Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-04-14 / 16. szám
Budapest, 1920 április 14. 3 több többek között az a jelenség,. hogy ezek az e 1 v t á r s a k, e g y fő v á r o s i t a u ács n okkal íratták alá, li o g y többé Budapest iskoláiban nemzeti szellemben tanítani nem szabad. Kérdem, hogy vájjon a vezetők kö- Ziil miért nem akadtak olyanok, atkik inkább otthagyták volna az állásukat, mint ezt mások tették és, nem szolgáltak volna abban az érában? — A város egyik föembere akkor, amikor — nem tudom — Friedrich- vagy Huszár-kormány kormány- biztost nevezett ki, azzal fogadta azt a másik, szintén magas állásban levő embert, aki elfogadta a kor- inánybiztosságot: Hogyan fogadhatsz egy ilyen törvénytelen kormánytól kormánybiztosi állást? Hát nekünk ez a szellem nem kell! Nekünk a főváros közéletében magyar szellem kell, keresztény erkölcs. Mindazok, akik ettől távol államiak, távozzon a k. (Helyeslés.) — Éppen ezért a kormánybiztosnak első kötelességévé tenném azt, hogy vizsgálja meg ezeket az állapotokat, mert niéltóztassanak tudomásul venni, hogy mig igazoló eljárás alá vették az ia 1 sóbbrendii 'h i v a t a 1 m o k o- k a t, addig éppen ez a vezetőség nem tartotta kötelességének, hogy önmaga e 11 ein igazoló eljárást kérjen. Ennek meg- ejtése a kormánybiztosnak egyik elsőrangú kötelessége. Mi tehát egyszóval azt akarjuk, hogy minél előbb üljön össze ez ia képviselőtestület és minél előbb tartlsa meg a tisztujitást. A budapesti, kereskedelmi és ipari kikötő dolga nehezen bár, de mégis kezd lépéseket tenni, ami, tekintettel a terveztetés negyven- esztendős múltjára, igazán figyelmet érdemel. Ezúttal eljutottunk oda. hogy a kikötő dolgában az ipari és kereskedelmi szakkörökkel is megkezdik az érintkezést. Meg kell tudniillik végre állapítani, hogy milyen forgalmat lehet majd várni a budapesti kereskedelmi és ipari kikötőben, hogy ki lehessen kalkulálni, az egyes ke- reskede.mi szakmák számára milyen raktárakat kell ’építeni és az ipartelepeknek milyen területeket kell rezerválni. És a legelső pillanatban, amikor az ezekről n kérdésekről való tárgyalások megindulnak, a legnagyobb nehézségekbe ütköznek- Hiszen számolni kell Magyarország súlyos megcsonkításával, gazdasági erőink súlyos megbénulásával. Ki tudja mia megmondani, milyen jövővel, kell Magyarország és Budapest iparának, kereskedelmének számolnia, általában mit rejt számunkra méhében az idő? Nagy problémák, nagy gondok, nagy kérdések ezek, amelyekre precíz választ senki sem adhat. Évekkel ezelőtt elkészültek már az idevonatkozó tervek. Akkor tízmillió tonna forgalmat vártak. De mire lehet ma számítani? Mi válik valósággá a tízmillió tonnából, amikor sem a jövőbe nem lehet látni, sem pedig, ami pedig szintén módfelett folntos, külpolitikai orientációnk sem lehet arra nézve, hogy mely országokkal, mely szomszédos államokkal leszünk barátságos viszonyban és mely irányból várhatjuk a komoly, állandó és szilárd kereskedelmi összeköttetést? Az a bizottság, amely — mint ismeretes — a minisztériumok és a főváros képviselőiből tevődött össze és amelynek elnöke Kajlinger Mihály, most tizenegy albizottságot küldött ki, amelyeknek feladata, hogy érintkezésbe lépjenek a szakkörökkel, ankéteket tartson és való- szinüség-számitás szerinti megállapítsa a parthosszakat, amelyeken majdan a különböző szakmák raktárai lesznek elhelyezendök. Ezekből az ankétekből kell majd megállapítani, hogy milyen természetű viziforga.om várható. Fontos ez azért is, mert nemi lehet tudni egyébként, hogyan helyezzék el az egyes medencéket, azokat zsilipeléssel, vagy anélkül épiitsék-e. De tudni kell azt is, hogy mely medencéket kell elhelyezni azon a partrészen, ahol állandó és ahol változó Dunaál’íás van. Ezeket az értekezleteket, amelyekre az illetékes szindikátusokat is meghívták, április 15. és 17-íke között fogják megtartani. Összesen tizenegy albizottság alakult, amelyekhez a következő csoportok tartoznak: 1. gabona. 2. liszt, 3. szén, 4. vas és érc, 5. kavics és homok, 6. kő és építőanyag, 7. fa, 8. darabáru és nyersanyag, 9. trágya és vegyszerek, 10. élelmiszer. 11. petroleum. Az egyes csoportok élén a következő szakemberek állanak: Déri Ferenc fővárosi alpolgármester: liszt és gabona; Ernyey Béla h. államtitkár: szén, vas és érc; Dock Ede fővárosi 'tanácsnok: ikő és • építőanyag; Dános Miklós h. államtitkár: fa; Rudán Amadé miniszteri tanácsos: darabáruk és Kajlinger Mihály: petróleum. Hem építkezik a főváros Krátky tanácsnok nyilatkozata Budapesten lakásínség van és 160.000 munkanélküli. Ebben a válságos helyzetiben mérhetetlen jelentősége lenne annak, ha a főváros építkezni kezdhetne és egyrészt munkát adna annak a rendkívüli terjedelmű munkáscsoportnak, amely az építkezéssel összefüggésben levő számos iparágból él, másrészt pedig pótolhatná a város fejlődése által évek óta követelt intézményeket, amelyeket a háborúban megalkotni lehetetlen volt. Sajjnos, a főváros közié'pitési ügyosztálya ma is tehetetlenségre van kárhoztatva. Nemcsak hogy pénz nincs, de anyagot sem lehet beszerezni és a konszolidálatlan magyar viszonyok nem tudják megteremteni azokat! az építkezéshez szükséges pótanyagokat, amelyek Németországban ma már rendkívüli tereti hódítottak. A lipcsei Messe mellett áz idén éppen most van folyamatban a breslaui Messp, amelynek hatalmas külön osztálya van az 'építkezési anyagok éis pedig különösen a pótanyagok bemutatására: a Baumesse. Ennek a Baumessének vaskos kötetben kiadott katalógusa már megérkezett Budapestire éisi a szakembereik ámulva beszélnek arról a hatalmas gazdasági lendületről és arról a példás találékonyságról, amelyet a szükségbe jutott, de máris tlalpra ugrott Németország ki tud fejteni. Eigy másik veszedelme, amit nem igen vallanak be a városházán, a főváros építő tevékenysége megkezdésének, a politika. Senki sincs tisztában vele, hogy ki és mihez fogjon. Szó lehetne lakás, iskola és kórház építéséről. De vájjon nem épitett-iei lakásokat az állam? A főváros kórházai a csőd szélén állanak és a városházán legjobban azt sízeretnék, ha az egész kórházügyet az államnak adhatnák át. Az iskolákról pedig csak most olvastuk Haller István közoktatás:- iigyi miniszter kijelentését, hogy azokat mindenesetre államosítani kívánja. Ebben a káoszban világosságot keresve, felkerestük Krátky János tanácsnokot, a középitési ügyosztály vezetőjét, hogy megtudjuk, mik a főváros legközeí’ebbi tervei a megindulandó építkezésekre vonatkozólag? — Sajnos, mondta a tanácsnok, építkezésről ma még -álig 'lehet beszélünk Építőanyagunk nincs és igy lleigffelljebb a meddő tervezgeté^- sekre vagyunk utalva. Egy eitlen rclményiink a béke lehetett ebben a tekintetben, iáinkkor talán mégis cistaik hozzájuthatunk majd egy és más építőanyaghoz. Ma mines semmink, s ráadásul még fa,termő vidékeinket is elvették, úgy hogy a békekötés után is aligha lesz más módunk, minthogy a szomszédállamoktól szerezzük be barátságos utón szükségleteinket. Valahogy Ausztriai példáját kell követnünk, amely éppen most folytat hasonló természetű tárgyalásokat. — Építeni ma tulajdonképen barakkokon kívül semmit sem építünk. Itt is rendkívül nehézségeket. okoz iaiz anyaghiány, amellett pedig a meglevő anyagnak féktelen áremelkedése. Kibírhatatlanul magas árakat fizetünk és az árak felszökésében ma az üveg vezet. Ami a pót- anyagokait illeti, mi ezekktell túlságosan nem számolhatunk. Németországban már vályogból is építenek és tudomásom van róla, hogy Döbe- ri ízben- egész vályog-kolonia épült. Nálunk a közmunkatanács legutóbb hozott egy határozatot, amelynek érteÜmében ernancipálya magát az építési szabályzat előírása alól, megengedte Budapesten is1 földszintes házaknak vályogból valló építését. — Legeilsősorban megvalósi’tainldó terveink közé egy csomó tiszti és altiszti lakás tartozik. Ilyen lakásokat két helyen építünk: a sertésvágóhíd telepén és a kenyérgyár mellett. A sertésvágóhidnál két tiszti és altiszti pavilion épül. A tiszti pavilonba 36, az altisztiben pedig 72 lakás lesz. A kenyérgyárnak szintén magának van telke. Maga a kenyérgyár frontja, mint ismeretes, a. Százados-ut felé néz, de telke átnyúlik a Hungária-körutra. Ezen ti tel kelni építünk lakást 20 tiszti, 5 altiszti és 81 munkás család számára. Létesítünk ezenkívül munkás- nők részére 30 szobát, ahol azok magányosan szintén bent lakhatnak. Mindez természetesen a mai viszonyok és .rn|ai árak mellett szinte megszámlálhatatlan milliókba fog kerülni. Foglalkozunk azonkívül a Soroksári kikötő mellett építendő közraktárak tervével. Legsürgősebb munkánk lenne azonban a rákos- keresztúri temetőnek tt kőtelező ravatalozáshoz szükséged halottasházának felépítése. Ennek tervei már készen ás vannak, amelyek Hikisch Rezső műépítésztől származniuk. A miííépitész már be is mutatta részletes terveit. A főváros tanácsa bejelentette a kórházak bezárását. A főváros minden pénzügyi küzdelmében is legnagyobb az, amelyetl a kórházak fentartása körül folytat. Ennek oka elsősorban az, hogy még ma is mindössze 20 koronás, napi betegápolási dijakat lehet szedni, dacára annak, hogy a főváros már régen bejelentetté, hogy az 1920. évre a betegápolási dijakat 51 korona 66 fillérben kiváltja megszabni. Az nj betegápolást dijak kormányjóváhagyása azonban még mindig késik. Ez az egyik oka annak, hogy a főváros kórházainak is o r s a problematikus helyzetbe jutott!. A tanács az elmúlt héten kénytelen volt a pénzügyminiszterhez újabb fclter- jesztlésseil fordulni, amely felterjesztésben uoból felsorolja azokat a kérelmeit, amelyeket a kormányhoz intéz és amelyek a kórházak fentartásához való tetemes anyagi hozzájárulást kívánnak. A tanács különben lebben a íelterjesztlésében az ultima rációhoz fordul és bejelenti, hogy amennyiben a kormány nem lenne abban a helyzetben, hogy a főváros — el kell ismerni, súlyos terheket jelentő — kívánságait honorálja, a főváros kénytelen lesz. kórházait bezárni. A köztisztviselők és a villany- és gázárak. A villany és a gáz árát — mint ismeretes — a tanács tetemesen felemelte és pedig a főváros egész lakosságának súlyos sérelmével március közepén, de — március elsejéig visszamenőleg. A jogi probléma, hölgy egy megvett és már elhasznált árucikknek az árát lehet-e utólag felemelni, még mindig nincsen tisztázva. De kétségtelen, hogy nem egy olyan fogyasztó akad majd, aki éppenséggel nem reménytelenül, megkísérli majd ennek a visszamenő- leges emelésnek a vissizaperlését. Közben azonban újabb sérelem is akadt. A városi alkalmazottak ugyanis a gázt! és a villanyt továbbra is mérsékelt árban fogják kapni, aminek jogosi és méltányos voltát mindenki szívesen elismeri. Állami tisztviselők köréből hallottuk azonban azt a panaszt, hogy amikor köztisztviselői előnyökről van szó, a városi tisztviselők mindenkor vindikálják ezeket a maguk számára is és rendszerinti részesednek is minden előnyben, amit a közalkalmazottak megkapnak. A közalkalmazottak azt kívánják tehát! most, hogy amikor városi kollégáik mérsékelt villany- és gáz-árakat fognak majd fizetni, ugyanez az előny' — már csak a reciprocitás elve alapján is — őket is megilleti. Émnek a városnak sok-,sok ezer szerény exiszten- ciáju lakosa kívánhatná ezt teljes joggal és bizony olyan rétegei is vannak a fővárosi lakosságának, akik az egész (terhet el tkidnák viselni a szegények helyett is, mégis el1 kell ismerni, hogy a közalkalmazottak kívánságukat külön, nyomós érvekkel támasztották alá. Remélni kell, hogyr a tanács utólag pótolni fogja ezt a mulasztási amely- semmiképpen sem alkalmas arra, hogy a közalkalmazottaknak a főváros alkalmazottaival szemben mindenkor kimutatott szolidaritását szilárdítani tudja. Uj és használt ZSÁKOK és PONYVÁK vétele és eladása KLEIN SÁNDOR Telefon : 81-18. VI., Eötvös-uíca 8. Megalakultak a dunai szakbizottságok Tervek a kikötoépitésről
