Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-04-21 / 17. szám
2 Budapest 1920 április 21. — A községi választásokról szóló j avals latot még nem ismerem, de ha benne van a kockarendszer, akkor fel fogok szólalni ellene. Megkérdeztük még, hogy' mi ia véleménye a képviselőnek a városházán újabban történt eseményekről? A válasz ez: — A tainácsbain, most beállott változások mindenesetre kívánatosak voltak. Városy tanácsnokot személyében nagyrabecsiilöm, de végzetes hiba volt annak a rendeletnek a kiadása, amely imjég a kommunizmus, kitörése előtt a nemzetköziséget akarta bevinni az iskolába. Ilyen körülmények között nem csodálkozom a tanszemiélyzeten sem, amely nagyrészben meg- tántorodott, amikor ilyen rendeletét kapott még a vörös-uralom előtt. Ennél a lépésnél azonbaini még nem lehet megallani, a tanácsi megtisztulása még nem teljés. Hogy például mást ne mondjak, ma is ott ül a tanácsban és ítélkezik mások fölött egy tanácsnok, akinek a fegyelmi ügye még nincs tisztázva. Különben ,sizép a tanácstól, hogy végre rászánta! magát arra, hogy vizsgálatot kérjen maga ellen a kommün lajlatti viselkedésének tisztázására. A furcsa csaik az ebben a dologban, hogy ilyen későn jutott az eszükbe. A polgármester nyilatkozata, amit az iskolák államosítására vonatkozólag tett, valósággal megdöbbentett. A városházán még mindig nem akarják belátni, hogy a főváros kezelése alatt az iskolák a destrukció melegágyai voltak. Egyébként azokat is ismerjük, akik előtt a polgármester ezt a nyilatkozatot' tette. A tanács az iskolák államosítása ellen A polgármester ankétre hívja Budapest nemzetgyűlési képviselőit A Fővárosi Hírlap már foglalkozott Halber István kultuszminiszterinek azzal a tervével, hogy a főváros iskoláit államosítani .akarja, aminek legfőbb megokolása az, hogy a „proletárdiktatúra előtt a főváros iskolái voltak a destrukció melegágyad“ és ilyenformán a kormány nem bízik abban, hogy a főváros vezetői a keresztény és nemzeti irányzatnak az iskolákban való megszilárdítását olyan intenziven végre tudná hajtani, minit az állam. Ugyancsak a Fővárosi H'irlap közölttel S i - pöcz Jenő dr. kománybiztosnak azt a 'nyilatkozatát is, amely szerint a kormán y biztos is a legteljesebb mértékben helyesli a fővárosi iskolák államosít ,'á is á n a k te r- v é t. A kormánybiztos — mint értesülünk, —• ebbein a kérdésben már megkezdte tárgyalásait, amelyeket egyrészt a kormánnyal, másrészt a keresztény párttal, valamint iá? főváros illetékes köriéivel folytat. Uj helyzetet teremtett azonban a polgármester és a tanács állásfoglalása, amely akkor került nyilvánosságra, amikor a fővárosi tanárok és tanítók ötszáztagu küldöttsége előtt kijelentette B ó d y Tivadar polgár- mester, hogy a fővárosi iskolák álliamosi- tása veszedelem. Ez a kijelentés a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjában nagy' recenzust keltett, ellenben a tanács álláspontja teljesen (fedi a polgár- mesterét, amint ez abból a nyilatkozatból is kiderül, amelyet Buzáth János dr. tanácsnok, a közoktatásügyi ügyosztály uj vezetője tett a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt és amelyet lapunk más helyén közlünk. Lássuk most már mi ia szándéka Haller miniszternek? Mindenekelőtt — úgy tudjuk, — az elemi iskolák államosítását nem vette tervbe. Államosítani kiválnia ellenben a miniszter iá főváros középiskoláit, kereskedelmi, ipari és iparművészeti szakiskoláit. A legsérelmesebb ebben a dologban az, amit minden objektiv itéletii embernek be kell látnia, hogy a terv szerint csak az iskolák felett való rendelkezés és vezetés jogát akarják elvetmm, a t e r- hek azonban a főváros nyakábian marad n á n a k. Szóval kiveszik a főváros közönsége kezéből .az oktatás irányítását, de az iskolák fenntartásának a költségeit a jövőben .is a főváros háztartása. viselné. Aki ismeri a főváros mai anyagi helyzetét, aki tudja, hogy az oktatásügy milyen horribilis terheket képvisel, az lehetetlennek tartja ezt az elhatározást. A főváros havi kiadásai ma, 31 millió koronát tesznek ki, amiből 18 milliónak nincs fedezete. Hogy fogalmat nyerjünk, mit jelent viszont a kultuszminiszter által államosításra' szánt iskolák fenntartása, azt cs.ak halványan tükrözi az a pár szám, amit itt adunk. A középiskolák és szakiskolák (bele nem véve ,a népiskolákat), [fenntartási költségeire az 1919. évre szóló költségvetés 17.011,999 K-t irányzott elő, mig ezeknek az iskoláknak a bevételeit 2.695,130 K-ra taksálta, ami 14.316,869 K deficitet jelentett akkor. Hogy ez a tizenötödfél millió a mai megdrágult viszonyok között óriási mértékben emelkedett, mig az iskolák bevételei egy fillérrel sem emelkedtek, a.z egészen természetes. A főváros közönségének nyakában hagyni ezt a horribilis terhet és az iskolák fölött való rendelkezési jogot elvenni, ebbe .a főváros közönsége aligha fog sző nélkül belenyugodni és a tanács a maga oppoziciójával ennek a felfogásának akar kifejezést adni. A polgármester különben — mint a Fővárosi Hírlap értesül, '— igen jelentős lépésre szánta el magát. Anketrá kívánja me g- hívni Budapest huszonkét kerületének nemzetgyűlési képviselői t, velük akarja megbeszélni ezt a kérdést és őket akarja megkérni arra, hogy' a nemzetgyűlésen védjék meg e tekintetben is a főváros érdekeit. • • • A fürdők bérbeadásáról megint igen komoly formában, beszélnek és olyan reményeket fűznek ehhez a tranzakcióhoz, hogy ha minden jól megy, akkor ezek a sokat ócsárolt, a gyanúsítás és szidalom malterjával épült fürdők fogják a főváros szekerét kirántani a kátyúból. Ma már nem kevesebbről van szó, mint hogy egy csomó igen jelentős beruházás mellett olyan hatalmas összeget fognak a külföldi bérlők külföldi valutában előre kifizetni, hogy a főváros rendezni tudja belőle külföldi, aranyban fizetendő adósságait. Valószínű, hogy a tanács meg- gyamisitói és vádlói, akik pénzpocs'ékolás- nak minősítették untalan a fürdők nagyszabású építkezéseit: most teljesen megné- mulnak. Bárczy István és Márkus Jenő tékozlása ma hallatlan kamatokat hoz Budapestnek. Az „örült" bajor király esete ismétlődött meg, aki Pinakothekáit és Nimphenburgot adott Münchennek, hogy az idők végtelenjéig éljen belőle. Budapest pedig fürdőiben megkapta azt a bizonyos perzsa-szőnyeget, amelyet a miniszteri tanácsos ur annak idején parádénak vett, ma pedig az egész családját talpraállítja az árából. Krachnak mondják azt, ami ma megkezdődött a piacokon és amelynek folytatódni kell a boltokban. Annyi tény, hogy a has, a tojás, a zsír minis olcsóbb lett. Hogy mi az olza? Ki tudna erre precízen felelni? Talán a jótékony éhség-sztrájk, a hús bojkottja. Talán a pénznek ai kény szer kölcsön után való megkevesbedése. Vagy kiveszett a láncolok fajtája? Az árdrágítók Szivében kerekedett fölül a tisztesség? Esetleg a konszolidáció felé való haladásnak biztos tünetei ezek? Az az egy bizonyos, hogy a legjobbkor jött az iiralz esése, a drágaság zuhanása, mert a munkájából élő ember már régen nem bírta az iramot, amelyben az árak emelkedtek. És ha ez krach, akkor Isten hozta a krachot és tartsa meg közöttünk, növelje nagyra az áldott krach-ot, amely olyan csúnya szó, de olyan jólesik nekünk. 1 • •KERTMOZI •• : a Városligeti fasor és Aréna-út sarkán. MEGNYÍLIK 1920. április hő 24-én, szombation. ■ —------------------------------ -----------------------------■ ^— ——■ FLEINER JENŐ ÉS TÁRSA használt Vs”“ zsákok vétele és eladása, telefon »9-tb. axda p©S t AT., 3?©:r?o©l Mór—xx- 4. Interjú az utca-során Buzáth János portréjához Néhány esztendő előtt megpróbáltam (ezeken a hasábokon pár vonással megrajzolni Buzáth János portréját és 'már akkor lalzit kellett irmom: „ez. a kémény magyar koponya,“ Hogy tez mindenkor szembeötlő volt rajta, ékes bizonyítéka annak, hogy dem tartozik a kurzus-emberek közé, akik végig csinálnak minden kurzust. Most a itanügyek élére került, ami nem pályája leink düllésé, csak szükségszerű elismerése annak, amit mindenkor láttunk benne. Lehet, sőt valószínű, hogy a szélső elemek, akik máglyák emelését várják tőle, csalatkozni fognak bennfe. De a gyermekek, ha mindenik elé oda lehetne állítani példaképen, imagyszerti'lievelésben részesülnének. Magyar fajtánk jótulajdonságait kevés emberben liehet együtt találni, mint benne. Szűkszavú, udvariassággal nem pepecselő, ami a szivén, az a száján, nyilteszü, idegen toliakkal nem ékeskedő és megingathatatlan jellemű, jószívű, tehát szegény mint a templom egere. Emberekben csak a tisztesség szempontjából válogat. A kimondott szótól nem tágít, de ha mégis ferde szögből látta az igazságot, nem nehéz vele beláttatni. Es még egyet: nem dugja véka aillá a véleményét és a maga igazságáért, amely% mindig a becsület és a tiszta szándék próbájával van ellátva, ia leghatalmasabb ellenféllel! is szembeszáll, mégha elbukik is a harcban. Nemcsak magyar, de ami még ennél is több: ember. Most olyan posztra állították, ahol minden világnézet a saját AchiiHes-sarkát szokta érezni. Nagy bizalom ez ma. De Buzáth Jánosnál olyan kézben lesz Budapest közoktatásügye, hogy ennek a városnak minden lakója nyugodtan bízza azt rá. Ezekben a napokban nagyon el vau (foglalva Buzáth János. Átad, átvesz, tárgyal, rendezkedik. A dolgozó-szobájában soha sincs egyedül. Az utcán, amikor éppen megkésve ,a kormánybiztoshoz sietett, álltam útját. Bevallom, nem kértem engedelmet tőle.' hogy amiről beszélgettünk, reprodukáljam. Talán mondott olyasmit is, amit nem szánt a nyilvánosságnak, de ő mindig hangosan beszél, nem nézi, hogy van-e füle a falnak. Amit nekem mond, megmondja a legalacsonyabb és legmagasabb helyen. Nem interjú, amit ma adhatok, csak egy utcai beszélgetés, de talán egy' ecsetvonás Buzáth János portréjához. * — Tanácsnok ur, — mondom, — a programmja iránt szeretnék érdeklődni. Elneveti magát:-— A programmom: minél előbb szabadulni. Aztán megvonja a vállát: — Különben a programmom benne van a körleveleimben. Valami olyasmit mondok, hogy úgyis itt vannak a választások, a választások után az uj magisztrátus és akkor neki úgyis el kell hagyni ezt a helyet, mert magasabb hivatása lesz. Vasvilla-szemekkel néz rám: no most rögtön goromba lesz. Inkább másról beszél: — A kormánybiztoshoz megyek. Az iskolák á 11 a m o s i t áiSia dolgában akar velem tárgyalni. — A keresztény-pártban, — mondom, — nagyon haraguszmaik a polgármester minapi nyilatkozatáért, amelyben azt mondta, hogy' veszedelem lenne az iskolák államosítása. Erre megoldódik a nyelve: — Pedig városi ember mást nem m o .ni d h a t. Ez az én véleményem is. A főváros iskolái mindig különbek voltak, mi n t az államéi. Azt vetik szemére a fővárosnak, hogy a kommün alatt a főváros tanszemélyzete megtántorodott? Nos igen. Ez azoip ban nemcsak Budapesten, de .a falun is igy volt. A tanítóság társadalmi és szociális hely'zete hozta ezt magával. Hiszen a ía|lun sem a jóltáplált jegyző urak lettek bolsevisták, hanem a tanítók. Aztán megint a tanügyi ügyosztályra terelődik a szó. Elmondom a legendát, hogy' a tanügyi tanács- nokságot mindig ugródeszkának tekintették. — Igaz, — mondja, — de ezt soha sem tudtam megérteni, hogy honnan veszi alapját ez a legenda.
