Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-12-15 / 51. szám

2 reue, akiknek kiváló érdemeit és nélkülözhetetlen­ségét senki sem vcirnhatia kétségbe, mellőzni voltak kénytelenek dir. Lung Géza főjegyzőt is, aki pedig a Keresztény Községi Párt egyik ala­pítója és főtanácsadója volt. Ezek közül többen vannak, akiik mély elkeseredésükben jelenlegi állásukat is el akarják hagyni és megélhetésüket máshol keresni. Igen szomorú, fájdalmas jeleh- ség ez, ebben a pillanatban azonban s égi ten i nem lehet és csak remélhetjük, hogy a fővárosnak ezek a ma megsértett, de nélkülözhetetlen fő- tisztviselői ezúttal eltekintenek jogos egyéni ér­dekéiktől és megvárják a feltétlenül elérkező időt, amikor a sérelmeket reparáiul lehet és kell. A csütörtöki közgyűlésen még választásra, je­lölték: Á r v a s z é ki ülnöki állásra: I. helyen Urbán Zoltán árvasziéki jegyzőt. 11. helyen Czeller Ferenc, 111. helyen dr. Bán Kálmán árvaszéki fogalmazókat. öt t i s z t i a 1 ii g y é s zi állásra: 1. helyen: dr. Hermann Sándor tiszti aliigyészt. dr. Löwe Ernő, dr. Günther Ferenc, dr. Szele József ideiglenes hivatal­nokokat és dr. Radó Pál törvényszéki jegyzőt; II. he­lyen: dr. Borbás Gáspár, dr. Pálföldy Lajos, dr. Foséi István, dr. Reiszmilton Oszkár tiszti aliigyészeket, dr. Fehérvárj’ Kálmán ideiglenes hivatalnokokat és dr. Korbuly József ügyvédet. A tisztiorvosi állásra az összeis jelentkező­ket minősítették. A keresztény községi párt elnöksége p á r t k é r- désisé teszi, hogy az első helyen jelöltekre tör­ténjen a szavazás. Tiszti alügyészi állás nyolc van üresedésben, de csak ötre j löltek, a többi három állást be sem töltik. Rgndbeliozzák a főváros pénzügyeit Összeül a szaktekintélyek ankétje — Kell-e kölcsön a fővárosnak ? A főváros közgyűlése befejezte a költségvetés tárgyalását és most —? mint a Fővárosi Hírlap már jelentette, — Sipöcz Jenő dr. polgármester nagyszabású pénzügyi amikétet kivált összehív ni, amelynek célja, hogy a főváros pénzügyeinek gyökeres reformja és rendbehozatala érdekében szakemberek, szaktekintélyek tanácsát kér­je ki. Érdeklődtünk illetékes helyen ennek az ankét­nek mineiniisége és célja iránt s a következő fel- világositásoikiat kaptuk:- Hogy a polgármester ur szaktekintélyek ta­nácsát akarja kikérni a jövendőben követendő pénzügyi politikánk dolgában, feltét leniül prak­tikus lépésnek tekintem. Amikor Bárczy István lett a polgármester,, neki is első dolga volt ezt a kérdést letárgyalni, nem szakférfiúkkal ugyan, de a közgyűlés kiválóságaival és igy állapította meg jövendő pénzügyi politikáját. Akkor még el lehetett ezt intézni a közgyűlés oszlopos tagjai­val is, ma azonban már súlyosabb a helyzet, ma az állam i,s a szaktekintélyek véleményét kéri ki. — Amikor Bárczy István a polgármesteri székbe került, a költségvetések évek óta irreáli­sak voltak. Az .első nagyobb tranzakcióból, a százmilliós kölcsönből csak az évi 4.6 milliónyi kamatteher maradt meg, a 20 milliós burkolási kölcsön is elfogyott. Az 1905. évi zárszámadás szerint a deficit 1.7 millió korona volt és ezt csak a fenntartott hitelműveletekkel lehetett 378.810 koronára apasztani. Ma a deficit nem is 53 millió, hanem 92 mii hó, igaz. hogy a költségvetés kiét oldala is óriási módon emelkedett. Érdemes összehasonlítani az 1905. évi zárszámadást, ami­kor Bárczy'jött, összehasonlítani, a Sipöcz pol­gármester által előterjesztett 1920. évi költség­vetéssel : 1905 1920 Kiadás 40,660,087 472,955,002 I< “ Bevétel | 38.975,952 420,101,515 „ Hiány 1,734,535 1 52,853,487 „ Mennyivel más volt az a helyzet és mennyi­vel más a mai. Bárczy mégis szükségesnek ta­lálta, hogy' a Saskörbe 1906. október 1-én, tehát megválasztása után alig három hónappal bizal­mas páll közi konferenciát lűvjon egybe a fővá­ros pénzügyi helyzetének dolgában. Érdekes, hog\ már akkor ugyanazok a sérelmei voltak a fővárosnak. Épen úgy követelték az iskolák és kórházak fenntartásához való magasabb állami hozzájárulást és az állam által a főváros nyakába sózott költséges állami funkcióknak rekompen- záeiójaképem követelték a borital és húsfogyasz­tás adójának átengedését. Kórházaink ma szinte nagyobb deficitet produkálnak,, mint maga a fő­város egész budget je,-iskoláink 44 milliónál többe kerülnek a fővárosnak és a főváros nyakába só­zott állami kiadások cimién ma százmilliókat vagyunk kénytelenek követelni. Ilyen körülmények /között természetes, hogy erős szüksége van a szaktekintélyek kon­ferenciájának. amkinsm azt-jelenti,, hogy a fővá­ros közigazgatása elakadt volna; de igenis a pénzügyi, gyakorlat és elmélet nagy kapacitásai­nak értékes,, tájékoztató, sőt irányitó vélemé­nyére nagy szükség van.' Ma még nem lehet tudni, hogy mikor ül össze ez az ankét, valamint azt sem tudjuk, hogy a polgármester tulajdon- képen kiket szándékozik meghívni. Reméljük, hogy az igLin fontos esemény hamarosan meg­történik. hogy azután pénzügyi politikánk biztos célkitűzése is eszközölhető legyen. Arra a kérdésünkre vonatkozólag, hogy van-e szó újabb kölcsön fölvételének tervéről, a kö­vetkező választ kaptuk: Ezidö szerint nincsen szó uj kölcsön felvé­teléről. Természetesen nem tudhatjuk, hogy a főváros pénzügyi válságának megoldásánál nem lenne-e hasznos a kölcsönnel való operálás? E tekintetben majd az imént érintett ankét ta­nácsai lehetnek döntőek. Egyéni Véleményem szerint semmi esetre sincs ok arra az idegenke­désre, amelyet egyesek épen a közgyűlésen fej­tettek ki a külföldi kölcsönnel szemben. Azt: hi­szem, helyesen látom a helyzetet., ha azt mon­dom. hogy ha ma külföldi kölcsönt kaphatnánk, annak beszerzéseinknél, beruházásainknál óriási fizető ereje lenne, miig, amikorra a visszafizetésre kerülne a sor, akkorra koronánk értéke minden­esetre olyan mértékben emelkedik, hogy minden nagyobb megerőltetés nélkül tudnánk a kölcsönt, amelynek ma rendkivühhasznát vennénk, vissza­fizetni. Sár és szemét Cséry Lajos aranybányája — A pesti ember a hulladékot is elfogyasztja A budget-vita során valaki elpanaszolta, hogy milyen rendetlenül hordják most a liázlszemetet. Fs váló igaz, hogy köztisztaság dolgában meglehe­tősen kurucul állunk. Sár és szemét fedi az utcá­kat; Budapest utcáit, melyek tisztaság dolgában va­lamikor Európaszerte hirtísek voltak. Az utolsó idők­ben a köztisztaság tekintetében mindössze annyi történt, hogy fölemelték a iszemétkihordási járulé­kot. Ellenben maga a szemét csakugyan napokig ott fekszik a kapu alatt. Az utcákat sártengerré változtatta az olvadt hó és nincs, aki megtisztítsa az utcákat. Kevés a hókaparó, panaszkodik a köz­tisztasági hivatal igazgatója, az emberek nem akar­nak 50—60 koronás napszámért dolgozni. Pedig mi­lyen hatalmas és drága apparátus működik, hogy megtisztítsa a fővárost a rengeteg szeméttől. 1918- kui például 12,005 fuvar 273.500 métermáz,Sa utcai .szemetet; 968 fuvar rnakadámsarat, 8.467 métermazsa vásárcsarnoki szemetet és 82.766 kocsiban 1,703.928 métermázsa házi sze­metet fuvarozott ki ez az apparátus. Csupán az utcák tisztítására és öntözésére a 740.000 koronára előirányzott hóeltakaritással együtt 23.97 millió ko- íona volt preliminálva az 1920-ik esztendőre; 15.9 millió koronával több, mint 1918-ra. A házi -szemét kifuvarozásaV a tanács 1920-ra 11.IS millió ko­ronát irányzott elő. 8.38 millió koronával többet, mint 1918-ra. A köztisztasági hivatal budgetjével együtt tehát összesen 36.28 millió koronába került az idén a fővárosnak a h á z í- s z e mé t kihord á s a és az utcák t i iS z t o- g a t á s a (25 millió koro n ával több e, mint 1018-ban.) Fs az utcák mégis sárosak; a házi szemét pedig napokig gőzölög a kapuk alatt és. népszerűsíti a hacillust. A költségvetési viták során azt ajánlották, hogy a szemét értékesítésére nagyobb gondot kellene for­dítani. mert az értékesítés révén várható beYcte­Budapest, 1920. december 15. lekkel .paralizálni, lehetne a horribilis 3zemé’tfuvái o- zási költségeket. A tisztelt felszólalónak azonban nincs egészen igaza. A fővárosnak ugyanis pom­pás iSz.cníét fel dolgozó telepe van Szentlőrincen. A szeméttel dolgozó telep végzi az összegyűjtött és a fuvartelep által kifuvarozott utcai szemétnek és may kadámsárnak, valamint a fuvartelep által a házakból összegyűjtött és kifuvarozott háziszemétnek a vas­úti kocsikba való átemelését, átiakasát és vasúton való kiszállítását, végül a szemét osztályozását, kiválogatását és értékesítését. A szemétíuvarozó ko­csik leemelhető tartányait az átemelő telep villa­mos erőre berendezett darui emelik át a kocsi­alvázakról az- e célra épített vasúti kocsiki a s mozdonyok vontatják azokat a szentlőiinci szemét­feldolgozó telepekre. Itt a szemét feldolgozás és válogatás után az e célra kijelölt területen halmo­zódik föl. A iszemét kiválogatása részint gépek ut­ján, részint kézierövel történik és az összes érté­kesíthető anyagoknak, a papírnak, rongynak, bádog­nak, üvegnek stb. kiválasztására terjed. Az utcai szemetet a házlszeméttől elkülönítve kezelik és kellő „érlelés“ után mint komposzttrágyát értékesí­tik. A házi szemét szortírozása alkalmával nyert úgynevezett szemétkoksz látja él a telep műtakar- mánygyárának tüzelő szükségletét. Ezzel a nagy apparátussal 1918-ban nem egészen egy millió koio- nát bányászott ki a főváros a szemétből; 1920-ta pedig két és egynegyed milliós bevételt vár a szemét- bányáiSzatból. ami — legyünk őszinték tekintet­tel a korona értékének alapos llecsökkenésére, meg­lehetősen kicsiny bevétel De ennek meg van oka. A szentlőrinci szemétbányák valaha aranybányák voltak. Ifi. Cséry Lajost, a sízentlőrinci telep régi tulajdonosát, nem hiába nevezték valaha „szemét­bárónak,“ mert valaha csakugyan aranyat bányá­szott ki a szemétből. Vagyont, milliókat szeizett abból, amit a cseléd kisepert. És épp ez a vagyon ösztökélte 1906-ban a föváro-st arra, hogy házikeze - lésbe vegye a iszemétíuvarozást és megváltsa a szentlőrinci Cséry-telepet. Rengeteg csontot, ron­gyot és papirt válogattak ki a szemét közül1. A csontot megvette a spódiumgyár, a rongyot és a papirt meg a papírgyár. Azután olykor-olykor akadt a szentét közt komoly ékszer is; gyémánt gyűrű, fülönfüggő. Rossz nemez-kalap; használt cipő stb. stbi Ezek a holmik azonban melléktermékei a sze- métbártyászainak. A íőcikkek a csont és a rongy. Ezek azonban nagy pénzt érték és paralizálták a főváros nagy kiadásait. A múlt esztendőben azon­ban egyszerre megváltozott minden. .A házi sze­métből lassacskán elmaradt a csont is, a rongy Ls. Budapest népe egyre jobban le­redukálta gyomorigényeit és a csontot, ha már husevésre került a sor. minden háztartás maga ér­tékesítette. Az aranyat érő csontból és rongyból pedig a fővárosnak egyre kevesebb jutott. Egy na­pon aizt vettük észre és azt vette észre a főváros köztisztasági hivatala is, hogy nincs többé k o n y h a-s zeniét; nine s m á r ni i r k i s e- p e r n i, mert a pest i e. m b e r m ár mindent megeszik; azt is, ami r é g e n te a szemét­ládába kér ii 1 t. De nem csak a házi szemét­ből tinit el minden, ami értékes. A vásárcsarnok személtjének sincs már értéke. A mostani vásárcsar­noki „hulladék“ sem az, ami régen volt. Hogy egye­bet ne mondjunk, a vásárcsarnoki hulladékból élt és nagyszerűen prosperál még két esztendővel ez* előtt is a műtakarmánygyár. Most azonban már nincs hulladék a vásárcsarnokokban. Az emberek mindent — mindent megesznek. Eleszik azt is, ami valamikor az állatoknak jutott. NEMZETI ROYAL ORFEUM VII., Erzsébet-körut 31. Minden eUe Vs 1 órakor. Tel.: József 121—68. a fényes decemberi miisor! Herendy Manci, a füttyös primadonna felléptével CSALOGÁNYDAL Harmath Zerkovitz látványos operettje és a kitűnő uj artisták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom