Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-21 / 4. szám
Budapest.. 1920 január 21. jfomBos/Jiimap világ' Valóban a városháza harmadik emeletétől rőshaza legelhagyatottabb harmadik emeletéről eljutott Afganisztánba, sőt, ami írtéig csodálatosabb, vissza is került onnan erőben-egészségben. De próbáljuk meg a kalandok kalandját az esemény sorrendiében röviden elmondani. Faragó Árpád — mint említettük — műszaki havidíjas volt és pedig a városépítészeti ügyosztályban, ahol 'Vargha műszaki tanácsos keze alatt dolgozott. Nem végzett valami egetverő' művészi munkát, gipszmodelleket készített, ha egy-egy városrész szabályozását plasztikus módon akarták bemutatni. Csendes, nyugodt polgári életet élt, mikor jött a háború lés itt kellett hagynia a városszabályozási terveket, de még inkább a családját. A hadseregben nem vitte föl ezredesig sem, sőt ellenkezőleg, mint egyszerű gyalogos katona esett orosz fogságba Przemyslnél, ahonnan a nagajkás muszkák ezrével hajtották el a magyar foglyokat. Ez öt év előtt történt. A családja azóta csak egyletien egy levelezőlapot kapott tőle Afganisztánból. Es most ,a héten óriási meglepetésképen erőben-egészségben megérkezett és már a városházán is megjelent, hogy elfoglalta helyét a szerény gipszmodellek közeit. A Fővárosi H i r 1 a p munkatársa beszélt az Afganisztánt és Turkesztánt megjárt fővárosi tisztviselővel, aki ma igen különös, idegenes 'kiejtéssel beszél, keresi a magyar kifejezéseket, habozik, tapogat, mielőtt egy mondatot kiejt. — Bizony öt esztendő alatt meglehetőslen elfelejtettem magyarul, — mondja — die megtanultam angolul és oroszul. Volt rá időm bőven. Különösen Afganisztánról beszél szívesen, a lobbi, Oroszország, Turkesztán meg a többi, amit mind megjárt, nem érdeklik valami túlságosan. —■ Afganisztánban százhuszan voltunk együtt, horvátok, szerbek, mindenféle náció, de voltunk többen magyarok is. Kint még százezreivel vannak a magyarok, akik Perzsiába, Turkesztánba, Afganisztánba szöktek a bolseviki uralom elől. A többiek, fájdalom, ott maradtak a vörös uralom alatt is. Mi Afganisztánban elég jól éltünk. Panaszkodni nem igen tudnék. Én magam az é mi r palotájába' ke- r ülte m, ahol a f e i e d e 'l.e m szobrok k é- s z i t é s é v e 1 b i z o t t m e g. Az a í g á n tört é- !i elemből vett alakokat mintáztam és tizen k ét szoborral el is készültem. Ezek ma az emir palotáját díszítik. Más anyag nem volt, hát gipszszel dolgoztam, amikor pedig készen volt a szobor, hogy tartóssá tegyem, bekentem firnáiszszal. Farag ó Árpádnak imigyen ad abszurdum sikerült bebizonyítania, hogy a „művész hazája széles e 400—500 dollárba. De néni sajnáljuk azt sem, csakhogy itthon vagyunk. A drágaság nem llepi meg őket. Sőt: nincs is drágaság, azt mondják. Ha az ember dollárba számol, itt minden olcsóbb, mint odaát. A családjuk nem is tudja, hogy jönnek, lesz majd nagy meglepetés. Mindegyik földet akar, a humuszt akarja túrni, széfek karimáin kalapja alá nem süthet a nap és idővel aiz ökör is megérti majd az apigol szót. Hiszen azért mentek ki, mert nem volt földjük és most azért jöttek meg, hogy földet szerezzenek. Az ut azonban nem csak sokba került, de egyébként is drága volt. Kilencszázan indultak el Amerikából. Harminc embert betegen hagytak Rotterdamban, 18 meghalt,az úton egyet pedig Becsben szedtek le a mentők haldokolva a vonatról. Csak egy vágya volt, hogy idehaza halhasson meg. Ez sem teljesedett. De a percent nagy, igen nagy: harminc beteg és tizenkillene halott 900-ból. Drága ár az uj honfoglalásért. Pápa előtt egy állomással leszáll arz egyik. Nagyon érzékeny búcsú volt. A többiek irigykedve, zakatoló szívvel nézik: ez már i t th on van. Istenem, mi lesz akkor, mit érez ez akkor, amikor odahaza megzörgeti a kis ablakot. Ki érzett enné! hatalmasabbat? Hazahozni egy meggyötrött országba az igazi kultúrát, egy' szegény házba a pénzt, az elhagyott, árva szivekbe a boldogságot! Pápán én is búcsúzom tőlük. Elfelejtettem rövid két órai út alatt, hogy hányat iruinik az Ur születése után. Most eszembe jut: 1920-at. A perronon az utasvárók sorfala. Mindegyiknek a kezében kicsi kézi lámpa. Fölemelik a magasba, az arcúik elé tartják, hogy meglehessen ismerni őket. ■Mcírt különben koromsötét van. Körös-köriil koromsötét van. az afganisztáni emir palotájáig, meg vissza ... Nos, aki ennél fantasztikusabb művészi körutat tett, az már csal. •. Az emir iránt érdeklődünk: kuli ur ember-e? No úgy — mondja az emir kitűnő barátja, — külsőre egész europäer, de különben meglehetősen korlátolt ember — volt... — Volt? — Igen. volt. Egy vadászat éjszakáján m e g- gyilkolták. Öt perc alatt végeztek vele. Természetesen politikai gyilkosságnak kell tekinteni a dolgot. Íme, ha véletlenül Faragó Árpád nem csinálja az afgán hősök szobor-csarnokát, Budapesten soha sem fogják megtudni, hogy a szegény emirt meggyilkolták. Ahogy ma a posta, táviró és telefon működik. . — Es az útja hazafelé? — Bombayban szálltunk hajóra, a Vörös tengeren és Trieszten át jöttünk haza. Angolok hoztak az osztrák határig. Az utunk huszonöt napig tartott, nem A lapok már jelentették, hogy a főváros tanácsa burkolt házbéremieíéisjt hajlandó a háziuraknak engedélyezni. Ez ag értesülés lényegé- báni kétségkívül helyes, mert a Fővárosi Hírlap információja is az, hogy már február hó elsején is húsz percenttel magasabb házbéri fogunk fizetni, ha ugyan a kormány is megadja ehhez a hozzájárulását. A főváros Itainácsa már nem állja útját annak, hogy a házbéreket fölemeljék a háziurak, aminek azonban nem a fővárosnak a háziurak félé hajló szive az oka, hakem az, hogy más módon nem tudja a főváros biztosítani a maga bevételeit, amelyek a vizdijak, a kémény- seprői dijak és a szem ét fuvarozási dijak felemeléséből szúrni aznak. Szemforgatóknak keltene lennünk, ha azt mondanánk, hogy háziurnajk lenni ma is olyan boldog, gondtalan1 és dúsjövedelmü foglalkozás, mint volt a háború előtt. Tény az, hogy mindennek az ára emelkedett, mindéin életszükségletünk mérhetetlen mértékben megdrágult, ai házbérek azonban ma is a régiek és igy nem lehet csodálkozni azon, ha a háziurak lakbérem elést akarnak kiforszirozm. Mi, akik mindenkor hangosan szóló ttunk, amikor a háziurak csak azért akartak stájgerolni, mert dús jövedelmeiket kívánták fokozinl1; most sem térhetünk el az igazság Htjától és bár az agyonzsardlt pesti polgárnak ez az újabb teher katasztrófát jelent, még sem mondhatjuk, hogy a háziurak fékfelen uzsorát űznek, amikor a főváros által rájuk rótt terheket át akarják háritalnii a lakókra. Mit mondanak a háziurak? A háziuraknak a háború alatt nem volt szabad — eltekintve egy esetet, amikor a 2000 koronán felüli lakásoknál megengedték — stájgerolni. Ezzel szemben a hadviseltek házbére még ma is .legnagyobbrészt úszik, a kommun alatt nem kaptak egy fillért sem, sőt ina még a mesteremberek is a háziurakon követelik azoknak a munkáknak az árát, amit a derék házbizalmiak rendeltek. Mióta megbukott a kom- miin, azóta nem szűnnek meg a háziurak a házbéremelést sürgetni, de1 csak most jutottak cl addig a pontig, hogy megnövekedett kiadásaik egy részének erejéig reményük is lehet. Erről a mozgalomról a háztulajdonosok a következőket mondják: 1914 óta rnindemlnlek az ára tízszeresre, sót százszorosra emefllkledeflt, csak a házbérek maradtak csiókély kivétellé] a régiek. Igen erősen emelkedtek a házak fenntartási költségei ;is és nem túlzók, ha azt mondiom, hogy ezeket a költségeket fedezni a házbérbevétéUckből lehetetlenség. Vannak háztulajdonosok, akiknek más vagyonuk is van, ezek ráfizetnek a bevételeikre, hogy házukat megmentsék a pusztulástól, a'ki azonbafn házbérjövedelméből nyomorog, annak közben: tönkre megy a háza., lerongyolódik, düle- dezik. De •— amint az a Fővárosi Hírlap olvasói előtt feltétlenül ismeretes — al főváros is alaposan megnövelte az utóbbi időben a háztulajdonosok volt semmi bajunk, csak Trieszttől kezdve fázni kezdtünk. ... Szinte irigylem a harmadik lemeleti tisztviselőket. Mennyi drága, szép exotikus történetet mesél maúd Faragó Árpád. Afganisztánról, gyümölcsfáink őshazájáról, cipruszok árnyában esett szerelmekről, buja tamariszkuszokról, a rizsföldekről, cukornád- ültetvényekről, tengerparti datolyapálmákrót, turkesz- táni dinnyék édességéről, városok határában üvöltő tigrisről, leopárdról, hiénáról, kecses, karcsú aranyfácánokról, magasan szálló sólyommadárról. Mert csak meséket hozott magával az afganisztáni emir barátja, aki hat rúpiát kapott művészetéért napibérnek. (Egy rúpia megfelel egy békebeli forintnak.) Ebből nem lehetett meggazdagodni, ebből nem lehetett kandahári aranynyal és badaksáni rubinnál telt zsákokat hozni. Vissza kell menni a városháza harmadik emeletére tovább gyúrni a gipszet, tovább épiteni egy asztalon az uj Tabánt, amjely legalább olyan messze van a megvalósulástól, mint a budapesti városháza az emir palotájától. terheit, egyszóval még a hatóságok is megnehezítik a házak fent art ásának lehetőségét. A veszedelem nemcsak az, hölgy az összes háztulajdonosokat megfosztják tőkéjük jogos jövedelmétől és hogy sokain' ezáltal lexisztenciájukat Vesztik ölj, az igazi katasztrófa majd akkor következik be, ha megkezdődhetnek az építkezések és nem lesz vállalkozó, aki olyan rossz üzletbe fektesse bele a tőkéjét, mint a házépítés. Mondanunk sem kell, hogy ezzel az érveléssel szemben igen szomorú, de igen erőteljes argumentumok azok a szánalmas, kétségbeejtő exisztenciák, amelyek ma ezrével és tízezrével élnek Budapesten és akiknek száraz kenyérre és krumplira is alig jut pénzük. Es itt nemcsak a szakképzetlen munkásságot, de a tisztviselői kar nagyobbik részét is értjük és a világ legtermészetesebbb dolgának tartjuk, ha a megterheltetiésiiket viszont kenyéradó gazdáikra hárítják át. Február elsején 20°/o-os stájgerolás. — A főváros tanácsúnak álláspontja. — A főváros tanácsának egyik tagja a főváros tanácsának állásfoglalásáról a következőket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának:- A főváros tanácsa méltányosnak találtai, hogy a háztulajdonosok mérsékelten felemelhessék a házbéreket. Ebben a tekintetben a tanács a 20°j0-os emelésig hajlandó elmenni. Nem vagyicfk a háziurak barátja, szociális érzésemét is ismeri, mégis azt kell mondanom, hogy az a házbéremelés, amelyhez a főváros most hozzájárult, olyan, a melyre még mindig ráfizetnek a háztulajdonosok, — Magából ebből a busz százalékból a háziur egyetlen fillért sem kap, mert abból tíz százalékot fölemészt a víz és gáz árának többlete, 7°/0-of a kéményseprési dijak és 9°l0-ot a szemét-dijak emelése. Nem szabad azonban azt sem elfelejteni, hogy a vizdijak és világítási dijak emelésével létrejött többletet a háziurak már augusztus 'elseje óta fizetik., mig a kéményseprési1 éls szemétfuva- noizási dijak fölemelését most határoztuk el. A felemelt házbérek, ha ugyan ahhoz a kormány hozzájárul, február elsején lépnek érvénybe. — Meg kell enÄeniefm még, hogy a háziurak a lifthaSználat elmén is kértek ifi ég percieüituáLis házbéremelést, ehhez azonban a tanács nem járult hozzá. Ehhez ,a, nyilatkozathoz még csak azt fiizzük, hogy a 20°/o-os (h az b é r em e 1 c s dolga még éppenséggel nemóutott d ,ii 1 őr e, mert nincs meg a kormány hozzájárulása és 'ebben ;a pillanatban. amikor a kisexisztenciáknak. a lakóknak,, a kormány nem tudja a megélhetését sem biztosítani, kétséges, hogy ezeknek az elemeknek a vállára újabb terheket rakni lesz-e bátorsága és lelkiisnioret# anélkül. hogy jövedelmeiket is emelhetné. üdzbéremelés, amelyre ráfizetnek n háziurak Február elsejére 20°/o-os béremelést terveznek - Az egész stajgerolást a főváros áremelései emésztik fői - A vizdijak felemelése ellen a háziurak a közigazgatási bírósághoz felebbeztek - Arnig a bíróság nem dönt, nem fizetnek
