kevesebb is. Ha ez igaz, akkor fokozottan áll a színházakra, mert azt a gombamódra való szaporodást, amit itt a színházak visznek végbe, igazán nem szabadna megengedni. l)e ha már meg van ez a beteges termékenység, akkor legalább arra kellene vigyázni, hogy ne kerüljön minden a két trösztnek, a Fa- ludiékénak és a Beöthyéknek a kezébe, mert igy a trösztök virágoznak és elhervad a művészet. Számtantanárok a városatya-választásokon Győzött a kisebbségi képviselet — D’Hondt rendszer = bolgár rendszer — Még mindig vannak kifogások a javaslat ellen A széke'főváros törvényhatósági bizottságának ujjáalaikitásáról szóló törvényjavaslat átesett a nemzetgyűlés bizottsági tárgyalásán és most, ha a nemzetgyii és újbóli megkezdi e hónap második felében a tárgyalásait, akkor valószínűleg hamarosan törvényerőre is emelkedik az és at választások tahin még június hó végével megejthet ők lesznek. A nemzetgyűlési közigazgatási bizottság a javaslaton lényegbevágó módosításokat eszközölt és minden valószínűség meg van arra, hogy ezeket a módosításokat a nemzetgyűlés plénuma is akceptálni fogja. A legnagyobb módosítás, amely a bizottsági tárgyalás alkalmával történt, all. §-on esett, amely a választási rendszerről intézkedik. A bizottság ugyanis elejtette az eredeti javaslatban tervezett hatvanas kerületi beosztást, a Folkusházy-féle kockarendszert és helyette a közigazgatási kerületen kint való arányos kisebbségi képviseleti rendszert fogadta el, amely szerinti minden közigazgatási kerület huszonnégy rendes és hat póttagot fog választani a fővára: törvényhatósági bizottságába. Miinek a döntésnek egyik érdekessége az, hogy a legkisebb és a legnagyobb kerület egyaránt egyenlő számú városatyát fog küldeni, vagyis a 15,799 szavazót számláló Belváros ugyanúgy 24 törvényhatósági bizottsági tagot fog választani, mint a legnagyobb Erzsébetváros, amelynek 92,375 szavazója van. A másik érdekesség: a kisebbségi képviselet, amely,yel először, igaz, hogy csak elméletben, ai Károlyi-kormány választójogi javaslatában találkoztunk. Ez az elv — s ezt meg keli állapitanunk — a kerenztény-pártban nem találkozott osztatlan 'tetszéssel. Ml lehet vele ugyan érni azt, hogy azokban a kerületekben, ahol a keresztény-párt kisebbségben maradna, mégis képviselethez jut, de úgy mondják, ez csak partikulárk érdek és a párt egyetemes érdeke nem ezt diktálja.- Általában úgy tartják, hogy ez a. forma nálunk szokatlan és minden igazságossága mellett a magyar természettel ellenkező. Valószínű, hogy a párt tagjai, kii.öuö- sen a budapesti képvl elök a nemzetgyűlésen meg fogják még kísérelni ennek a megváltoztatását. A kisebbségi képviseletnél, bármily furcsán hangzik is ez, a választásoknál a legfontosabb szerep á szárntantanárokra vár, amint a gyakorlati kivitelnél a Károlyi-kormány is tervbe vette ezt. A választás eredményének kiszámítása ugyanis olyan bonyolult számtani művelet, hogy azt csak szakemberek végezhetik. Ha tehát a számtantanároknak a budapesti községi választásoknál döntő fontosságú szerep jut, azt Frászt Sándornak, a KNE-párt egyik legtekintélyesebb tagjának köszönhetik, aki a köz- igazgatási bizottságban nagy lelkesedéssel propagálta a kisebbségi képviselőt gondolatát. Nem lesz érdektelen ebből az alkalomból felcsapni pár percre számtantanárnak és megnézni. hogyan is történik annak kiszámítása, hogy k:ket választottak meg az egyik vagy másik kerületben városatyának? Az elv az, hogy
