Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-07 / 2. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920. lanuir 7-én 2. szám P$3orHDifi2oiimiim!imiii£iniai(ianiD!iiäi8ms!iaiifiäiiit3iiiQfiB?ou!QS2!aiiiQuics9SKaiiEPiaEsi!iö!efaiBBS3!iiatili nnítönZBT&&I ztmztvci SF-fíész. éx>re ....... pc, F’ ci évre ............4t> ,JC. Sí gyes sxdmok Awpííű* tóik a kiadóhlvastgMí&esn. Városi, politikai és közgazdasági hetilap felelő v tex.otr'thasatC' i JJißCSiZ fZvF&il Megjelenik minden mr.em- dán. SzerkesxtOség Se kiadóhivatalt VI, ken. Sxiv-uica ...... 18. mxdmt Telefon ........... 137-38 A Bund Svájc egyik leghíresebb újságja cikket ir a ma Budapestjéről. Kétségtelen, hogy sokkal nagyobb kíváncsisággal olvastuk azokat a külföldi lapokat, amelyek a kommün alatt emlékeztek meg rólunk és amelyek a véres terror torkukra tett kése nélkül Írhatták meg az itteni .eseményeket. Mégsem érdektelen az, amit* und ma mond el rólunk. A legvigas&ttpöbb az, hogy végre kezd megfogyatkozni a külföldi sajtóban a Budapestről írott hazugságok áradata. A konszolidáció legelső megnyugtató jele az, hogy a külföldi újságírók eljönnek Budapestre, azt írják meg, ami itt tényleg történik és ha imitt-amott az érdekesség szempontjából egy-egy nagy mondás is belecsúszik a tudósításba, de vannak mondatok és mellékmondatok, amelyeket le nem lehetett volna Írni, ha valaki nem taposta volna egy-két napiig az elzüllött pesti tro- toárt. Valljuk be őszintén, akkor, amikor a kommunizmus dühöngött, az volt a legszebb álmunk, hogy olyan cikkek jelenjenek meg rólunk, mint most az öreg berni Bund ii. vájjon ki ne álmodott volna ériül, amikor még lopva, titokban, zárt ajtók és lehúzott függönyök mögött olvastuk a Neue Breie Presse mesterségesen megédesített híreit. „Éljen a nemzeti hadsereg“ ott büszkélkedik ez a plakát minden budapesti kávéház ablakában, — írja a svájci lap — majd elcseveg a daliás tisztekről, akiknek sapkáján büszke toll repdes és nemzeti színű a sapkarózsájuk. Sajnos, az igazságok felsorolásában nem áll meg itt a Bund, nem állhat meg, mert a tudósitó megtekintette a budapesti kirakatokat is és valószínűleg értesült arról is, hogy nem fő vasárnaponkint minden budapesti polgár fazekában sem egész, sem fél tyuk. Amit ir, mind igaz, de még több is igaz annál, mert Budapest igazi nyomorát nem viszi a piacra, nem teszi a kirakatokba. A kirakatok — ahogy a Bund is látta — tele vannak ínycsiklandozó csemegével, de „ha a lakosság szükséglete és vásárlóképessége között valami érintkezési pontot lehetne teremteni, mindez negyven- nyolc óra alatt kifogyna.“ Az utcán gangos, otthon rongyos Budapestnek igazi képe ez. A kirakatokban halomszámra csemege, odahaza pedig nincs elegendő kenyér és krumpli. Mégis van ab- l an valami felemelő, hogy Budapest nem követi a síró Bécs férfiatlan példáját. Ötesztendős háború, négy hónapos bolse- vizmus, kegyetlen román megszállás: mi mindennek a konzekvenciáit kemény derékkal és megapadt gyomorral viseljük. A külföldi lapból áradó tanulságokat azonban figyelembe kell vennie a főváros urainak és mindenkinek, aki Budapest közélelmezése, megsegítése dolgában valamit tehet. Ez a ! iiszke város ne csak a nyomor átkát tudja viselni, de akadjanak nagy elméi is, amelyek a kétségbeejtő gazdasági válságban enyhülést tudjanak hozni. Politikától mentesen, bátran, becsületesen kell itt cselekedni és ha a városháza újra kezébe akarja ragadni a vezetőszerepet, akkor tudja meg, bogy: Hic Rodos, hic salta. Körséta a városházán Nem lesz kormánybiztos — Bódy polgár- mester győzelme — Mulatságos kritikák a megegyezésről Tehát nem lesz kormánybiztos! ma mindenki azt mondja, hogy ez befejezett dolog. Ezen az elhatározáson nem eshetik változás. Megeshetik, hogy jön az ellenőrző- bizottság, amely megvizsgálja az adminisztrációt, megvizsgálja a főváros ügyeinek lendezésére igényelt százhatvankilenc millió korona hovaforditásának kérdését, de kormánybiztost semmi esetre sem kap a főváros. A sok kormánybiztos-jelölt kénytelen egy időre jégretenni ambícióját, a kormány ma nem nevezi ki egyiküket sem. Hogy.mi fog történni? Erre a kérdésre sem lehet teljes biztonsággal felelni, de nagy feltűnést keltett a héten Bódy polgármesternek egy nyilatkozata, amely ilyenformán hangzott: Remélem és hiszen:, heir*. admíajsz ( trációnkat és közigazgatási szervezetünket teljesen rendbehozhaíjuk és a választás, illetve a közgyűlés utján m ég az év első felében megadják nekünk a módot arra, hogy városi önkormányzati szervünket működésbe hozhatjuk. Amikor a polgármester ezt mondotta, tisztában kellett lennie azzal, hogy a kormánybiztos kinevezésének tervét teljesen elvetették és a minisztertanács meg akarja várni a törvényhatósági választásokat és az új közgyűlés összeiilését, ami azonban, sajnos, azt 'is jelenti egyben, hogy a főváros még hónapokig árva marad és hónapok telnek b e 1 e, a rn i g a legfontosabb függő kérdések elintézésére sor kerülhet, arnig a főváros ügyeinek intézése felelős és felhatalmazott fórum kezébe k e r ü 1. Erinek az elintézésnek azonban kétségtelenül megvannak a maga 'igen fontos ante- aktái. A vádak, amelyek a polgármester ellen a keresztény párt körében elhangzottak, feltétlenül tisztázást nyerték és ma a városházán igen nagy elismeréssel nyilatkoznak (még azok is, akik ezzel az elintézéssel nincsenek megelégedve) a polgármester ügyes diplomáciájáról. Az ujságharc is véget ért és a polgármesternek a reflexiókra való reflexiói után egy méla akkorddal lezáródott a csata, miután a keresztény párt vezető orgánuma megállapította, hog}' Bódy Tivadar dr., úgy látszik, a keresztény világnézetet kívánja ezúttal magának vallani. Ebben nem is igen lehet kétség, mert a polgármester is megállapítja, amit mindenki régen tudott, hogy ő jó katolikus és hogy „a városházán egész működésünket a keresztényi szeretet és megértés szellemében folytatjuk.“ Hozzáteszi azonban dicséretes korrektséggel: — Antiszemita nem vagyok, én a keresztényi szeretet és megértés Jelolt jelolt hátán, plakát piakát hátán: ez ma a pesti étet ez ma a pesti utca. bizony ha jót megnézzük a falakat, úgy tűnik a szemünkbe, mintha folt volna f űt hátán, mintha megaka mák foIdőzni a politikát, mintha össze akarnák drótozni a töméntelen jelölttel a magyar közélet megrepedezett fazékét. t:s a jelöltek nap nap után szaporodnak: órán- kint uj nevek tűnnek föl a politika zavaros horizontján: istenem, ha annyi uj csillag után sem tesz világos! A gombatermö talaj sem lehet teuvékenyebb, mint a magyar politika könnyei, vérrel áztatott földje. A pesti emhet elkábul ebben a nagy kínálatban és máris nem veszi egészen komolyan a hatalmas jelölt-felvonulást, óh mi boldog pestiek végre válogathatunk, nem a konyha remekeiben, nem a szabómester alkotásaiban, hanem a képviselőjelöltekben, de azokban legalább ugyanazzal a finnyásság* aj. mint tót — a t qd- körtében. Catilina nem mondhatta olyan elkeseredetten, mint mi mondjuk a quo usque tandemet. Hál lesz-e már vége és mikor iesz vége már az árak tébolyodon emelkedésének? Mert nem arról panaszkodunk és nem azért sírunk, meri a háború és a boisevizmus bele- sodoriak bennünket egy kétségbeejtő helyzetbe, amelyet Budapest minden polgára mart/rkoszoruvai a fején visel el, de nem tudunk megnyugodni abban, nem tudjuk a harag kitörését elviselni akkor, amikor az árdrágítás ordító, szemmel látható eseteivel állunk szemben. Mert nem tudjuk megérteni, hogy miért kellett a vendéglős uraknak ismét huszonöt százalékkal emelni az étetek árát. És nem tudjuk megérteni, miért és hogyan tűrhetik el a hatóságok, az ár- vizsgálóbizottság és a rendőrség, mely egy csomóban 120 vendéglős ellen tett megint följelentést, mert nem tudják megérteni, hogy a szegény hivatalnoknak, a szegény pesti polgárnak még a főzelék feltéttel is elég drága. Hát ha a proletárdiktatúrát te lehetett törni, miért nem tudjuk elintézni a vendéglősdiktafurát is ?
