Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-02-04 / 6. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920. február 4-én 6. szám Pfl>anipmaiiiniiiamnHiDiiiaHiainomniiiDiiiDiiiniiiPniamaúinuiamaiuainainainHtiinriiaiiiBiinaTOI SrZÖFJZF: TÉSF tfrtJTK$ Egész évre ....... 80 K. Eé l évre ............- 40 ,K. Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várost, politikai és közgazdasági hetilap Emieióm szerkesztő* t DdCSÓ Emil Megjelenik minden szer dán, Szerkesztőség éa kiadóhivatal t VI, kér. Szív-utca 19. sz áma Telefon .............. 137-13 Ho gyan él ma Budapest? A legnagyobb regényíró tollára méltó ez a mérhetetlenül hatalmas téma. A miniszferelnöKnck vészkiáltásokat kell írnia, hogy a nyomorgók felé meginduljon a pénz. És ugyanakkor a klubokban tiz és százezrek, hízott kékhasu bankók csatáznak a könnyelműség tornáján. A szivünk tele van gyásszal és a főkapitánynak a spanyol járványra hivatkozva kell betiltania az álarcosbált. Hatvan koronát fizetünk egy igen középszerű vacsoráért és közben mérhetetlen közönnyel olvassuk az újságban, hogy a sótól a disznóhusig megint minden drágább lett. . Mi történt ezzel a várossal ? Hova lett a lelkiismerete, hova lett a józansága, hova lett a mérséklete, hova a rideg számítása ? Csupa könnyelműség, nemtörődömség, ostoba letargia fekszi meg a lelkeket. Rettenetesen fájdalmas látvány ez annak, aki ismeri ezt a várost abból az időből, amikor rendes életviszonyok között élt, mikor megfontolta minden lépését, megnézte minden kiadott garasát. Valahogy az elkeseredett magyar gazda jut az eszünkbe, aki, mikor a jég elverte a búzáját, nekiállt egy doronggal mondván: üssük Uram ketten. A sors leterifette Budapestet és fiai nemhogy fel- íápászkodni segítenének, hanem még inkább vad tivornyával kánkánt táncolnak a mellén. A csapások borzalmas sorozatába beleikíatja a pesti ember azt az egyet, amit ő tud önmagára mérni: a saját könnyelműségét. És a láthatáron megjelennek már a hiénák- A külföldi üzérek, akiket idecsalogat a portánkon megperdült dob. Apró garasokkal rakják tele zsebjüket, pakktáskájukat, az elkótyavetyélésre kerülő mérhetetlen magyar vagyont olcsó pénzen akarják megvásárolni. És"szövetségeséül szegődik a könnyelműség, meg a nyomor. A külföldi üzérnek, aki el akarja vinni fejünk alól a párnák ez a kettő a legjobb ciceronéja. Budapesten is megkezdődött már az, ami Bécs- ben már hónapok óta dühöng: polgári lakások kifosztása, apró kicsi otthonok, kedves kis családi fészkek felbomlása. Műkincs, ékszer, bútor, csillár, szőnyeg . . , mind mind ebek harmincadjára kerül. Van-e még Budapesten tisztviselő, aki ha még el nem is adta, már ne gondolta volna, hogy holnap a szőnyegre kerül a sor. Ma még a szőnyegeknél tartunk csak. Mi lesz holnap? Megint egy Michaud nevű párisi ékszerészről van szó. aki már régebb idő óta Budapesten van és vásárol mindent, amit csak kínálnak neki: nos ez a Michaud ur most azt mondja, hogy nem talál Budapesten olyan rendkívüli ékszereket, amilyeneket várt. Persze Michaud urat nem igen invitálják a palotákba, ott nem eladó semmi. Ma itt csak apró arany- sziveket, vékonyka karikagyűrűket, szegényes tullaórákaí, szimpla kis brossokat lehet vásárolni. Sajnos, a jószivü, nemeslelkü miniszter- elnök újra leülhet, megirni a Vészkiáltás II.-őt a középosztály érdekében. • « • Budapest választott és a választással nagyjában meg lehetünk elégedve. Friss, uj nevek csillannak meg a n agyra híva tot tság fényében. Kiben, mi rejlik, nem lehet tudni. Hátha talán az ismeretlenség ködébe burkolt nevek tulajdonosai közül valamelyik a marsall- botot is magával hozta? Végre pedig az uj seprű, jó seprű szokott lenni. És ez is valami. Hát még ha azz.at is eldicsekedhetünk, hogy Vázsottyi, Bárczy, Sándor Pál mégis csak a mi képviseletünkben ülnek majd a nemzetgyűlésben. Szterényi és Ugrott is jönnek. Hogy Wekerle, Hegedűs Lóránt, Éber Antal, Mehely Kálmán, Márkus Jenő, Hantos Elemét kimaradtak ? Tesz is az ve, 'mit? Minek ott az öreges, unalmas szaké\ 'em, ahol annyi kedves, tempera^ ^ o menlumos li&íalSag*KíKLU ü néfsSiLCínS//? Az orvosoknak, akikről szólunk, akár a nevét is leírhatnánk: de ez talán nem fontos. Elég az, hogy mit mondanak. Az egyik azt mondja: látom, nincs baj, orvosságot nem is írok, hiszen már ott van az éjjeli szekrényen a snapsz és a forralt bor, spanyol ellen nincs más orvosság. A másik igy érve!: csak szeszes italt ne igyák egy cseppet se, elgyengíti a testet, amely nem tud megbirkózni a nyavalyával. A harmadik: a spanyolt nem kapjuk meg, ha embertársainkat nem engedjük másfél méternél közelebb magunkhoz. A negyedik: a spanyolt nem az egyik embertől kapja a másik, a levegőben van a bacillus, aki hajlik feléje, megkapja, aki immunis vele szemben, akár kanadai eheti a baci/Iusokat. Végre az ötödik: nincs is spanyol, csak tüdőgyulladás van. No lám. ötféle vélemény, mindegyik vigasztaló: de az embeiek a vigasztaló vélemények dacára is rakásra hullanak . . . Benzék és Martáék száz automobilt visznek ki külföldre eladni. Amikor egy-egy valutaspekuláns ugyanezt cselekedte egy-két darab automobillal, mindnyájan tajtékzó düh ve! tolvajt bömböltünk. Most pedig száz automobil vándorol ki polgármester- és kormány-engedelemmel- A könnyelműségnek ezt a fokát igazán nem reméltük, főleg ma nem, amikor minden ember görcsösen ragaszkodik a legkisebb holmijához is. A „jelenleg hasznavehetetlen“ autók helyett a jelen viszonyok között nem fogunk újakat kapni, ez olyan bizonyos, mint az, hogy, ha Benzék és Martáék nem seftelni akarnának, akkor az a jó ötletük is támadhatna, hogy kijavíttatják a ,.jelenleg hasznavehetetlen“ autókat. Körséta a városházán Kormánybiztos, községi választások, fővárosi törvényrevizió és miegymás — A bárok, meg a sikló Idegen arcok a városházán. No nem kell rögtön megijedni, nem a kormánybiztos érke- ze.t meg. A spanyol-bizottság tagjai fordulnak meg most legsűrűbben a folyosón. Sokat tanácskoznak, csak okos dolgokat) mondanak, fájdalom, ered inén y't e 1 e n ü I. Hiszen ha a kormánybiztos itt volna, az nem lemre idegen a városházán. Mert vannak még kételkedők, akik azt hiszik, hogy nem érdemes arra a rövid időre, amig az uj közgyűlést megválasztják, kormánybiztosi küldeni, ügyet azonban mindenki tud és ez az, hogy ha kormány- biztos jön, az most már végérvényesen Sipöcz Jenő dr. lesz. A városházi fiatalság különben most ismét uj gondolat lanszirozásával foglalkozik. Azt mondják azonnal választani kell, azonnal, még a fővárosi törvény revíziója előtt, amivel szemben nem alaptalan az. az ellenvetés, hogy erre az ötletéé pont a fiatalok fizetnének rá. Mert hát a gyors választásnak csak az lehet a célja, hogy titánná gyors restauráció legyen. Az ambiciózus fiatalság e restauráció alkalmával feltétlenül meg akar emészteni pár polgármestert és néhány tanácsnokot. A kormánynál azonban tisztában vannak vele, hogy ennek a mohó sietségnek semmi értelme nincsen. A nemzetgyűlés február közepén összeül és a községi választások céljaira nem szükséges az egész fővárosi törvény revízióját megcsinálni, elegendő azt a részt egy rövid törvényjavaslatban elfogadtatni, amely a. választói jogosultságról szól. A választói névjegyzékek készen vannak és Így a választások előkészítése most már három hétnél nagyobb időt aligha emésztene fel. Üzt pedig ki lehet bírni, akár — kormány- biztos nélkül is. A kormánybiztos-ügyben különben sem az a fontos, hogy lesz-e és ki lesz a kormánybiztos, hanem az, hogy milyen hatáskört fog kapni? űrre vonatkozólag a főváros egyik legelőkelőbb tisztviselője a következőket mondotta a Fővárosi Ffivlap munkatársának: — Ha a kormánybiztos hatásköre olyan lesz, amely nem haladja meg a főpolgármester hatáskörét, akkor a kormánybiztosi kinevezéséhez senkinek sem lesz ellenvetése. Ha azonban a kormánybiztos ki akarja sajátítani a főpolgármester, a polgármester, a tanács, a közgyűlés és a közigazgatási bizottság hatáskörét, akkor katasztrófa fog bekövetkezni. Miután azonban ebben a pillanatban teljes szélcsend van, az ilyen apró viták sem zavarnak sok vizet. Sokkal fontosabb ebben a pillanatban a költségvetés, a nagy kölcsön, az uj adók, miegymás. Az uj adóalanyok között különben ott szerepelnek, — amint a Fővárosi Hírlap már megirí'a — a bárok is, amelyeknek külön vigalmi adóval való suj.ása valami rendkívüli örömet keltett mindenhol, ahol szolid és komoly emberek élnek, akik elitélik az't a mérhetetlen tivornyákat, amelyeket a bárok közönsége visz véghez és a rablást, amelynek ezek a szerencsétlenek áldozatul esnek.
