Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-07 / 2. szám
Budapest, 1920 január 7, ft 3 ben megkezdje a lehalászást. A halászat már meg »s kezdődött és Bucsánszky Bertalan városi főjegyző, az egyesület elnöke, a kihalászandó halat mélyen a napiár alatt felajánlotta a főváros tisztviselőinek. Tekintettel azonban arra, hogy még a kedvezőtlen előzmények után is több ezer kilogramm 'hal kihaJ'ászására van kilátás, valószínű, hogy a főváros tisztvise’öi nem vásárolják meg az egész mennyiséget és igy már az idén is juthat a feleslegből a főváros közönségének. Az egyesület különben már a legrövidebb időn belül megkezdi régi terveinek megvalósítását. Nagyszabású szórakozó-heüyet akar létesíteni a lágymányosi ítő környékéin. Erre vonatkozódig B u- csánszky főjegyző is nyilatkozott munkatársunk előtt: —- A llcgfőbb szempontunk természetesen az, hogy a lágymányosi tóból mintahalgazdaságot létesítsünk:. Olyan halgazdaságot, amely- (rövid ; időn belül Budapest közélelmjezdsénél is jelentős szerephez jut. Az a halmennyiség ugyanis, amely a spoirthorgász.ok révén vonatik el a tóból, egészen jelentéktelen és igy a tó termésének túlnyomóan nagy részté a közfogyasztásnak áll majd rendelkezésére. Az egyesültet máris gondoskodott rófa, hogy megfelelő tenyészhalak és ikrák bocsájtassanak be a tóba és e törekvésünket a földmivelésiigyi kormány a legteljesebb mértékben támogatja. Közismert ma már a Fővárosi H i r- 1 a p híradása után, hogy a kormány és a főváros között snlyos ellentétek merültek fel a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő építésének kérdésében. Az egész fővárosi sajtó, szinte egyetlenegy napilapot sem kivéve, foglalkozott azzal a tudósításul! kkal, amely elmondta, hogy a földmivelési minisztérium föl akarja borítani a kormány és a főváros között létrejöttt azt a megegyezést, amelynek értelmében a fővíáros és kormány együttesen építik a kikötőt, paritásosán fedezik a költségeket és egy teljhatalmú bizottság intézi az építési ügyeket. Nemcsak a sajtó, de a legkiválóbb szakemberek is megállapítják, hogy itt tulajdonképpen a kormányzat egyes szerveit csak az vezette, hogy magukénak akarják vallani a kikötőépités dicsőségét. Megeshetik, hogy a szakítás bekövetkezik, de akkor is mi, akik a városházát nem szoktuk tömjé- nezni, jó előre leszögezzük, hogy a főváros néhány kitűnő főtisztviselője nagy lelkesedéssel és hatalmas munkakedvvel agitált és dolgozott a kikötő tervén, amikor a földmi- veléki minisztériumban ezt még igen alsóbbrendű kérdésnek tekintették. Legújabban azonban egy igen fontos tényező kezd belejátszani a dolgokba és ez a fontos tényező a külföld érdeklődése a kikötő iránt, amely érdeklődés nem magánosoktól ered, hanem magában a párisi béke- konferenciában gyökerezik. Imitt-amott olvastunk híreket, amelyek arról szólanak, hogy a magyar kormánynál a legutóbbi időben külföldiek is érdeklődtek a budapesti kereskedelmi kikötő építése iránt. A Fővárosi Hírlap abban a helyzetben van, hogy erről a külföldi érdeklődésről informált helyről kapott adatok alapján részletesen beszámolhat. — Budapestet természetes fekvése, — igy szól információnk — környéke, a Dunának Budapestnél való szélessége elsőrendű kikötővárosnak predesztinálta. A külföld érdeklődése már a háború alatt megindult. Mackensen tábornagy még a Zsófia hercegnő-jachton tardeziink majd versenyeket ott.^gy hetven katasztrá- lis hold nagyságú tó területűi a legkülönbözőbb téli sportokat lehet fizni még akkor is, ha a szénhiány miatt nem dolgozó jéggyárak üzemeinek szünetelésére való tekintettel a tó jegének egy részét kórházaknak, közüzemieknek, 'henteseknek, 'tejiizomek- nejc engedjük is át. — A nyárra vonatkozókig pedig az a tervünk, hogy a fővárosnak e legkönnyebben megközelíthető helyén modern és a polgári társadalomnak rendelkezésre álló strandfürdőt rendezünk be, sporttelepekkel csónakokat szerzünk be és tervbe vettük hogy évenként horgász verse nyékét is rendezünk. Budapestnek egy ilyen szórakozóhelyre szüksége van, a lágymányosi tó, amelynek szinte kristály- tiszta a vize, .erre a célra felette alkalmas. Az egyesültet minden áldozatot meghoz, hogy terveit megvalósítsa. — Hogy pedig az egyesület mennyire önzetlenül cselekszik, azt legújabb akciónk bizonyítja legjobban. Jóllehet a kommunizmus alatt jelentős anyagi áldozatok révén beszerzett nyolcvan csónakunkat tönkretették és közel kétszázezer korona kárt szenvedtünk, azért választmányunkban egyetlen szóval sem ellenezte senki azt, hogy a most kihalászásra kerülő halat ne a fővárosi tisztviselőknek engedjük át. E mennyiséget legalább negyvenezer koronával jobban tudtuk volna értékesíteni, ha azt kereskedelem utján hozzpk forgalomba ,azonban tóttá főhadiszállását, amikor a németek teljes erővel nekiíeküdtek dunai terveiknek és ők voltak azok, akik a budapesti; Dunakoníeremciát is kiforsziroz- ták. Ugyanakkor azonban már az entente sem feledkezett meg a Ftunáról és egy hónappal a budapesti Du- nakonf erencia után m: e g t ártó 11 á k a párisi Dunakonf eren- c i á t. Mindezek a tanácskozások bebi- zonyositották, hogy Bécstől le Belgrádig nem lehet inásutt jobban elhelyezett, felszerelt, a nyugodt veszteglésre alkalmas, hatalmas kereskedelmi és szabad kikötőt építeni, mint Budapesten. Bécs freudenaui szakasza erre nem alkalmas, és nem jöhet e tekintetben számításba Pozsony és Belgrád sem, amelyek közül az elsőt a csehek, a másodikat a jugo- szlávok forszírozták. — így állván a dolgok, még m i- előtt a magyar békeszerződés tárgyalására került volna so r, a p á r i s ,i b é k e k o n t e r e n- cia is többször foglalkozott a Duna kérdésével és mint ismeretes, Budapestet jelölte ki a nemzetközi Duna-bizottság vezértitkárságának székhelyéül, amely már meg is kezdte működését a Hungária-szállóban. Egészen uj azonban az, hogy a párisi békekonferencia a budapesti kikötőépités kérdése iránt is élénken érdeklődik és annak kikutatására, hogy milyen segítséget nyújthatna e tekintetben, nemrég megbízottakat küldött Budapestre. — Innen származnak azok a hírek, amelyek arról szóltak, hogy a külföldi tőke érdeklődik a budapesti kereskedelmi kikötő építése iránt. Ezzel szemben a tiszta igazság az, hogy nem a külföldi töke, hanem maga az entente kiváncsi arra, hogy mi történik Csepelen? Azok a külföldi pénzemberek, akik legutóbb itt jártak, tulajdonképpen nem a maguk jószántából jöttek és akkor, amikor itt információikat beszerezték, tulajdonképpen nem a maguk kiváncsisá- ságát elégítették ki, hanem a b é k ekonferencia számára gyűjtötték össze a szükséges adatokat. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt olyan személyiséggel beszélni, aki az entente pénzemberekkel személyesen tárgyalt és igy azok küldetésének céljaival. valamint felhatalmazásuk terjedelmével tökéletesen tisztában van. Az itt járt külföldiek a , francia Levantei társaság megbízottja és Quenslow angol bankár voltak, akik mindenhol, ahol megjelentek csak a kereskedelmi kikötő jelentőségére, építkezés* viszonyaira, a költségek magasságára stb. vonatkozólag kértek adatokat. Ismételjük, hogy pusztán adatokat kértek és semmi néven nevezendő a j á n- latot nem tettek. A francia Levantei társaság balkáni kereskedelmi üzletekkel foglalkozik és ez a társaság hajtotta végre a francia hadsereg leszerelését is. Quenslow bankár egyike a legkiválóbb angol pénzembereknek. A Levantei társaság képviselője küldetése céljáról körülbelül ezeket mondta:-Nem azértjöttemide, hogy ajánlatokat tegyek, hanem pusztán az érdeklődés a fel- adató m. Önök kikötőt építenek, amely- kikötő létesítése Nyugat számára szinte olyan fontos, mint az önök számára. Ennek a kikötőnek az építése természetesen igen sok pénzbe kér ül, a m i- v e 1 ö n ö k nem rendelkezne k b ő v e n, d e a m it mi majd esetleg fölajánlhatunk erre a c é 1- r a. Hogy hogyan lesz, mint lesz, ma még nem tudjuk, rn inden a b é k e t á r- gyalásoktól és a békekonferencia határozatától függ. Én ebben a pillanatban azzal a hivatással vagyok itt, hogy megái 1 a p 11 s a m, miről van szó, miben nyújthatunk esetleg segítséget. Ebből a nyilatkozatból is kitetszik, de precízebben is megállapíthatjuk, hogy ma még sem a francia Levantéi Társaság, sem az angol Quenslow nem tudják, hogy melyiküknek lesz hivatása a budapesti kereskedelmi kikötő építését finanszírozni, de megeshetik az 'is, hogy a békekötésben az lesz kikötve, hogy mind a ketten érdeklődhetnek ebben a tárgyban é s k ü 1! ö n-k ülőn vagy egyenkint szerződést köthetnek a kikötőre vonatkozólag. ^ Itt említjük meg, hogy a magyar kormánnyal a Duna-kérdésben a napokban tárgyalások folytak az uj Duna-aktára vonatkozólag. Ezekről a tárgyalásokról a következő információkat kaptuk: — Az utóbbi napokban a Budapesten székelő Duna-bizottság tárgyalásokat folytatott a magyar kormánnyal, hogy az uj Duna-akta Párisban minden különösebb revízió nélkül aláírható legyen. Január elsején ugyanis Párisban végérvényesen elhatározták, hogy a Duna- bizottság titkársága Budapesten fog székelni és annak JBel- g fádban csak egy e x póz \ tu rája fog működni. Bécsben a budapesti titkárságnak egy jelentéktelenebb fiókja lesz. A budapesti titkárságnak minden nagyobb fontosságú határozatára azonban Páris jóváhagyását kell megkapnia. Ezeknek a feltételeknek megismerése után a pénzügy- miniszteriumban értekezlet volt, amelyen a magyar hajózási vállalatok igazgatói és az entente misszió képviselői is megjelentek. Itt ismertették meg az entente határozatát a magyar hajópark felosztásáról, amely határozat értelmében azokat a kereskedelmi hajókat, amelyek a Dunán hadilobogó alatt jártak Szerbia és Romá— A tervünk .egyébként az, hogy télen korcsolyapályát rendezünk be a tavon, tartunk majd kor- «csolyaversenyeket, sőt vitorlás szánokkal is renaz egyesületet mein ilyen szempontok irányítják, hanem a szegény ember és a főváros érdeke. Hz entente pénzt ad a budapesti kikötő építéséhez A Levantei társaság és Quenslow angol bankár budapesti puhatolózásai — A magyar-kormány elfogadta az uj Duna-aktát és a hajók felosztási tervét
